Hamamatsu - hetescsere

Jó sok idő telt már el az előző bejegyzés óta... Annyi minden történt velem, sok jó és sajnos egy nagyon rossz dolog is. Múlt hét vasárnap meghalt az én drága nagymamám ='( Még most sem tudom igazán feldolgozni, olyan hirtelen került kórházba, és nem is kaptam róla hírt rendszeresen, nem beszéltem vele túl sokat mióta itt vagyok, így engem villámcsapásként ért =( Mindenképpen szeretnék ott lenni a temetésén, november 11-én, és jelenleg erről mennek az egyeztetések, hogy ez lehetséges-e. Elvileg az AFS közeli hozzátartozó esetén az utat kifizeti, így ezzel a lehetőséggel szeretnék élni.

Mindezen híreket Hamamatsuban kaptam meg, ahol a hetes cserémet töltöttem. Ebben az egy hétben egy alsó általános iskolába jártunk, a Kata meg a Yuka is, persze más-más helyre, és más-más családnál laktunk.
Az én fogadó családom, a Tanaka család (még egy tipikus japán név :D a Nakamura, Yamamoto meg Sato után..) volt, az apuka középiskolai angoltanár, anyuka jelenleg otthon volt és félállásban junior high schoolban, azaz kb felső általános iskolában tanított angolt és volt egy 7 éves kislányuk, Midori. At ő sulijába jártam én is, csak ő elsős volt én meg 4.-es XD

Tehát vissza a kezdetekre, mikor is végre utazhattam a shinkansennel először mióta itt vagyok.


Ez a 700-as széria, ha estleg valaki pontosabban utána akarna nézni a dolgoknak. Kodama a neve. 3 van jelenleg a 700as szériában, Nozomi, Kodama és Hikari. Először én sem tudtam hogy miben különböznek, de abban, hogy a Kodama több helyen megáll mint a Hikari, a Nozomi meg talán még többön... Szóval ez igazából egy gyorsasági sorrend, s a leggyorsabb a Hikari... a neve is azt jelenti hogy "fény" =)
Ez a Tokaido line, Tokyotól Nagoyáig, mely jelenleg 100 percet vesz igénybe. Most terveznek egy új vonalat szintén Tokyo és Nagoya között, ami azt hiszem sehol sem állna meg, és így 40 perc alatt meg lehetne tenni a 262 km-t a két város között. Van egy másik terv, de azzal 60 perc lenne, és tenne egy nagyobb kitérőt Nagano prefektúra Iiida városa felé. Ez azt hiszem 5 billió yenbe vagy mennyibe kerülne, és 2027-re tervezik befejezni XD Szóval nem ma lesz... A meghosszabbítása Osakáig 2045-re van betervezve :D

Na a lényeg hogy én és a Shinkansen 700-as széria:


Belseje:




Olyan min egy repülő, tök csöndes, bent semmit nem hallani legalábbis, és van kb 15 2 illetve 3 üléses sor. Szerencsére itt egymás mellé kerültünk a Katával meg a Yukával, mert előtte nekem valami random pasi mellett kellett ülnöm, úgyhogy végig olvastam míg ők mögöttem 2 órát csevegtek XD Igen, összesen 3,5 órába tellett átérni Hamamatsuba, mivel Komatsu felé, Japánnak ezena részén amit Hokurikunek neveznek, nincsen shinkansen, csak tokkyuu, ami egy sima gyors vonat sebességével megy. Igaz annál sokkal jobb xD

Mikor megkérkeztünk Hamamatsuba, ott várt minket a fogadó családunk, és csináltunk egy közös képet is, amit hazautazás előtt megkaptunk szépen kinyomtatva becsomagolva. Engem az anyukám, Yuko mama, illetve folyton mamának hívtam, és Midori-chan vártak ott, mivel Papa dolgozott. Szombaton nem csináltunk semmit, míg a Kata meg a Yuka családja mindenféle fesztiválokra meg barbecue-partykra ment... hát én otthon kártyáztam a 7 éves húgommal.
Vasárnap elmentünk az állatkertbe Midori-channal és a két barátnőjével, Risával és Misakival.



Risa, Misaki, Midori a kocsiban. Szóláncot meg hasonó játékokat játszottunk, de legalább japánul XD

Az állatkertben volt egy rajzverseny, amin mind a 3-an részt akartak venni.. Ugyanis a Risa meg a Midori a saját korcsoportjukban városi elsők... Hm. De azért nekem nem ez volt az ideális vasárnapi szórakozásom =( Ülni az állatsimogató előtt és olvasgatni 1 órát, mert már háromszor végigjártam az állatkertet... ugyanis nem volt olyan nagy.
De azért még mindig van min meglepődnöm :D
Az állatsimogatónál volt kézmosó is, rendesen szappannal, és nem is akármilyen:



Hát nem cuki? :D És még kis magasító is volt a babáknak..

Aztán a következő meglepetés:
Szoptató kabin, a kisgyerekes anyukáknak. Mivel Japánban tilos nyilvánosan szoptatni a kisbabát, és gondolák h az állatkert népszerű a kisgyerekesek körében, így ilyen is volt... És mellesleg nem volt tele minden állatürülékkel. xD



Utána miközben a kicsik rajzoltak, elmentem az anyukámmal és körbejártuk az állatkertet... Hát én azt hittem behalok a röhögéstől az oroszlánoknál, mert ott voltam pont az anyukámmal, akiről azt hittem hogy tökre ilyen prűd (de csak míg nem mesélte, hogy nagyon jól bírja az alkoholt és elég sokat ivott, csak a Midori mondta neki h ne, ezért abbahagyta xD na de ez később volt...), szóval az oroszlánapuka úgy döntött hogy kielégíti nemi szükségleteit a feleségével, pont akkor és ott XD LOL... később a kicsikkel is visszamentem és megint...XD Örültem hogy el voltak foglalva az ajándékbolt kereséssel mert nem igazán akartam elmagyarázni hogy mit csinálnak az oroszlánok épp...

A kis csapat és a fogadó apukám:


Az állatkert után a libegő és a hangszer múzeum felé vettük az irányt. Ott volt a Hamanako nevű tó, és libegővel lehetett feljutni egy hegynek a tetejére:



A hegy tetején volt kilátó, illetve egy hangszermúzeum, ahol hangverseny is volt, méghozzá önműködő hangszerekkel a világ minden tájáról. Németországból meg Franciao-ból illetve Amerikából..



A kilátás:



Hamamatsu városközpont:


Utána már mindenki tökre el volt fáradva, a kocsiban megint játszottunk meg el akartam aludni a végén.
Másnap elkezdődött a suliii :D Amit nagyon vártam már, hiszen el sem tudtam képzelni hogy nézhet ki egy 'shougakkou' azaz alsó általános iskola itt. Gimiben meg chuugakkouban voltam, ami kb a magyar felsőnek felel meg, de shougakkouban még sosem, anank ellenére hogy az Anri is másodikas. Mindig edzésem volt mikor neki akármi rendezvénye volt ott =(
Szóval a Midori-val és mamával együtt elsétáltunk a suliig, 20 percbe tellett kb, de mr 7-kor elindultunk otthonról... Miután hozzászoktam ahhoz hogy 7.45-kor biciklivel gurulok ki a garázsból kicsit korainak éreztem X_X

Hétfő reggel a shougakkou-ban mindig van egy iskolai gyűlés, amikoris az iskola összes kis diákja meg a tanárok a tornateremben gyülekeznek, és kiosztják a díjakat ha épp verseny volt, meg elmondják az egész iskolát értintő közleményeket. Itt kellett nekem bemutatkoznom, és annyira izgultam hogy igazából annyira mondtam csak amenyit már tudtak rólam, hogy Írisz vagyok, Magyarországról jöttem és örülök hogy találkoztunk XD
De ami meglepett, hogy az igazgató megkérdezte, hogy ki hallott már Mo-ról, és a gyerekek fele felemelte a kezét :D A középiskolások elbújhatnak a francba ezek mellett a kisgyerekek mellett. Másnap egyik kis 9 éves osztálytársam egy lista magyar szót hozott nekem, Igen, nem, köszönöm, bocsánat, iyeneket kiszótárazott =O 9 éves létére!! Meg mikor beléptem a terembe, oda volt íra hogy "Welcome to Aioi Elementary School" és mellette sok-sok magyar meg japán zászló és szivecskék. :) Ehhez hozzátenném hogy itt egyszer volt ilyen AFS rendezvény, és akkoris fejjel lefelé tették fel a magyar zászlót... de a kisgyerekek meg utána tudtak nézni rendesen. Szóval le voltam nyűgözve :D És mindenki meg akart tanulni magyarul, nem azért visongtak hogy taníts meg angolul. És utána Jó reggelt-el meg Sziával köszöntek reggel... Hát én meghaltam :D

A lányok egy része :D



Minden reggel mivel beértem nagyon hamar, 30 percet játszogattunk kb, kendamával, otedamával meg jojóval :D Meg simán beszélgettünk is, mindig kérdezgettek meg tanárnőnek neveztek XD És tök udvarias formában beszéltek velem sokszor :) Meg ha nem is, akkoris Írisz-san meg Írisz-sensei...



A folyosón ott vannak a bukósisakok, mivel nekik gyalog kell iskolába járniuk (ez a szabály, nem szabad őket kocsival vinni akármilyen messziről sem... erről már írtam, hogy ebben a korban a házukhoz legközelebbi alsó általánosba kerülnek, így gyalog azért nem olyan nagy táv.. 30 perc pl.), de pont emiatt 4.-es korig bukósisakban kell menniük.

Voltam bent egy tesiórán meg egy matekon velük, mellesleg az én osztályom a 4-4 kumi. 4. évfolyam 4-es osztály. Kiderült, hogy Japánban az összeadás meg a kivonás teljesen de abszolút gyökeresen különbözik a magyartól =OOO Én nem gondoltam, hogy ennyire különböző lehetma két ország... úgy értem ennyire az aalapokig. Próbáltam elmagyarázni a magyar módszert nekik, de nem értették, én meg a japánt nem teljesen szóval fify-fifty :D

Mellegesleg itt úgy vannak az órák, hogy 7.55-tóől 8.15-ig mindenkinek csöndben olvasgatnia kell. Tanár nincs is ott, ki van jelölve mindig 2-2 ember, akik elmondják a reggeli szöveget, hogy "kezdjük el az órát", utána mindenki utánuk ismétlni, felállnak, meghajolnak és a 2 gyerek elmondja hogy mit csinált az előző nap. Ezen néztem egy nagyot, de mondták hogy a hallgatóság előtti beszédet gyakorolják. Ne feledjük, itt nincs szóbeli felelés. Az óra 8.20kor kezdődik, és 45 perces, majd egy 10 perces szünet és egyből jön a második óra. A második óra után van egy 30 perces szünet, amikor - mivel ez a suli a sportról híres - mindenki kötelezően fut egy kört az udvaron, meg ugrálókötelezik meg nemtudom, 3-féle dolgot kell megcsinálniuk és utána játszhatnak. Nagyon de tényleg nagyon sok figyelmet fordítanak az aktív életmódra.
Harmadik és negyedik óra közt megint 10 perces szünet, aztán jön az ebééééd. Avagy a kyuushoku. Ez pedig úgy zajlik hogy:

Mindenki felteszi a maszkot.



Aztán elmegy kezet mosni és előveszi a magával hozott terítóféleséget, amit kitesz az asztalára, és a pálcikáját előkészíti.

Aztán az ebédfelelősök felveszik a fehér ruhát meg a maszkot:



Ők, maguk a gyerekek osztják mindenkinek a kaját. El vannak osztva a csoportok, ahogyan enni kell. Mindenki összetolja az asztalát, és van 1-2-3-4-5-6 csoport, én minden nap máshol ültem =) Sorrendben mindenki fog egy tálcát, és kap rá ami éppen van kaja. Igaz van aki többet, van aki kevesebbet mivel 9 éves gyerekek eléggé a barát-nem barát elv szerint osztottak... XD
Első napi kaja:



Hétfőn mindenkinek magának kellett vinnie rizst, úgyhogy abban a kis dobozban a jobb felső sarokban, rizs volt... Itt állapítottam meg h éhen fogok halni... De meglepő módon jóllaktam =O

Második napi kaja:



Abban az alumínium dobozban volt a rizs, és akinek túl sok volt, előbb ki kellett tennie a tányérjára a felét pl, és a maradkét előre vinni, mivel így a repetázni akarók megehették azt és nem ment semmi sem kárba.

Harmadik nap:



Azt a babos izét bele kellett tölteni a kenyérbe is úgy enni... Főleg zöldség meg ilyenek voltak amúgy, hús ímmel-ámmal xD

Negyedik nap:



Viszonyítsátok a dolgok méretét a 3 szem babhoz XD

Osztálykép:


Aztán evés után mindig volt egy kb 30 perces játékszünet, azonban minden kedden és csütörtökön takarítani kellett kb 15 percet. MIndenki be volt osztva valahova az iskola területén, mivel így ismertségeket is köthetnek, valamint az elsősöktől kezdve a hatodikasokig mindenki csapatban dolgozik, ahol a hatodikasok felelnek az elsősökért, és megtanítják nekik, hogy mit hogy kell csinálni. Így a középiskolai takarítás megszokott munka :D Az aljamunkát, azaz a felmosást az elsősök végzik XD Nekik még nem gáz négykézláb véggicsúzni a padlón a felmosóronggyal...

Utána még 5-6. óra volt, ezek utánpedig elbúcsúzóás, meg a közlekedési szabályok elismétlése... Ohh, igen ez minden reggel is volt, mondókaszerűen elszavalták hogy "ne futkoss a folyosón, hanem sétálj inkább". Kicsit agymosás jellege volt sztem XD

Szünetekben szó szerint rajtam lógtak a gyerekek:



Hamamatsban bevásárlás közben találtam magyar cuccokat btw!!! Csokis varázsszívószálat HAHAHA :D



Visszatérve az iskolára..
Egyszerűen fantasztikus hogy mennyire fel vannak szerelve ezek az iskolák.
Van nekik ilyen katei nevezetű óráik, háztartástan lenne rá a legjobb szó azt hiszem. És mindenkinek jut 1-1 vadiúj varrógép és azzal gyakorolhatnak :D És ez egy állami iskola!!

Hogy másról is beszéljek, kedden találkoztam a Martinával, egy olasz cserediákkal aki Hamamatsuban van amúgy. Elmentünk vele meg az anyukájával mindenfelé, az anyukája akkora aaarc, és tök jól tud angolul :D Volt már a világon mindenfelé, a legjobb barátnője Svédországban lakik.
Szerdán a Suzuki gyárba mentünk el, van egy múzeum része, és csodák csodája, az Esztergomi gyár is ott volt, és elég sokan hallottak Mo-ról a Suzuki gyár miatt. Mivel nem tudom hányan tudják, de a Suzuki székhelye, az anyavállalat Hamamatsuban van. Ahogy a Kawai, Yamaha, meg még nem is tudom melyik nagy cégé. Szóval elmentünk ebbe a múzeumba, ahol azt is megtudhattam, hogy a Suzuki régen szövőgépeket gyártott, nem autókat... =O Rengeteg régi modell, motorok, autók mindenféle ki volt állítva, meg maga a gyártási folyamat is. Valamint egy robotot is ki lehetett próbálni :D Nagyon tök jó volt.

Csütörtökön egy sake gyárba mentünk el, ahol miután a borkészítssel már tiszában vagyok, megtudhattam hogy készül a sake :D Szerencsére 1 kortyot meg is kóstolhattam és húúúh, nagyon finom volt *o*

Pénteken az unagi pie gyárba mentünk.. Az Unagi pie Shizuoka-ken híres terméke, egy édesség ami angola porral van ízesítve asszem... Ízben semmi köze az angolnához, nagyon finom, úgyhogy érdekes volt látni hogy készül..

Szombat volt a hazautazás napja, de mivel rólam van szó, természetesen csütörtökön este rosszul zártam el a csapot (nem hétköznapi volt na!!), és kifolyott az összes melegvíz, és mivel szmítógép vezérli a rendszert, szombat estig nem termel újat X'D Mivel péntek reggel vettük észre... Szóval nagyon bocsánatot kértem, de szerencsére nme haragudtak rám igazából.. csak mondták h shikata nai, már megtörtént nincs mit tenni. Úgyohgy a nagypapinál fürödtünk, aki a szomszédban lakott. És kaptam tőleg ajándékba egy kézzel készített papucsot,egy képet meg egy vázát, nagoyn szépek és a nagypapi iszonyatosan ügyes =O Régen valami szövőgáyrban dolgozott, úgyhogy jó a kézügyesséege és nagyon vicces ember.
Szóval összességében nekem kedves volt a fogadócsaládom, és nagyon örülök neki, még akkoris ha teljesen más volt mint a Katáéknak... nekik volt idősebb tesójuk, és a Yuka igazi hercegnőként, a tesója mindent megtett érte, annyira örült hogy kapott egy húgot... Na én enm beszéltem senkivel sem aki 12 és 30 év között lenne... xD
És ők sírtak a vonaton hazafelé, mikor nekem lett volna okom..

Egy élmény volt és sokat beszélgettem a fogadóanyukámmal, de örültem h hazajöttem, és az igazi itteni fogadóanyukám megölelt mikor hazaértem, és azóta tényleg itthon érzem magam, még akkoris ha eddig kétségeim voltak. A suliban meg ketten megörültek nekem, amitől elállt a lélegzetem kb. :D

A nagymamám pedig... Imádom, akárhol is van, ő volt a legjobb mama a világon <3 Remélem hogy ott tudok lenni akkor, mikor végső nyugalomra helyezik.