Ilyen rövid időre sem jöttem még haza sosem. Összesen 9 nap volt, a legjóindulatúbb számítások szerint.
Csütörtökön érkeztem, következő jét szombat reggelén indultam is vissza sajnos. Viszont nagyon pozitív élmény volt, hogy ilyen rövid időn belül sikerült rengeteg barátommal találkozni és a családommal is viszonylag sok időt együtt tölteni. Ha nincs ideje, mennyivel hajlamosabb az ember az alvásidőt is beáldozni....
Meg is sínylette kicsit az egészségem, most a dohai reptérről jelentkezem, de már iszonyatosan köhögök és alig jön ki hang a torkomon. De még így is megérte.
Hirtelen olyan érzésem lett, mintha Japánt és az ottani életemet csak álmodtam volna, annyira természetes volt otthon lenni, magyarul beszélni, családdal és régi barátokkal együtt lenni.
Aztán felültem a gépre Budapesten és szinte fel se fogtam, de megint visszacsöppentem ebbe a nemzetközi/japános életbe.
Annyira rövid a rendelkezésünkre álló idő, minél jobban ki kell használni.
A tervek szerint augusztusban megyek haza egy hosszabb látogatásra, akkor az is belefér majd remélem ami most kimaradt.
Ha visszaérek Tokyoba a torokfájás mellett vár még rám egy állásinterjú illetve a szakdolgozatom, amivel még nem töltöttem annyira időt amennyit kellett volna.
November körül kell majd egy előadást tartanom, meglátjuk hogy addigra összeáll-e már.
Picit elmaradtam megint az updateekkel is, közben annyi minden történt hogy már utólag nem lehet egy blog postba összefoglalni. :)
Elkezdtem munkát keresni, és épp visszakerestem a japán munkajogról írt bejegyzésemet 2013-ból, és hogy sosem fogok itt dolgozni... :D Hát meggondoltam maga.
2016 decembere óta dolgozom egy cégnél, heti 3 napban, a jogi osztályon és nekem nagyon tetszik! Nyilván így hogy nem teljes állásban vagyok ott, biztos nem bíznak rám annyi feladatot, de így is engem érdekel és tanulok belőle. Ez az állás egy picit megnyugtatott, hogy akár még el is tudnék dolgozgatni ebben az országban egy pár évet.
Persze ez csak 1 cég a sok közül, és itt is csak a jogi osztály. Cégen belül is osztályonként teljesen más a munkakultúra, azt mesélték az ismerőseim. A jogi osztály szerencsére mindenhol nagyon laza, mert sajnos nincs igazi döntési jogkörük. Egy japán cégnél a jogi osztály csak a szerződéseket nézi át és azt sem minden esetben, csak ha nagyobb összegű a tranzakció, stb (megvannak rá a belső szabályok), illetve akkor jönnek a képbe ha már elég nagy a gond hogy az adott üzleti részleg ne tudja magától kezelni....
Majd otthonról jelentkezem részletesebb dolgokkal az itteni munkakeresési szokásokról. Mint azt gondolhatjátok, eléggé különösek és eltérnek a magyar szokásoktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése