Part 2

Folytatom

Szóval csütörtökön is reggel koránkelés, a 9-es vonattal mentünk is Kanazawába. Elmentünk megint a Ninja templomba, ez az egyik kedvenc helyem a városban. :D Azt hiszem ez volt a 4. alkalom hogy ott voltam, de egyszerűen nem lehet megunni.

http://www.japan-guide.com/e/e4205.html

Itt egy link hozzá, bent nem lehetett fényképezni.
Az alábbi képet a neten találtam:

Arról híres ez a templom, hogy tele van rejtett csapdákkal. A képen látható lépcső, ami egy pinceféle helyiségbe vezet, normális esetben le van fedve falécekkel és csak egy sima folyosónak tűnhet.

Ez a bejárat, oda pénzt szoktak bedobálni, de ez is egy 2 méter mély gödröt rejt maga alatt. Így ha az ellenség a főbejáraton próbált betörni, beleestek ebbe a csapdába.

http://goinjapanesque.com/ninja-temple/     Ezt az oldalt érdemes megnézni, itt van mind a 6-7 leglátványosabb pontja a templomnak. Semmi köze a ninjákhoz, csak egy paranoiás hadúr járt ide imádkozni és az ő védelmére építették meg így.
A linken látható az átlátszó lépcső is, illetve hogy amúgy általánosan 3 emeletesek voltak az épültek, de ez a templom egy rejtett 4. emeletet is hordoz magában. Onnan tudták megfigyelni az ellenséget.

Mire ideértünk már bőrig áztunk, és ezután csak jobban rákezdett az eső, úgyhogy a nyugati teaházakat futtában néztük csak meg.

Így néznek ki a teaházak, egy viszonylag rövid utca, összesen kb 20 ház. Ezek egy része múzeum, mások étteremmé, kávézóvá vannak átalakítva. A képen látható helyre bemenekültünk ebédelni.

Innen már szigorúan gyalog elsétáltunk a harcosok által lakott városrészhez. Már annyira szétáztunk hogy úgysem lett volna értelme buszra ülni.
Itt először bementünk egy múzeumba, ami a korabeli városok életét mutatta be, régi gyógyszertárakból gyógynövénykészítmények, bolt címerek és rengeteg kimonó volt kiállítva.

Nekem ezek a golyók tetszettek a legjobban, az a nevük hogy "temari". Annyira megtetszettek hogy nekiálltam készíteni is őket, ami nem olyan egyszerű. Ez egy fajta hímzési technika, azzal a különbséggel hogy a golyót is el kell készíteni előtte, és mindent pontosan kimérni, hogy ne csússzanak el a minták.

Így készül.

Emellett volt ennek a múzeumnak egy nagyon szép japán kertje is.

Az eső miatt kicsit nedves ugyan, de gyönyörű volt.

Innen sétálgattunk egyet a szamuráj negyedben:

Ez a helyi Kutani porcelán boltja & múzeuma. Nagyon érdekelt már csak a herendi kötődések miatt is, hogy milyen technikával, milyen motívumokat készítettek.

Erről az utcáról nyílt a fenti porcelán bolt. Régen a szamurájuk házait ilyen magas falakkal vették körbe. A házak nagy részében most is laknak, azt nem tudom hogy szamurájok leszármazottai-e vagy csak megvették, de nagy valószínűséggel örökölték. Régen itt is egy fajta kaszt rendszer volt érvényben, voltak a parasztok, a harcosok és ők nem keveredtek.

Emiatt ez a városrész kicsit elszigetelt és máshogy néz ki mint Kanazawa többi része.

Következő állomás egy szamuráj ház belsejének megtekintése. Itt is jártam már egyszer, akkor idegenvezetővel, úgyhogy most érdekes volt újranézni mindent.

Ennek a háznak a jellegzetessége a középen levő japán kert. Azt írták hogy az ország 3. legszebb kerrtje, Michellin csillagos.

Nagyon tetszett és annyira nyugodt lett volna a egész, ha nem egy 40 fős spanyol turista csoporttal együtt megyünk be... Hangosak voltak úgyhogy igyekeztük elkerülni őket. Igaz azon nagyon jót nevettünk, hogy ki volt téve egy felirat hogy "használják a cipő zsákot", mire ők levették a cipőjüket és felvették a nejlon zacsit a lábukra. Tény, nem volt egyértelműm a felirat, és mikor megkérdeztem a fogadó családomat h miért lehetett kint, azt mondták hogy azoknak akiknek drága cipőjük van és nem akarják otthagyni a cipős szekrényben a bejáratnál - nehogy valaki véletlenül felvegye, összekeverje stb.

Innen már elindultunk hazafelé, illetve én egy onsen-be. Oda jött értem este a fogadó anyukám és a hugommal 3-asban elmentünk nagyon finom sushit enni. :)

Folyt köv.

Látogatás Komatsuba Part 1

Múlt héten visszalátogattam AFSes csereévem helyszínére, Komatsu városba.

Rengeteg mesélni valóm van, így valószínűleg több részben fogom majd feltölteni.

Tehát kezdjük onnan, hogy vasárnap, szeptember 4-én újra találkoztam a fogadó családommal, akik Tokyoba látogattak. Mégpedig azért, mert a fogadó húgomnak volt egy musical előadása.
Ő már végzős egyetemista és ez alatt a 4 év alatt végig az egyetem musical körében tevékenykedett dalszerző, forgatókönyvíró illetve egyéb minőségben is. 3 évben sorozatosan az ő általa készített forgatókönyvet választotta ki a zsűri, így ebből készült 2 felvonásos musical.

Itt egy családi kép a musical reklámjával. A sztori aranyos volt, tipikus amerikai high school - pompomlányok meg a baseball csapat... Összevontak egy lány és egy fiúiskolát és arról szól hogy hogyan ismerkednek meg egymással, persze van benne love story is. Az összes dalszöveget a Momoka, a húgom szerezte. A dalokat azt hiszem nem mind, de a betanítást is ő végezte, nagyon szép munka volt! Egy ilyen egyetemi musical esetén a világítást, hangszerelést mind mind a csapat tagjai végzik! A termet persze bérlik, de azon kívül mindent maguknak intéznek. Jelmezeket, sminket, hajat is természetesen!
Számomra kellemes meglepetés volt, mivel nem vártam ennyire magas szintű profi előadást. Ezért jött el a családom Komatsuból hogy láthassák, mivel a Momoka jövő tavasszal végez így ez az utolsó évadja és az utolsó forgatókönyve.

Itt is találkoztunk, majd ők mentek is a reptérre mert ment a gépük hazafelé, én pedig visszajöttem a koliba összepakolni. Én végül az éjszakai buszt választottam.... Éjszakai busszal oda-vissza annyiba került mint a shinkansen egy útra.Olyanok ezek az éjszakai buszok, mint egy rendes távolsági busz, de el van függönyözve az összes ablak és a sofőr melletti felszálló rész is, így sötétben aludhat az ember. Mivel elég nagy az ország keresztbe kasul járnak mindenfelé a buszok, és ha pénze nem annyira de ideje az van az embernek akkor megéri használni őket. Az enyém 23.25kor indult Shinjuku állomásról és másnap reggel 8.00-ra ért Komatsuba.. Közben volt  pisiszünet meg 2 másik helyen le lehetett szállni, amúgy megállás nélkül repesztettünk az autópályán.

Ezen megpróbáltatások után végül hétfő reggel megérkeztem Komatsuba. Aznapra nem sok program volt, otthon voltunk, bementünk a KIA-ba, a Komatsu International Association-be, ahol japánt tanultam a gimi alatt. Mindenki ott volt még és emlékeztek rám ami nagyon jó érzés volt :)
Este együtt vacsoráztunk a családdal.

Sajnos le nem fényképeztem, de felújították a nappalit és a konyhát! Még 6 éve tatamis igazi japános szoba volt, most pedig nagyon letisztult, sötét barna fa padló és bútorok illetve fehér falak által dominált modern étkező-konyha lett belőle. Nekem nagyon tetszett így.
Sokkal könnyebben tudtunk beszélgetni, még úgy is hogy az anyukám közben a konyhában mosogatott meg pakolt.

Második nap, kedden estére volt programom a japán tanárnőmmel és a fogadó anyukámmal vacsorára. Napközben elmentem Kanazawába várost nézni, egy orosz barátommal aki szintén Komatsuban volt 6 éve. Ő is Tokyoban van most és egy buszon mentünk vissza, csak ő a saját fogadócsaládjánál szállt meg.
Elmentünk a legfontosabb helyekre, de nem mentünk be egyik helyre sem mert dugig voltak. Ehelyett kisebb múzeumokat látogattunk meg.

Ez egy panoráma kép akart lenni. Ez a Suzuki Daisetsu múzeum. Ő egy híres filozófus volt, aki Ishikawa prefektúrából származik. Szintén híres helybeli még Nishida Kitaro, ők ketten évfolyamtársak és mindketten nagyon elismert filozófusok voltak. Daisetsu rengeteg könyvet írt a buddhista filozófiáról. Maga a múzeum is inkább egy olyan hely volt ahol csöndben lehet gondolkodni, meditálni. Ez a központi épülete, abban a házban le lehetett ülni középen és nézni a vizet.

Így.

Nekem nagyon tetszett. Az épület mellett volt egy ingyenesen látogatható de nagyon elrejtett japán kert.

Gyönyörű volt! Innen az erdő közepén vezetett egy kis ösvény egy másik múzeumba, ami sajnos aznap zárva volt. Mint kiderült az erdei ösvény tovább is ment, az Ishikawa Prefektúra Szépművészeti Múzeumig. Itt sem jártam még eddig, de nagyon szép kollekcióik voltak!

Ezután elmentünk a gésa negyedbe, amiből amúgy kettő is van Kanazawában, a keleti és a nyugati negyed. A keleti nagyobb, több épület van arrafelé, de a nyugati is nagyon szép - oda csütörtökön látogattunk el.
Szóval Kanazawa nagyon híres az aranyművelésről is. Az ország legtöbb aranylapját itt készítik és volt egy ezzel kapcsolatos múzeum is. Elmagyarázták hogy mi a különbség a különböző karátok között, hogy nyújtják ki ezeket a vékony aranylapokat, ennek milyen technikája van.
Nem tudtam pl hogy egy 10 ft-os méretű aranydarab azzal a technikával kinyújtva kb. 6 m2-re kinyújtható. Szóval ebben a múzeumban nézelődtünk, majd mentünk volna a régi teaházakat megnézni, mikor észrevettem hogy nincs meg az Iphone-om. Fényképezésre hoztam el, mert jó a kamerája, de sajnos SIM lockolt így nem tudom telefonként használni a mostani sim kártyámmal.
Nagy pánikolás után végigtelefonáltam az összes múzeumot meg az éttermet ahol ebédeltünk, és végül a szépművészeti múzeumban megtalálták az egyik pihenőrészlegen. Még szerencse hogy Japánban vagyunk....

Ezután visszamentem Komatsuba és majdnem éjfélig ettünk-ittunk és beszélgettünk hármasban a tanárnőmmel és a fogadó anyukámmal.

Szerdán ennek ellenére korán keltem, mert mochit készítettünk! Illetve.. mire én felkeltem már elkészült, de az evés részéből azért kivettem a részem! :D Nagyon  finom volt!
Tokyoban szinte sosem hallani, maximum újév környékén, hogy mochit készítenének az emberek. Vidéken szinte mindenkinek van mochi készítő gépe, amibe bele kell tenni a mochi rizst meg megfelelő mennyiségű vizet, és addig püföli míg össze nem áll.
Mochizás után jöttek a gyerekek a mikoshi szentéllyel. Ugyanis olyan szerencsém volt, hogy szerdától péntekig 3 napon keresztül tartott az Ataka matsuri - egy helyi fesztivál. Helyi, mivel Komatsu város Ataka városrésze tartja, mégis a város egyik legnagyobb rendezvényének számít!

Ataka városrész is 9 kisebb tömbbre van osztva, mi a 8-asban lakunk. Ilyenkor minden tömbben van egy gyerekcsapat akik körbejárják a házakat és minden család kiteszi a családi címert illetve egy lampiont az ajtó elő. Ahol az kint van, oda mennek a gyerekek. Ilyenkor pénzt illik nekik adni, amit később összegyűjtenek és a mikoshi felújítására használnak. Egy ilyen szentély milliókba kerül, úgyhogy rendesen karban kell tartani.
Mind a 9 tömbből jönnek a gyerekek, és bekopognak majd énekelnek egyet, aztán átveszik a borítékot és mennek tovább. Japánban mindig borítékban adják át a pénzt, illetlenség magában odaadni valakinek. Ilyenkor pl nem "pénz", hanem "virágdíj" néven emlegetik.

A gyerek mikoshi után jött egy szekér is, rajta ült egy taiko dobos aki végig dobolt.

A szekér előtti srácok az oroszolán, a kék ruhás pedig harcol vele és elűzi a gonosz szellemeket a háztól - legalábbis szerintem ez az értelme. A fogadó anyukám nem igazán tudta... A kék ruhás srácok mind a kisebbik fogadó húgom évfolyamtársai, 14-15 év körüliek.
Nagyon érdekes volt!

Ezután du. 4 körül a felnőtt férfiak kedték el körbehordani a mikoshi nagyobb változatát.

Itt hozzák le a szentélyből. Itt is tömbönként adták át egymásnak a szentélyt, és mindenki a saját tömbjét járta be. Ilyenkor szokás adni egy nagy üveg (1,8 literes) sakét. Ezt a sakét a szentély papjai összegyűjtik és eladják, majd az abból befolyt pénzt a szentély fenntartására fordítják. Családfüggő hogy drága vagy olcsó sakét adnak, de a szentély nagyon olcsón árulja, úgyhogy aki szereti az siet megvenni amint vége a fesztiválnak. :D
Átlagosan egy 1,8 literes üveg JÓ sake olyan 3000 yen, olcsóbb már van 1600 yen körültől. A szentély meg 1000 yenért árulja - azt mondta a fogadó anyukám.

Csütörtökön megint Kanazawában voltunk, ezúttal a szamuráj negyedet illetve a nyugati teaházakat néztük meg - zuhogó esőben. Bőrig áztunk, hiába volt nálunk esernyő. Megint egy tájfun járt a környéken, így teljesen elrontotta a hét felét az eső....
De a látvány így is szép volt!

Fényképek majd holnap jönnek a következő részben!

Diplomaosztó

Végül annyira el voltam foglalva mindenfélével, hogy elfelejtettem írni a nagy napról.

Március 16-án sikeresen leadtam a szakdolgozatomat, amivel a 3. leggyorsabb lettem a szemináriumon belül. A többi helyen a beadási határidő január 29 volt xD Jobb későn mint soha....

Aztán március 18-án megvolt a diplomaosztó is.

Úgy imádtam ezt a kimonó + hakama kombinációt. Nem is akartam levenni, de sajnos muszáj volt visszavinni a boltba este.

Előző este jöttek a Hiroki szülei Shikokuról, úgyhogy velük vacsoráztunk egy kellemes olasz étteremben Tachikawában. Másnap, a diplomaosztó napján, nagyon korán kellett kelnem hogy elkészüljek a sminkkel. Mindennek megvan a maga rendje, 6-7-ig smink, 7-től 7.45ig haj, aztán elindultam a rendes ruháimban a kimonó boltba. Ott rám adták olyan 30 perc alatt, így 9.30 környékén odaértem az egyetemre, és 10-kor meg is kezdődődöt a ceremónia. Ennyi ismeretlen embert egy helyen nem láttam még :D Ebből látszik h a japán diákok nagyrésze nem jár be órákra, se a kampuszra szinte egyáltalán, a sport és egyéb elfoglaltságaik miatt.

Így nézett ki a hajam hátulról. Megkértem egy ügyeskezű japán barátnőmet hogy csinálja meg :)

Ez a hölgy adta rám a ruhát. Annyira tetszett neki hogy külföldi vagyok, hogy ő is csinált egy csomó képet rólam. :D
Az átlagosnál sokkal jobban megnéztek amúgy, és még meg is szólítottak ismeretlen emberek az utcán, elég érdekes érzés volt ENNYIRE kitűnni.

Így nézett ki maga a ceremónia. Ez a legnagyobb előadóterem az egyetemen,itt órákat nem tartanak, hanem évnyitó, diplomaosztó illetve koncertek, hangversenyek helyszínéül szolgál.
Először az igazgató mondott pár szót (25 perces beszédet....) majd mind a 4 tanszék képviselőjéül választott diák előrement, hogy átvegyenek valamit. Volt egy diákképviselő is, ő mondott egy beszédet, de minden nagyon rituálisan folyt. Meg volt szabva hogy hogyan kell lépniük, mikor kell meghajolni... Úgy kéne elképzelni mint az őrségváltást királyi paloták előtt.
Felállnak, meghajolnak. 90 szögben jobbra fordulnak a jobb oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd 180 fokban megfordulnak a bal oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd előre lép a színpadhoz, meghajlás, fellép a színpadra, meghajlás, felmond egy beszédet egy papírról, meghajlás. Majd ugyanez visszafelé is. Ezért volt 2 óra az egész ceremónia.

Ezután mind a 4 tanszék hallgatói összegyűltek 1-1 nagy teremben és itt került sor a diplomák átadására. Egyesével hívtak mindenkit, odaadták a diplomát,, kézfogás és ennyi,vége.
Ebben benne volt persze az igazolás, hogy elvégezte az ember a sulit illetve az érdemjegyek. Amiket április 10-ig nem lehetett utána újra kinyomtatni valamilyen különleges oknál fogva xD Csak egyet generált a rendszer vagy nem tudom én, de kellett volna még egy példány a beiratkozáshoz a mesterképzésre amire 3 hetet kellett így várnom.

A ceremónia után fényképezkedtünk még órákig, majd Tachikawa városba mentünk, ahol az egyik hotel fogadótermében volt egy nagy rendezvény, amelyet az alumni association rendezett. Most már én is tagja vagyok ennek, igaz nem tudom mire lesz majd jó....

Azóta elkezdődött a mesterképzés is, április elején. Eddig tetszik, május végén kaptam végre saját asztalt az egyetemen belül ahol tudok tanulni. Otthon sosem tud annyira koncentrálni az ember.... Illetve nagy könyvespolc is jár hozzá, így nem a szobámban tornyosulnak a könyvek.

Nagy európai körút, majd japán adóbevallás

Halihó.

Végeztem a szakdolgozatommal. Hihetetlenül jó érzés. Illetve lesz majd, ha egyszer leadom beköttetni. Azért még annyira ne rohanjunk előre.

Az Európában töltött 3 hét rengeteg energiával töltött fel, örülök hogy egy picit távol voltam Japántól. Ennyi idő alatt pont el is kezdett hiányozni és nagyon jó érzés volt hazajönni, ismerős falak közt lenni.

Pihenni nem sok időm volt, tekintve hogy egyből következő nap rohantam a professzoromhoz egyeztetni a szakdolgozatról, majd különböző kérvényeket kellett leadni a mesterképzéssel kapcsolatosan. Fura belegondolni hogy 1 hónap múlva ilyenkor már elkezdődnek az előadások is.

Március elején mindig rengeteg a tennivaló, mivel ez Japánban az üzleti év végét jelenti. Minden cégnél ilyenkor mennek a számlazárások, raktározás stb... Szóval nagy a fejetlenség. Így van ez a koliban is, épp könyvelünk meg készítjük a következő évi költségtervezetet.
Emellett le kell adni a tavalyi személyi jövedelemadó bevallásomat.
Erről a rendszerről mesélek egy kicsit részletesebben.

Japánban minden személy számlaképes - nem kell hozzá kisvállalkozói OKJ-s végzettség meg semmilyen papír. Ha számlát ad az ember, akkor bevétele van, mely egy bizonyos összeghatárig adómentes, 380.000 yen ez az összeg jelenleg.
Minden cég akinek dolgoztál, köztük az állami cégek is, kiállítanak egy igazolást arról hogy mennyit fizettek neked, és abból mekkora a visszaigényelhető összeg. Ez változó, mert pl rendes rendszeres fizetések esetében párszáz yen, elhanyagolható összeg, míg pl (na ennek a jogszabálynak nem néztem utána....) viszont, egyszeri bevételek amikre egyszer 10% szja-t fizetett az ember, azok adómentesek.

Ezt a bevallást amúgy megteheti az ember a városházán az önkormányzatnál, illetve az adóhivatalokban, illetve neten és azoknak akik egyszer megcsinálták, kiküldik az egészet levélben. Így be sem kell menni, megcsinálod magadnak csak feladod a postán és ők majd utalják a pénzt abban az esetben ha a jövedelmed nem halad meg egy bizonyos összeget, illetve a számlát hogy fizess szja-t, ha meghaladja azt a bizonyos határt.
Nekem tavaly is postán küldték. Idén valahogy jobb lett a rendszer, nagyon igyekeznek mert már angol nyelvű útmutató is van hozzá. Az a gikszer hogy a formanyomtatvány japánul van, úgyhogy mire az angolban elmagyarázzák hogy melyik részről van éppen szó... elég bonyolult, úgyhogy inkább a tavalyi dolgok mintájára kitöltöttem magamtól.

A borítékban rengeteg kitöltési segédanyag, stb van és még válaszborítékot is küldtek, de nagyon ötletes módon.

Egy nagy A3as lapra rá van nyomtatva a boríték, és hogy az ember origami skilljeit is fejleszthesse, neked kell kivágni és összeragasztani. :D

Szépen összeragasztva, celluxal megerősítve el is készültem vele.

Szakdolgat és készülődés a diplomaosztóra

2 hónapos szünet után jelentkezem.

Persze blogot írni fontosabb, mint a szakdolgozattal foglalkozni, hehe. Már lassan kifolynak a szemeim a sok gépeléstől, úgyhogy kikapcsolódásképpen gépelek ide.

A szakdogákról amúgy annyit, hogy Japánban egyetemtől függ, de sok helyen nincsen diplomavédés. Nálunk sem lesz - hipp hipp hurrá! Illetve professzortól függően teljesen más terjedelmű szakdogákkal meg lehet úszni az egyetemista élet eme rémes időszakát.
Nálunk olyan 15-20 oldal az ajánlott, míg ismerősök közt volt aki 70 oldalt írt... Igaz ábrákkal meg statisztikai eredményekkel együtt. De azért elég nagy a különbség. xD

Jelenlegi állás szerint van 15 oldalam, és még egy fejezetbe bele sem kezdtem, úgyhogy van egy olyan érzésem hogy az enyém a 25 oldalt ütni fogja...

Mellesleg, hivatalos határidő január 29.... MA! De, és itt jön a DE, a legtöbb professzor nem kéri be mára, hanem elég március 18-ig, a diplomaosztóig leadni... :D


Apropó,diplomaosztó. Ez hatalmas esemény egy diáknak, a japánoknak meg jó alkalom arra hogy egy rakat pénzt kidobjanak az ablakon kimono (pontosabban furisode + hakama) bérlésre.




Az alul levő kimono féle ruha az a furisode. Najó, ha nagyon pontosak akarunk lenni ez a nishaku, mert rövid az ujja. a Furisode az ugyanilyen kimono, csak hosszabb az ujja, pl ezen az utolsó képen a lány térde alá érne.
Amit kívülről rátekernek, az a hakama. Úgyhogy ez az öltözék is bizony több részből áll, és ezeket mind külön kell kibérelni (mert megvenni eszeveszetten drága lenne.... 200.000-250.000 yen környékén mozog egy jobb darab) Utána jön hozzá a geta (a fapapucs), illetve ruhához passzoló táska, hajdísz, frizura és a smink. Sok helyen így szettben lehet foglalni.

Úgy voltam vele hogy egyszer élünk (YOLO) és egyszer fogok csak diplomázni alapképzésen Japánban, úgyhogy beruháztam egy ilyen furisodéra. Az enyém nem nishaku, hanem tényleg furisode, hosszú az ujja de mivel magas gaijin vagyok ezért nem zavaró - azt mondta a néni boltban.

Furisodét amúgy a "seijinshiki"-n szoktak hordani, ez a "felnőtté válás ünnepe", amely január első hetében szokott lenni és az az évben illetve előző év novembere után született fiatalok vesznek rajta részt. Természetesen a 20. születésnapjuk ünnepére. Emlékszem a volt komatsui osztálytársaim ünnepére, nagyon szép képeket tettek fel :) Azóta egyiküknek már van egy 1 éves kislánya is....

Diplomaosztóra inkább a nishaku a szokásos, de hát az én 167 centos orbitális testmagasságommal igazából nem feltűnő hogy mennyire hosszú az ujja.
Nem akarom lelőni a dolgot, úgyhogy fényképet nem teszek még fel, de ígérem hogy márciusban jelentkezem majd szép képekkel.
Ha már ennyit fizettünk a ruháért, egy rakás képet kell csinálunk - mondottá egyik japán barátnőm, és jobban nem is tudnék vele egyetérteni.