Gokayama - KIA trip

Nem rég értem haza Toyama Prefektúrából, azon belül is Gokayamából :) A japán tanárnőm és a KIA - Komatsu International Association - szervezték ezt az utat, mindössze 500 yenért elvittek minket busszal Gokayamáig, s kaptunk ebédet is, valamint kipróbálhattuk hogyan kell tüzet csiholni korabeli eszközökkel, és mindezek után elkészíthettük a saját tradícionális japán merített papírból készült képeslapjainkat :D Végül, de nem utolsó sorban pedig elmentünk egy nagyon szép faluba, ami jelenleg azt hiszem skanzenként szolgál, szóval megmaradtak a korabeli házak de némelyikben meg is lehet szállni.

Akik részt vettek az úton, azok a Komatsuban élő külföldiek. Főleg brazilok, vietnámiak, kínaiak... meg egy uruguayi srác meg én :D Tök aranyos és jó arc új emberekkel ismerkedtem meg, pl a Takahiro egyik kínai kolléganőjével, akit Yuunek hívnak, és egy hónapja helyezték át ide Tokyoból, úgyhogy senkit sem ismert még.

Reggel 9.20 körül volt a gyülekező, Mama elvitt oda kocsival kivételesen, ott találkoztam a Takahiroval aki szintén odaért időben XD Ő a 29 éves brazil srác aki két évre van itt, valami kutatói dologgal... Jött volna a barátnője is elvileg, de ma reggel visszamondta.



Ez a kis triónk, Takahiro, én, Washington, az uruguayi srác :)

Mielőtt felszálltunk a buszra megismerkedtem Yuuvel, azóta Yuu-chan, aki a Takahiro kínai munkatársnője. Kb 30 év körüli, hong kongi lány aki 6 éve él Japánban :) És már meg van beszélve hogy megyek vele, meg a Son-channal, egy másik kínai lánnyal valamikor vacsizni novemberben :)



Bal oldali a Yuu, én, Son-chan

Végig a Yuu mellett ültem és nagyon jól elbeszélgettünk. Legnagyobb meglepetésemre először a Komatsu nem tudommilyen művelődési házba mentünk, ami egyben múzeum is volt, és megtekinthettünk a Komatsu környékén talált több ezer éves sírokból előkerült eszközöket és tárgyakat.



Nem szabadott fényképezni, de ezt később közölték XD Sikerült itt egyből az elindulás után iszonyatosan leégetni... Volt egy vietnámi srác, aki az én kis Kiyoshi-kun nevezetű abszolút kedvenc 7 éves kissrácommal játszott meg vigyázott rá, és így odajött hozzánk mikor ezek előtt a szobrok előtt álltunk és mondott valami iszonyat hosszú hülyén hangzó dolgot, amire azt hittem hogy a neve, és megkérdeztem h van-e beceneve... XD Kiderült hogy csak a szobrok táblájára írt dolgot olvasta fel -.-""" Vagy valami ilyesmit, nem vagyok benne biztos de elég gáz volt XDDD Honnan tudjam hogy az nem egy vietnámi név? ;_;"
Na de utána elnézést kértem tőle és beszélgettünk a buszon, azt hiszem Heiou-nak hívják... Azt mondta hogy úgy nézek ki, mintha egy filmből léptem volna ki... XD Pont ő és a Kiyoshi ültek mellettünk a buszon...

Ezek után kimentünk a múzeum egy kinti részéhez, ahol megmutatták hogy kell tüzet csiholni:





Volt ez a kerek izé, rá kellett állítani egy még sima felületre, és rátekerni azt a kötelet úgy, hogy ha lenyomtad akkor egyből visszatekeredjen...

Én is kipróbáltam, és azt hiszem a végén mindenki más is :)





Yuu is próbálkozik:


És Takahiro is:



Végül itt megköszöntük ezt a foglalkozást, és 10.30 körül elindultunk eredeti úticélunk, azaz Gokayama felé.

Ilyen hegyeken keresztül vitt az utunk:



Elnézést a csapnivaló minőségért, nem a legjobb buszból fényképezni...
Nagyon szép volt amúgy a táj, magas hegyek közt egy kis úton mentünk, ami kifogástalan állapotban volt, rengeteg alagúton kellett átmennünk, kilóméter hosszúakon... Itt ezek elég hétköznapi jelenségek, Ishikawa-kenben is rengeteg van belőlük, s a legtöbbnél és külön szervízjárat is meg van építve párhuzamosan a rendes úttal.

Pontosan, halál pontosan 12.30-kor odaértünk a Gokayamai Papír Falu-hoz.. vagy nem is tudom hogy fordítsam...



Ezután bementünk az épületbe, ahol megmutatták nekünk hogy kell csinálni ezt a híres papírt. Elvileg ez a hely része a Világörökségnek, s 1200 évvel ezelőtt, mikor a washi - azaz a japán merített papír nagy értéknek számított, 20 tekerccsel is ajándékoztak belőle az uralkodónak.



Először a hölgy megmutatta, hogy kell csinálni, fogni azt a keretet és belemeríteni a folyadékba, amibe bele vannak áztatva különböző rostok. Elég nehéz lenne elmagyarázni hogy pontosan miből készült ez a dolog, különböző növények, azt hiszem elég ritkák, rostjaiból... A lényeg, hogy különleges.
Szóval miután ő megmutatta nekünk, mindenki megkapta a maga kis formáját és meríthetett papírt :D 3 réteget kellett meríteni, először rázogatni jobbra.balra, aztán néhány mp-et várni, majd mégegyszer belemeríteni a folyadékba. Aztán ezt megismételni. Ezutáb az előre kiválasztott mintákat rátenni a tetejére, s az az utáni részt az ottani emberekre bízni, akik majd még egy vékonyabb réteget tesznek a tetejére, majd felteszik egy nagy forró táblára, ahol néhány percen belül kiszárad.



Egyszerre 8 ember dolgozhatott...



Itt teszik rá a végső réteget mielőtt kiszárítanák.

Én is dolgoztam :D Takahiro volt olyan kedves és csinált képeket is ^^



Nagyon elmélyedtem benne:



Aztán rátettem az általam kiválasztott díszeket:



A középsőre rá van írva a nevem, a két szélsőre meg japánul illetve angolul hogy Gokayama - World Heritage

És kész a mestermű:



És a kész mestermű száradás közben: (negyedik oszlop második sora)



Egy fél-csoport kép :D



3 random ember a bal szélen, a lány japán, a srácok vietnámiak, aztán Washington (uruguayi), én, Yuu, Son-chan (mindketten kínaiak), 2 brazil akiket nem ismerek, aztán az én drága nagyon szeretett japán tanárnőm, Kitagawa-sensei <3333 aki szervezte az egész utat :)
Első sor, előttem a Takahiro,mellette pedig Marcia - egy brazil hölgy :)

Kilátás fentről:





Végül innen Ainokura-ba mentünk, mely Toyama nyugati részén van magasan a hegyek közt. Ez a kis falu is a Világörökség része, 1600-as években épültek a legrégebbi épületei. Selymet és más anyagokat termeltek/készítettek itt, s elég híres túriste központ.. tele is volt emberekkel. Tényleg meg is lehet ezekben a házakban, de asszem nem akarom tudni az árát, így Japánt ismerve XD





Van ennek a helynek egy tradicionális hangszere, aminek gőzöm sincs mi a neve, de így néz ki:



Megpróbáltam közben táncolni is XD Mert azt mondták hogy ezt fesztiválokon tánc közben használják XD



Ennek annyira tetszik a fílingje:



Egy majdnem-csoportkép, a kicsik ugyanis hiányoztak: (megtaláljátok a kakukktojást? :DD annyira bírom, hogy itt a brazilok is japánok inkább, külsőre mindenképp :D)



És a végére az egyik abszolút kedvenc képem:



Mondjátok hogy nem szép? :)



Másrészt:
Pénteken kiléptem a klubból.. úgy értem elmentem az edzés végére, és már mindenki tudta hogy kiléptem, mert elvileg a sensei közölte velük, de senki sosem szólt róla egy szót sem az iskolában, semmivel sem adták tudtomra... A lényeg, hogy elmentem és megköszöntem nekik ezt a 6 együtt töltött hónapot, hiszem szinte minden nap együtt edzettünk... Velük töltöttem kb a legtöbb időt.. Közben jól elsírtam magam kb az első 5 mondat után XD Úgyhogy a felét nem tudtam elmondani annak amit akartam, mert annyi minden volt áá.. Végülis nagyon nagyon szerettem ott lenni, és hiába vigasztaltak, hogy majd találkozunk a suliban, meg izé, akkor is valaminek vége van. Vége van annak, hogy együtt edzünk mindig, hogy ott ülök és hallgatom az elsősök hülyeségét, néha megkérdezem hogy ez meg az mit jelent, és akkor tanítanak valami iszonyat helyi szleng szót, amit a másik városban sem értenek már, hogy együtt gyülekezünk, hogy ugyanazt a melegítőt viselve megyünk valahova, egyáltalán az egész... A folyamatos edzések, úristen most kb számoljak 50000000 plusz kilóval???!!
De persze az egyik elsős fiú így elkezdte parodizálni amit mondtam, "jajj nagyon magányosak leszünk nélküled"... meg hasonlókat, azt hiszem el lehet képzelni hogy milyen hangsúllyal, és nem egy lány ezen röhögött végig.. Pf.
Nem tudják amúgy hogy kezelni itt az érzelmeket, így megkérdezték hogy jól vagyok-e, mikor szipogtam, meg a végén megöleltem az egyiküket, akivel így tényleg többet beszélgettem az elején, Azusa... Ennyit sose figyeltek rám rendesen, mint most XD De most ezt bánom, ezt sírom vissza... ez jelentette végülis hogy a része voltam, nem? Hogy nem szenteltek különösebb figyelmet annak, hogy mit csináltam, mert nem voltam annyira béna, illetve értettem az utasításokat.. Ergó nem kellett külön figyelemmem kitűntetni. Na de ezek már mind "késő bánat" szintű dolgok... ennyi vége. De ők ezt nem fogják megérteni, nekik csak a külföldi volt aki eljárt velük edzeni. De nem tudok kiigazodni rajtuk igazából.
Szóval ez így nem esett jól, de hát vége... ennyi. Most már van sok időm, majd elleszek.. a harmadikasoknak is lesz sok ideje mostantól, úgyhogy reménykedhetek hogy velük tudok eljárni majd ide-oda.

Utána itt aludt a Kata, szerencsére, és megettünk kb két tonna édességet, és megnéztük a Másnaposokat meg másnap a The Nightmare Before Christmast :D Jaj istenem de hiányoztak ezek az ottalvós lányos esték :DD Rengeteg mindenről beszélgettünk, utána meg csak youtubeon mutogattunk egymásnak videókat, ez a "és ezt ismered?" "és ezt?" "és ezt???" etc... :D
Utána egyedül vacsiztam mondjuk, de ittam csokisbanános tejet :D Ez volt a szombat est fénypontja XD