És most következzen a mai időjárás jelentés... December 1, Komatsu, Japán, 15 fok, napsütés :D
Ennyit a karácsonyi hangulatról :D Mindenhonnan lógnak a karácsonyi díszek, még több van kint sztem mint amennyit otthon láttam... Ma hallottam a karácsonyi "szokásokról" is 1-2 szót... 24-én nagy vacsi, ajádék-csere, és ezzel le is van tudva tulajdonképpen. Az újságokban van ilyen "templom szervíz"-ről szó, ami a környéken (értsd: Japán nyugati felén) 2 helyen elérhető, Fukui-ben és Toyama-ban.. Gondolom ez rendes mise akar lenni. De hát nem keresztény ország.
4 nap múlva japán nyelvvizsga, 2 nap múlva pedig a japán irodalom vizsga, amin mindenképpen át akarok menni. Ma már nincs erőm tanulni, azért blogolok XD
Majd bővebben írok a nyelvvizsga után mindenről.
Annyira felidegesítettek/elszomorítottak ma 33H kedves diákjai... Tök jó kedvem volt és odamentem a Hikaru-hoz meg a Nakano-hoz, és mondtam nekik hogy megvannak még a szeptemberi iskolai fesztivál videói, úgyhogy ha akarják akkor kiírom őket DVD-re. Ez mind rendben is volt, de annyira furcsán néztek... mintha szabályosan menekülnének előlem. Egyszer mondtam a könyvtáros tanárnőnek hogy a Nakano szerintem jól néz ki, meg néha beszéltünk... És most azóta menekülnek? Olyan mintha hallotta volna valakitől.. Annyira áááá... El akarom felejteni teljesen >.<"
Na de ettől eltekintve mostanában az osztályommal egyre jobb viszonyban vagyok, főleg a Sumika-val és a Kasumi-val, akik mellettem illetve mögöttem ülnek :) (A köetkező ültetésig persze...) Azóta sokkal viccesebb lett a suli, minden reggel a Chiaki-val együtt járok biciklivel. Elmentünk együtt megnézni a Harry Potter 7 első részét is :)) Szóval összességében jobb az élet mind eddig. Csak fel tudnak húzni néha...
A családomnál van 3 hétre egy ausztrál lány, Nicole is :)
Na de majd a vizsga után írok a többi dologról... Folytatás kövekezik ;)
2010. december 1., szerda
2010. november 20., szombat
1 hét Mo-n + japán tél
Már sokan kíváncsiak rá gondolom, hogy végül miként alakultak a dolgok. Az AFS segítségével hazamehettem 1 hétre, s ott lehettem a temetésen. Ezt a témát nem részletezem inkább =( Már háromszor kezdtem el megírni ezt a bejegyzést, de mindig elakadtam ennél a résznél…
Fantasztikus volt a családdal és a barátokkal való találkozás <3 Viszont sokkoló volt az ország állapotát látni eg yilyen hypermodern ország után. Szinte hidegzuhanyként hatott rám, hogy igen, ez a “rideg valóság”… Innen végig arról ábrándoztam, hogy majd otthon ez meg az milyen jó lesz, de amin folyton akaratlanul is megakad a szemem az az utak kátyúja, a járdák és házak lepusztultsága volt, meg hogy hol nem takarítottak pl… Persze hogy nem a hely változott, hanem én, az én nézőpontom, de egyszerűen ahogy elsétálam ismerős helyeken, minden olyan fakó, színtelen, régies benyomást keltett. Olyan színes itt minden, a hirdetések, az utcák a boltok táblái miatt, az összes kert, ház, útszéli árok szépen rendbentartva, sehol sincs eldobált szemét (persze vannak szemetes helyek, de csak elvétve), sehol nincs graffiti… Egyszerűen békés benyomást kelt. És az emberek békénhagyják egymást. Amit én a legjobban nem szeretek otthon, amikor beszólogatnak azért pl mert olyan ruhában vagy olyan frizurával megyek az utcán, ami nekem tetszik. Senkinek semi köze hozzá. Na de ebbe sem akarok belefolyni annyira részletesen, a lényeg hogy beletelt 1-2 napba mire hozzászoktam.. A boltokban is hiányzott az eladók meghajlása, de még annál is jobban az udvarias megszólítás. Simán letegeztek mert fiatal vagyok. Amúgy nem akkora probléma, csak hát a megszokás itt… Egyszerűen jó érzés ennyire “megtisztelve lenni”.
Na de váltsunk témát és térjünk rá a japán nem létező fűtésre. Jelenleg a kinti hőmérséklet 6-8-10 fok körül mozog, max 10, körülbelül mint otthon. És sehol sincs fűtés. Úgy értem SEHOL. Kérdeztem ma Mamától, hogy hány fok lehet a lakásban, és szerintünk 12-nél nem lehet több. A padló fából van, gyönyörű egy lapból készült az egész, sima fényes, és jéghideg. A falak is azt hiszem fából vannak, ergo nem tartják meg semennyire sem a hőt T.T Szerencsére az én szobámban van légkondi, ami eddig 28 fokra volt állítva annyira fáztam, de hát az eco-gondolkodásmód, meg a lelkiismeretem nem hagyta… iszonyat drága lehetett, úgyhogy 25 fok… Ugyanennyire volt beállítva nyáron is, csak akkor 35 fok volt kint, nem 5. Lent a nappaliban ott van a kotatsu, amiről már régebben írtam, meg az asztal alatti szőnyeg alá ki van terítve egy fűtőszálas szőnyeg-szerűség, ami melegít.. Ezenkívül légkondi is be van szerelve, de azt nem nagyon használjuk… MÉG.
Ez a két hely az, ahol a legtöbb időmet töltöm. A folyosón túlélem hogy gyorsan átmenjek az egyikből a másikba, a WC ülőke meg természetesen fűtött ;) Az egyetlen probléma a fürdőben van, ahol nincs fűtés, úgyhogy mindenki menekül be a zuhany alá ahogy csak tud. Emiatt mindenki vastag ruhában van otthon is, én folyton melegítőben mászkálok, de el kéne majd mennem venni ilyen – azt hiszem – frottír(?) anyagú itthoni ruhát, ezt hord mindenki, ebből vannak a pizsamák is, meg sok ilyen zoknit is lehet kapni. Nekem szerencsére ágyam van, de milyen lehet futonon aludni ebben a hidegben? O_O
A suliban szinte minden lánynál van egy úgynevezett “hizakake” (az a pled-szerű dolog, ami a repülőkön is adnak hogy az öledbe teríthesd ha esetleg fáznál), amelyből minden szín, méret meg anyag megtalálható szinte… nekem sárga, kék és piros pöttyös van :D Tök cuki és az életemet menti meg. Emellett van rajtam egy meleg zokni, rajta vastag téli harisnya és kötött, meleg rövidnadrág (ennek a nyári verziója azért van, hogy ha a szél felfújná a szoknyát, akkor se legyen kellemetlen…) hogy ne fagyjon be a seggem (és az az egyetlen testrészem ami tényleg nem fázik T.T), egyenruha, trikó, ing, pulcsi, dzseki, most gondolkozom hogy mit tudnék még alávenni mert így is fázom… Sajnos a vastag sálat csak kint szabad felvenni, és szerintem feleennyire nem fáznék, ha rendes cipő lenne rajtunk, mert bent papucsot kell hordani >.<” Nem tudom miért nincs egy rendes CIPŐnk… Valamint tilos magasnyakú dolgot az egyenruha alá venni, ergo a nyakunknál szétfagyunk… Ezért a könyvtárba mint egy eszkimó kb, sálban, pléddel betakarózva tanulok… ÉS MÉG CSAK NOVEMBER VAN!!!? Fűtés majd akkor lesz, ha egy bizonyos főfok alá sullied a hőmérséklet, előreláthatólag decemberben. Ezért gondolkozom, hogy veszek egy heattech felsőt, ez most az új divat, nagyon vékony de annál melegebb felsők és harisnyák. Meg a 230 g-os télikabát :D Vékony és tényleg meleg… Persze csak amíg mínuszba nem megy a hőmérséklet. Ez az új őrület, a “downjacket”. Sok cég verseng, hogy ki gyártja a legkönnyebb, mégis meleg ilyen dzsekit… Az hiszem a győztes az 130 g :D És kis golyóvá össze lehet hajtogatni és eltenni…
És mellesleg ott a gyönyörű meleg télikabátom a fogason, de nem lehet felvenni az egyenruhára…
Tegnap próbanyelvvizsga volt japánból… Hát, nem akarom elbízni magam, de a hallgatás egész jól sikerült. A többi részre még tanulnom kell, de 2 hetem van már csak! O_O Amúgy összességében meglenne ez alapján a vizsga, de nem vagyok elégedett a pontszámmal.
Mellesleg itt van most nálunk 3 malajziai lány vasárnapig. Ugyanazzal a programmal fogadjuk őket, mint anno a filippín lányokat :) Nagyon viccesek és aranyosak és annyi mindent tanultam Malajziáról amit eddig nem tudtam! Karesz, ha véletlenül olvasnád… Malajziában nincs WC papír, nem használnak, a bal kezüket használják ilyen célokra, ezért az a tisztátalan kéz, amivel nem fognak sosem kezet és ételt sem vesznek át vele. Arra ott a job kéz, amelyik tiszta. Ezenkívül naponta 5-ször imádkoznak, a 3 lányból 2 muszlim vallású… Emiatt természetesen fejkendő van rajtuk folyton, csak akkor veszik le ha Papa elmegy. Lányok előtt megmutathatják a hajukat :) Másik dolog amin meglepődtem, hogy a kutyákat nem szabad megsimogatniuk, meg hozzáérniük, mert az iszlám vallás szerint egy nagyon tisztátalan állat. Emiatt minden kutyás képet eltűntettünk a házból, mondván olyanok is vannak akik a látványát sem bírják, de szerencsére ez a 3 leányzó nem ilyen elvakult. =) A 3. lány amúgy kínai származású, de már Malajziában született és keresztény vallású.
Jaj a mai nap meglepetése amúgy… XD Ültem a könyvtárban, s az asztalra kipakolt könyveket nézegetvén min akadt meg a szemem? A Twilight japán verzióján… Azt hittem valami manga, mert kis manga-Bella meg Edward volt az elején… csak akkor jöttem rá, hogy ők azok mikor elolvastam hogy ez a fordítása az eredetinek, nem valami átirat. Tele van illusztrációkkal, és 11 kötetes, a 4 helyett. Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a japánok nem szeretik az ilyen 500-600 oldalas könyveket, így egy könyv 120-150 oldal hosszúságú maximum. Szerintem elég komolytalanul néz ki, bár az tény hogy a sztorija elég anime-szerű… Egy kicsit más nézőpontból nézve az egészet, olyan kis anime/manga készíthető belőle.. XD Még a könyvtáros tanárnő sem tudta, hogy az angol meg a többi változatnak milyen komoly a borítója meg az egész hangulata ehhez képest. Mivelhogy maga a borító háttere is fehér volt. Ez szerintem a misztérium nagyrészét már megölte…
Na ezt a bejegyzést kb 2 napja írtam meg, csak sosem küldtem el, semmi erőm nem volt hozzá... 2 hét múlva nylevvizsga, úgyhogy addig lehet hogy nem frissítek már, majd meglátjuk. Szóval a következő bejegyzés várhatóan dec. 5 után lesz, de addigis jegyzetelek magamnak :) Igyekszem mindenről beszámolni majd...
Minna genki de ganbatte ne!
Fantasztikus volt a családdal és a barátokkal való találkozás <3 Viszont sokkoló volt az ország állapotát látni eg yilyen hypermodern ország után. Szinte hidegzuhanyként hatott rám, hogy igen, ez a “rideg valóság”… Innen végig arról ábrándoztam, hogy majd otthon ez meg az milyen jó lesz, de amin folyton akaratlanul is megakad a szemem az az utak kátyúja, a járdák és házak lepusztultsága volt, meg hogy hol nem takarítottak pl… Persze hogy nem a hely változott, hanem én, az én nézőpontom, de egyszerűen ahogy elsétálam ismerős helyeken, minden olyan fakó, színtelen, régies benyomást keltett. Olyan színes itt minden, a hirdetések, az utcák a boltok táblái miatt, az összes kert, ház, útszéli árok szépen rendbentartva, sehol sincs eldobált szemét (persze vannak szemetes helyek, de csak elvétve), sehol nincs graffiti… Egyszerűen békés benyomást kelt. És az emberek békénhagyják egymást. Amit én a legjobban nem szeretek otthon, amikor beszólogatnak azért pl mert olyan ruhában vagy olyan frizurával megyek az utcán, ami nekem tetszik. Senkinek semi köze hozzá. Na de ebbe sem akarok belefolyni annyira részletesen, a lényeg hogy beletelt 1-2 napba mire hozzászoktam.. A boltokban is hiányzott az eladók meghajlása, de még annál is jobban az udvarias megszólítás. Simán letegeztek mert fiatal vagyok. Amúgy nem akkora probléma, csak hát a megszokás itt… Egyszerűen jó érzés ennyire “megtisztelve lenni”.
Na de váltsunk témát és térjünk rá a japán nem létező fűtésre. Jelenleg a kinti hőmérséklet 6-8-10 fok körül mozog, max 10, körülbelül mint otthon. És sehol sincs fűtés. Úgy értem SEHOL. Kérdeztem ma Mamától, hogy hány fok lehet a lakásban, és szerintünk 12-nél nem lehet több. A padló fából van, gyönyörű egy lapból készült az egész, sima fényes, és jéghideg. A falak is azt hiszem fából vannak, ergo nem tartják meg semennyire sem a hőt T.T Szerencsére az én szobámban van légkondi, ami eddig 28 fokra volt állítva annyira fáztam, de hát az eco-gondolkodásmód, meg a lelkiismeretem nem hagyta… iszonyat drága lehetett, úgyhogy 25 fok… Ugyanennyire volt beállítva nyáron is, csak akkor 35 fok volt kint, nem 5. Lent a nappaliban ott van a kotatsu, amiről már régebben írtam, meg az asztal alatti szőnyeg alá ki van terítve egy fűtőszálas szőnyeg-szerűség, ami melegít.. Ezenkívül légkondi is be van szerelve, de azt nem nagyon használjuk… MÉG.
Ez a két hely az, ahol a legtöbb időmet töltöm. A folyosón túlélem hogy gyorsan átmenjek az egyikből a másikba, a WC ülőke meg természetesen fűtött ;) Az egyetlen probléma a fürdőben van, ahol nincs fűtés, úgyhogy mindenki menekül be a zuhany alá ahogy csak tud. Emiatt mindenki vastag ruhában van otthon is, én folyton melegítőben mászkálok, de el kéne majd mennem venni ilyen – azt hiszem – frottír(?) anyagú itthoni ruhát, ezt hord mindenki, ebből vannak a pizsamák is, meg sok ilyen zoknit is lehet kapni. Nekem szerencsére ágyam van, de milyen lehet futonon aludni ebben a hidegben? O_O
A suliban szinte minden lánynál van egy úgynevezett “hizakake” (az a pled-szerű dolog, ami a repülőkön is adnak hogy az öledbe teríthesd ha esetleg fáznál), amelyből minden szín, méret meg anyag megtalálható szinte… nekem sárga, kék és piros pöttyös van :D Tök cuki és az életemet menti meg. Emellett van rajtam egy meleg zokni, rajta vastag téli harisnya és kötött, meleg rövidnadrág (ennek a nyári verziója azért van, hogy ha a szél felfújná a szoknyát, akkor se legyen kellemetlen…) hogy ne fagyjon be a seggem (és az az egyetlen testrészem ami tényleg nem fázik T.T), egyenruha, trikó, ing, pulcsi, dzseki, most gondolkozom hogy mit tudnék még alávenni mert így is fázom… Sajnos a vastag sálat csak kint szabad felvenni, és szerintem feleennyire nem fáznék, ha rendes cipő lenne rajtunk, mert bent papucsot kell hordani >.<” Nem tudom miért nincs egy rendes CIPŐnk… Valamint tilos magasnyakú dolgot az egyenruha alá venni, ergo a nyakunknál szétfagyunk… Ezért a könyvtárba mint egy eszkimó kb, sálban, pléddel betakarózva tanulok… ÉS MÉG CSAK NOVEMBER VAN!!!? Fűtés majd akkor lesz, ha egy bizonyos főfok alá sullied a hőmérséklet, előreláthatólag decemberben. Ezért gondolkozom, hogy veszek egy heattech felsőt, ez most az új divat, nagyon vékony de annál melegebb felsők és harisnyák. Meg a 230 g-os télikabát :D Vékony és tényleg meleg… Persze csak amíg mínuszba nem megy a hőmérséklet. Ez az új őrület, a “downjacket”. Sok cég verseng, hogy ki gyártja a legkönnyebb, mégis meleg ilyen dzsekit… Az hiszem a győztes az 130 g :D És kis golyóvá össze lehet hajtogatni és eltenni…
És mellesleg ott a gyönyörű meleg télikabátom a fogason, de nem lehet felvenni az egyenruhára…
Tegnap próbanyelvvizsga volt japánból… Hát, nem akarom elbízni magam, de a hallgatás egész jól sikerült. A többi részre még tanulnom kell, de 2 hetem van már csak! O_O Amúgy összességében meglenne ez alapján a vizsga, de nem vagyok elégedett a pontszámmal.
Mellesleg itt van most nálunk 3 malajziai lány vasárnapig. Ugyanazzal a programmal fogadjuk őket, mint anno a filippín lányokat :) Nagyon viccesek és aranyosak és annyi mindent tanultam Malajziáról amit eddig nem tudtam! Karesz, ha véletlenül olvasnád… Malajziában nincs WC papír, nem használnak, a bal kezüket használják ilyen célokra, ezért az a tisztátalan kéz, amivel nem fognak sosem kezet és ételt sem vesznek át vele. Arra ott a job kéz, amelyik tiszta. Ezenkívül naponta 5-ször imádkoznak, a 3 lányból 2 muszlim vallású… Emiatt természetesen fejkendő van rajtuk folyton, csak akkor veszik le ha Papa elmegy. Lányok előtt megmutathatják a hajukat :) Másik dolog amin meglepődtem, hogy a kutyákat nem szabad megsimogatniuk, meg hozzáérniük, mert az iszlám vallás szerint egy nagyon tisztátalan állat. Emiatt minden kutyás képet eltűntettünk a házból, mondván olyanok is vannak akik a látványát sem bírják, de szerencsére ez a 3 leányzó nem ilyen elvakult. =) A 3. lány amúgy kínai származású, de már Malajziában született és keresztény vallású.
Jaj a mai nap meglepetése amúgy… XD Ültem a könyvtárban, s az asztalra kipakolt könyveket nézegetvén min akadt meg a szemem? A Twilight japán verzióján… Azt hittem valami manga, mert kis manga-Bella meg Edward volt az elején… csak akkor jöttem rá, hogy ők azok mikor elolvastam hogy ez a fordítása az eredetinek, nem valami átirat. Tele van illusztrációkkal, és 11 kötetes, a 4 helyett. Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a japánok nem szeretik az ilyen 500-600 oldalas könyveket, így egy könyv 120-150 oldal hosszúságú maximum. Szerintem elég komolytalanul néz ki, bár az tény hogy a sztorija elég anime-szerű… Egy kicsit más nézőpontból nézve az egészet, olyan kis anime/manga készíthető belőle.. XD Még a könyvtáros tanárnő sem tudta, hogy az angol meg a többi változatnak milyen komoly a borítója meg az egész hangulata ehhez képest. Mivelhogy maga a borító háttere is fehér volt. Ez szerintem a misztérium nagyrészét már megölte…
Na ezt a bejegyzést kb 2 napja írtam meg, csak sosem küldtem el, semmi erőm nem volt hozzá... 2 hét múlva nylevvizsga, úgyhogy addig lehet hogy nem frissítek már, majd meglátjuk. Szóval a következő bejegyzés várhatóan dec. 5 után lesz, de addigis jegyzetelek magamnak :) Igyekszem mindenről beszámolni majd...
Minna genki de ganbatte ne!
2010. november 1., hétfő
Hamamatsu - hetescsere
Jó sok idő telt már el az előző bejegyzés óta... Annyi minden történt velem, sok jó és sajnos egy nagyon rossz dolog is. Múlt hét vasárnap meghalt az én drága nagymamám ='( Még most sem tudom igazán feldolgozni, olyan hirtelen került kórházba, és nem is kaptam róla hírt rendszeresen, nem beszéltem vele túl sokat mióta itt vagyok, így engem villámcsapásként ért =( Mindenképpen szeretnék ott lenni a temetésén, november 11-én, és jelenleg erről mennek az egyeztetések, hogy ez lehetséges-e. Elvileg az AFS közeli hozzátartozó esetén az utat kifizeti, így ezzel a lehetőséggel szeretnék élni.
Mindezen híreket Hamamatsuban kaptam meg, ahol a hetes cserémet töltöttem. Ebben az egy hétben egy alsó általános iskolába jártunk, a Kata meg a Yuka is, persze más-más helyre, és más-más családnál laktunk.
Az én fogadó családom, a Tanaka család (még egy tipikus japán név :D a Nakamura, Yamamoto meg Sato után..) volt, az apuka középiskolai angoltanár, anyuka jelenleg otthon volt és félállásban junior high schoolban, azaz kb felső általános iskolában tanított angolt és volt egy 7 éves kislányuk, Midori. At ő sulijába jártam én is, csak ő elsős volt én meg 4.-es XD
Tehát vissza a kezdetekre, mikor is végre utazhattam a shinkansennel először mióta itt vagyok.
Ez a 700-as széria, ha estleg valaki pontosabban utána akarna nézni a dolgoknak. Kodama a neve. 3 van jelenleg a 700as szériában, Nozomi, Kodama és Hikari. Először én sem tudtam hogy miben különböznek, de abban, hogy a Kodama több helyen megáll mint a Hikari, a Nozomi meg talán még többön... Szóval ez igazából egy gyorsasági sorrend, s a leggyorsabb a Hikari... a neve is azt jelenti hogy "fény" =)
Ez a Tokaido line, Tokyotól Nagoyáig, mely jelenleg 100 percet vesz igénybe. Most terveznek egy új vonalat szintén Tokyo és Nagoya között, ami azt hiszem sehol sem állna meg, és így 40 perc alatt meg lehetne tenni a 262 km-t a két város között. Van egy másik terv, de azzal 60 perc lenne, és tenne egy nagyobb kitérőt Nagano prefektúra Iiida városa felé. Ez azt hiszem 5 billió yenbe vagy mennyibe kerülne, és 2027-re tervezik befejezni XD Szóval nem ma lesz... A meghosszabbítása Osakáig 2045-re van betervezve :D
Na a lényeg hogy én és a Shinkansen 700-as széria:
Belseje:
Olyan min egy repülő, tök csöndes, bent semmit nem hallani legalábbis, és van kb 15 2 illetve 3 üléses sor. Szerencsére itt egymás mellé kerültünk a Katával meg a Yukával, mert előtte nekem valami random pasi mellett kellett ülnöm, úgyhogy végig olvastam míg ők mögöttem 2 órát csevegtek XD Igen, összesen 3,5 órába tellett átérni Hamamatsuba, mivel Komatsu felé, Japánnak ezena részén amit Hokurikunek neveznek, nincsen shinkansen, csak tokkyuu, ami egy sima gyors vonat sebességével megy. Igaz annál sokkal jobb xD
Mikor megkérkeztünk Hamamatsuba, ott várt minket a fogadó családunk, és csináltunk egy közös képet is, amit hazautazás előtt megkaptunk szépen kinyomtatva becsomagolva. Engem az anyukám, Yuko mama, illetve folyton mamának hívtam, és Midori-chan vártak ott, mivel Papa dolgozott. Szombaton nem csináltunk semmit, míg a Kata meg a Yuka családja mindenféle fesztiválokra meg barbecue-partykra ment... hát én otthon kártyáztam a 7 éves húgommal.
Vasárnap elmentünk az állatkertbe Midori-channal és a két barátnőjével, Risával és Misakival.
Risa, Misaki, Midori a kocsiban. Szóláncot meg hasonó játékokat játszottunk, de legalább japánul XD
Az állatkertben volt egy rajzverseny, amin mind a 3-an részt akartak venni.. Ugyanis a Risa meg a Midori a saját korcsoportjukban városi elsők... Hm. De azért nekem nem ez volt az ideális vasárnapi szórakozásom =( Ülni az állatsimogató előtt és olvasgatni 1 órát, mert már háromszor végigjártam az állatkertet... ugyanis nem volt olyan nagy.
De azért még mindig van min meglepődnöm :D
Az állatsimogatónál volt kézmosó is, rendesen szappannal, és nem is akármilyen:
Hát nem cuki? :D És még kis magasító is volt a babáknak..
Aztán a következő meglepetés:
Szoptató kabin, a kisgyerekes anyukáknak. Mivel Japánban tilos nyilvánosan szoptatni a kisbabát, és gondolák h az állatkert népszerű a kisgyerekesek körében, így ilyen is volt... És mellesleg nem volt tele minden állatürülékkel. xD
Utána miközben a kicsik rajzoltak, elmentem az anyukámmal és körbejártuk az állatkertet... Hát én azt hittem behalok a röhögéstől az oroszlánoknál, mert ott voltam pont az anyukámmal, akiről azt hittem hogy tökre ilyen prűd (de csak míg nem mesélte, hogy nagyon jól bírja az alkoholt és elég sokat ivott, csak a Midori mondta neki h ne, ezért abbahagyta xD na de ez később volt...), szóval az oroszlánapuka úgy döntött hogy kielégíti nemi szükségleteit a feleségével, pont akkor és ott XD LOL... később a kicsikkel is visszamentem és megint...XD Örültem hogy el voltak foglalva az ajándékbolt kereséssel mert nem igazán akartam elmagyarázni hogy mit csinálnak az oroszlánok épp...
A kis csapat és a fogadó apukám:
Az állatkert után a libegő és a hangszer múzeum felé vettük az irányt. Ott volt a Hamanako nevű tó, és libegővel lehetett feljutni egy hegynek a tetejére:
A hegy tetején volt kilátó, illetve egy hangszermúzeum, ahol hangverseny is volt, méghozzá önműködő hangszerekkel a világ minden tájáról. Németországból meg Franciao-ból illetve Amerikából..
A kilátás:
Hamamatsu városközpont:
Utána már mindenki tökre el volt fáradva, a kocsiban megint játszottunk meg el akartam aludni a végén.
Másnap elkezdődött a suliii :D Amit nagyon vártam már, hiszen el sem tudtam képzelni hogy nézhet ki egy 'shougakkou' azaz alsó általános iskola itt. Gimiben meg chuugakkouban voltam, ami kb a magyar felsőnek felel meg, de shougakkouban még sosem, anank ellenére hogy az Anri is másodikas. Mindig edzésem volt mikor neki akármi rendezvénye volt ott =(
Szóval a Midori-val és mamával együtt elsétáltunk a suliig, 20 percbe tellett kb, de mr 7-kor elindultunk otthonról... Miután hozzászoktam ahhoz hogy 7.45-kor biciklivel gurulok ki a garázsból kicsit korainak éreztem X_X
Hétfő reggel a shougakkou-ban mindig van egy iskolai gyűlés, amikoris az iskola összes kis diákja meg a tanárok a tornateremben gyülekeznek, és kiosztják a díjakat ha épp verseny volt, meg elmondják az egész iskolát értintő közleményeket. Itt kellett nekem bemutatkoznom, és annyira izgultam hogy igazából annyira mondtam csak amenyit már tudtak rólam, hogy Írisz vagyok, Magyarországról jöttem és örülök hogy találkoztunk XD
De ami meglepett, hogy az igazgató megkérdezte, hogy ki hallott már Mo-ról, és a gyerekek fele felemelte a kezét :D A középiskolások elbújhatnak a francba ezek mellett a kisgyerekek mellett. Másnap egyik kis 9 éves osztálytársam egy lista magyar szót hozott nekem, Igen, nem, köszönöm, bocsánat, iyeneket kiszótárazott =O 9 éves létére!! Meg mikor beléptem a terembe, oda volt íra hogy "Welcome to Aioi Elementary School" és mellette sok-sok magyar meg japán zászló és szivecskék. :) Ehhez hozzátenném hogy itt egyszer volt ilyen AFS rendezvény, és akkoris fejjel lefelé tették fel a magyar zászlót... de a kisgyerekek meg utána tudtak nézni rendesen. Szóval le voltam nyűgözve :D És mindenki meg akart tanulni magyarul, nem azért visongtak hogy taníts meg angolul. És utána Jó reggelt-el meg Sziával köszöntek reggel... Hát én meghaltam :D
A lányok egy része :D
Minden reggel mivel beértem nagyon hamar, 30 percet játszogattunk kb, kendamával, otedamával meg jojóval :D Meg simán beszélgettünk is, mindig kérdezgettek meg tanárnőnek neveztek XD És tök udvarias formában beszéltek velem sokszor :) Meg ha nem is, akkoris Írisz-san meg Írisz-sensei...
A folyosón ott vannak a bukósisakok, mivel nekik gyalog kell iskolába járniuk (ez a szabály, nem szabad őket kocsival vinni akármilyen messziről sem... erről már írtam, hogy ebben a korban a házukhoz legközelebbi alsó általánosba kerülnek, így gyalog azért nem olyan nagy táv.. 30 perc pl.), de pont emiatt 4.-es korig bukósisakban kell menniük.
Voltam bent egy tesiórán meg egy matekon velük, mellesleg az én osztályom a 4-4 kumi. 4. évfolyam 4-es osztály. Kiderült, hogy Japánban az összeadás meg a kivonás teljesen de abszolút gyökeresen különbözik a magyartól =OOO Én nem gondoltam, hogy ennyire különböző lehetma két ország... úgy értem ennyire az aalapokig. Próbáltam elmagyarázni a magyar módszert nekik, de nem értették, én meg a japánt nem teljesen szóval fify-fifty :D
Mellegesleg itt úgy vannak az órák, hogy 7.55-tóől 8.15-ig mindenkinek csöndben olvasgatnia kell. Tanár nincs is ott, ki van jelölve mindig 2-2 ember, akik elmondják a reggeli szöveget, hogy "kezdjük el az órát", utána mindenki utánuk ismétlni, felállnak, meghajolnak és a 2 gyerek elmondja hogy mit csinált az előző nap. Ezen néztem egy nagyot, de mondták hogy a hallgatóság előtti beszédet gyakorolják. Ne feledjük, itt nincs szóbeli felelés. Az óra 8.20kor kezdődik, és 45 perces, majd egy 10 perces szünet és egyből jön a második óra. A második óra után van egy 30 perces szünet, amikor - mivel ez a suli a sportról híres - mindenki kötelezően fut egy kört az udvaron, meg ugrálókötelezik meg nemtudom, 3-féle dolgot kell megcsinálniuk és utána játszhatnak. Nagyon de tényleg nagyon sok figyelmet fordítanak az aktív életmódra.
Harmadik és negyedik óra közt megint 10 perces szünet, aztán jön az ebééééd. Avagy a kyuushoku. Ez pedig úgy zajlik hogy:
Mindenki felteszi a maszkot.
Aztán elmegy kezet mosni és előveszi a magával hozott terítóféleséget, amit kitesz az asztalára, és a pálcikáját előkészíti.
Aztán az ebédfelelősök felveszik a fehér ruhát meg a maszkot:
Ők, maguk a gyerekek osztják mindenkinek a kaját. El vannak osztva a csoportok, ahogyan enni kell. Mindenki összetolja az asztalát, és van 1-2-3-4-5-6 csoport, én minden nap máshol ültem =) Sorrendben mindenki fog egy tálcát, és kap rá ami éppen van kaja. Igaz van aki többet, van aki kevesebbet mivel 9 éves gyerekek eléggé a barát-nem barát elv szerint osztottak... XD
Első napi kaja:
Hétfőn mindenkinek magának kellett vinnie rizst, úgyhogy abban a kis dobozban a jobb felső sarokban, rizs volt... Itt állapítottam meg h éhen fogok halni... De meglepő módon jóllaktam =O
Második napi kaja:
Abban az alumínium dobozban volt a rizs, és akinek túl sok volt, előbb ki kellett tennie a tányérjára a felét pl, és a maradkét előre vinni, mivel így a repetázni akarók megehették azt és nem ment semmi sem kárba.
Harmadik nap:
Azt a babos izét bele kellett tölteni a kenyérbe is úgy enni... Főleg zöldség meg ilyenek voltak amúgy, hús ímmel-ámmal xD
Negyedik nap:
Viszonyítsátok a dolgok méretét a 3 szem babhoz XD
Osztálykép:
Aztán evés után mindig volt egy kb 30 perces játékszünet, azonban minden kedden és csütörtökön takarítani kellett kb 15 percet. MIndenki be volt osztva valahova az iskola területén, mivel így ismertségeket is köthetnek, valamint az elsősöktől kezdve a hatodikasokig mindenki csapatban dolgozik, ahol a hatodikasok felelnek az elsősökért, és megtanítják nekik, hogy mit hogy kell csinálni. Így a középiskolai takarítás megszokott munka :D Az aljamunkát, azaz a felmosást az elsősök végzik XD Nekik még nem gáz négykézláb véggicsúzni a padlón a felmosóronggyal...
Utána még 5-6. óra volt, ezek utánpedig elbúcsúzóás, meg a közlekedési szabályok elismétlése... Ohh, igen ez minden reggel is volt, mondókaszerűen elszavalták hogy "ne futkoss a folyosón, hanem sétálj inkább". Kicsit agymosás jellege volt sztem XD
Szünetekben szó szerint rajtam lógtak a gyerekek:
Hamamatsban bevásárlás közben találtam magyar cuccokat btw!!! Csokis varázsszívószálat HAHAHA :D
Visszatérve az iskolára..
Egyszerűen fantasztikus hogy mennyire fel vannak szerelve ezek az iskolák.
Van nekik ilyen katei nevezetű óráik, háztartástan lenne rá a legjobb szó azt hiszem. És mindenkinek jut 1-1 vadiúj varrógép és azzal gyakorolhatnak :D És ez egy állami iskola!!
Hogy másról is beszéljek, kedden találkoztam a Martinával, egy olasz cserediákkal aki Hamamatsuban van amúgy. Elmentünk vele meg az anyukájával mindenfelé, az anyukája akkora aaarc, és tök jól tud angolul :D Volt már a világon mindenfelé, a legjobb barátnője Svédországban lakik.
Szerdán a Suzuki gyárba mentünk el, van egy múzeum része, és csodák csodája, az Esztergomi gyár is ott volt, és elég sokan hallottak Mo-ról a Suzuki gyár miatt. Mivel nem tudom hányan tudják, de a Suzuki székhelye, az anyavállalat Hamamatsuban van. Ahogy a Kawai, Yamaha, meg még nem is tudom melyik nagy cégé. Szóval elmentünk ebbe a múzeumba, ahol azt is megtudhattam, hogy a Suzuki régen szövőgépeket gyártott, nem autókat... =O Rengeteg régi modell, motorok, autók mindenféle ki volt állítva, meg maga a gyártási folyamat is. Valamint egy robotot is ki lehetett próbálni :D Nagyon tök jó volt.
Csütörtökön egy sake gyárba mentünk el, ahol miután a borkészítssel már tiszában vagyok, megtudhattam hogy készül a sake :D Szerencsére 1 kortyot meg is kóstolhattam és húúúh, nagyon finom volt *o*
Pénteken az unagi pie gyárba mentünk.. Az Unagi pie Shizuoka-ken híres terméke, egy édesség ami angola porral van ízesítve asszem... Ízben semmi köze az angolnához, nagyon finom, úgyhogy érdekes volt látni hogy készül..
Szombat volt a hazautazás napja, de mivel rólam van szó, természetesen csütörtökön este rosszul zártam el a csapot (nem hétköznapi volt na!!), és kifolyott az összes melegvíz, és mivel szmítógép vezérli a rendszert, szombat estig nem termel újat X'D Mivel péntek reggel vettük észre... Szóval nagyon bocsánatot kértem, de szerencsére nme haragudtak rám igazából.. csak mondták h shikata nai, már megtörtént nincs mit tenni. Úgyohgy a nagypapinál fürödtünk, aki a szomszédban lakott. És kaptam tőleg ajándékba egy kézzel készített papucsot,egy képet meg egy vázát, nagoyn szépek és a nagypapi iszonyatosan ügyes =O Régen valami szövőgáyrban dolgozott, úgyhogy jó a kézügyesséege és nagyon vicces ember.
Szóval összességében nekem kedves volt a fogadócsaládom, és nagyon örülök neki, még akkoris ha teljesen más volt mint a Katáéknak... nekik volt idősebb tesójuk, és a Yuka igazi hercegnőként, a tesója mindent megtett érte, annyira örült hogy kapott egy húgot... Na én enm beszéltem senkivel sem aki 12 és 30 év között lenne... xD
És ők sírtak a vonaton hazafelé, mikor nekem lett volna okom..
Egy élmény volt és sokat beszélgettem a fogadóanyukámmal, de örültem h hazajöttem, és az igazi itteni fogadóanyukám megölelt mikor hazaértem, és azóta tényleg itthon érzem magam, még akkoris ha eddig kétségeim voltak. A suliban meg ketten megörültek nekem, amitől elállt a lélegzetem kb. :D
A nagymamám pedig... Imádom, akárhol is van, ő volt a legjobb mama a világon <3 Remélem hogy ott tudok lenni akkor, mikor végső nyugalomra helyezik.
Mindezen híreket Hamamatsuban kaptam meg, ahol a hetes cserémet töltöttem. Ebben az egy hétben egy alsó általános iskolába jártunk, a Kata meg a Yuka is, persze más-más helyre, és más-más családnál laktunk.
Az én fogadó családom, a Tanaka család (még egy tipikus japán név :D a Nakamura, Yamamoto meg Sato után..) volt, az apuka középiskolai angoltanár, anyuka jelenleg otthon volt és félállásban junior high schoolban, azaz kb felső általános iskolában tanított angolt és volt egy 7 éves kislányuk, Midori. At ő sulijába jártam én is, csak ő elsős volt én meg 4.-es XD
Tehát vissza a kezdetekre, mikor is végre utazhattam a shinkansennel először mióta itt vagyok.
Ez a 700-as széria, ha estleg valaki pontosabban utána akarna nézni a dolgoknak. Kodama a neve. 3 van jelenleg a 700as szériában, Nozomi, Kodama és Hikari. Először én sem tudtam hogy miben különböznek, de abban, hogy a Kodama több helyen megáll mint a Hikari, a Nozomi meg talán még többön... Szóval ez igazából egy gyorsasági sorrend, s a leggyorsabb a Hikari... a neve is azt jelenti hogy "fény" =)
Ez a Tokaido line, Tokyotól Nagoyáig, mely jelenleg 100 percet vesz igénybe. Most terveznek egy új vonalat szintén Tokyo és Nagoya között, ami azt hiszem sehol sem állna meg, és így 40 perc alatt meg lehetne tenni a 262 km-t a két város között. Van egy másik terv, de azzal 60 perc lenne, és tenne egy nagyobb kitérőt Nagano prefektúra Iiida városa felé. Ez azt hiszem 5 billió yenbe vagy mennyibe kerülne, és 2027-re tervezik befejezni XD Szóval nem ma lesz... A meghosszabbítása Osakáig 2045-re van betervezve :D
Na a lényeg hogy én és a Shinkansen 700-as széria:
Belseje:
Olyan min egy repülő, tök csöndes, bent semmit nem hallani legalábbis, és van kb 15 2 illetve 3 üléses sor. Szerencsére itt egymás mellé kerültünk a Katával meg a Yukával, mert előtte nekem valami random pasi mellett kellett ülnöm, úgyhogy végig olvastam míg ők mögöttem 2 órát csevegtek XD Igen, összesen 3,5 órába tellett átérni Hamamatsuba, mivel Komatsu felé, Japánnak ezena részén amit Hokurikunek neveznek, nincsen shinkansen, csak tokkyuu, ami egy sima gyors vonat sebességével megy. Igaz annál sokkal jobb xD
Mikor megkérkeztünk Hamamatsuba, ott várt minket a fogadó családunk, és csináltunk egy közös képet is, amit hazautazás előtt megkaptunk szépen kinyomtatva becsomagolva. Engem az anyukám, Yuko mama, illetve folyton mamának hívtam, és Midori-chan vártak ott, mivel Papa dolgozott. Szombaton nem csináltunk semmit, míg a Kata meg a Yuka családja mindenféle fesztiválokra meg barbecue-partykra ment... hát én otthon kártyáztam a 7 éves húgommal.
Vasárnap elmentünk az állatkertbe Midori-channal és a két barátnőjével, Risával és Misakival.
Risa, Misaki, Midori a kocsiban. Szóláncot meg hasonó játékokat játszottunk, de legalább japánul XD
Az állatkertben volt egy rajzverseny, amin mind a 3-an részt akartak venni.. Ugyanis a Risa meg a Midori a saját korcsoportjukban városi elsők... Hm. De azért nekem nem ez volt az ideális vasárnapi szórakozásom =( Ülni az állatsimogató előtt és olvasgatni 1 órát, mert már háromszor végigjártam az állatkertet... ugyanis nem volt olyan nagy.
De azért még mindig van min meglepődnöm :D
Az állatsimogatónál volt kézmosó is, rendesen szappannal, és nem is akármilyen:
Hát nem cuki? :D És még kis magasító is volt a babáknak..
Aztán a következő meglepetés:
Szoptató kabin, a kisgyerekes anyukáknak. Mivel Japánban tilos nyilvánosan szoptatni a kisbabát, és gondolák h az állatkert népszerű a kisgyerekesek körében, így ilyen is volt... És mellesleg nem volt tele minden állatürülékkel. xD
Utána miközben a kicsik rajzoltak, elmentem az anyukámmal és körbejártuk az állatkertet... Hát én azt hittem behalok a röhögéstől az oroszlánoknál, mert ott voltam pont az anyukámmal, akiről azt hittem hogy tökre ilyen prűd (de csak míg nem mesélte, hogy nagyon jól bírja az alkoholt és elég sokat ivott, csak a Midori mondta neki h ne, ezért abbahagyta xD na de ez később volt...), szóval az oroszlánapuka úgy döntött hogy kielégíti nemi szükségleteit a feleségével, pont akkor és ott XD LOL... később a kicsikkel is visszamentem és megint...XD Örültem hogy el voltak foglalva az ajándékbolt kereséssel mert nem igazán akartam elmagyarázni hogy mit csinálnak az oroszlánok épp...
A kis csapat és a fogadó apukám:
Az állatkert után a libegő és a hangszer múzeum felé vettük az irányt. Ott volt a Hamanako nevű tó, és libegővel lehetett feljutni egy hegynek a tetejére:
A hegy tetején volt kilátó, illetve egy hangszermúzeum, ahol hangverseny is volt, méghozzá önműködő hangszerekkel a világ minden tájáról. Németországból meg Franciao-ból illetve Amerikából..
A kilátás:
Hamamatsu városközpont:
Utána már mindenki tökre el volt fáradva, a kocsiban megint játszottunk meg el akartam aludni a végén.
Másnap elkezdődött a suliii :D Amit nagyon vártam már, hiszen el sem tudtam képzelni hogy nézhet ki egy 'shougakkou' azaz alsó általános iskola itt. Gimiben meg chuugakkouban voltam, ami kb a magyar felsőnek felel meg, de shougakkouban még sosem, anank ellenére hogy az Anri is másodikas. Mindig edzésem volt mikor neki akármi rendezvénye volt ott =(
Szóval a Midori-val és mamával együtt elsétáltunk a suliig, 20 percbe tellett kb, de mr 7-kor elindultunk otthonról... Miután hozzászoktam ahhoz hogy 7.45-kor biciklivel gurulok ki a garázsból kicsit korainak éreztem X_X
Hétfő reggel a shougakkou-ban mindig van egy iskolai gyűlés, amikoris az iskola összes kis diákja meg a tanárok a tornateremben gyülekeznek, és kiosztják a díjakat ha épp verseny volt, meg elmondják az egész iskolát értintő közleményeket. Itt kellett nekem bemutatkoznom, és annyira izgultam hogy igazából annyira mondtam csak amenyit már tudtak rólam, hogy Írisz vagyok, Magyarországról jöttem és örülök hogy találkoztunk XD
De ami meglepett, hogy az igazgató megkérdezte, hogy ki hallott már Mo-ról, és a gyerekek fele felemelte a kezét :D A középiskolások elbújhatnak a francba ezek mellett a kisgyerekek mellett. Másnap egyik kis 9 éves osztálytársam egy lista magyar szót hozott nekem, Igen, nem, köszönöm, bocsánat, iyeneket kiszótárazott =O 9 éves létére!! Meg mikor beléptem a terembe, oda volt íra hogy "Welcome to Aioi Elementary School" és mellette sok-sok magyar meg japán zászló és szivecskék. :) Ehhez hozzátenném hogy itt egyszer volt ilyen AFS rendezvény, és akkoris fejjel lefelé tették fel a magyar zászlót... de a kisgyerekek meg utána tudtak nézni rendesen. Szóval le voltam nyűgözve :D És mindenki meg akart tanulni magyarul, nem azért visongtak hogy taníts meg angolul. És utána Jó reggelt-el meg Sziával köszöntek reggel... Hát én meghaltam :D
A lányok egy része :D
Minden reggel mivel beértem nagyon hamar, 30 percet játszogattunk kb, kendamával, otedamával meg jojóval :D Meg simán beszélgettünk is, mindig kérdezgettek meg tanárnőnek neveztek XD És tök udvarias formában beszéltek velem sokszor :) Meg ha nem is, akkoris Írisz-san meg Írisz-sensei...
A folyosón ott vannak a bukósisakok, mivel nekik gyalog kell iskolába járniuk (ez a szabály, nem szabad őket kocsival vinni akármilyen messziről sem... erről már írtam, hogy ebben a korban a házukhoz legközelebbi alsó általánosba kerülnek, így gyalog azért nem olyan nagy táv.. 30 perc pl.), de pont emiatt 4.-es korig bukósisakban kell menniük.
Voltam bent egy tesiórán meg egy matekon velük, mellesleg az én osztályom a 4-4 kumi. 4. évfolyam 4-es osztály. Kiderült, hogy Japánban az összeadás meg a kivonás teljesen de abszolút gyökeresen különbözik a magyartól =OOO Én nem gondoltam, hogy ennyire különböző lehetma két ország... úgy értem ennyire az aalapokig. Próbáltam elmagyarázni a magyar módszert nekik, de nem értették, én meg a japánt nem teljesen szóval fify-fifty :D
Mellegesleg itt úgy vannak az órák, hogy 7.55-tóől 8.15-ig mindenkinek csöndben olvasgatnia kell. Tanár nincs is ott, ki van jelölve mindig 2-2 ember, akik elmondják a reggeli szöveget, hogy "kezdjük el az órát", utána mindenki utánuk ismétlni, felállnak, meghajolnak és a 2 gyerek elmondja hogy mit csinált az előző nap. Ezen néztem egy nagyot, de mondták hogy a hallgatóság előtti beszédet gyakorolják. Ne feledjük, itt nincs szóbeli felelés. Az óra 8.20kor kezdődik, és 45 perces, majd egy 10 perces szünet és egyből jön a második óra. A második óra után van egy 30 perces szünet, amikor - mivel ez a suli a sportról híres - mindenki kötelezően fut egy kört az udvaron, meg ugrálókötelezik meg nemtudom, 3-féle dolgot kell megcsinálniuk és utána játszhatnak. Nagyon de tényleg nagyon sok figyelmet fordítanak az aktív életmódra.
Harmadik és negyedik óra közt megint 10 perces szünet, aztán jön az ebééééd. Avagy a kyuushoku. Ez pedig úgy zajlik hogy:
Mindenki felteszi a maszkot.
Aztán elmegy kezet mosni és előveszi a magával hozott terítóféleséget, amit kitesz az asztalára, és a pálcikáját előkészíti.
Aztán az ebédfelelősök felveszik a fehér ruhát meg a maszkot:
Ők, maguk a gyerekek osztják mindenkinek a kaját. El vannak osztva a csoportok, ahogyan enni kell. Mindenki összetolja az asztalát, és van 1-2-3-4-5-6 csoport, én minden nap máshol ültem =) Sorrendben mindenki fog egy tálcát, és kap rá ami éppen van kaja. Igaz van aki többet, van aki kevesebbet mivel 9 éves gyerekek eléggé a barát-nem barát elv szerint osztottak... XD
Első napi kaja:
Hétfőn mindenkinek magának kellett vinnie rizst, úgyhogy abban a kis dobozban a jobb felső sarokban, rizs volt... Itt állapítottam meg h éhen fogok halni... De meglepő módon jóllaktam =O
Második napi kaja:
Abban az alumínium dobozban volt a rizs, és akinek túl sok volt, előbb ki kellett tennie a tányérjára a felét pl, és a maradkét előre vinni, mivel így a repetázni akarók megehették azt és nem ment semmi sem kárba.
Harmadik nap:
Azt a babos izét bele kellett tölteni a kenyérbe is úgy enni... Főleg zöldség meg ilyenek voltak amúgy, hús ímmel-ámmal xD
Negyedik nap:
Viszonyítsátok a dolgok méretét a 3 szem babhoz XD
Osztálykép:
Aztán evés után mindig volt egy kb 30 perces játékszünet, azonban minden kedden és csütörtökön takarítani kellett kb 15 percet. MIndenki be volt osztva valahova az iskola területén, mivel így ismertségeket is köthetnek, valamint az elsősöktől kezdve a hatodikasokig mindenki csapatban dolgozik, ahol a hatodikasok felelnek az elsősökért, és megtanítják nekik, hogy mit hogy kell csinálni. Így a középiskolai takarítás megszokott munka :D Az aljamunkát, azaz a felmosást az elsősök végzik XD Nekik még nem gáz négykézláb véggicsúzni a padlón a felmosóronggyal...
Utána még 5-6. óra volt, ezek utánpedig elbúcsúzóás, meg a közlekedési szabályok elismétlése... Ohh, igen ez minden reggel is volt, mondókaszerűen elszavalták hogy "ne futkoss a folyosón, hanem sétálj inkább". Kicsit agymosás jellege volt sztem XD
Szünetekben szó szerint rajtam lógtak a gyerekek:
Hamamatsban bevásárlás közben találtam magyar cuccokat btw!!! Csokis varázsszívószálat HAHAHA :D
Visszatérve az iskolára..
Egyszerűen fantasztikus hogy mennyire fel vannak szerelve ezek az iskolák.
Van nekik ilyen katei nevezetű óráik, háztartástan lenne rá a legjobb szó azt hiszem. És mindenkinek jut 1-1 vadiúj varrógép és azzal gyakorolhatnak :D És ez egy állami iskola!!
Hogy másról is beszéljek, kedden találkoztam a Martinával, egy olasz cserediákkal aki Hamamatsuban van amúgy. Elmentünk vele meg az anyukájával mindenfelé, az anyukája akkora aaarc, és tök jól tud angolul :D Volt már a világon mindenfelé, a legjobb barátnője Svédországban lakik.
Szerdán a Suzuki gyárba mentünk el, van egy múzeum része, és csodák csodája, az Esztergomi gyár is ott volt, és elég sokan hallottak Mo-ról a Suzuki gyár miatt. Mivel nem tudom hányan tudják, de a Suzuki székhelye, az anyavállalat Hamamatsuban van. Ahogy a Kawai, Yamaha, meg még nem is tudom melyik nagy cégé. Szóval elmentünk ebbe a múzeumba, ahol azt is megtudhattam, hogy a Suzuki régen szövőgépeket gyártott, nem autókat... =O Rengeteg régi modell, motorok, autók mindenféle ki volt állítva, meg maga a gyártási folyamat is. Valamint egy robotot is ki lehetett próbálni :D Nagyon tök jó volt.
Csütörtökön egy sake gyárba mentünk el, ahol miután a borkészítssel már tiszában vagyok, megtudhattam hogy készül a sake :D Szerencsére 1 kortyot meg is kóstolhattam és húúúh, nagyon finom volt *o*
Pénteken az unagi pie gyárba mentünk.. Az Unagi pie Shizuoka-ken híres terméke, egy édesség ami angola porral van ízesítve asszem... Ízben semmi köze az angolnához, nagyon finom, úgyhogy érdekes volt látni hogy készül..
Szombat volt a hazautazás napja, de mivel rólam van szó, természetesen csütörtökön este rosszul zártam el a csapot (nem hétköznapi volt na!!), és kifolyott az összes melegvíz, és mivel szmítógép vezérli a rendszert, szombat estig nem termel újat X'D Mivel péntek reggel vettük észre... Szóval nagyon bocsánatot kértem, de szerencsére nme haragudtak rám igazából.. csak mondták h shikata nai, már megtörtént nincs mit tenni. Úgyohgy a nagypapinál fürödtünk, aki a szomszédban lakott. És kaptam tőleg ajándékba egy kézzel készített papucsot,egy képet meg egy vázát, nagoyn szépek és a nagypapi iszonyatosan ügyes =O Régen valami szövőgáyrban dolgozott, úgyhogy jó a kézügyesséege és nagyon vicces ember.
Szóval összességében nekem kedves volt a fogadócsaládom, és nagyon örülök neki, még akkoris ha teljesen más volt mint a Katáéknak... nekik volt idősebb tesójuk, és a Yuka igazi hercegnőként, a tesója mindent megtett érte, annyira örült hogy kapott egy húgot... Na én enm beszéltem senkivel sem aki 12 és 30 év között lenne... xD
És ők sírtak a vonaton hazafelé, mikor nekem lett volna okom..
Egy élmény volt és sokat beszélgettem a fogadóanyukámmal, de örültem h hazajöttem, és az igazi itteni fogadóanyukám megölelt mikor hazaértem, és azóta tényleg itthon érzem magam, még akkoris ha eddig kétségeim voltak. A suliban meg ketten megörültek nekem, amitől elállt a lélegzetem kb. :D
A nagymamám pedig... Imádom, akárhol is van, ő volt a legjobb mama a világon <3 Remélem hogy ott tudok lenni akkor, mikor végső nyugalomra helyezik.
2010. október 17., vasárnap
Gokayama - KIA trip
Nem rég értem haza Toyama Prefektúrából, azon belül is Gokayamából :) A japán tanárnőm és a KIA - Komatsu International Association - szervezték ezt az utat, mindössze 500 yenért elvittek minket busszal Gokayamáig, s kaptunk ebédet is, valamint kipróbálhattuk hogyan kell tüzet csiholni korabeli eszközökkel, és mindezek után elkészíthettük a saját tradícionális japán merített papírból készült képeslapjainkat :D Végül, de nem utolsó sorban pedig elmentünk egy nagyon szép faluba, ami jelenleg azt hiszem skanzenként szolgál, szóval megmaradtak a korabeli házak de némelyikben meg is lehet szállni.
Akik részt vettek az úton, azok a Komatsuban élő külföldiek. Főleg brazilok, vietnámiak, kínaiak... meg egy uruguayi srác meg én :D Tök aranyos és jó arc új emberekkel ismerkedtem meg, pl a Takahiro egyik kínai kolléganőjével, akit Yuunek hívnak, és egy hónapja helyezték át ide Tokyoból, úgyhogy senkit sem ismert még.
Reggel 9.20 körül volt a gyülekező, Mama elvitt oda kocsival kivételesen, ott találkoztam a Takahiroval aki szintén odaért időben XD Ő a 29 éves brazil srác aki két évre van itt, valami kutatói dologgal... Jött volna a barátnője is elvileg, de ma reggel visszamondta.
Ez a kis triónk, Takahiro, én, Washington, az uruguayi srác :)
Mielőtt felszálltunk a buszra megismerkedtem Yuuvel, azóta Yuu-chan, aki a Takahiro kínai munkatársnője. Kb 30 év körüli, hong kongi lány aki 6 éve él Japánban :) És már meg van beszélve hogy megyek vele, meg a Son-channal, egy másik kínai lánnyal valamikor vacsizni novemberben :)
Bal oldali a Yuu, én, Son-chan
Végig a Yuu mellett ültem és nagyon jól elbeszélgettünk. Legnagyobb meglepetésemre először a Komatsu nem tudommilyen művelődési házba mentünk, ami egyben múzeum is volt, és megtekinthettünk a Komatsu környékén talált több ezer éves sírokból előkerült eszközöket és tárgyakat.
Nem szabadott fényképezni, de ezt később közölték XD Sikerült itt egyből az elindulás után iszonyatosan leégetni... Volt egy vietnámi srác, aki az én kis Kiyoshi-kun nevezetű abszolút kedvenc 7 éves kissrácommal játszott meg vigyázott rá, és így odajött hozzánk mikor ezek előtt a szobrok előtt álltunk és mondott valami iszonyat hosszú hülyén hangzó dolgot, amire azt hittem hogy a neve, és megkérdeztem h van-e beceneve... XD Kiderült hogy csak a szobrok táblájára írt dolgot olvasta fel -.-""" Vagy valami ilyesmit, nem vagyok benne biztos de elég gáz volt XDDD Honnan tudjam hogy az nem egy vietnámi név? ;_;"
Na de utána elnézést kértem tőle és beszélgettünk a buszon, azt hiszem Heiou-nak hívják... Azt mondta hogy úgy nézek ki, mintha egy filmből léptem volna ki... XD Pont ő és a Kiyoshi ültek mellettünk a buszon...
Ezek után kimentünk a múzeum egy kinti részéhez, ahol megmutatták hogy kell tüzet csiholni:
Volt ez a kerek izé, rá kellett állítani egy még sima felületre, és rátekerni azt a kötelet úgy, hogy ha lenyomtad akkor egyből visszatekeredjen...
Én is kipróbáltam, és azt hiszem a végén mindenki más is :)
Yuu is próbálkozik:
És Takahiro is:
Végül itt megköszöntük ezt a foglalkozást, és 10.30 körül elindultunk eredeti úticélunk, azaz Gokayama felé.
Ilyen hegyeken keresztül vitt az utunk:
Elnézést a csapnivaló minőségért, nem a legjobb buszból fényképezni...
Nagyon szép volt amúgy a táj, magas hegyek közt egy kis úton mentünk, ami kifogástalan állapotban volt, rengeteg alagúton kellett átmennünk, kilóméter hosszúakon... Itt ezek elég hétköznapi jelenségek, Ishikawa-kenben is rengeteg van belőlük, s a legtöbbnél és külön szervízjárat is meg van építve párhuzamosan a rendes úttal.
Pontosan, halál pontosan 12.30-kor odaértünk a Gokayamai Papír Falu-hoz.. vagy nem is tudom hogy fordítsam...
Ezután bementünk az épületbe, ahol megmutatták nekünk hogy kell csinálni ezt a híres papírt. Elvileg ez a hely része a Világörökségnek, s 1200 évvel ezelőtt, mikor a washi - azaz a japán merített papír nagy értéknek számított, 20 tekerccsel is ajándékoztak belőle az uralkodónak.
Először a hölgy megmutatta, hogy kell csinálni, fogni azt a keretet és belemeríteni a folyadékba, amibe bele vannak áztatva különböző rostok. Elég nehéz lenne elmagyarázni hogy pontosan miből készült ez a dolog, különböző növények, azt hiszem elég ritkák, rostjaiból... A lényeg, hogy különleges.
Szóval miután ő megmutatta nekünk, mindenki megkapta a maga kis formáját és meríthetett papírt :D 3 réteget kellett meríteni, először rázogatni jobbra.balra, aztán néhány mp-et várni, majd mégegyszer belemeríteni a folyadékba. Aztán ezt megismételni. Ezutáb az előre kiválasztott mintákat rátenni a tetejére, s az az utáni részt az ottani emberekre bízni, akik majd még egy vékonyabb réteget tesznek a tetejére, majd felteszik egy nagy forró táblára, ahol néhány percen belül kiszárad.
Egyszerre 8 ember dolgozhatott...
Itt teszik rá a végső réteget mielőtt kiszárítanák.
Én is dolgoztam :D Takahiro volt olyan kedves és csinált képeket is ^^
Nagyon elmélyedtem benne:
Aztán rátettem az általam kiválasztott díszeket:
A középsőre rá van írva a nevem, a két szélsőre meg japánul illetve angolul hogy Gokayama - World Heritage
És kész a mestermű:
És a kész mestermű száradás közben: (negyedik oszlop második sora)
Egy fél-csoport kép :D
3 random ember a bal szélen, a lány japán, a srácok vietnámiak, aztán Washington (uruguayi), én, Yuu, Son-chan (mindketten kínaiak), 2 brazil akiket nem ismerek, aztán az én drága nagyon szeretett japán tanárnőm, Kitagawa-sensei <3333 aki szervezte az egész utat :)
Első sor, előttem a Takahiro,mellette pedig Marcia - egy brazil hölgy :)
Kilátás fentről:
Végül innen Ainokura-ba mentünk, mely Toyama nyugati részén van magasan a hegyek közt. Ez a kis falu is a Világörökség része, 1600-as években épültek a legrégebbi épületei. Selymet és más anyagokat termeltek/készítettek itt, s elég híres túriste központ.. tele is volt emberekkel. Tényleg meg is lehet ezekben a házakban, de asszem nem akarom tudni az árát, így Japánt ismerve XD
Van ennek a helynek egy tradicionális hangszere, aminek gőzöm sincs mi a neve, de így néz ki:
Megpróbáltam közben táncolni is XD Mert azt mondták hogy ezt fesztiválokon tánc közben használják XD
Ennek annyira tetszik a fílingje:
Egy majdnem-csoportkép, a kicsik ugyanis hiányoztak: (megtaláljátok a kakukktojást? :DD annyira bírom, hogy itt a brazilok is japánok inkább, külsőre mindenképp :D)
És a végére az egyik abszolút kedvenc képem:
Mondjátok hogy nem szép? :)
Másrészt:
Pénteken kiléptem a klubból.. úgy értem elmentem az edzés végére, és már mindenki tudta hogy kiléptem, mert elvileg a sensei közölte velük, de senki sosem szólt róla egy szót sem az iskolában, semmivel sem adták tudtomra... A lényeg, hogy elmentem és megköszöntem nekik ezt a 6 együtt töltött hónapot, hiszem szinte minden nap együtt edzettünk... Velük töltöttem kb a legtöbb időt.. Közben jól elsírtam magam kb az első 5 mondat után XD Úgyhogy a felét nem tudtam elmondani annak amit akartam, mert annyi minden volt áá.. Végülis nagyon nagyon szerettem ott lenni, és hiába vigasztaltak, hogy majd találkozunk a suliban, meg izé, akkor is valaminek vége van. Vége van annak, hogy együtt edzünk mindig, hogy ott ülök és hallgatom az elsősök hülyeségét, néha megkérdezem hogy ez meg az mit jelent, és akkor tanítanak valami iszonyat helyi szleng szót, amit a másik városban sem értenek már, hogy együtt gyülekezünk, hogy ugyanazt a melegítőt viselve megyünk valahova, egyáltalán az egész... A folyamatos edzések, úristen most kb számoljak 50000000 plusz kilóval???!!
De persze az egyik elsős fiú így elkezdte parodizálni amit mondtam, "jajj nagyon magányosak leszünk nélküled"... meg hasonlókat, azt hiszem el lehet képzelni hogy milyen hangsúllyal, és nem egy lány ezen röhögött végig.. Pf.
Nem tudják amúgy hogy kezelni itt az érzelmeket, így megkérdezték hogy jól vagyok-e, mikor szipogtam, meg a végén megöleltem az egyiküket, akivel így tényleg többet beszélgettem az elején, Azusa... Ennyit sose figyeltek rám rendesen, mint most XD De most ezt bánom, ezt sírom vissza... ez jelentette végülis hogy a része voltam, nem? Hogy nem szenteltek különösebb figyelmet annak, hogy mit csináltam, mert nem voltam annyira béna, illetve értettem az utasításokat.. Ergó nem kellett külön figyelemmem kitűntetni. Na de ezek már mind "késő bánat" szintű dolgok... ennyi vége. De ők ezt nem fogják megérteni, nekik csak a külföldi volt aki eljárt velük edzeni. De nem tudok kiigazodni rajtuk igazából.
Szóval ez így nem esett jól, de hát vége... ennyi. Most már van sok időm, majd elleszek.. a harmadikasoknak is lesz sok ideje mostantól, úgyhogy reménykedhetek hogy velük tudok eljárni majd ide-oda.
Utána itt aludt a Kata, szerencsére, és megettünk kb két tonna édességet, és megnéztük a Másnaposokat meg másnap a The Nightmare Before Christmast :D Jaj istenem de hiányoztak ezek az ottalvós lányos esték :DD Rengeteg mindenről beszélgettünk, utána meg csak youtubeon mutogattunk egymásnak videókat, ez a "és ezt ismered?" "és ezt?" "és ezt???" etc... :D
Utána egyedül vacsiztam mondjuk, de ittam csokisbanános tejet :D Ez volt a szombat est fénypontja XD
Akik részt vettek az úton, azok a Komatsuban élő külföldiek. Főleg brazilok, vietnámiak, kínaiak... meg egy uruguayi srác meg én :D Tök aranyos és jó arc új emberekkel ismerkedtem meg, pl a Takahiro egyik kínai kolléganőjével, akit Yuunek hívnak, és egy hónapja helyezték át ide Tokyoból, úgyhogy senkit sem ismert még.
Reggel 9.20 körül volt a gyülekező, Mama elvitt oda kocsival kivételesen, ott találkoztam a Takahiroval aki szintén odaért időben XD Ő a 29 éves brazil srác aki két évre van itt, valami kutatói dologgal... Jött volna a barátnője is elvileg, de ma reggel visszamondta.
Ez a kis triónk, Takahiro, én, Washington, az uruguayi srác :)
Mielőtt felszálltunk a buszra megismerkedtem Yuuvel, azóta Yuu-chan, aki a Takahiro kínai munkatársnője. Kb 30 év körüli, hong kongi lány aki 6 éve él Japánban :) És már meg van beszélve hogy megyek vele, meg a Son-channal, egy másik kínai lánnyal valamikor vacsizni novemberben :)
Bal oldali a Yuu, én, Son-chan
Végig a Yuu mellett ültem és nagyon jól elbeszélgettünk. Legnagyobb meglepetésemre először a Komatsu nem tudommilyen művelődési házba mentünk, ami egyben múzeum is volt, és megtekinthettünk a Komatsu környékén talált több ezer éves sírokból előkerült eszközöket és tárgyakat.
Nem szabadott fényképezni, de ezt később közölték XD Sikerült itt egyből az elindulás után iszonyatosan leégetni... Volt egy vietnámi srác, aki az én kis Kiyoshi-kun nevezetű abszolút kedvenc 7 éves kissrácommal játszott meg vigyázott rá, és így odajött hozzánk mikor ezek előtt a szobrok előtt álltunk és mondott valami iszonyat hosszú hülyén hangzó dolgot, amire azt hittem hogy a neve, és megkérdeztem h van-e beceneve... XD Kiderült hogy csak a szobrok táblájára írt dolgot olvasta fel -.-""" Vagy valami ilyesmit, nem vagyok benne biztos de elég gáz volt XDDD Honnan tudjam hogy az nem egy vietnámi név? ;_;"
Na de utána elnézést kértem tőle és beszélgettünk a buszon, azt hiszem Heiou-nak hívják... Azt mondta hogy úgy nézek ki, mintha egy filmből léptem volna ki... XD Pont ő és a Kiyoshi ültek mellettünk a buszon...
Ezek után kimentünk a múzeum egy kinti részéhez, ahol megmutatták hogy kell tüzet csiholni:
Volt ez a kerek izé, rá kellett állítani egy még sima felületre, és rátekerni azt a kötelet úgy, hogy ha lenyomtad akkor egyből visszatekeredjen...
Én is kipróbáltam, és azt hiszem a végén mindenki más is :)
Yuu is próbálkozik:
És Takahiro is:
Végül itt megköszöntük ezt a foglalkozást, és 10.30 körül elindultunk eredeti úticélunk, azaz Gokayama felé.
Ilyen hegyeken keresztül vitt az utunk:
Elnézést a csapnivaló minőségért, nem a legjobb buszból fényképezni...
Nagyon szép volt amúgy a táj, magas hegyek közt egy kis úton mentünk, ami kifogástalan állapotban volt, rengeteg alagúton kellett átmennünk, kilóméter hosszúakon... Itt ezek elég hétköznapi jelenségek, Ishikawa-kenben is rengeteg van belőlük, s a legtöbbnél és külön szervízjárat is meg van építve párhuzamosan a rendes úttal.
Pontosan, halál pontosan 12.30-kor odaértünk a Gokayamai Papír Falu-hoz.. vagy nem is tudom hogy fordítsam...
Ezután bementünk az épületbe, ahol megmutatták nekünk hogy kell csinálni ezt a híres papírt. Elvileg ez a hely része a Világörökségnek, s 1200 évvel ezelőtt, mikor a washi - azaz a japán merített papír nagy értéknek számított, 20 tekerccsel is ajándékoztak belőle az uralkodónak.
Először a hölgy megmutatta, hogy kell csinálni, fogni azt a keretet és belemeríteni a folyadékba, amibe bele vannak áztatva különböző rostok. Elég nehéz lenne elmagyarázni hogy pontosan miből készült ez a dolog, különböző növények, azt hiszem elég ritkák, rostjaiból... A lényeg, hogy különleges.
Szóval miután ő megmutatta nekünk, mindenki megkapta a maga kis formáját és meríthetett papírt :D 3 réteget kellett meríteni, először rázogatni jobbra.balra, aztán néhány mp-et várni, majd mégegyszer belemeríteni a folyadékba. Aztán ezt megismételni. Ezutáb az előre kiválasztott mintákat rátenni a tetejére, s az az utáni részt az ottani emberekre bízni, akik majd még egy vékonyabb réteget tesznek a tetejére, majd felteszik egy nagy forró táblára, ahol néhány percen belül kiszárad.
Egyszerre 8 ember dolgozhatott...
Itt teszik rá a végső réteget mielőtt kiszárítanák.
Én is dolgoztam :D Takahiro volt olyan kedves és csinált képeket is ^^
Nagyon elmélyedtem benne:
Aztán rátettem az általam kiválasztott díszeket:
A középsőre rá van írva a nevem, a két szélsőre meg japánul illetve angolul hogy Gokayama - World Heritage
És kész a mestermű:
És a kész mestermű száradás közben: (negyedik oszlop második sora)
Egy fél-csoport kép :D
3 random ember a bal szélen, a lány japán, a srácok vietnámiak, aztán Washington (uruguayi), én, Yuu, Son-chan (mindketten kínaiak), 2 brazil akiket nem ismerek, aztán az én drága nagyon szeretett japán tanárnőm, Kitagawa-sensei <3333 aki szervezte az egész utat :)
Első sor, előttem a Takahiro,mellette pedig Marcia - egy brazil hölgy :)
Kilátás fentről:
Végül innen Ainokura-ba mentünk, mely Toyama nyugati részén van magasan a hegyek közt. Ez a kis falu is a Világörökség része, 1600-as években épültek a legrégebbi épületei. Selymet és más anyagokat termeltek/készítettek itt, s elég híres túriste központ.. tele is volt emberekkel. Tényleg meg is lehet ezekben a házakban, de asszem nem akarom tudni az árát, így Japánt ismerve XD
Van ennek a helynek egy tradicionális hangszere, aminek gőzöm sincs mi a neve, de így néz ki:
Megpróbáltam közben táncolni is XD Mert azt mondták hogy ezt fesztiválokon tánc közben használják XD
Ennek annyira tetszik a fílingje:
Egy majdnem-csoportkép, a kicsik ugyanis hiányoztak: (megtaláljátok a kakukktojást? :DD annyira bírom, hogy itt a brazilok is japánok inkább, külsőre mindenképp :D)
És a végére az egyik abszolút kedvenc képem:
Mondjátok hogy nem szép? :)
Másrészt:
Pénteken kiléptem a klubból.. úgy értem elmentem az edzés végére, és már mindenki tudta hogy kiléptem, mert elvileg a sensei közölte velük, de senki sosem szólt róla egy szót sem az iskolában, semmivel sem adták tudtomra... A lényeg, hogy elmentem és megköszöntem nekik ezt a 6 együtt töltött hónapot, hiszem szinte minden nap együtt edzettünk... Velük töltöttem kb a legtöbb időt.. Közben jól elsírtam magam kb az első 5 mondat után XD Úgyhogy a felét nem tudtam elmondani annak amit akartam, mert annyi minden volt áá.. Végülis nagyon nagyon szerettem ott lenni, és hiába vigasztaltak, hogy majd találkozunk a suliban, meg izé, akkor is valaminek vége van. Vége van annak, hogy együtt edzünk mindig, hogy ott ülök és hallgatom az elsősök hülyeségét, néha megkérdezem hogy ez meg az mit jelent, és akkor tanítanak valami iszonyat helyi szleng szót, amit a másik városban sem értenek már, hogy együtt gyülekezünk, hogy ugyanazt a melegítőt viselve megyünk valahova, egyáltalán az egész... A folyamatos edzések, úristen most kb számoljak 50000000 plusz kilóval???!!
De persze az egyik elsős fiú így elkezdte parodizálni amit mondtam, "jajj nagyon magányosak leszünk nélküled"... meg hasonlókat, azt hiszem el lehet képzelni hogy milyen hangsúllyal, és nem egy lány ezen röhögött végig.. Pf.
Nem tudják amúgy hogy kezelni itt az érzelmeket, így megkérdezték hogy jól vagyok-e, mikor szipogtam, meg a végén megöleltem az egyiküket, akivel így tényleg többet beszélgettem az elején, Azusa... Ennyit sose figyeltek rám rendesen, mint most XD De most ezt bánom, ezt sírom vissza... ez jelentette végülis hogy a része voltam, nem? Hogy nem szenteltek különösebb figyelmet annak, hogy mit csináltam, mert nem voltam annyira béna, illetve értettem az utasításokat.. Ergó nem kellett külön figyelemmem kitűntetni. Na de ezek már mind "késő bánat" szintű dolgok... ennyi vége. De ők ezt nem fogják megérteni, nekik csak a külföldi volt aki eljárt velük edzeni. De nem tudok kiigazodni rajtuk igazából.
Szóval ez így nem esett jól, de hát vége... ennyi. Most már van sok időm, majd elleszek.. a harmadikasoknak is lesz sok ideje mostantól, úgyhogy reménykedhetek hogy velük tudok eljárni majd ide-oda.
Utána itt aludt a Kata, szerencsére, és megettünk kb két tonna édességet, és megnéztük a Másnaposokat meg másnap a The Nightmare Before Christmast :D Jaj istenem de hiányoztak ezek az ottalvós lányos esték :DD Rengeteg mindenről beszélgettünk, utána meg csak youtubeon mutogattunk egymásnak videókat, ez a "és ezt ismered?" "és ezt?" "és ezt???" etc... :D
Utána egyedül vacsiztam mondjuk, de ittam csokisbanános tejet :D Ez volt a szombat est fénypontja XD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)