Itt van az ősz, itt van újra s szép mint mindig én nekem... Illetve annyira még nem szép, mert a levelek sem kezdtek el sárgulni, csak az idő romlott el.
Hétvégén Spartan Race lesz, arra edzek mostanában viszont úgy néz ki hogy egész hétvégén zuhogni fog az eső, így az esőben való hegymászást és akadályleküzdést is kiprobálhatjuk.
A versenynek alapból jellegzetessége hogy sárosak az akadálzok nehezítés gyanánt... Hát legalabb a szervezőknek nem kell direkt összesározniuk őket. Raadasul hetfore varhato egy tajfun is.
Na idaig tartott a leleksedes hogy magyar billentyuzeten gepelek. Teljesen atalltak az ujjaim az angol/japan billlentyuzetre es a z-k es y-ok folyamatosan felcserelodnek, ugyhogy nezzetek el nekem ha ekezet nelkul irok inkabb.
Lassan oktober vege lesz, most ezerrel dolgozom a szakdolgozatomon. Vegre megvan a tema, minden oke csak annyit kene irni es olvasni hozza, neha minden eleterom elmegy ha mar csak ragondolok. Ugyanakkor mar nagyon otthagynam az egyetemet, a kolit mindent. Az egyetemet magat szeretem, a konyvtarat, a kutatoi asztalomat, azt a par embert akit meg ismerek. A kolit is szeretem, de mar nincs kedvem staffkent dolgozni. Az elso 1-2 ev volt a peak, onnantol egyre rosszabb lett. 3. evben tavaly jott sok uj arc, de veluk meg ossze tudtam baratkozni, de akik iden jottek... alig latom oket, nincsenek mar kozos bulizasok (vagyis vannak, de engem nem hivnak meg... mivel legtobbszor ugysem mennek el - mar ahhoz sincs kedvem.) A legtobb barati kapcsolat meg ugye nem munka kozben szovodik hanem kozvetlen beszelgetesek mellett, de hat sajnos erre nincs sok lehetoseg.
Egyszer elmentem egy ilyen bulira, eszembe jutottak a regi ereszd-el-a-hajam partik amik az elso par evben voltak es pont olyan hangulatban voltam hogy ujraeltem volna az egyik ilyent, vagy csak beszelgethettunk volna egy jot par ital mellett (nem iszom alkoholt a spartan race miatt mondjuk, szoval max. vizet ittam volna). Hat ebbol az lett hogy hallgattam oket, es csak azt ereztem hogy mindenki tul fiatal... nincsen egy karizmatikus szemelyiseg sem, amilyenek a regi staffok voltak.
A lanyok csak vihognak meg pironkodnak, a fiuk meg talan viccesek (mellesleg kozoltek hogy en inkabb fiu vagyok...hu de jo.) Vegul 2 ora utan elegem lett a dologbol es hazamentem, mire vagy 5-en csatlakoztak hozzam szoval nem mindenki elvezte annyira a beszelgetest.
Az hianyzik hogy elmenjunk egyutt kisebb csoportokban mondjuk falat maszni, vacsorazni, ebedelni vagy valamit, de ne 20 fos csoportokban mert abbol ugyis csak klikkesedes lesz. Csak sajnos senki sem szervezi meg ezeket, vagy engem nem hivnak mar meg. Who knows....
Velem korban egyidos staff osszesen 2 van rajtam kivul, illetve 2-en idosebbek, a tobbiek mind 20-21 kornyekiek sajnos lehet hogy a generation gap is benne van mar. Ugy erzem magam mint egy dinoszaurusz.
Mas tema: Erdekes dolog ennyi even keresztul egy kollegiumban lakni, minden 3-4 havonta uj diakok jonnek es mennek, rengeteg uj emberrel talalkozik az ember. Egy koreai baratom mondott par eve egy nagyon erdekes dolgot, es egyre jobban erzem h ez ram is igaz kezd lenni - o azert hagyta ott a kollegiumot 3 eve mert mar nem tudta ertekelni ezeket az uj talalkozasokat. Lassan en is azt kezdem erezni hogy ez egy monoton folyamat, emberek jonnek, emberek mennek es mar nincs meg bennem a motivacio hogy megismerjem oket. Regen az lett volna hogy talalok idot es eldumalunk a konyhaban par orat - most mar eszembe sem jut. Nem is kerdezgetem oket tulzottan, hogy honnan jottek mit csinalnak stb. Valahogy mar nem erdekel. Biztosan lelkileg elfaradtam mar a sok bucsuzkodasban, akivel vegre joban leszel az hazamegy es olyan mintha ott sem lett volna.
Elmegyek edzeni a konditerembe, latok egy csomo uj arcot es senkit sem ismerek - es jobb igy mert mar januarban hazamennek es en ezt abbol fogom latni hogy mar nem jarnak le a kondiba. Igy nem marad utanuk uresseg, csak az a kis motoszkalo gondolat hogy "o is hazament".
Biztosan sokuk erdekes szemelyiseg es jo baratok lehetnenk ha ugy alakulna az eletunk. De nem ugy alakult.
Egy baratsag sok energia befektetest igenyel, foleg az uj baratsagok es most nekem 0% energiam van uj dolgokba fektetni.
Ami volt azt mar a Spartan Race felkeszulesbe beleoltem.
http://www.spartanrace.jp/en/race/detail/3296/overview
Itt a Japan event weboldala. Magyarorszagon is pont ugyanakkor kerul majd megrendezesre, ezen a hetvegen - Eplenyben.
Hatalmas kihivas ez, pont emiatt vallaltam be. Remeljuk hogy sikerul is teljesiteni.
Szurkoljatok! Majd igyekszem beszamolni rola.
Erdekes dolgokrol irsz neha en is ezt erzem. Ismerkedni van nekem meg kedvem de mar tul idosnek erzem magam a kozegben es nyilvan te az en korombeliekre gondolsz de en meg AFSen belul akikkel logok mind 16-19 evesek es hozzajuk kepest en is idos vagyok mar... Most leltem ra ujra a blogodra de ezentul fogom olvasni :)
VálaszTörlésÉrdekes, érett gondolatok. Egyetem után már nekem sem volt kedvem, erőm és időm új emberekkel ismerkedni. Ez a korral jár :) A.
VálaszTörlés