17.00-kor kezdődött elvileg a műszak, de annak ellenére hogy engem behívtak előtte interjúra, másokat ott helyben interjúztattak, pl a Hirokit is. -.- Nem tudom miért az én életemből vettek el 1,5 órát azért hogy kenyereket pakolászhassak... Ehhez nem kell diploma. No sebaj, ki kellett tölteni egy csomó papírt megint, aztán sorban állni és akkor odaadták az egyenruhát. Van róla fénykép, de sajnos a Hiroki telefonján, úgyhogy majd később teszem fel. Először kicsi volt a nadrág amit kaptam, hányingerem lett tőle olyan szoros volt a dereka. Másodszorra, a 2 számmal nagyobb nadrág valamiért 10 cm-rel rövidebb volt, úgyhogy iszonyat hülyén nézett ki. A végén kaptam egy hatalmas nadrágot, ami szerencsére hosszban és derékban is jó volt. Itt ám megint a japán dolog - ha széles a csípős biztos kicsi és duci vagy. Ez a legtöbb japán nőnél tényleg így van xD Nem gaijinokra vannak tervezve ezek a ruhák. Az ing ujja is rövid volt, de hát az már mindegy.
Jaj nem is emlíetettem, de ahogy beléptünk a kapun, fel kellett húznunk a fejünkre egy sapkát, de olyant ami a fület és a hajat teljesen eltakarta, inkább egy zacskóra hasonlított. Ez után jött az összes papírmunka. :D
Az átöltözés után beosztottak minket az egyik részlegre, engem és szerencsére a Hirokit is a wagashi azaz japán édességeget készítő részlegbe.
Ezután kezet kellett mosni megint és erősen klóros vízbe mártani, ami egy csomó embernek szétmarta a bőrét - nekem szerencsére nem. Erre, még vizes kézre jött rá egy kesztyű, amit utána megint le kellett mosni kívülről is, és ilyen szöszölő gurigával végig gurigázták az egész testünket, nehogy hajszál maradjon akárkin is. Ezt amúgy munka közben is 30 percenként megtették, volt egy kimondottan "élelmiszer tisztaságügyi felelős" vagy hogy tudnám ezt elfordítani, aki végigjárt a futószalagoknál és mindenkinek a hátát végig gurigázta egyszer.
Miután ezekkel az előkészületekkel megvoltunk, elindultunk a gyárba. A sapit nem is említettem, az előző zacskó szerű sapka tetejére, ezúttal egy szemellenzős dolog is került, és ennek a tetejére volt mindenkinek rácsíptetve a névtáblája. "KOVACS" persze katakanával, nem angol karakterekkel. Mellette egy zöld pötty, ami azt jelezte hogy még kevesebb mint 10 alkalommal dolgoztam ott. Volt egy nagy zöld kitűző is, azt hiszem az is ugyanebből az okból.
Természetesen maszkot is fel kellett tennünk, úgyhogy a látótér nagyon le volt korlátozva, ez volt ami igazán zavat először.. Se fel se le nem tudtál nézni, csak amit a sapka szemellenzője és a maszk engedett. Nekem különösen rossz, mert a japánoknak pisze orruk van, ergó úgy is látnak ha rajtuk van a maszk, de nekem hosszú az orrom ezért ha arra ráveszem a maszkot alig látok ki. Jó mi?
Szóval a gyáron belül elvezettek minket a wagashi gyártó részlegbe. Nagyon messze volt, hatalmas az a gyár. Sajnos képet nem találtam róla de el lehet képzelni.
Így nézett ki mindenki kb, csak a fiúkon kék csíkos, a lányokon rózsaszín csíkos egyenruha volt.
Útközben, mielőtt beléphettünk volna a gyártó részlegbe ahol a gépek vannak, 2-szer is át kellett haladnunk egy olyan kamrán, ahol levegőt fújtak rád, hogy minden port és hajszálat lefújjon. 6-an fértek be, és addig nem nyílott ki az egyik felén az ajtó míg a másikon ki nem mentek az emberek - el lehet képzelni. Valamint, az első ajtó csak akkor nyílik ki, ha alkoholos kézfertőtlenítő alá teszed a kezed - ott van a szenzor. A WCben ugyanez a megoldás volt, az ajtó előtt volt egy kézfertőtlenítő, oda be kellett tenni a kezed, ráfújta az alkoholt és utána 3 mp-el kinyílt az ajtó. :D
A wagashi részleg előtt volt még egy kisebb légfújós kamra, ott csak 2-en fértek be. Utána megint a túloldalon is hipós kesztyű-fertőtlenítés volt aztán irány a futószalag.
Ez a kashiwa mochi, ezeket kellett nekem levélbe csomagolni. A Hiroki olyan mázlink volt, hogy pont mellettem állt és a dobozokat kellett a futószalagra tennie, amibe a kész mochikat pakoltuk, majd a kövezkető ember zacskókba tette őket. 3 futószalagon is ugyanezeket tolták, mivel Május 5 - azaz tegnap az itteni gyereknap és akkor kashiwa mochit szokás enni. Sejtettem hogy van valami oka ennek a hirtelen toborozásnak, kellett nekik a munkaerő.
El lehet képzelni, a futószalag 2 oldalán állt 2-2 ember, és mind a két oldalon jöttek ki a kész mochik a gépből, középen édesbabbal, anko-val töltve. Nekünk ezt fel kellett kapni, bal kézben már a tenyerünkön voltak a levelek és bele kellett göngyölni, majd egy dobozba 10 db-ot beletenni. Én voltam az én oldalamon az első, és amit én nem tudtam kitölteni helyet, oda pakolta a második személy. Szóval lényegében csapamunka volt. Mire elkezdtünk dolgozni szerintem 18.00 óra elmúlt, és 22.00-kor volt az első szünet... Addigra kezdett a nyakam megkövesedni meg nagyon fáztam, mert nem tudtam mennyi ruhát kéne az egyenruha alatt magamon hagyni, és mint kiderült a wagashikat hűteni kell, mert megromlik a mochi. Szóval hideg volt na. 22.00-től.23-00-ig volt egy óra vacsora szünet, még jó hogy ennél nem furább időpontban...
Volt rendes étkező, ott kellett lezavarni az összes papírmunkát. Mivel mi csak "idény munkások" voltunk vagy micsoda, nem kaptunk étkező kártyát amivel rendes kaját vehettünk volna, viszont volt egy csomó kenyér ami ingyen volt - annyit ehetsz amennyit akarsz. Ettem egy mogyoróvajas kenyérkét meg egy szelet pirítóst meg valami müzlis kenyeret... nagyon megéheztünk addigra.
Gyorsan vettem egy pulcsit az egyenruha alá és ittam meleg teát meg vizet, mert sajnos inni is csak a szünetben lehetett. Gondolom meló közben is el lehetett volna menni, de akkor pénzt kell hogy vigyen magával az ember stb... Az automata is messze volt, úgyhogy ki kell bírni, ez van.
23.00-kor már ott kellett lennünk és ez egy kellemes 8 perces séta az étkezőtől, úgyhogy igencsak szapora léptekkel igyekeztünk vissza a helyünkre. Futni tilos, mert nagy raklapokon tolják a kész kenyereket és ha nem figyelj, beléjük ütközöl/megcsúszol stb úgyhogy veszélyes.
Egy órára egy néni állt be a helyemre machikat csomagolni, de utána felváltottam megint. 1.00 körül elfogyott az összes mochi, kész lett a mi futószalagunk. Észrevehetően kevesebb ember volt már ezután a gyárban. Sokan 23.00-ig jöttek csak dolgozni... Nekik a fizetésük is kevesebb volt.
Mivel nem volt munka, átvittek minket egy másik részlegbe, ott nekem a mochikat zacskózni kellett, a Hiroki pedig a kész lezárt zacskókat pakolta raklapokra. Sajnos itt is kb 20-25 perc után elfogyott a mochi, úgyhogy visszaküldtek az előző helyre takarítani. Aztán az a vicces helyzet állt elő, hogy 2.30-kor elfogyott a munka. xD Megkérdeztek egy csomó embert h nem akarnak-e előbb hazamenni, 2.30-3.00 körül, mert nincs mit tenni. Mindenkit ugye az érdekelt hogy a fizetés így is ugyanaz-e, ez az amire sajnos nem tudom a választ. A Hirokit ekkot befogták mochit és ankot tölteni a gépekbe (ezekbe a gépekbe felülrő kellett beletenni a sok-sok mochit meg a sok kiló ankot, és szépen bedarálta... úgy kell elképzelni mint egy húsdarálót... Én meg még 6 másik ember meg a futószalagokat mosta , meg söprögettünk stb... de mindent 4320012-szer lemosott már mindenki, úgyhogy tényleg nem volt mit csinálni. Páran hazamentek, de nekünk vonatunk sincsen mert hajnali 3kor nem jár semmi, ott a világ végén a boltok sincsenek nyitva, úgyhogy maradtunk melózni. xD
Időközben a Hiroki átküldte az egyenruhás képet:
.JPG)
.JPG)
:D
2.30 után már tényleg csak takarítás volt, átmentünk megint oda ahol az utolsó 20-25 percben mochikat zacskóztam és mindenkit beosztottak valahova. Nekem megint futószalagot kellett mosnom, és mivel elvágtam az ujjam a cellux letépőjével, olyan aranyos volt az egyik lány - ottani dolgozó, hogy odaadta a kesztyűjét, amit a rendes kék kesztyű alatt hordott. Azt mondta hogy az nem a legjobb a bőrnek, főleg nem a sebnek úgyhogy egy ilyen pamut kesztyűt hord alatta.
Miután lemostam az összes futószalagot, utána a függönyöket is le kellett sikálnom... Előtte gépeket mosogattam még, és a legvégéig a függönyökkel szórakoztam.. Az Auchanban meg az IKEAban vanank ezek a műanyag, vastag függöny-szerűségek amik a hűtött helyiségeket választják el... Olyasmi függönyöket kellett mosnom. Rájuk ragadt a mochi, ahogy szállították úgyhogy jó koszos volt.
Arról beszéltünk a Hirokival hogy mennyire nem effektív ez a munkamegosztás... Túl sok embert vettek fel reggelig, a felére nem vlt szükség, és amiíg haza nem mentek páran tényleg csak színleltük a munkát... Ugyanazt a gépet törölgettünk 5-en 600-szor.
Reggel 5 előtt pár perccel bevittek egy irodába, visszakaptuk a kártyánkat amit le kellett adni a belépésnél, majd mehettünk haza. Ekkor derült ki hogy volt még ott a koliból egy srác :D Akit még tavalyról ismerek és egy évfolyamon van velem a jogi karon. Vicces...
Végül 5-kor beültünk reggelizni is az étkezőbe, mert 23.00 óta igencsak megéheztünk.. Ettünk 1 kenyeret, iszogattunk és egyszercsak 5.18-kor mintha metró ment volna el alattunk, olyasmi zúgást lehetett hallani de hát a gépeknek tulajdonítottuk. Aztán hirtelen elkezdett rengeni a föld.... Eléggé megijedtem először, de annyira nem volt vészes és nagyon rövid is volt. A tejautomata még pár másodpercig mozgolódott, de maga a rengés 1 mp-nél nem volt hosszabb. Akkor M 6.7-esnek mérték, utólag 6.0-ra pontosítottak és az epicentrum Izuoshima szigetnél volt, Tokyotól délre a tengerben. A belvárosban volt olyan hely ahol 5-ös volt a rengés, de felénk csak 3-4... Igaz a vonatok picit késtek még 5.30 körül mikor haza akartunk menni.
Nem volt semmiféle kár a rengésből kifolyólag, minden rendben van. :)
Ezenkívül nem is írtam róla, de pénteken, május 2-án voltunk cirkuszban! Tokyoban van a Cirque de Soleil nevű híres francia cirkusz, és szülinapi ajándékként elmentünk. :)) Elég hamar kitaláltuk hogy mennénk, de mikor januárban jegyet akartunk venni, a jó helyek már mind elkeltek a korábbi időpontokra, így végül jobb későn mint szar helyen alapon májusig vártunk. :D
.JPG)
OVO azaz tojás volt a produkció címe és rovar-témájú volt az egész előadás. Volt légy, sáskák, katicabogár, fekete özvegy, darazsak stb.. Igyekeztek a produkciókat úgy igazítani, hogy az adott rovar életmódját tükrözze. Pl a fekete özvegy pókhálók között tekergett mindenfelé, a sáskák/szöcskék trambulinon ugráltak meg szaltóztak, a pillangók kötél segítségével "repültek"... Nagyon nagyon látványos és színvonalas produkció volt.
Az elején, kezdés előtt a nézőtéren is körbejártak, szórakoztatták a gyerekeket, illetve a közönségből is felkértek pár embert... Japánul is beszéltek pár szót, habár a produkció franciául illetve "rovar nyelven" folyt. :D Berregtek, stb.
https://www.cirquedusoleil.com/en/shows/ovo/media/official-video.aspx
Itt egy videó róluk, annyira jó!
A hely maga Odaibában volt, úgyhogy este szép volt a kilátás :) Egész könnyű volt eljutni ODaibába, meglepődtem mert eléggé messze van. Jellemzően az odaúton, mikor sietni kellett a kezdési idő miatt, baleset miatt nem járt az a vonal ami nekünk kellett volna, úgyhogy kerülőúton is de végül odaértünk időben.
Nagyjából ennyi mára, meg kell írnom még pár dolgot a spanyol úttal kapcsolatban, már rohadtul elegem van belőle. 2 kreditet kapunk az egészért de egy rohadt 48 oldalas könyvet/prospektust készíttetnek velünk. 2 oldalas bemutatkozás 2 nyelven, blablabla és a tartalom is ránk van bízva, meg a design is szóval lénywegében "csináljatok egy 48 oldalas könyvet, ahogy tudtok" ez a helyzet...
Nagyjából megvan már a koncept de meg is kell írni azt a sok vackot. -.-
Ma ennek ellenére volt időm energy bar-t készíteni :D Rájöttem hogy mennyivel jobb az élet konyhagéppel.. Hogy nem használtam eddig gyakrabban!! :D Még a hűtőben van, de lassan lassan megkóstolom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése