Megismerni egy új kultúrát - pár gondolat

Tegnap volt a Búcsú buli a kollégiumban a nyári féléves cserediákoknak. Furcsa érzés, olyan hamar elrepült ez a félév... Az én emeletemről 3-an mennek haza, a koliból pedig elég sokan, szinte az összes európai cserediák.
A mostani buli témája az "ethnic" volt, úgyhogy mindenki aki tehette a saját népviseletében jött. Én is összeszedtem magam és yukata helyett, - mert persze akinek sajátja nem volt kéznél, az a japán nyári viseletben, yukatában érkezett - szóval én kalocsai hímzéses blúzban, meg az Anditól kölcsönzött pártában voltam. Mindenki legnagyobb bánatára, tegnap 36 fok volt, a TV-ben hőség riadó volt, bemondták hogy mindenki igyon eleget stb, és ennek tetejére, elromlott a teremben az összes légkondi. Volt 6-8 ventillátor amiket sietve beszereztünk amint kiderült a dolog, de hát... a helyzetet menteni nem igazán lehetett. Iszonyatosan meleg volt, úgyhogy úgy éreztük magunkat, mintha a szaunában lettünk volna. Majd lesznek fényképek hamarosan, elég sokan fényképezkedtek velem, mert a sok yukata között eléggé feltűnő volt a párta hahahga xD

És innen pont a pártáról jött a bejegyzés címe, mivel sokakkal beszélgettem róla, mindenki megkérdezte hogy ez melyik ország népviselete? xD Még olyanok is akik ismertek, úgyhogy gondoltam nem kell Sherlock Holmesnak lenni hozzá hogy akkor kitalálják hogy ez a magyar népviselet lehet, de tévedtem.
Volt aki megkérdezte hogy bolgár? De a legtöbben azt mondták hogy teljesen orosznak nézek ki xD
Most, a bejegyzés írása közben rákerestem az orosz népviseletre... és a piros színen kívül nem sok hasonlóságot vélek felfedezni. Nincsenek hímzett virágok stb, viszont van a pártához hasonló, nagy kerek fejdísz a nőknél. De aki ért hozzá, vagy európai származású annak egyből feltűnik a különbség. Sőt, engem inkább a koreai népviseletre emlékeztet, ami olyan, hogy egy mellig érő vállpántos ruhára kell rávenni egy icipici boleró szerű kardigánt. Nem tudom mennyire érthető a leírás, de teljesen más alakot kölcsönöz az, ha a deréknál van elválasztva a ruha, illetve ha mell fölött.

Hogy könnyebb legyen elképzelni, itt egy példa. A tegnapi napig én sem tudtam hogy ez hogy van összeállíva, de a hosszú szoknya, az egy darab, és mellig ér körülbelül. Utána veszik rá azt a hosszú ujjú bolerót, amit mell fölött megkötnek.

Az oroszra ilyesmit is találtam. Persze akkor az ország hogy egy féle népviseletről nem lehet beszélni - lásd Mo mekkora, mégis mennyire eltérő tájegységenként.

De eközött a kettő között én több hasonlóságot találtam, mint a magyar és az orosz között.. :)

Az egyik kínai srác szerint úgy néztem ki mint egy baba, mert a kínai lányokat 3 éves koruk előtt felöltöztetik díszes ruhákba, és őt ez arra emlékeztette.

Nagyon érdekes volt ez a sokféle visszajelzés, amit különböző kultúrákból érkezett emberektől kaptam. Erről jutott eszembe hogy mi szükséges ahhoz, hogy az ember mélyebben, jobban megismerjen egy kultúrát. A buli vége után már átöltözve sokat beszélgettem japánokkal is, és szerintük a hímzett blúzok pl divatosak, Ázsiában 2 éve volt egy nagy boom, amikor mindenki ilyeneket hordott. Otthon furán is nézne ki ha valaki kalocsai hímzéses cuccokban futkosna az utcán. Képzeljétek csak el :D

Arra jutottam, hogy lehet nyelveket tanulni tankönyvből és jól meg lehet őket tanulni. Nem feltétlenül kell már ott lennie az embernek az adott országban. Viszont minél többet beszélget az ottaniakkal, annál inkább el tudja képzelni, meg tudja érteni a gondolkodásmódjukat.

A minap például a soba tésztáról beszélgettem pár japán barátommal, és meséltem hogy rengeteg amerikai receptes oldalon fent van, illetve hogy én is szoktam úgy készíteni, hogy összekeverem pl gyömbérrel meg tofuval, vagy zöldségekkel, avokádóval. Erre úgy meglepődtek :D Itt a sobát 2 féleképpen fogyasztják, hidegen vagy melegen. Hidegen csak rá van téve egy tányérra és lehet mártogatni valamiféle szószba vagy csak úgy önmagában, ízesítésnek van hozzá hagyma. Melegen levesben  van, a tetején esetleg rántott rák vagy hús/zöldség. El se tudták képzelni hogy sima tésztaként elkészíteni :D Mondtam nekik hogy nekem a soba, az nem " A soba", hanem csak egy hajdina tészta, ami mindenféléhez illik és diétásabb mint a rendes lisztes, tojásos tészták.
Ezen még a Hiroki is fenn akadt amúgy! Nem is bírta megenni, csak a második próbálkozásra. Utána már azt mondta rá hogy egész jó :P

Nagyon vicces hogy mennyien szentnek, vagy inkább adottnak, tekintenek egyes ételeket. Nekem pl meg sem fordulna a fejemben hogy NE változtassam meg a recepteket ahol nem tetszik, vagy nem ízlik, vagy szerintem egészségtelen... De sokaknak itt meg sem fordul a fejében hahah
El sem merem mesélni az embereknek hogy miket eszek, mert csak kiakadnának rajta xD

No de ennyi volt a lényeg mára, nem akarok hülyeségekről írni.

Egy vizsgán túl vagyok már a nehezek közül (összesen 7 volt, eddig 5 megvan de 3-tól tartottam nagyon), kettő van hátra hétfőig. Az a baj hogy pont egymás után van  a 2, úgyhogy semmi időm nem lesz köztük tanulni, ismételni :(

Japán legfelsőbb bíróság újabb kétes határozata

Tegnap előtt pénteken, július 18án a japán legfelsőbb bíróság azt az ítéletet hozta, hogy az itt élő permament residency-vel rendelkező, (letelepedési engedély) külföldiek NEM jogosultak munkanélküli segélyre, ha netalántán a munkaadójuk kirúgná őket. Ez nyilván pl arra nem érvényes aki egy céghez dolgozni jön ki, mert neki csak dolgozói vízuma van, vagy mint nekem, diák vízuma amivel meg dolgozni nem lehet, de amint az ember úgy dönt 5-6 év itt élés után hogy letelepedik és letelepedési engedélyért folyamodik, nagyon is fontos lesz. A munkavállalói vízumosokat amennyiben kirúgják, mehetnek haza, ellenben a letelepedési engedéllyel itt lévőket nem.
Viszont adót meg nyugdíjjárulékot meg minden vackot nekik is kell fizetniük, ami alapján szerintem felháborító ez a határozat! Az egész arra alapul, hogy az egyik törvényben "állampolgár" van írva, tehát ebbe nem vehetők bele a bíróság szerint a 20-40-50 éve itt élő külföldiek sem. Jó mi?
Rákerestem a hírre googleben, erre kidobott olyan undorító twitter írásokat, amiben pár elvakult pasi írkálta hogy "adjunk nekik eleget a hazaútra!" meg "ha pénz kő" nekik írjanak a nagykövetségüknek" meg ehhez hasonló agymenések... szerencsétlenek nagyon hülyék lehetnek, sajnálom őket.

Eddig elvileg az önkormányzatok maguk dönthettek róla hogy egy külföldinek is fizetik-e vagy sem, és sok esetben fizették.. állítólag ez után is fogják, de mindenhol spórolás van és ha itt van ez a határozat amit meglobogtathatnak, akkor vajon honnan fogják elkezdeni a költségek lefaragását? Hmm.. let me think.

Malajziai gép

Borzalmas, ma reggel erre keltem... Hihetetlen hogy ha itt van az ember Japánban, mennyire körbeveszi ez a hamis biztonságérzet, hogy itt semmi rossz nem történhet.

Persze itt most arról megy a vita, hogy a japán kormánynak jogában áll-e megváltoztatni a japán alkotmány 9. bekezdését, mely szerint az ország hadiereje csak önvédelemre használható. Felmerül a kérdés hogy értelme van az alkotmánynak, ha a kormánynak jogában áll megváltoztatni hogy hogy értelmezi??

No de ekkor háborúról nem beszélhetünk még azért, de ki tudja. Amerika mindenesetre nagyban támogatja és fantasztikus lépésnek tartja. (Nyilván, mivel Okinawa sziget 24%-át amerikai bázisok fedik, jó lesz nekik hogy egy esetleges kínai háború esetén a japán hadsereg is bevethető lesz).

Egész nap a malajziai gépről szóló híreket néztem, nem tudom elhinni hogy idáig fajultak a dolgok. Azt hiszem az itteni hírekből egyáltalán nem jön át a helyzet komolysága.

Itt a TV be sem mutatta rendesen az egész dolgot, el vannak foglalva azzal hogy az egyik japán juku (cram school), ilyen esti iskola féleség ahova szinte minden gyerek jár hogy jó iskolába kerülhessen, szóval az egyik ilyen jukutől több millió ügyfél adatai kiszivárogtak és ezt utána egy fejvadász cég mind felvásárolta, és már a nagy részüknek mindenféle spam üzeneteket küldözget.

Hát ez sem lett egy nagyon tartalmas blogbejegyzés, mindig annyi minden jut eszembe amiről írnék, de a végén elfelejtem mire ide eljutok hogy megnyissam és nekiálljak. :(

Hamarosan vizsgák

Kemény 15 nap múlva már vége lesz a vizsgaidőszaknak X.X Ez annyit jelent hogy ebben a kellemes 15 napban 6 vizsgán kell átküzdenem magam. Mennyivel jobb lenne ha lenne motivációm tanulni xD

De hogy valami érdekesebbről is írjak, július 4-én meghívtak egy igazi amerikai Independence Day Party-ra. Milyen jó hogy egy külföldiek által gyakran látogatott bárban dolgoztam! :D A házaspár akiknél voltam, apuka amerikai, anyuka japán, a két gyerkőc meg sötét szőke és a hajuk tapintása is inkább mint az enyém, nem annyira kemény mint a japánoké. :D Nagyon érdekes! Olyan kis cukik és beszélnek angolul meg japánul is, és ott volt még vagy 10 kis barátjuk akik szintén :D
Vicces volt ott 22 évesnek lenni, mert pont abban a korban vagyok, hogy elvoltam a szülőkkel is, iszogattunk meg beszélgettünk hogy ki mit csinál, hogy került Japánba, honnan ismerik egymást stb... De ugyanakkor a gyerekek is mindig elhívtak babázni meg fogócskázni :D A gyerekek mindenhol ugyanolyanok, az elején apuci-anyuci mögött bujkálnak, a végén pedig úgy ráncigálnak el játszani magukkal :)) Nagyon élveztem!
Elhívtam a Hirokit is félidőben, és még egy szemináriumos programot is lemondtam inkább hogy tovább maradhassak. Talán most voltam először ilyen igazi házi bulin ez alatt a 3 év alatt, olyan helyen ahol kisgyerekek is vannak és olyan családias hangulata van mindennek. Fel volt díszítve az egész ház amerikai színekben és rengeteget sütöttek, főztek meg grilleztek a házigazdák is meg a vendégek is. Volt hús meg virsli minden mértékben, sör és egyéb kaják az amerikai bázisról, ahol normális áron be lehet szerezni őket. A japán piacon mesterségesen magasan vannak tartva az árak xD
Annyi minden volt hogy még haza is hoztunk belőle.

Aztán utána letudtam egy sikeres spanyol vizsgát, hahah az én hatalmas spanyol tudásommal...
Hallottam utána érdekes dolgokat az egyetemről. Valami nagyokos kitalálta, hogy akkor lehet a mi egyetemünkről Madridba meg Mexikóba menni (egyszóval spanyol nyelvterületre), ha leteszi  a DELE spanyol nyelvvizsga adott fokozatát az illető. No de az egyetemen nincsen spanyol tanár, aki rendes professzorként dolgozna,csak vendég oktatók vannak ergó senki nem javította ki azt a jóembert, hogy itt nem tudnak olyan szintre felkészíteni... Szóval senki sem tudott eddig kimenni ebbe a két országba az egyetem csereprogramjával. :D Egy srác aki szintén volt a spanyol ösztöndíjjal Madridban, 4 éve, ő magán úton elrendezte hogy vendég hallgató lesz egy spanyol egyetemen... Az itteni egyeteme meg passziváltatja magát.

Kár hogy az én tanulói jogviszonyommal nem mehetek sehova sem cserediáknak... :D Na majd ha letelt ez a 4 év..

Június

El sem hiszem hogy már június vége van!
Lassan kezdődik a vizsgaidőszak, utána pedig a nyári szünet. Nem is tudom mikor volt időm utoljára írni a blogra, és őszintén szólva nem történt semmi említésre méltó sem mostanság.

Épségben lezajlott az ehavi floor party tegnap, az egyik thai lány készített nekünk thai zöld curryt, thai stílusú grill csirkét és thai rántottát. Egész jók voltak, és azt hiszem ezek után én is neki tudok állni. :D
Sajnos mostanában nem volt annyira időm/erőm főzni komolyabb dolgokat, viszont egyet kipróbáltam:
van ez a spagetti squash nevezetű tökféle, amit ha megsüt az ember és villával kikanalazza, akkor olyan mint a tészta. Ez és spagetti szósz rajta - isteni és könnyű kaja nyárra! :)

Aztán sajnos elrontottam a gyomromat valamivel, úgyhogy múlt hét óta nem eszek túl sokat...Jó lenne már lassan felépülni rendesen.

Múlt héten itt volt Orsi, egy barátnőm aki Szöulban cserediák. Ellátogatott egy hétvégére, így a kellemes 30 fokos melegben elmentünk várost nézni :D Ebédre magyar kaját ettünk, az Azfinom nevezetű magyar étteremben, ami Harajuku környékén található. Ezer éve nem ettem már galuskát!

Emellett rendeztünk egy tea ceremóniát is a koliban. Hívtunk egy fiatal, tehetséges tanárnőt aki 30 diáknak mutatta meg az urasenke stílusú teaszertartás menetét. Ezt a szót, hogy urasenke, többször hallottam már, de nem tudtam hogy milyen más stílusok léteznek még, illetve hogy mi közöttük a különbség.
A tanárnő elmagyarázta, hogy van az omotesenke illetve több kisebb irányzat, amikben a különbség annyi, hogy felhabosítják-e a teát vagy sem, illetve a tea szertartás rituáléja alatt egyéb apróságokat csinálnak-e vagy sem... Szóval egy egyszerű szemlélődőnek akár fel sem tűnhetnek ezek a dolgok.
Amit a turistáknak mutatnak sok helyen és a legtöbb iskolában is tanítanak az az urasenke,

Remélem látszik a képen hogy a tea habosra van keverve. Ez a kis habverő szerű dolog, a chasen. Olyan ritka élményben lehetett részünk, hogy mindenki magának készíthetett egy adagot. :)
Ha valahol lát is az ember teaceremóniát, elég kevés helyen van rá alkalom hogy maga is kipróbálja. Megvan a tea ivásnak is a maga rituáléja, ami elég hosszadalmas úgyhogy most nem megyek bele a részletekbe, de nagyon érdekes.
Lehet hogy ezentúl évente, félévente ellátogat majd hozzánk ez a tanárnő, mert ő is nagyon jól érezte magát. A résztvevők főleg kínai és koreai cserediákok voltak, meg egy német srác. :)

Épp az USA - Németország meccs megy a TVben de semmi kedvem kimenni a konyhába és nézni. Ilyenkor jó lenne egy TV...

Új receptek + tonhal

Lassan főzőbloggá alakíthatom a blogot hahaha

De úgy döntöttem beszámolok arról a pár finomságról amit készítettem mostanában.

Ő a friss ír szódás kenyérke. Nagyon hiányzott már valami ropogós igazi kenyér, hihetetlenül szénhidrát éhségem volt, és véletlenül rábukkantam erre a receptre. Annyira egyszerű, hogy joghurton kívül minden hozzávaló volt itthon, így hazafelé vettem joghurtot és azóta már egy második kenyérke is készült. Sőt, a képen látható buci már a 2. verzió. Az első tegnap elfogyott hehe :)
Tettem bele lenmagot és nyers protein port így viszonylag kiegyensúlyozott a kenyér, nem csak a szénhidrát tartalma magas. Még kísérletezem majd vele, de már nagyon hiányzott. A japán kenyér, mint már biztos hogy említettem, igazán puha és nincs kemény héja, ami ropogna. Még ha megpirítod sem ropog.
Hiroki kommentelte is hogy túl kemény a héja, süssem puhábbra xD Mondtam neki hogy sajna nem, ez ilyen.

Emellett sikerült vöröskáposzát találnom! Teljesen véletlenül akadtunk, rá falmászás felé menet az egyik kisebb vasútállomás bejáratánál, egy helyi termékeket áruló kis pultnál megláttam... kb 3 éve először :D Mivel szupermarketekben ilyen elharmadolt pici darabokat árulnak, na de könyörgöm.. Minden recepthez legalább 500 g kell, ami egy fél káposzta. És ezek 2 fős adagok. No igaz ezt a levest 3 fősre írták, de mi ketten 3-szor tudunk enni belőle szerintem, annyira sok lett.

Úgyhogy most előre megvan az ebéd egy időre, és holnap kipróbálom a vöröskáposztás fasírtot is. Annyira jó dolgokra lel az ember nosaltyn :D Elegem van már sokszor az amerikai receptekből.


Ezen kívül ma olyan mázlink volt, tegnap láttam a TV-ben hogy pár bevásárlóközpontban élőben, a vásárlók előtt vágnak fel egy hatalmas tonhalat és aukción adják el a legjobb részeket. Na most nem is álmodtam róla, hogy ez itt Kokubunjiben, a szomszéd városban is van! Eredetileg el akartunk menni cseresznyét szedni, de annyira messze van és olyan drágák a vonatok, hogy olcsóbb elmenni a szomszéd városba és venni inkább a drágább cseresznyéből xD Ezért csöppentünk tehát oda. Pont nagy szerencsénkre ki volt írva hogy 15.00-tól tonhal vágás lesz, és mivel 14.58 volt, így úgy döntöttünk hogy maradunk. Nem tudtuk hogy az aukciós dolog hogy működik sajnos.

52 kilós volt a tonhal :D Először levágták a fejét, amiben rengeteg ehető rész van, a szemét meg lehet sütni és nagyon finom állítólag stb - és mindazt 1500 yenért adták. A Hiroki fel is tette a kezét, de a kamera miatt félreértették, azt hitték fényképezni akarunk ezért valami öreg bácsi nyerte meg... na majd legközelebb. Utána a belsőbbb húsos részét is 2000 yenért adták el, ami amúgy 4000-5000 yent is megért volna... de erről is lecsúsztunk. Itt is a Hiroki feltette a kezét, de valami másik csávóval egyszerre jelentkezett, ezért japános módon kő-papír-ollóval döntötték el, hogy kié - sajnos az ismeretlen srácé, lett a hal. Sebaj.
Végül sashiminek való tonhalat vettünk és meg is ettük utána :)) Hmm isteni volt! Vettünk hozzá egy egész wasabi gyökeret amit otthon frissen lereszeltünk wasabi krémnek.... :)

Amúgy végre beköszöntött a nyár és jó meleg van, igaz azért még pont a kellemes kategória, 26-28 fok. Sajnos június az "esős évszak", úgyhogy az elmúlt 2 hétben folyamatosan esett az eső és hirtelen támad néha egy vihar.
Tegnap pl majdnem láttunk egy tornádót. Sikerült lefényképezni ahogy a városháza fölött kialakult már a tölcsér, de nem ért le a földre - szerencsére mert az iszonyat közel lett volna. x.X

Tegnap emellett végre levágattam a hajam :D Olyan rövid mint tavaly ilyenkor volt kb... nagyon furcsa! Majd lesz róla fénykép valamikor ha lesz kedvem sminkelni és normálisan felöltözni miatta.

Gyors körút Japánban illetve az elmúlt hetek eseményei

Megint eltűntem egy hosszabb időre, mivel rengeteget dolgoztam ebben a hónapban.

Herendes tolmácsolási munkán több helyen voltam Tokyban illetve egy hosszabb, 1 hetes tolmácsolás miatt körbeutaztam Japánt egy magyar csoporttal. :) Teljesen nem szeretnék belemenni a részletekbe, de nagyon jó egy hét volt!

Ennyire hosszú ideig most tolmácsoltam először, és nem volt egyszerű az utazási irodák idegenvezetőivel megmérkőzni. Nagyon japánosra szabták ezt az egész utat, 20 perc városnézés, majd 30 perc buszozás a következő helyre ahol szintén ugyanez... Gyorsított tempóban mindenen végig akartak futni de ez nem tetszett annyira a csoportnak, meg nekem sem mert így semmire sem volt idejük hogy rendesen megnézzék, ezért egyezkednem kellett, hogy mit húzzunk ki az aznapi programból.

Nevetséges hogy páran memnyire nem voltak rugalmasak. -.- 8-an voltunk összesen és ez már nagy csoportnak számít, és csak hogy a legjobbagt említsem, 10 percre volt tőlünk az álllomás, és 8.10-kor indult a vonat, de a bácsi szerint már 7.30-kor el kell indulnunk mert egy ekkora csoportnál ki tudja mi törtánik - beszorul a jegy az automatába atb... Biztos emiatt szeretne mindenki korábban kelni :D Végül el lett rendezve, de ilyen apróságokkal, amiket ők "jóindulatból" szerveztek be, csak akadályozták a csoportot.

Egyik nap olyan idegenvezető néni volt aki végig futkosott előre és hadonászott hogy vigyázzunk, lépcső LÉPCSŐŐŐŐ!!! Kemény 5 lépcsőfokkal.. No ez ugye magyar felnőtt embereknek elég komikus volt... Csak mikor már ötbbször megismétlődött, kezdett kicsit idegesítő lenni xD

Kyoto - Kanazawa - Takayama - Tokyo - Hakone útvonalon mozogtunk végül, úgyhogy volt ismerős táj is :)

Kyotoban gyönyörű szép időnk volt, sőt igazából beköszöntött a nyár, mert a hőmérséklet a 30 fokot is elérte... 

Elmentünk először egy szake főzdébe, ami nagyon érdekes volt, és persze járt hozzá kóstoló is, amin mi fellelkesültünk aztán kiderült hogy csak pár nyalintásnyi az egész :D Nehogy berúgjon valaki.. xD

Érdekes volt a sake készítés folyamata, eddig én sem tudtam ezt ennyire pontosan.

Először kiválasztják a megfelelő rizsfajtát, mivel van sokféle, ami evésre jobb meg ami sake készítéshez jobb, és megőrlik. Láttunk mintákat rizsszemekről amiket 50%, 60%, 70%-ban őröltek meg, ennyi részük veszett el... Teljesen más a színük, sokkal világosabb, áttetszőbb a magasabb százalékban őrölt rizsszem. 

Utána megmutatták hogy hogy lesz belőle sake, most nem írom le az egészet, de a lényeg hogy nem forralják, mert attól kimenne az alkoholtartalma. Ha megérett a sake a nagy hordókban, akkor átpréselik vászonból készült zsákokon, melyek finomsága változtatja hogy mennyire szűrik meg a sakét. A rendes, víz szerű sake jobban meg van szűrve, míg a nigori, amiben fehér rizspor lebeg még és pudingszerű krémes íze van, az durvább zsákkal lett szűrve. Ezeket a zsákokat is később felhasználják táska készítésre pl, a maradék rizspépből pedig rizskekszet készítenek. 

Onnan mentünk tovább ebédelni, rengeteg tofus ételt ettünk, nem mindenkinél aratott osztatlan sikert. :D De szerintem nagyon finom volt :) Az étterem maga is egy nagyon régi épület volt, úgyhogy igazi japános hangulata volt.

Délután elmentünk Gion negyedbe sétálni, és szerencsénk volt mert láttunk egy maikot, gésa tanoncot az utcán sétálni :) Elmentünk abba az utcába is ahol nagyon sok maiko lakik... itt ki van téve a ház falára a nevük. Nagyon sok érdekességet tudtam meg tóluk ott is, illetve utána a vacsoránál, mikor is találkozhattunk és beszélgethettünk egy igazi geishával és egy maikoval. Nagyon fiatalon kezdik el a tanulást, olyan 15 éves korban. Ahogy elvégzik az alsó középiskolát, Kyotoba vagy egy másik gaisha központba kell költözniük (pl Kanazawa!), és megkezdődik a tanulás. Az első egy évben csak nézik az idősebb tanoncokat illetve gesishákat, akiket a régióban geiko-nak hívnak. 17éves koruk környékén kezdenek el maguk is érdemben tanulni, zeneórákat venni, táncolni, stb. Sokuknak a kyotoi akcentus elsajátítása a legnehezebb, mivel erre nincs külön órájuk - a többiek beszéde alapján tanulnak - ezt a mi maiko-nk, Ichiteru, mesélte. 

A bal oldali lány Ichiteru, a maiko, a jobb oldali pedig Aya, a geiko. 

Nagyon aranyosak és érdekesek voltak, bármit kérdeztünk tőlük a gésaságról, nagyon szívesen válaszoltak rá. Azt mondták hogy ezt a sminket elkészíteni 30-40 perc, attól függ, a geiko-knak nyilván kevesebb idő mert már rutinosak. A ruha, a kimono felvétele az gyorsabban megy, bár ebben segítenek nekik. 

Más téma, az ételek! Ez az étterem ahova a gésák jöttek hozzánk, nagyon nagyon híres. A séf Japán képviselője valamilyen nemzetközi konyhai szövetségben. Nem tudom pontosan hogy mi a neve, de nagyon finomakat főzött. A menü egy ilyen helyen 12-13 fogásból áll, ezt hívják kaiseki-nek, mikor rengeteg kisebb fogást hoznak ki, meghatározott sorrendben. Egy ilyen étteremben általában 1 hónapig ugyanaz a menü, a hónapban fogható halakhoz és az évszakhoz illően váltogatják mind a menüt mind a díszítéseket.

Ez csak 3 a sok közül, a többit nem tettem még át a gépre. Az első volt az előétel, padlizsán, a narancssárga bogyó az lazac, illetve még pár salára féleség. 

A második kacsamell, okra (a zöldség) illetve hagyma talán. A harmadik megint kacsamell, alatta pedig talán krumplipüré, de szerintem valamilyen másfajta burgonyából v gumós növényből készült. 

Mire ez a 3. képen látható kijött, már nagyon televoltunk... ez talán a 9. fogás volt.. közte volt a geisha és a maiko tánca, illetve megengedték hogy a lányok kipróbálják a shamisent, azt a hangszert amin a 3. geisha játszott. 

A végén volt desszert is, és a menün szerepelt még sushi, sashimi, mindenféle lazac (úgy értem hogy rengeteg fajtája van és magyarul nincs is rájuk szó... ), már felidézni sem tudom. :D

A végén úgy mentünk haza hogy gurulni tudtam volna, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Utána még 1 napot Kyotoban töltöttünk, a következő reggel pedig Kanazawába indultunk. Ekkor volt ez az ominózus 7.30-as vita az idegenvezetővel. 

Kanazawa mindenkinek nagyon tetszett. Valamiért aznapra úgy volt betervezve hogy délelőtt Kanazawa, pedig 10.30-kor értünk oda, délután pedig már egy 50 km-re levő másik várost járnánk be, este pedig egy onnan 1 órányira levő városban szállnánk meg... nem tudom ki találta ki de hülye volt az biztos. 

Végül Kanazawa annyira tetszett mindenkinek hogy ott maradtunk szinte egész nap és a lényeget még így is meg tudtuk nézni a másik városban is... 

Elmentünk egy nagyon régi kerámia készítőhöz, az Ohi Múzeumba, aki már 340 éve ott alkot Kanazawában, és a leszármazottja egy nagyon híres japán történelmi figurának, Sen-no-rikyunek. Ez az ember tökéletesítette, találta fel a japán teaceremóniát, úgyhogy itt minden a teaceremónia körül forgott. Kyotoban is voltunk egyen és ott is sok információt tudtam meg róla, de ez a múzeum is nagyon hasznos és érdekes volt. Ezt az Ohi-t a 2 császár is kitüntette, nagyon rangos szépművészeti díjakat kapott a munkáira, mivel minden kézzel készített. Az edények az asztalon, azokból ittunk teát, szintén kézzel készítettek és méreg drágák. Egy darab kb. 1.160.000 yen volt az árcédula szerint xD

Innen mentünk sushit enni ebédre, majd a Kenrokuen parkot néztük meg, ahol én kb 6-7-szer voltam már, hehe.

Épp virágoztak az íriszek. :)

Megnéztünk egy régi szamuráj rezidenciát is, ami szintén érdekes volt! Ide érdemes elmenni annak akit érdekelnek az ilyesmi dolgok :)

Végül Shirakawago felé mentünk:

Nagyon szép volt, de be nem tudtunk menni. Mivel itt ténylegesen laknak máig is, ezért 17.00-kor bezár a látogatók előtt.

De szerintem ez innen fentről a legszebb. Az a ház középen, a legnagyobb, a Wada-ház. Ő volt a leggazdagabb kereskedő anno a városban, aki a ház padlásán selyemhernyókat tenyésztett.

Végül este Takayama városban egy ryokan-ban, tradicionális japán szállóban szálltunk meg. Volt onsen is amit én nagyon élveztem, de valamiért a csoport nőnemű tagjai nem próbálták ki. A fiúknak semmi bajuk volt vele.

Takayama gyönyörű hely volt, nagyon sok régi épület megmaradt több száz évvel ezelőttről, mivel errefelé, illetve Kanazawában a 2. világháború idején nem voltak bombázások. Sajnos a nagyobb városokat rengeteg légi csapás érte, ezért Kyotoban a templomok fele pl újra lett építve többször. 

Egy régi tatami boltot is találtunk, ahol megnézhettük hogy mi van a tatamik belsejében. Nagyon aranyosak voltak, meséltek róla mindenfélét! Hány féle szabvány van az országban a méretekre vonatkozólag, stb stb

Ettünk Takayamában Hida marhát, ez is egy fajta wagyu.... hmm nagyon fini volt :) 

Ez a kép már vacsoránál készült, Kobe marhát is ettünk, hmmm! Valamint annyira friss rákokat, hogy élve tették őket előttünk a vaslapra, és ott sültek meg.. Nem mindnekinek jött be, de nekem igen. Mikor meséltem japánoknak semmi bajuk nem volt vele, a disznóvágáson meg fennakadt a szemük :D Ezek a kultúrális különbségek hahah

Végül nagyon jól telt ez a hét és rengeteg dolgot láttunk, hallottunk, sokat tanultam japán történelemről úgyhogy ha jön valaki, majd szóljon, annyit tudok mesélni hogy úgy kell majd lelőni.

Pár képet akartam feltenni még a mostani konyhai alkotásaimról, nagyon belejöttem a főzögetésbe. :D

Az első az edamaméből készült humusz, hozzá saját készítésű keksz. Középen teljesen vega tányér, rizs, spárga, hagyma, csicseriborsó és napraforgómag, chia mag és egy pici maradék az edamaméből. :) 

A harmadik a mai reggeli, mákos, kókusztejes palacsinta áfonyával és mézzel leöntve. :D