Megérkeztem csütörtök este, aztán péntek hajnalban keltünk, hogy hugocskámat kivigyük a reptérre, ugyanis szombat reggel óta Costa Ricában tölti AFS csereévét :)
Ennek örömére a jobb oldali Blogs sávba bekerült az ő blogjának a linkje is. Szóval akit érdekel nagyon ajánlom! Biztos hogy az én élményeimtől merőben eltérő dolgokat fog látni és írni...amennyit eddig olvastam.. azok alapján hát elég irigy vagyok.:) Remélem nem bánja hogy megosztottam.
Azóta ki vagyok purcanva, reggel 6-ra a reptéren kellett lennünk így az időeltolódás és a 13 + 5,5 órás repülőút után....Nem volt bennem túl sok élet péntek délutánra.
Aludtam jó 14 órát és azóta itthon voltam nagyrészt a házban, valahogy annyira jól esik. :) Csak a család, anyával főzés, lazulás, este filmezés és 11-kor alvás. :D
A lányok a reptéren :) Anyáéknak csak a pici marad most egy évre, meg a cserediákunk júliusig.
Na de visszatérve, fogorvos letudva, január végén volt egy eléggé nem várt gyökérkezelésem, most pedig belekerült a végleges tömés. Örülök neki hogy itthon sikerült megcsináltatni, mert hallottam jót is rosszat is a japán fogorvosokról, de nekem egy olyat sikerült kifogni aki iszonyat hülye tanácsokat adott, és nem vette észre hogy szuvas a fogam.... Neki köszönhetően fajult el a gyökérkezelésig. -.-
No de sebaj.
Szombaton indulok hajnalban Svédországba, és végre megint találkozom a Katával!! :)) Milyen fantasztikus dolog hogy már majdnem 3 éve barátok vagyunk!! Március 23-án lesz 3 éve hogy elmentem az AFS-szel Japánba.... hihetetlen hogy repül az idő. Úristen.
A Kata most Lundba jár egyetemre, Svédország déli részén és lényegében gazdálkodást és japánt tanul. Szerintem illik hozzá :)
Bangkok óta nem láttuk egymást, de ha minden igaz legközelebb októberben Tokyoba látogat, úgyhogy azt hiszem az évi 1-2 találkozó az meglesz. :)
Február 20-tól Stockholmban van program, akkor megkezdődik végre a várva várt homestay, amire egy évet készültünk majdnem. Még elég sok képi anyagot kell gyűjtenem a Nightlife címre hallgató prezentációmra, melyben a japán éjszakai élet és szórakozás különlegességeit kell bemutatnom.
Rengeteg dolgot nem tudok még az egész programról, hogy mit fogunk 2 héten keresztül csinálni, annyi biztos hogy 20-án valamikor odaérek a Stockholmi főpályaudvarra, mivel a Katáéktól vonattal a legegyszerűbb feljutni. Nem kevés idő, durván 6 óra lesz mondjuk.
Márciusban lesz még egy kis időm majd itthon, akkor úgy néz ki meglátogat majd egy barátom a koliból, aki meg épp a barátnőjénél lesz Németországban. :)
Ajaj, rengeteg ismerős... Most belegondolva egy másik kolis barátnőm pedig Stockholmban lesz pont akkor mikor én, és egy közös finn barátunk lehet hogy feljön Helsinkiből. :)
Szép az élet! Főleg ha ennyi fantasztikus emberrel oszthatja meg az ember.
Majd jelentkezem még fényképekkel ha valami izgalmas történik, jelenleg talán említésre méltő a vizsgák befejezése és a Farewell party után az utolsó beadandók elküldése is. Kár hogy a tanár egyikre sem reagált, de reméljük megkapta.
Indulás előtti napon egy kedves barátomnál vacsoráztam, aki főzés- és borrajongó, úgyhogy a legjobb helyre csöppentem. Vittem egy 3 puttonyos tokaji aszút neki, mert meg akarta kóstolni a magyar borokat, és legnagyobb örömömre ízlett neki. Sőt! Nagyon ízlett neki. :D
Jobban is tette, mivel azért az üveg borért Qatarban annyit szenvedtem... Megvettem a vámmentes boltban Pesten, no de Qatar iszlám ország lévén, tiltja az alkoholos italok behozatalát. Ergó mikor kivittek minket a reptérről elvették, és adtak róla egy papírt, tele arab szöveggel, a legjobb hogy alá kellett írnom.. Szóval akár el is adhattak volna.. xD Én meg aláírtam.
A mégjobb az egészben, hogy mikor másnap a papírral vissza akartam szerezni, összvissza küldözgettek, a végén meg nem találták, nekem 10 percen belül be kellett szállnom a gépre, úgyhogy mire előkerült sprinteltem vele a beszállókapuhoz...... Szóval röviden ez a kalandos bor története... Vagy a bor kalandos története. Kinek melyik tetszik.
Most hazafelé semm izgi nem volt, ha nem számítjuk hogy az odafelé 9 óra 50 perces út 12 óra 15 perc lett, és 20 perccel előbb indultunk és 15 perc késéssel érkeztünk. Nem tudom hogy a repülési idő változott-e, 13 órát a gépen poshadtunk-e, de azt hiszem nem is akarom tudni.
Tokyoban pont azon az egy átkozott napon esett a hó, úgyhogy a Narita express, ami közvetlenül jár a reptérre, 17.40-tól 19.40-ig felfüggesztette a járatokat, nekem pedig 18.40-re volt jegyem.... Ilyenkor mi van? Megkérdeztem a kalauzt, mondta hogy szálljak csak fel nyugodtan a korábbira, így egy kedves barátomtól volt 5 percem elköszönni, aztán ugrás a vonatra.
Viszont egy dolog: A reptér üres volt!! Szinte üres volt úgyhogy aki teheti repüljön éjjel, nagyon ajánlom! Nem volt sorbanállás, mert nem volt sor, a security checknél egy volt csak kinyitva és 3 perc alatt átértem. Az immigration résznél szintén egy ablak volt nyitva... 10 perc alatt bent voltam a kapuknál. Utána már csak 1,5 órát kellett ücsörögni és örülni amiért 20 perccel korábban indultunk.
Márciusban visszafelé már Lufthansával megyek, de örülök hogy megismertem a Qatar Airwayst. Szomorú hogy most, mire más légitársasághoz vettem a jegyet, elég mérföldem lett ahhoz hogy egy fokkal feljebb lépjek a memerbship létrán. xD Na majd legközelebb... Bár már elegem van a dohai homokból, nem akarok még egy napra ottrekedni.... Marad a jó öreg München...
A lényeg a lényeg, hogy jelentkezem majd fényképekkel meg élménybeszámolókkal, amint történik valami izgi.
