Gyors körút Japánban illetve az elmúlt hetek eseményei

Megint eltűntem egy hosszabb időre, mivel rengeteget dolgoztam ebben a hónapban.

Herendes tolmácsolási munkán több helyen voltam Tokyban illetve egy hosszabb, 1 hetes tolmácsolás miatt körbeutaztam Japánt egy magyar csoporttal. :) Teljesen nem szeretnék belemenni a részletekbe, de nagyon jó egy hét volt!

Ennyire hosszú ideig most tolmácsoltam először, és nem volt egyszerű az utazási irodák idegenvezetőivel megmérkőzni. Nagyon japánosra szabták ezt az egész utat, 20 perc városnézés, majd 30 perc buszozás a következő helyre ahol szintén ugyanez... Gyorsított tempóban mindenen végig akartak futni de ez nem tetszett annyira a csoportnak, meg nekem sem mert így semmire sem volt idejük hogy rendesen megnézzék, ezért egyezkednem kellett, hogy mit húzzunk ki az aznapi programból.

Nevetséges hogy páran memnyire nem voltak rugalmasak. -.- 8-an voltunk összesen és ez már nagy csoportnak számít, és csak hogy a legjobbagt említsem, 10 percre volt tőlünk az álllomás, és 8.10-kor indult a vonat, de a bácsi szerint már 7.30-kor el kell indulnunk mert egy ekkora csoportnál ki tudja mi törtánik - beszorul a jegy az automatába atb... Biztos emiatt szeretne mindenki korábban kelni :D Végül el lett rendezve, de ilyen apróságokkal, amiket ők "jóindulatból" szerveztek be, csak akadályozták a csoportot.

Egyik nap olyan idegenvezető néni volt aki végig futkosott előre és hadonászott hogy vigyázzunk, lépcső LÉPCSŐŐŐŐ!!! Kemény 5 lépcsőfokkal.. No ez ugye magyar felnőtt embereknek elég komikus volt... Csak mikor már ötbbször megismétlődött, kezdett kicsit idegesítő lenni xD

Kyoto - Kanazawa - Takayama - Tokyo - Hakone útvonalon mozogtunk végül, úgyhogy volt ismerős táj is :)

Kyotoban gyönyörű szép időnk volt, sőt igazából beköszöntött a nyár, mert a hőmérséklet a 30 fokot is elérte... 

Elmentünk először egy szake főzdébe, ami nagyon érdekes volt, és persze járt hozzá kóstoló is, amin mi fellelkesültünk aztán kiderült hogy csak pár nyalintásnyi az egész :D Nehogy berúgjon valaki.. xD

Érdekes volt a sake készítés folyamata, eddig én sem tudtam ezt ennyire pontosan.

Először kiválasztják a megfelelő rizsfajtát, mivel van sokféle, ami evésre jobb meg ami sake készítéshez jobb, és megőrlik. Láttunk mintákat rizsszemekről amiket 50%, 60%, 70%-ban őröltek meg, ennyi részük veszett el... Teljesen más a színük, sokkal világosabb, áttetszőbb a magasabb százalékban őrölt rizsszem. 

Utána megmutatták hogy hogy lesz belőle sake, most nem írom le az egészet, de a lényeg hogy nem forralják, mert attól kimenne az alkoholtartalma. Ha megérett a sake a nagy hordókban, akkor átpréselik vászonból készült zsákokon, melyek finomsága változtatja hogy mennyire szűrik meg a sakét. A rendes, víz szerű sake jobban meg van szűrve, míg a nigori, amiben fehér rizspor lebeg még és pudingszerű krémes íze van, az durvább zsákkal lett szűrve. Ezeket a zsákokat is később felhasználják táska készítésre pl, a maradék rizspépből pedig rizskekszet készítenek. 

Onnan mentünk tovább ebédelni, rengeteg tofus ételt ettünk, nem mindenkinél aratott osztatlan sikert. :D De szerintem nagyon finom volt :) Az étterem maga is egy nagyon régi épület volt, úgyhogy igazi japános hangulata volt.

Délután elmentünk Gion negyedbe sétálni, és szerencsénk volt mert láttunk egy maikot, gésa tanoncot az utcán sétálni :) Elmentünk abba az utcába is ahol nagyon sok maiko lakik... itt ki van téve a ház falára a nevük. Nagyon sok érdekességet tudtam meg tóluk ott is, illetve utána a vacsoránál, mikor is találkozhattunk és beszélgethettünk egy igazi geishával és egy maikoval. Nagyon fiatalon kezdik el a tanulást, olyan 15 éves korban. Ahogy elvégzik az alsó középiskolát, Kyotoba vagy egy másik gaisha központba kell költözniük (pl Kanazawa!), és megkezdődik a tanulás. Az első egy évben csak nézik az idősebb tanoncokat illetve gesishákat, akiket a régióban geiko-nak hívnak. 17éves koruk környékén kezdenek el maguk is érdemben tanulni, zeneórákat venni, táncolni, stb. Sokuknak a kyotoi akcentus elsajátítása a legnehezebb, mivel erre nincs külön órájuk - a többiek beszéde alapján tanulnak - ezt a mi maiko-nk, Ichiteru, mesélte. 

A bal oldali lány Ichiteru, a maiko, a jobb oldali pedig Aya, a geiko. 

Nagyon aranyosak és érdekesek voltak, bármit kérdeztünk tőlük a gésaságról, nagyon szívesen válaszoltak rá. Azt mondták hogy ezt a sminket elkészíteni 30-40 perc, attól függ, a geiko-knak nyilván kevesebb idő mert már rutinosak. A ruha, a kimono felvétele az gyorsabban megy, bár ebben segítenek nekik. 

Más téma, az ételek! Ez az étterem ahova a gésák jöttek hozzánk, nagyon nagyon híres. A séf Japán képviselője valamilyen nemzetközi konyhai szövetségben. Nem tudom pontosan hogy mi a neve, de nagyon finomakat főzött. A menü egy ilyen helyen 12-13 fogásból áll, ezt hívják kaiseki-nek, mikor rengeteg kisebb fogást hoznak ki, meghatározott sorrendben. Egy ilyen étteremben általában 1 hónapig ugyanaz a menü, a hónapban fogható halakhoz és az évszakhoz illően váltogatják mind a menüt mind a díszítéseket.

Ez csak 3 a sok közül, a többit nem tettem még át a gépre. Az első volt az előétel, padlizsán, a narancssárga bogyó az lazac, illetve még pár salára féleség. 

A második kacsamell, okra (a zöldség) illetve hagyma talán. A harmadik megint kacsamell, alatta pedig talán krumplipüré, de szerintem valamilyen másfajta burgonyából v gumós növényből készült. 

Mire ez a 3. képen látható kijött, már nagyon televoltunk... ez talán a 9. fogás volt.. közte volt a geisha és a maiko tánca, illetve megengedték hogy a lányok kipróbálják a shamisent, azt a hangszert amin a 3. geisha játszott. 

A végén volt desszert is, és a menün szerepelt még sushi, sashimi, mindenféle lazac (úgy értem hogy rengeteg fajtája van és magyarul nincs is rájuk szó... ), már felidézni sem tudom. :D

A végén úgy mentünk haza hogy gurulni tudtam volna, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Utána még 1 napot Kyotoban töltöttünk, a következő reggel pedig Kanazawába indultunk. Ekkor volt ez az ominózus 7.30-as vita az idegenvezetővel. 

Kanazawa mindenkinek nagyon tetszett. Valamiért aznapra úgy volt betervezve hogy délelőtt Kanazawa, pedig 10.30-kor értünk oda, délután pedig már egy 50 km-re levő másik várost járnánk be, este pedig egy onnan 1 órányira levő városban szállnánk meg... nem tudom ki találta ki de hülye volt az biztos. 

Végül Kanazawa annyira tetszett mindenkinek hogy ott maradtunk szinte egész nap és a lényeget még így is meg tudtuk nézni a másik városban is... 

Elmentünk egy nagyon régi kerámia készítőhöz, az Ohi Múzeumba, aki már 340 éve ott alkot Kanazawában, és a leszármazottja egy nagyon híres japán történelmi figurának, Sen-no-rikyunek. Ez az ember tökéletesítette, találta fel a japán teaceremóniát, úgyhogy itt minden a teaceremónia körül forgott. Kyotoban is voltunk egyen és ott is sok információt tudtam meg róla, de ez a múzeum is nagyon hasznos és érdekes volt. Ezt az Ohi-t a 2 császár is kitüntette, nagyon rangos szépművészeti díjakat kapott a munkáira, mivel minden kézzel készített. Az edények az asztalon, azokból ittunk teát, szintén kézzel készítettek és méreg drágák. Egy darab kb. 1.160.000 yen volt az árcédula szerint xD

Innen mentünk sushit enni ebédre, majd a Kenrokuen parkot néztük meg, ahol én kb 6-7-szer voltam már, hehe.

Épp virágoztak az íriszek. :)

Megnéztünk egy régi szamuráj rezidenciát is, ami szintén érdekes volt! Ide érdemes elmenni annak akit érdekelnek az ilyesmi dolgok :)

Végül Shirakawago felé mentünk:

Nagyon szép volt, de be nem tudtunk menni. Mivel itt ténylegesen laknak máig is, ezért 17.00-kor bezár a látogatók előtt.

De szerintem ez innen fentről a legszebb. Az a ház középen, a legnagyobb, a Wada-ház. Ő volt a leggazdagabb kereskedő anno a városban, aki a ház padlásán selyemhernyókat tenyésztett.

Végül este Takayama városban egy ryokan-ban, tradicionális japán szállóban szálltunk meg. Volt onsen is amit én nagyon élveztem, de valamiért a csoport nőnemű tagjai nem próbálták ki. A fiúknak semmi bajuk volt vele.

Takayama gyönyörű hely volt, nagyon sok régi épület megmaradt több száz évvel ezelőttről, mivel errefelé, illetve Kanazawában a 2. világháború idején nem voltak bombázások. Sajnos a nagyobb városokat rengeteg légi csapás érte, ezért Kyotoban a templomok fele pl újra lett építve többször. 

Egy régi tatami boltot is találtunk, ahol megnézhettük hogy mi van a tatamik belsejében. Nagyon aranyosak voltak, meséltek róla mindenfélét! Hány féle szabvány van az országban a méretekre vonatkozólag, stb stb

Ettünk Takayamában Hida marhát, ez is egy fajta wagyu.... hmm nagyon fini volt :) 

Ez a kép már vacsoránál készült, Kobe marhát is ettünk, hmmm! Valamint annyira friss rákokat, hogy élve tették őket előttünk a vaslapra, és ott sültek meg.. Nem mindnekinek jött be, de nekem igen. Mikor meséltem japánoknak semmi bajuk nem volt vele, a disznóvágáson meg fennakadt a szemük :D Ezek a kultúrális különbségek hahah

Végül nagyon jól telt ez a hét és rengeteg dolgot láttunk, hallottunk, sokat tanultam japán történelemről úgyhogy ha jön valaki, majd szóljon, annyit tudok mesélni hogy úgy kell majd lelőni.

Pár képet akartam feltenni még a mostani konyhai alkotásaimról, nagyon belejöttem a főzögetésbe. :D

Az első az edamaméből készült humusz, hozzá saját készítésű keksz. Középen teljesen vega tányér, rizs, spárga, hagyma, csicseriborsó és napraforgómag, chia mag és egy pici maradék az edamaméből. :) 

A harmadik a mai reggeli, mákos, kókusztejes palacsinta áfonyával és mézzel leöntve. :D