Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van újra s szép mint mindig én nekem... Illetve annyira még nem szép, mert a levelek sem kezdtek el sárgulni, csak az idő romlott el.

Hétvégén Spartan Race lesz, arra edzek mostanában viszont úgy néz ki hogy egész hétvégén zuhogni fog az eső, így az esőben való hegymászást és akadályleküzdést is kiprobálhatjuk.
A versenynek alapból jellegzetessége hogy sárosak az akadálzok nehezítés gyanánt... Hát legalabb a szervezőknek nem kell direkt összesározniuk őket. Raadasul hetfore varhato egy tajfun is.

Na idaig tartott a leleksedes hogy magyar billentyuzeten gepelek. Teljesen atalltak az ujjaim az angol/japan billlentyuzetre es a z-k es y-ok folyamatosan felcserelodnek, ugyhogy nezzetek el nekem ha ekezet nelkul irok inkabb.

Lassan oktober vege lesz, most ezerrel dolgozom a szakdolgozatomon. Vegre megvan a tema, minden oke csak annyit kene irni es olvasni hozza, neha minden eleterom elmegy ha mar csak ragondolok. Ugyanakkor mar nagyon otthagynam az egyetemet, a kolit mindent. Az egyetemet magat szeretem, a konyvtarat, a kutatoi asztalomat, azt a par embert akit meg ismerek. A kolit is szeretem, de mar nincs kedvem staffkent dolgozni. Az elso 1-2 ev volt a peak, onnantol egyre rosszabb lett. 3. evben tavaly jott sok uj arc, de veluk meg ossze tudtam baratkozni, de akik iden jottek... alig latom oket, nincsenek mar kozos bulizasok (vagyis vannak, de engem nem hivnak meg... mivel legtobbszor ugysem mennek el - mar ahhoz sincs kedvem.) A legtobb barati kapcsolat meg ugye nem munka kozben szovodik hanem kozvetlen beszelgetesek mellett, de hat sajnos erre nincs sok lehetoseg.
Egyszer elmentem egy ilyen bulira, eszembe jutottak a regi ereszd-el-a-hajam partik amik az elso par evben voltak es pont olyan hangulatban voltam hogy ujraeltem volna az egyik ilyent, vagy csak beszelgethettunk volna egy jot par ital mellett (nem iszom alkoholt a spartan race miatt mondjuk, szoval max. vizet ittam volna). Hat ebbol az lett hogy hallgattam oket, es csak azt ereztem hogy mindenki tul fiatal... nincsen egy karizmatikus szemelyiseg sem, amilyenek a regi staffok voltak.
A lanyok csak vihognak meg pironkodnak, a fiuk meg talan viccesek (mellesleg kozoltek hogy en inkabb fiu vagyok...hu de jo.) Vegul 2 ora utan elegem lett a dologbol es hazamentem, mire vagy 5-en csatlakoztak hozzam szoval nem mindenki elvezte annyira a beszelgetest.
Az hianyzik hogy elmenjunk egyutt kisebb csoportokban mondjuk falat maszni, vacsorazni, ebedelni vagy valamit, de ne 20 fos csoportokban mert abbol ugyis csak klikkesedes lesz. Csak sajnos senki sem szervezi meg ezeket, vagy engem nem hivnak mar meg. Who knows....
Velem korban egyidos staff osszesen 2 van rajtam kivul, illetve 2-en idosebbek, a tobbiek mind 20-21 kornyekiek sajnos lehet hogy a generation gap is benne van mar. Ugy erzem magam mint egy dinoszaurusz.

Mas tema: Erdekes dolog ennyi even keresztul egy kollegiumban lakni, minden 3-4 havonta uj diakok jonnek es mennek, rengeteg uj emberrel talalkozik az ember. Egy koreai baratom mondott par eve egy nagyon erdekes dolgot, es egyre jobban erzem h ez ram is igaz kezd lenni - o azert hagyta ott a kollegiumot 3 eve mert mar nem tudta ertekelni ezeket az uj talalkozasokat. Lassan en is azt kezdem erezni hogy ez egy monoton folyamat, emberek jonnek, emberek mennek es mar nincs meg bennem a motivacio hogy megismerjem oket. Regen az lett volna hogy talalok idot es eldumalunk a konyhaban par orat - most mar eszembe sem jut. Nem is kerdezgetem oket tulzottan, hogy honnan jottek mit csinalnak stb. Valahogy mar nem erdekel. Biztosan lelkileg elfaradtam mar a sok bucsuzkodasban, akivel vegre joban leszel az hazamegy es olyan mintha ott sem lett volna.
Elmegyek edzeni a konditerembe, latok egy csomo uj arcot es senkit sem ismerek - es jobb igy mert mar januarban hazamennek es en ezt abbol fogom latni hogy mar nem jarnak le a kondiba. Igy nem marad utanuk uresseg, csak az a kis motoszkalo gondolat hogy "o is hazament".
Biztosan sokuk erdekes szemelyiseg es jo baratok lehetnenk ha ugy alakulna az eletunk. De nem ugy alakult.
Egy baratsag sok energia befektetest igenyel, foleg az uj baratsagok es most nekem 0% energiam van uj dolgokba fektetni.

Ami volt azt mar a Spartan Race felkeszulesbe beleoltem.

http://www.spartanrace.jp/en/race/detail/3296/overview
Itt a Japan event weboldala. Magyarorszagon is pont ugyanakkor kerul majd megrendezesre, ezen a hetvegen - Eplenyben.
Hatalmas kihivas ez, pont emiatt vallaltam be. Remeljuk hogy sikerul is teljesiteni.

Szurkoljatok! Majd  igyekszem beszamolni rola.

Japán jogi megfogalmazások

Egy rövid szösszenetet osztok csak meg veletek, mielőtt elfelejtem.

Épp az adatbiztonsági törvényeket olvasgatom japánul, és egyszerűen nem bírom, olyan megfogalmazások vannak benne hogy elgondolkozik az ember hogy ennél jobban bikkfanyelven nem lehetett volna fogalmazni....
Csak hogy a kedvenceimet bemutassam
1. mi számít személyes információnak - "a sejtekből kivont dezokszirobonukleinsav (más néven DNS) bázisok lánca"....
2. Az összes számítastechnikával kapcsolatos jogszabály az email cím helyett az "elektronikus levél cím" kifejezést használja
P.S Jo ez magyarul is elektornikus kezbesitesi cim, de ez akkor sem hangzik annyira idegennek mert talan gyakrabban hallja az ember...Ez az en szemelyes benyomasom.

Elnézve amerikai és egyéb országok jogszabályait, inkább törekszenek sokszor (nem mindig) az érthetőségre, de Japánban meg sem próbálták. Még a magyar jogszabályok is érthetőbbek. :D

Annyira eludito neha magyar nyelven olvasni hasonlo jogi szovegeket... sokkal erthetobbek..

Nosztalgia

Elkezdtem visszaolvasni a regi, 2012-es blog bejegyzeseimet. Mennyire jo hogy irtam a blogot akkor meg rendesen!

Milyen szép is volt a koli szobám mikor beköltöztem, most már teljesen máshogy néz ki.
Annyival több cuccom is lett...

Manapság amúgy lakáskereséssel vagyok elfoglalva. Nem tudunk megállapodni a Hirokival hogy merrefelé legyen, mert ami nekem közel lenne az neki távol van.... Meg ő sporolni akar a lakáson én meg szép napos helyen szeretnék lakni, és nem feltétlenül a legolcsóbb lyukban.

Még jó hogy van még fél évünk eldönteni kb, mert nem lesz egy könnyű menet.

Lassan csinálok ez blogposztot a legviccesebb lakáshirdetésekről - amik annyira nevetségesek hogy muszáj kitenni őket. Olyan mikro-méretű fürdőszoba képet láttam pl, hogy ha bent állsz nem lehet becsukni az ajtót, csak ha beleállsz a kádba....XD

Utolsó év az egyetemen

A mai nappal megkezdödött utolsó évem a Hitotsubashi egyetem falai között.
Illetve egész pontosan múlt péntekre időzítették az órakezdést, de szerencsére nincsenek pénteki óráim.

Már csak 2 kredit kell hogy elvegezzem a mesterképzést, így időm nagyrészében a szakdolgozatommal nameg a munkakereséssel tudok foglalkozni. Aztán valahogy eszembe jutott hogy ez az utolsó év amikor intézményes keretek között tudok ingyen nyelveket tanulni, így gyorsan beiratkoztam kínai és orosz órákra. Orosz heti 1szer, kínai pedig mostantól heti 2szer lesz majd.
Emellett iszlám jogot fogok még tanulni úgyhogy ez egy izgi félévnek ígérkezik.

(Mellesleg vettem egy új számítógépet, amin japán a billentyűzet és iszonyatosan nehéz magyarul gépelni... a z és az z fordítva vannak úgyhogy minden szónál elrontom... még jó h ennyit szerepelnek ékes magyar nyelvünkben....)

Mellesleg az egyetmünk egész renszere megváltozott, nem is hiszem hogy írtam róla.
2 szemester helyett most 4 lesz, tavasz, nyár, ősz és téli szemeszterek, mindegyik nagyjából 8 hét.
Így az órarend olyan kacifántos lett, van csak tavaszi tantárgy, az áprilistól június 1ig tart, de heti 2 órában van, van tavsz-nyári óra ami heti egy óra de egész nyáriszünetig (július 21) tart. A nyári szünet 6 hétre le lett rövidítve, és szeptember 19én folytatódik a tanítás: szintén csak őszi, csak téli és őszi-téli tantárgyakkal. Aztán nem is beszéltünk még azokról amik egész évesek....
Nehezebb így kiküszöbölni az ütközéseket, mert pl a tavasz-nyári ütközhet csak nyáris órával stb...
Illetve olyan hülyén hozták össze, ez ma derült ki, hogy a tavaszi szemeszter csütörtöki óráinak a vizsgái mind június 1-re esnek, és a cégek aznaptól kezdik az állásinterjúkat....  Szóval lehet hogy az iszlám jog órát le kell adnom mert úgysem tudnék bemenni a záróvizsgára.
Június 1, csütörötk záróvizyga, és a következő nap már kezdődik is az újabb szemeszter :D

Inkább mesélek az orosz órámról. A tanárnő tényleg orosz, ezért is vettem fel a tárgyat hehe. Már el tudom olvasni a cirill betűk felét, a többi meg házi feladat lesz.

Kínai óra majd most pénteken kezdődik, majd mesélek arról is.

Amúgy pedig újra megfáztam, így most itthon pihenek addig is...

Állásinterjúk és vacsorameghívások

Ha már ennyt meséltem a munkakeresés folyamatáról, akkor elmesélem azt is hogy manapság mi történt velem.

Eddig két nagy, nemzetközi tanácsadó cégtől kaptam állásajánlatot, és ők rendeztek mindenféle közös rendezvényt a többi diákkal, akiket szintén felvettek a céghez. (Úgy rértem h felvették, hogy a cég részéről már várnak, de a diákon múlik hogy odamegy-e vagy sem végül)
Három ilyen rendezvényen is voltam eddig:

1. Az egyik cég az egyetem közelében meghívott mindenkit egy közös iszogatásra. Voltunk kb 14en, ebből páran már több éve ennél a cégnél dolgoznak és meséltek a tapasztalataikról, a többiekkel meg megismertük egymást.... Igaz az én évfolyamomból nem voltak sokan, mindenki BAs volt, vagy közgázos, jogot senki sem tanult. :D

2. Erre rá pár nappal ugyanez a cég meghivott az irodájukba körbenézni illetve utána egy elegáns étterembe ebédre. Itt 4en voltunk diákok, ebből egy srácot ismertem csak. Érdekes, kicsit feszengős ebéd volt... nem szeretem amikor vadidegen diákokkal összezárnak akik nem tudnak mit kezdeni egy külföldivel, meg picit érezni h rivalizálnak és h senki sem őszinte mert még senki nem döntötte el h ennél a cégnél akar-e dolgozni vagy sem.

3. Egy másik cégnél kitalálták hogy mindenkinek lesz egy mentora, aki már 1-2 éve ott dolgozik. Az én mentorom egy nagyon kedves japán lány volt, vele mentünk el ketten vacsorázni egy étterembe a belvárosban. Vele legalább őszintébben lehetett beszélgetni, főleg hogy nem egy nagy tömegben hanem ketten voltunk csak...

4. Tegnap volt egy skype beszélgetésem egy sráccal az első cégtől. Ő is jófej volt, mesélt mindenfélét.

Így aztán tényleg nem egyszerű eldönteni hogy mit csináljon az ember, mert minél több ilyen meghívást fogad el, annál nehezebb felhívni őket és azt mondani hogy bocs mégis inkább máshova megyek....

Emellett heti 2-szer szakmai gyakorlat néven dolgozom egy 3. cégnél, és onnan már jeleztek hogy teljes munkaidőre is várnának ha van kedvem. Eddig feléjük hajlom leginkább, mert annyira kedves és jófej mindenki. Nagyon tetszik a munka amit náluk végzek.
IT cég, és a jogi osztályon vagyok, rengeteget kutatok és nagyon élvezem.

Egy cég van még ami érdekel, mostanában náluk voltam mindenféle előadáson és megyek majd megint 25én. Ez egy hatalmas kereskedelmi cég, kereskedőház talán a megfelelő szó rá.
Majd ha eldöntöttem hogy mit és merre tovább majd jelentkezem itt a blogon.

Munkakeresés Japánban

Szóval mesélek nektek a munkakeresés különleges szabályairól, amelyen természetesen egyáltalán nem olyanok mint bárhol máshol a világon. Unalmas is lenne az élet :D

Először is két külön procedúrára kell elválasztani a munkaeresés folyamatát:
1. friss diplomás
2. munkaváltó, nem friss diplomás

Én most szerencsére a friss diplomás kategóriában vagyok, ami Japánban sokkal előnyösebb mint új munkahelyet keresni vagy állást váltani.
Ez talán a legnagyobb különbség a többi országgal szemben, mivel itt nem tudás, hanem személyiség és potenciál alapján veszik fel a friss diplomásokat. Emiatt a munkakeresési folyamat is majd' egy évvel a diploma megszerzése előtt történik. 2015-ig decemberben kezdődött és március, április végéig tartott, míg kormányrendelet mistt 2015-től március 1-én kezdődik és a június, július végéig tart.
Hogyis kell ezt elkézelni?
Először úgy kezdődik a folyamat, hogy a diákként, a "felnőttek" dolgaival nem törődő japán gyerekeknek szemináriumokat tartanak az iskolában. Ezeknek a fele tényleg hasznos, de a másik fele a "common sense" kategóriába tartozik szerintem...

Hogy tartsam magam az idei rendhez, elmeséltem hogy a mi egyetemünk milyen szemináriumokat tartott eddig.
2016 októbere körül elkezdtek szemináriumokat szervezni külföldi diákoknak, akik Japánban szeretnének majd elhelyezkedni. Én jó korán elkezdtem eljárni ezekre, itt elmesélték a főbb fázisokat, hogy kell majd leadni önéletrajzot, lesz webest IQ teszt, aztán hány fordulósak az interjúk általában, hol vannak a buktatók, külföldieknek mivel szokott problémájuk lenni stb.
Elhívtak pár felsőbb éves diákot is, akiknek már megvolt a munkahelye és ők elmesélték a tapasztalataikat, mikor kezdtek neki a munkakeresésnek stb.

Nagyon érdekes különbség, hogy Japánban az összes ágazat és a cégek megismerésével kezdődik a folyamat. Itt nem számít hogy mit tanult az ember az egyetemen, egy koreai szakos és egy közgázos ugyanoda jelentkezhet is, és fel is veszik ha látnak benne fantáziát. Ezt úgy magyarázták nekünk, hogy míg a nyugati országokban "position", tehát állás, egy bizonyos pozócióra keresnek embert Japánban pedig "membership" alapon. Azt jelenti, hogy mikor ajánlatot kapsz egy cégtől hogy felvesznek, akkor csak annyit tudsz hogy pl. Suzuki céghez fogsz menni. Április 1-én van munkakezdés, ezután több hónapos tréningek után eldönti a cég hogy hova leszel beosztva. Az lesz a munkahelyed. Utána cégen belül van "rotation", tehát áthelyezés általában 3 évente, hogy több pozíciót is megismerjen az ember. Ami általában azt eredményezi, hogy sokan pár hónapig nem tudják rendesen végezni a munkájukat mert még nem tanultak bele stb xD De az elv az szép....

Szóval mint említettem először a cégek megismerése a lényeg, így vehet az ember különböző könyveket pl, amikben benne van az összes ágazat, jelenlegi gazdasái állásuk és a főbb cégek. Ezen kívül idéntől rengeteg cég elkezdett internship-eketmeghirdetni január-februárra. 2016 októberétől voltak az egyetemen internship forum-ok, ahol sok cég (egyszerre 10-20) állított fel egy kis asztalkát, leülhettél meghallgatni őket h mivel foglalkoznak, mi a fő profiljuk, milyen internshipeket hirdetnek meg és mikorra, hogy lehet rá jelentkezni.

Ez nem a legjobb illusztráció, mert ez nem az iskolán belüli állapotokat mutatja, de valami ekkora méretű kis pavilont kell elképzelni. Az egyetemen levők kötetlenebbek voltak, nem kellett öltönyben menni és sokkal kevesebben voltak.
Sőt, az internship forumokon alig voltak! Így nagyon jól el lehetett beszélgetni több cég HResével is, akik nagyon készségesek és segítőkészek voltak sok esetben. Más esetekben egyáltalán nem, ami szinén egy jó tapasztalat - tudja az ember hogy melyik céghez NE jelentkezzen.
Nekem hatalmas mázlim volt, mert megkérdeztem az egyik HRes lányt, hogy nálunk nincs-e jogi osztályra szóló internship. Azt mondta hogy van, de megkérdezi a részleteket és majd elküldi emailben. Pár nappal rá hívott is, hogy küldjek be egy önéletrajzot, rá egy héttel volt interjúm és december óta heti 3 napban internshipen vagyok egy nagy japán techcégnél.
Szóval halmozottan is megérte elmenni ezekre az egyetemen belüli fórumokra.

A fenti képen látható rendezvény ennek a nagyobb kiadása, mikor 200 cég rendezi ezt egyszerre, Tokyo legnagyobb kiállító termeiben. El lehet képzelni hogy mennyire futószalagon megy a dolog, és egyik HResnek sincs ideje személyesen meghallgatni a kérdéseket és egyesével válaszolni. Legtöbb esetben kötelező az öltönyben való megjelenés is, meg 30 példányt kell vinned az önéletrajzodból. :D Ezt tavaly tapasztaltam meg.....
Ezeket a rendezvényeket amúgy HRes cégek szervezik, akik erre specializálódtak.
Japánban egész iparág épült a friss diplomás recruiting köré.

Szóval ezek még csak az internship fórumok voltak, itt még állásról nincs szó, csak a cég megismeréséről. Cégtől függ, hogy mennyire veszik figyelembe az internshipen való részvételt: a külföldi cégek, főleg tanácsadói cégek nagyon fontosnak tartják, a résztvevők közül be is hívnak egyből interjúra ha jónak találnak. A japán cégeknél ilyen nincsen, de nyilvn megjegyezik annak a nevét aki jól teljesít és esetleg a későbbi interjúkra ha továbbjut, ezt figyelembe veszik.

A külföldi cégek így már november, december körültől elkezdik a tehetséges diákok kiválogatását, különböző 1 napos internshipek keretében. Azt hallotam, hogy több külföldi cég már a nyáron elkezdi ezt a folyamatot, így akik ide pályáznak már nyártól internshipekre járnak.
Külföldi cég = annak a japán leányvállalata, de olyan cég ami többségi tulajdonban külföldi kézben van, vagy külföldön alapították. A külföldi cégekkel egy sorba sorolják még a start-upokat is, mert ők is korábban kezdik az interjúkat.
Ezzel szemben a híres japán vállalatok mind tagjai a Keidanrennek, ez a Japán Üzleti Föderáció, mely megszabja a tagjainak hogy mikortól és milyen formában kezdhetik a friss diplomások interjúztatását és felvételét.
Aki ennek tagja, azt kötik a szabályok és március 1-ig nem kezdhet semmit sem, csak internshipet csinálhat és reklámozhat, és ezeknek nem szabad hogy közük legyen a tényleges munkakeresési folyamathoz. Így elég nevetséges volt, hogy minden internship fórumon jelen voltak ezek a cégezk is, és próbálták rövidre fogni a céges bemutatót, nehogy rájuk fogják hogy szabályt szegnek. :D

Mivel ma van március 1, már minden cég weboldalán megkezdődött a regisztráció, mától hivatalosan is elkezdhetik a toborzást. Erről persze nem felejtettek el jó előre emailben értesíteni, minden nap...

Mostantól az egyetem egyik épületének majdnem az összes tantermét felhasználva, meghívnak 300 céget, akik 7 napra lebontva bemutatják hogy mivel foglalkoznak, milyen beállítottságú embereket keresnek, stb. Egy session 40 perc. Egy nap kb 40 cég jön, ha minden sessionre elmész egy nap 10 cég bemutatóját tudod meghallgatni.
Holnap én is el fogok menni majd rá, mert van pár cég ami érdekel. Nem hinném hogy a fenti képen látható nagyszabású rendezvényre elnéznék majd, bár azokból is Dunát lehet rekeszteni annyi lesz/van mostanában.
Ezeket a fórumokat azért szervezi az egyetem, hogy minél több diákjának biztosítson lehetőséget  munkahely megtalálására (ez javítja az ő statisztikáikat is). Az egyetemnek van külön egy carrer romm-ja ahol év közben is bármikor be lehet menni és az ember jövőbeli terveiről beszélgetni a tanácsadókkal. Kétszer voltam bent kb, mondtam hogy én mit szeretnék, erre mondták hogy az úgy nem fog menni, másodszor pedig kijavították az önéletrajzomat amit bekültem az egyik internshipre.
Na most ennek ellenére hogy ők azt mondták hogy nem fog menni, jelenleg 3 különböző cégtől van állásajánlatom, úgyhogy előttem eláshatják magukat. De nyilván annak a diáknak, aki nem tudja mit akar de dolgozni akar, annak biztos segítenek hogy hogyan kezdjen önvizsgálatba, hogy képzeli el magát a jövőben, hogyan gondolja át ezeket a dolgokat....

De a lényeg hogy van ez a carrer room, és ők szervezték a szemináriumokat pl a külföldi diákok számára. Ott mondtak hasznos dolgokat.
Minden egyetemnek van egy hasonló funkcióval ellátott része, de nyilván egyetemtől függ h milyen cégekkel áll kapcsolatba, kiket tud elhívni a fórumaira. Szerencsére az enyém egy nagyon jó egyetem, úgyhogy az összes nagy, nemzetközi vállalattal kapcsolatban áll, sok ott a nálunk végzett dolgozó is, így nagyon színvonalasak szoktak lenni a rendezvények. Úgy hallottam hogy kevésbé jó hírű egyetemeken ez nem feltétlenül így van.

Sajnos nem találtam egy képet sem ezekről az egyetemen belül rendezvényekről a neten, majd fényképezek holnap. :D
Tényleg nem ilyen borzalmasak mint ahogy a fenti öltönyös kép sejtetné.

Picit eltértem a témától, az a lényeg, hogy miután az ember eldöntötte hogy melyik cégekhez akar jelentkezni (vagy nem döntötte el de inkább biztos ami biztos beadja 100 céghez az önéletrajzát - ilyen is van bőven), regisztrál a honlapjukon vagy egy munkakeresős oldalon. A céges honlap előnye hogy közvetlenül értesülsz a dolgoktól, mígy a munkakeresős oldalra ha feltöltesz 1 önéletrajzot, azt tudod küldeni minden cégnek, nem kell újra megíni.

Ez után 1. lépés: önéletrajz (nem CV hanem entry sheet a japán neve, ES a rövidítése), de teljesen más formula mint amit egy rendes önéletrajzhoz használna az ember. Kell rá név, egyetem, szak, szemiárium, hobbik, nyelvek, miért ez a cég, mi a legnagyobb achievement amit elértél az egyetemi éveid alatt, stb. Lényegében CV de annál részletesebb és csak ki kell tölteni a megfelelő rublikákat.
Ha átmész a szűrőn, akkor jöhet a 2. lépés: webes IQ teszt. Ezzel is rengeteg cég foglalkozik, ezért sokféle teszt van.
A két nagy típus: 1. otthonról is elvégezhető 2. muszáj bemenned egy teszt centerbe és az ottani gépen csalás nélkül megoldani. Nyilvánvaló hogy az 1. variációhoz mindenki baráti segítséget szokott kérni...
A legggyakoribb teszt témák: matek, japán, angol
A matek nehézsége és a feladattípus random változik. Valószínűségszámítás, sebesség, két ismeretlenes egyenletek, gyors számolás,,, mindenféle van, de egy átlagos gimis matektudással megoldhatóak. Csak gyakorolni kell rá! Ezért sokan előre készülnek ezekre, és van is sok olyan könyv ami kimondottan a különböző webtesztek típusfeladatait írja le és ad példákat amin gyakorolhatsz.
A legnagyobb nehézség az idő, van hogy 30 mp vagy 1 perc áll rendelkezésedre egy elég összetett feladathoz.
A japán nyelvi rész szövegértés, behelyettesítés, szavak egymáshoz való kapcsolata (van két szó mondjuk konyha:kés és akkor meg kell állapítanod hogy a konyhában dolgozol a késsel, így alárendelt kapcsolat van köztük, majd A-D-ig a szópárok közül ki kell választanod azt ami ugyanolyan kapcsolatban van), kanjik olvasása és tudása. Olyan mint egy nehezebb japán nyelvvizsga lényegében.
Az angol része könnyű, haha, szövegértés főleg meg szövegbe hiányzó szó behelyettesítése.

Eddig 2 ilyen teszthez volt szerencsém, az első otthoni volt így két japán barátom segített és tök jól át is mentem. A másiodikat teszt centerben kellett megírnom, ami miatt eléggé paráztam - de behívtak interjúra így csak nem lett olyan borzalmas. Készültem rá rendesen... olyan matek képleteket kellett felelevenítenem amiket gimi óta nem használtam... egész pontosan 5 éve lassan.
Itt van egy jó sztorim: a teszt center weboldala fos és nem fogadta el a nevemet mikor rendes angol abc-vel írtam be, így muszáj volt katakanával regisztrálni.Csakhogy az összes személyazonosító okmányom angolul van, nem tudták ellenőrizni a nevem kiejtését... hogy eza katakana tényleg ehhez a névhez tartozik-e...Még jó hogy minden személyes okmány fényképes volt, de ez nem zavarta őket, szarakodtak vele egy csomót, végül közölték hogy ki kell töltenem egy kérvényt és egy azonnal előhívható géppel mellékelnek rólam egy fényképet a vizsga papírokhoz. Nem mintha a személyimen pl nem lett volna fénykép...Ebben az országban a logikát sokszor hiába keresi az ember.

Szóval cégenként változó hogy hány %os eredményt kell elérned ezeken a webes teszteken. A legnépszerűbb japán cégek van hogy 80-90% fölötti eredményt követelnek, másoknál elég ha a felső50%-ban vagy. Ezek általában viszonylagosan vannak kiszámítva, ha a felső x%ban vagy, akkor mehetsz interjúra stb.
Szóval nem tréfa... Sokszor van ezek mellé egy személyiség teszt is, aminek az erdményét néha megkapod, néha nem..A webes tesztét sem tudod meg, ez benne a trükk: ha úgy érzed jó lett akkor elég ha egyszer teszed le és az eredményt átküldheted más cégeknek is, azonban ha nem vagy biztos magadban akkor újra bemehetsz megírni.

Ha ezen is átmentél, akkor jönnek az interjúk, a 3. lépés.
Ebből több féle lehet: 1 diák vs 1 vizsgáztató, 1 diák vs 2 vizsgáztató, 2 diák vs 1/2 vizsgáztató, vagy mivel itt szűrni akarnak nagyon, 4-5 diák vs 2 vizsgáztató (ez már csoportos interjú). Ha ezen átjutsz, akkor következő forduló, általában a cégben magasabb beosztású ember fog interjúztatni, minél további fordulóba jutsz. 3 forduló az általános, de van ahol 5-6 is van. Ekkor már nagyon magas beosztású alelnök, vagy menedzser szokott intterjúztatni.
A legnagyobb kereskedőházaknál, ahova sok-sok ezer tehetséges diák akar bekerülni, még esszéket is iratnak a fordulók között és van hogy egy 2. webes tesztet is le kell tenned, hogy biztos nem csaltál-e. Az esszék tartalmilag a cég mottójáról szoktak szólni, hogy az 1890-ben céget alapító X.Y azt mondta hogy... xxxx, erről te hogy gondolkodsz?
Meg ehhez hasonló témák, amikhez a cégről elég sokat kell tanulnod.. mert ezek a régi mukik ójapánul beszéltek, és ha nem nézel utána h mit jelent a mottó, sokszor nem is érti az ember elsőre..

Ennyi a lényeg, ezen kívül a külföldi cégek és a japán cégek egy része manapság bevezette a diákok szűrésére a group discussiont is. Itt egy 5-6 fős csoportban kell beszélgetnetek egy megadott témáról, ezt pedig 2-3 "bíró" figyeli, akik a megszólalások, vitában való szerep alapján pontozzák a diákokat.
Ha sokszor megszólalták, jókat mondtál vagy magadra vállaltad a vita vezető, összefoglaló szerepet akkor jó pontok járnak érte, így minden japán gyerek pörög ezerel hogy jól pontozzák őket.
Egy ilyen group discussion-höz volt szerencsém eddig, háááát.. érdekes volt.
5 fiú volt meg én, és arról kellett beszélgetnünk hogy a technológia segítségével, oldjuk meg egy egyetem problémáját, mely a kevés jelentkező diák miatt anyagi problémákkal küzd. Jó téma, mi?

Megvan ezeknek a discussionöknek is a kulcsa, hogy milyen sorrendben kell haladni, stb. Egyik srác felállt és a táblánál magyarázott végig, elhadarta az egészet és nem akata meghallgatni a többiek véleményét. Itt azt nézik sokszor h mennyire csapatjátékos az ember, tud-e úyg beszélgetni hogy nem torkollja le a többieket, nem pofázik egyedül félórán át, képes-e megalkuvásra más ötlétével kapcsolatosan.
Az én véleményem teljesen más volt mint a többieké, és el is mondtam meg adtam tippeket is, de egyikkel sem foglalkoztak úgyhogy a végén szerintem béna eredmény jött ki, de úgy voltam vele ha ők ezt akarják akkor legyen. Ők azt ajánlották hogy tegyen ki az egyetem netes felületen hirdetéseket, meg végezzen netes felmérést h a diákok mi alapján választanak egyetemet, míg én azt mondtam h emeljék az oktatás színvonalát és vezessék be a neten is elérhető tanórákat majd ezt reklámozzák... Na melyik hangzik jobban? (hozzá kell tenni h egy ilyen problémákkal küzdő egyetem Japánban nagy valószínűséggel alacsony színvonalú oktatást nyújt és nem túlzottan ismert vagy nehezen megközelíthető helyen van.... )
A lényeg a lényeg hogy továbbjutottam, meg még 2 srác a csoportunkból.Aki folyamatosan beszélt, nekem nagyon unszimpatikus volt, utána is olyan undokan nézett rám és nem akart hozzámszólni se....

Az én esetemben ez mind egy internship miatt volt. Szóval miután átmentem a szűrőn, elmehettem egy egész napos internshipre, melyen 5-6 fős csoportokban egy feladatot kellett megoldani, majd erről előadást készíteni és megtartani mindenki előtt.
Én nagyon élveztem, a téma az volt hogy a legújabb technológia (robot, AI, machine learning, V.R) felhasználásával segítsünk egy shopping mall-nak az üzleti statisztikáit javítani.
Először utána kellett néznünk hogy mi lehet az oka annak, hogy rosszak a bevételi mutatóik, és erre kigondolni valamit amivel a többi cég még nem rukkolt elő.
Jó volt a csapat is, igaz volt egy kínai srác aki japánul nem tudott rendesen ezért a megbeszéléskbe sem tudott beszállni igazán. A többiek japánok voltak, és mivel ez egy IT/technológa internship volt nem is volt több lány,csak 1-2 a többi csoportban elvétve.
Volt egy mentorunk, aki segített az időbeosztásban és néha tippeket is adott. Mindenki kapott egy laptopot, amin össze kellett állítani a prezentációt és elküldei emailben a szervezőknek a végén.

Utána volt egy 1-2 órás állófogadás, finom kajék és alkohol. Eközben egyesével félrehívott minket a mentorunk, és mindenkinek adott egy 15-20 perces feedbacket. Mit csinált jól, min kéne még fejleszteni stb.
Szerintem nagyon hasznos volt, és jó visszajelzést is kaptam a mentoromtól.

Ezután mire elfelejtettem az egészet, egyszercsak kaptam egy emailt hogy várnak személyes elbeszélgetésre, válasszam ki a webes felületen hogy mikor érek rá. Itt egy hosszú listáról lehetett napot és időt választani.
Itt egy magasabb beosztású tanácsadóval kb 45 percet beszélgettem attól hogy miért akarok ennél a cégnél tanácsadóként dolgozni, miért érdekelnek a technológiai újítások, miért nem joggal akarok foglalkozni, stb.

Ismét egy hét után írtak, már emailben és nem a webes felületen, hogy várnak szeretettel a végső interjúra. Itt 1 órát beszélgettem egy managing partnerrel, aki szintén alap dolgokat kérdezett csak, aztán azt mondta hogy van 20 percem, ezt szabadon felhasználhatom ahogyan szeretném - beszélhetek magamról vagy kérdezhetek tőle. Így 20 percen át faggattam mindenfélérél ami a munkájához kapcsolódik és nagyon jó hangulatban telt az idő. A végén volt egy 15 perces angol interjú is, majd a HR-es lánnyal is egy interjú. Nagyon jól elbeszélgettünk az AFS-es évemről és arról hogy Komatsuban hogyan éltem, miket csináltam... Nem is gondoltam hogy ez ennyire fog tetszeni nekik. :D

Ezután elindultam Párizsba a versenyre, és vártam vártam vártam arra hogy írjanak. Megmondtam nekik hogy telefonon nem leszek elérhető, így emailre vártam. Valahogy a HRes csaj elfelejtette, és 2 héttel később írja, hogy ezerszer hívtak már, mi van.... Mondtam hogy emailben elérhető vagyok, csak a világ túlsó felén járok. Így emailben közölte hogy felvettek a céghez, jelezzem hogy élek-e az ajánlattal vagy sem.

Most hétfőn volt egy újabb találkozó, ekkor ott volt még 3 diák akiket felvettek a céghez, illetve a mentorunk. Adtak egy szerződést, hogy ha komolyan gondoljuk hogy belépünk, akkor töltsük ki és küldjük vissza, illetve körbevezettek az irodában és meghívtak bennünket ebédre is.

Így néz ki eddig az én saját tapasztalatom. Ez egy külföldi tanácsadói cég, ezért sokkal hamarabb eélezdték az interjúztatást mint a japán cégek.
Még nem tudom hogy mit csináljak, beadom az ES-emet pár japán céghez is aztán meglátjuk. Az biztos hogy ide már jöhetek ha én úgy döntök, így ha nem tetszik a japán cégek stílusa, élek is az ajánlattal.

Annyiban lesz más, hogy mostantól minden cég bemutatókat fog tartani,és több japán diák akar japán cégnél dolgozni, mint külföldieknél. Így talán sokkal nagyobb is lesz a verseny 1-1 céghez, ami miatt a webtesztek szintjét is emelik, és az első interjúkat is csoportosan tartják hogy minél jobban megszűrjék az embereket.

A japán cégek az interjún is sokkal jobban rákérdeznek arra, hogy "más cégekhez nem jelentkezik?", "mennyire fontos neked hogy nálunk dolgozz?", "miért pont ez a céf??" . A külföldi cégeknél szerintem jobban érdekelte őket az, hogy mik az álmai meg a céljai a diákoknak, nem feltétlenül az hogy "why us?". A japán cégek még mindig hosszabb távra terveznek egy alkalmazottal, nem arra hogy pár év után elmenjen, így nagyobb figyelmet fordítanak erre. Külföldieknél rá szoktak kérdezni hogy meddig akar még Japánban lenni, mik a tervei. Japán cégeknél kisebb a külföldiek aránya összességében, mivel sokkal merevebb, hierarchikusabb berendezkedésűek mint a külföldi cégek nagyrésze. Azt is ki szokták még elmelni, hogy külföldi cégeknél tudás és teljesítmény, japán cégeknél életkor alapján lép előre az ember a ranglétrán. Hiába mondják hogy változófélben van, azért az még előrébb van.....

Eddig végig a friss diplomások munkakereséséről beszéltem, így most rátérnék a munkahely váltásra, illetve a munkatapasztalattal rendelkezők munkakeresésére.
Azt hiszem a legtöbb cégnél van egy szabvány, egy norma, hogy náluk mi vonatkozik "munka tapasztalatnak". Eddig olyanokat hallottam, hogy 1 év munkavégzés, valahol 2-3 év még belefér - ez annyit jelent hogy ha 2 évet dolgoztál csak máshol, akkor még friss diplomásként jelentkezhetsz. Azonban sok cégnél a 0 a követelmény, ne legyen csak semmilyen tapasztaltod. Volt 2 éve egy órám, amin arról beszélgettünk hogy ez miért van így (az óra a japán munkakererési szokásokról szólt), és azt mondták a professzorok, hogy minden cégnek megvan a céges "kultúrája", ezért nem akarják hogy más kultúrához hozzászokj mielőtt belépnél, mert akkor megkérdőjeleznél dolgokat és nehezebben fogadnád el az ottani szokásokat. Magyarul legyél birka....

Szóval ha munkahelyet akar váltani az ember, akkor azt kb 3-4 év után tanácsolják, mert az alatt nem néz kki jól az önéletrajzon. Ekkor már nem potenciált, hanem tudást és tapasztalatot néznek, így nem olyan egyszerű munkát váltani. Azt mondják hogy jobb céghez nehezebb kerülni munkaváltással, mint ahol kezdted. Ja igen, itt nagy cég =jó cég, minél nagyobb annál jobb. Annál jobban bánik az alkalmazottakkal, annáln több a juttatás, annál biztosabb h nem megy csődbe így egész életére ott maradhat az ember. És persze annál magasabb a fizetés.

Érdekesség, hogy japán cégeknéla fizetés is úgy van strukturálva, hogy minél tovább maradsz ott, annál magasabb legyen. Minden évben 1 vagy 2-szer van bónusz fizetés is, ez 3-4 havi fizetés is lehet, aztán ha feljebb jut az ember, akár már egy egész éves fizetés mértékét is elérheti.
De már alapból egyik évről a másikra emelkedik.
Itt amúgy éves keresteben szokták meghatározni a fizetést, nem feltétlenül havi fizetésben, pont a bónusz mérete miatt. Egy átlag kezdő 4 éves egyetemet végzett fizetése 200-220.000/hónap körül van. Ez a második, harmadik évre már duplázódhat is, cégtől függően.
Külföldi cégek ezzel szemben magasabb kezdő fizetést ígérnek, de ebbe sok helyen benne van 40-50 óra túlóradíj is. Tehát pl 350.000 yen/hó fizetés, de ebből 80.000 az túlóradíj. Ez annyit tesz, hogy ha 40 órát túlórázol csak, akkor a fizetésed nem változik. Akkor fizetnek csak túlóra pótlékot ha 40 óránál többet túlórázol. Mindenki eldöntheti hogy neki melyik tetszik.... Mondjuk azt is jelenti hogy ha 0 túlórát végzel, akkor szimplán magas a fizód.

Japán cégek ezzel szemben rendesen fizetnek túlórát, és céges "kultúrától" függően, szabályozzák vagy maximálják a túlórák számát. Ennek ellenére volt most pár hónapja egy eset, hogy egy pár hónapja ott dolgozó friss diplomával bekerült lány öngyilkos lett a havi 100-nál is több túlóra miatt amit a főnökei rákényszerítettek. Szóval ugye a cégek hirdetik h maximálva van a túlóra, de a valóságot ez nem feltétlenül fedi.
Valós információt erről csak ismerősök útján lehet szerezni.

Egy fontos része még a munkakeresési folyamatnak, az OB-OG látogatás. Hogy mi? Az OB az old boy, az OG meg old girl rövidítése, magyarul annyit tesz hogy alumni, aki a te egyetemedre járt. Itt sokat számít nagyon hogy ki melyik egyetemre járt, mert ez már egy fontos közös pontot jelenthet valakivel, főleg ezekkel az OB-OGkal. Szóval az egyetemnek van egy névlistája, amin rajta van h ki mikor végzett, hol dolgozik. Ebbl kikereshetsz embereket mindenféle cégtől és írhatsz nekik h találkozzanak már veled és meséljenek a cégről, hogy érzik ott magukat, jó-e a munka stb.
Ezekre a látogatásokra van külön manual :D Miért is ne lenne...
Mindennek megvan a maga rendje és módja, szabálya hogy hogyan kell csinálni. Hogyan kell írni nekik, hogyan kell köszönetet mondani utána, fel kell készülni a kérdésekből, nem kédezni fizetésre és egyéb juttatásokra stb.. Sok cégnél ezeket az ebédeket (akkor érnek csak rá főleg...) a cég ki szokta fizetni! Szóval te megkéred h találkozzon veled, és ő meghív ebédre és leírja céges számlára...
Utána megkérheted h mutasson be több más alkalmazottat is, így több embertől hallhatsz a munkáról. Van sok cég aki ezeket számon tartja, tehát nekik jelentést kell írniuk rólad miután találkoztok. Mennyire tűntél motiváltnak h ott dolgozz, ő szimpatikusnak talált-e, a beszélgetés alapján el tudná-e képzelni h veled dolgozzon stb. És ezeket figyelembe veszik az interjúk során!

Nem tréfálnak ezek! Még szerencse hogy a koli miatt rengeteg japán barátom van akik mindenféle érdekes cégnél dolgoznak, így az egyetemi lista nélkül is tudok rengeteg embrertől kérdezni és meglátogatni őket, anélkül hogy feszengeni kellene egy ismeretlen társaságában.
Sokszor persze azt ajánlják hogy találkozzon az ember más korosztállyal is, mert ők máshogy gondolkoznak és máshogy látnak dolgokat, jobb tanácsot tudnak adni.
Amik infót gyűt az ember az ilyen látogatások során, azt az interjú illetve az ES megírásához felhasználhatja, és szeretik hallani ezeket mert az ember motiváltságát, eltökéltségét mutatja.

Úgyhogy itt az ideje pár régi baráttal ebédelni menni, az ő cégük pénzén. :D

Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy sok esetben fontos az hogy japán egyetemre jár az ember, az meg még fontosabb h jó nevű egyetemre jár. A cégek hiába mondják h nem, akkor is egyetem névre válogatnak. Van pár olyan ahol kitakarják a nevet és egyetemet és csak a tartalomra döntenek, de ez a ritkaság számba megy.
Szóval aki külföldön végzett, és az egyeteme nem Harvard, Oxford v Cambridge, az bajban van.Ha nem tudn valaki japánul, akkor méginkább.
Ez a bejegyzés sajnos nekik lehet hogy nem válik hasznukra, viszont japán végzettséggel így mennek itt dolgok, ezt sem árt tudni.

Tehát hogy bekerülj egy japán céghez, keményen kell matekozni, és cégekről tanulni. Sokszor háttértudás is szükséges az adott iparágról, mik a trendek stb...

Remélem érdekesre sikerült a bejegyzés. Magam is meglepődöm rajta hogy mennyit tudok már erről meg mennyit olvastam már és mennyire nem akartam először japán cégeknél elhelyezkedni, most meg igazából élvezem is az egészet. Sok helyen értékelik azt hogy külföldiként beszél japánul az ember és érdeklődik pont az ő cégük iránt. Probálnak nyitni külföld felé sok helyen, de a nyelvtudás illetve idegen kultúra ismeretének hiánya miatt nem halad úgy ahogy azt szeretnék... Szerintem.
Meg sok cég mondja h szívesen vesz fel külföldieket, mégis csak páran dolgoznak náluk nem japánok.... Az interjúk, webtesztek során sok külföldi feladja és kihullik, nyelvtudás, folyamat nem értése miatt.
Azt mondják hogy ez a munkakeresés egy információ háború, minél többet tudsz egy cégről, annál jobb esélyekkel indulsz. Felkészülés nagyon fontos.
De szerintem arról megfeledkeznek sokszor, hogy annál nincs jobb motiváció és ajánlólevél, ha tudod hogy mit akarsz csinálni és ezt ők is látják rajtad.

Végezetül itt egy kép az "ajánlott" kinézetről állásinterjúra:

Szerintem ez is a friss diplomás munkakeresésre épülő egyik iparág: beijeszteni mindenkit hogy ha nem fekete képen látható szabású öltönyben megy akkor ki fog lógni és akkor mi lesz!!!%>#&
Sokszor amit az ilyen szemináriumokon mondanak, kinézetről, stb, szponzorálva van az öltönygyártó cégek által. Én eddig az összes állásinterjúra az otthon vett fekete kosztümömben mentem, sima fehér felsőben nem is feltétlenül ingben, és egyszer sem szóltak meg miatta. Szőke hajjal fejre is állhatok, akkor sem fogok beolvadni, így nem is igyekszem emiatt túlzottan. Magabiztosság, nyugodt viselkedés, ápolt megjelenés ezeket teljesen felülírja, az a tapasztalatom.
De ugye aki az egyetemi 4 év alatt csak sportolt, és órára is mutatóba jött be, annak semmi fogalma nincs ezekről így vevő arra hogy sima fekete, átlagos ruhát hordjon.
Egy barátnőm mesélte, mellesleg Németországban felnőtt japán lány, hogy ő sötét kék kosztumöt vett, mert a legtöbb helyen azt írják hogy az is jó. Erre már rászóltak ismerősei hogy úristen, ez kék!! Ki fogsz lógni, mi lesz :D Az lett hogy kapott egy tökjó munkahelyet magának egy olyan cégnél akit nem érdekelt a kösztümjének a színe.

El is határoztam hogy mostantól sem fogok másban menni, ugyanabban a fekete kosztümben amit pár éve használok és szeretek. Be akarom bizonyítani hogy úgysem ezen múlik hogy felvesznek-e vagy sem.
Muszáj felnyitni pár ember szemét az ilyen agymosással szemben.

Most már tényleg befejezem. Ha kérdés van, tessék kommentelni :)

Villámlátogatás Magyarországra & Update

Ilyen rövid időre sem jöttem még haza sosem. Összesen 9 nap volt, a legjóindulatúbb számítások szerint.
Csütörtökön érkeztem, következő jét szombat reggelén indultam is vissza sajnos. Viszont nagyon pozitív élmény volt, hogy ilyen rövid időn belül sikerült rengeteg barátommal találkozni és a családommal is viszonylag sok időt együtt tölteni. Ha nincs ideje, mennyivel hajlamosabb az ember az alvásidőt is beáldozni....

Meg is sínylette kicsit az egészségem, most a dohai reptérről jelentkezem, de már iszonyatosan köhögök és alig jön ki hang a torkomon. De még így is megérte.

Hirtelen olyan érzésem lett, mintha Japánt és az ottani életemet csak álmodtam volna, annyira természetes volt otthon lenni, magyarul beszélni, családdal és régi barátokkal együtt lenni.
Aztán felültem a gépre Budapesten és szinte fel se fogtam, de megint visszacsöppentem ebbe a nemzetközi/japános életbe.

Annyira rövid a rendelkezésünkre álló idő, minél jobban ki kell használni.

A tervek szerint augusztusban megyek haza egy hosszabb látogatásra, akkor az is belefér majd remélem ami most kimaradt.

Ha visszaérek Tokyoba a torokfájás mellett vár még rám egy állásinterjú illetve a szakdolgozatom, amivel még nem töltöttem annyira időt amennyit kellett volna.
November körül kell majd egy előadást tartanom, meglátjuk hogy addigra összeáll-e már.

Picit elmaradtam megint az updateekkel is, közben annyi minden történt hogy már utólag nem lehet egy blog postba összefoglalni. :)

Elkezdtem munkát keresni, és épp visszakerestem a japán munkajogról írt bejegyzésemet 2013-ból, és hogy sosem fogok itt dolgozni... :D Hát meggondoltam maga.
2016 decembere óta dolgozom egy cégnél, heti 3 napban, a jogi osztályon és nekem nagyon tetszik! Nyilván így hogy nem teljes állásban vagyok ott, biztos nem bíznak rám annyi feladatot, de így is engem érdekel és tanulok belőle. Ez az állás egy picit megnyugtatott, hogy akár még el is tudnék dolgozgatni ebben az országban egy pár évet.
Persze ez csak 1 cég a sok közül, és itt is csak a jogi osztály. Cégen belül is osztályonként teljesen más a munkakultúra, azt mesélték az ismerőseim. A jogi osztály szerencsére mindenhol nagyon laza, mert sajnos nincs igazi döntési jogkörük. Egy japán cégnél a jogi osztály csak a szerződéseket nézi át és azt sem minden esetben, csak ha nagyobb összegű a tranzakció, stb (megvannak rá a belső szabályok), illetve akkor jönnek a képbe ha már elég nagy a gond hogy az adott üzleti részleg ne tudja magától kezelni....

Majd otthonról jelentkezem részletesebb dolgokkal az itteni munkakeresési szokásokról. Mint azt gondolhatjátok, eléggé különösek és eltérnek a magyar szokásoktól.