Munkakeresés Japánban

Szóval mesélek nektek a munkakeresés különleges szabályairól, amelyen természetesen egyáltalán nem olyanok mint bárhol máshol a világon. Unalmas is lenne az élet :D

Először is két külön procedúrára kell elválasztani a munkaeresés folyamatát:
1. friss diplomás
2. munkaváltó, nem friss diplomás

Én most szerencsére a friss diplomás kategóriában vagyok, ami Japánban sokkal előnyösebb mint új munkahelyet keresni vagy állást váltani.
Ez talán a legnagyobb különbség a többi országgal szemben, mivel itt nem tudás, hanem személyiség és potenciál alapján veszik fel a friss diplomásokat. Emiatt a munkakeresési folyamat is majd' egy évvel a diploma megszerzése előtt történik. 2015-ig decemberben kezdődött és március, április végéig tartott, míg kormányrendelet mistt 2015-től március 1-én kezdődik és a június, július végéig tart.
Hogyis kell ezt elkézelni?
Először úgy kezdődik a folyamat, hogy a diákként, a "felnőttek" dolgaival nem törődő japán gyerekeknek szemináriumokat tartanak az iskolában. Ezeknek a fele tényleg hasznos, de a másik fele a "common sense" kategóriába tartozik szerintem...

Hogy tartsam magam az idei rendhez, elmeséltem hogy a mi egyetemünk milyen szemináriumokat tartott eddig.
2016 októbere körül elkezdtek szemináriumokat szervezni külföldi diákoknak, akik Japánban szeretnének majd elhelyezkedni. Én jó korán elkezdtem eljárni ezekre, itt elmesélték a főbb fázisokat, hogy kell majd leadni önéletrajzot, lesz webest IQ teszt, aztán hány fordulósak az interjúk általában, hol vannak a buktatók, külföldieknek mivel szokott problémájuk lenni stb.
Elhívtak pár felsőbb éves diákot is, akiknek már megvolt a munkahelye és ők elmesélték a tapasztalataikat, mikor kezdtek neki a munkakeresésnek stb.

Nagyon érdekes különbség, hogy Japánban az összes ágazat és a cégek megismerésével kezdődik a folyamat. Itt nem számít hogy mit tanult az ember az egyetemen, egy koreai szakos és egy közgázos ugyanoda jelentkezhet is, és fel is veszik ha látnak benne fantáziát. Ezt úgy magyarázták nekünk, hogy míg a nyugati országokban "position", tehát állás, egy bizonyos pozócióra keresnek embert Japánban pedig "membership" alapon. Azt jelenti, hogy mikor ajánlatot kapsz egy cégtől hogy felvesznek, akkor csak annyit tudsz hogy pl. Suzuki céghez fogsz menni. Április 1-én van munkakezdés, ezután több hónapos tréningek után eldönti a cég hogy hova leszel beosztva. Az lesz a munkahelyed. Utána cégen belül van "rotation", tehát áthelyezés általában 3 évente, hogy több pozíciót is megismerjen az ember. Ami általában azt eredményezi, hogy sokan pár hónapig nem tudják rendesen végezni a munkájukat mert még nem tanultak bele stb xD De az elv az szép....

Szóval mint említettem először a cégek megismerése a lényeg, így vehet az ember különböző könyveket pl, amikben benne van az összes ágazat, jelenlegi gazdasái állásuk és a főbb cégek. Ezen kívül idéntől rengeteg cég elkezdett internship-eketmeghirdetni január-februárra. 2016 októberétől voltak az egyetemen internship forum-ok, ahol sok cég (egyszerre 10-20) állított fel egy kis asztalkát, leülhettél meghallgatni őket h mivel foglalkoznak, mi a fő profiljuk, milyen internshipeket hirdetnek meg és mikorra, hogy lehet rá jelentkezni.

Ez nem a legjobb illusztráció, mert ez nem az iskolán belüli állapotokat mutatja, de valami ekkora méretű kis pavilont kell elképzelni. Az egyetemen levők kötetlenebbek voltak, nem kellett öltönyben menni és sokkal kevesebben voltak.
Sőt, az internship forumokon alig voltak! Így nagyon jól el lehetett beszélgetni több cég HResével is, akik nagyon készségesek és segítőkészek voltak sok esetben. Más esetekben egyáltalán nem, ami szinén egy jó tapasztalat - tudja az ember hogy melyik céghez NE jelentkezzen.
Nekem hatalmas mázlim volt, mert megkérdeztem az egyik HRes lányt, hogy nálunk nincs-e jogi osztályra szóló internship. Azt mondta hogy van, de megkérdezi a részleteket és majd elküldi emailben. Pár nappal rá hívott is, hogy küldjek be egy önéletrajzot, rá egy héttel volt interjúm és december óta heti 3 napban internshipen vagyok egy nagy japán techcégnél.
Szóval halmozottan is megérte elmenni ezekre az egyetemen belüli fórumokra.

A fenti képen látható rendezvény ennek a nagyobb kiadása, mikor 200 cég rendezi ezt egyszerre, Tokyo legnagyobb kiállító termeiben. El lehet képzelni hogy mennyire futószalagon megy a dolog, és egyik HResnek sincs ideje személyesen meghallgatni a kérdéseket és egyesével válaszolni. Legtöbb esetben kötelező az öltönyben való megjelenés is, meg 30 példányt kell vinned az önéletrajzodból. :D Ezt tavaly tapasztaltam meg.....
Ezeket a rendezvényeket amúgy HRes cégek szervezik, akik erre specializálódtak.
Japánban egész iparág épült a friss diplomás recruiting köré.

Szóval ezek még csak az internship fórumok voltak, itt még állásról nincs szó, csak a cég megismeréséről. Cégtől függ, hogy mennyire veszik figyelembe az internshipen való részvételt: a külföldi cégek, főleg tanácsadói cégek nagyon fontosnak tartják, a résztvevők közül be is hívnak egyből interjúra ha jónak találnak. A japán cégeknél ilyen nincsen, de nyilvn megjegyezik annak a nevét aki jól teljesít és esetleg a későbbi interjúkra ha továbbjut, ezt figyelembe veszik.

A külföldi cégek így már november, december körültől elkezdik a tehetséges diákok kiválogatását, különböző 1 napos internshipek keretében. Azt hallotam, hogy több külföldi cég már a nyáron elkezdi ezt a folyamatot, így akik ide pályáznak már nyártól internshipekre járnak.
Külföldi cég = annak a japán leányvállalata, de olyan cég ami többségi tulajdonban külföldi kézben van, vagy külföldön alapították. A külföldi cégekkel egy sorba sorolják még a start-upokat is, mert ők is korábban kezdik az interjúkat.
Ezzel szemben a híres japán vállalatok mind tagjai a Keidanrennek, ez a Japán Üzleti Föderáció, mely megszabja a tagjainak hogy mikortól és milyen formában kezdhetik a friss diplomások interjúztatását és felvételét.
Aki ennek tagja, azt kötik a szabályok és március 1-ig nem kezdhet semmit sem, csak internshipet csinálhat és reklámozhat, és ezeknek nem szabad hogy közük legyen a tényleges munkakeresési folyamathoz. Így elég nevetséges volt, hogy minden internship fórumon jelen voltak ezek a cégezk is, és próbálták rövidre fogni a céges bemutatót, nehogy rájuk fogják hogy szabályt szegnek. :D

Mivel ma van március 1, már minden cég weboldalán megkezdődött a regisztráció, mától hivatalosan is elkezdhetik a toborzást. Erről persze nem felejtettek el jó előre emailben értesíteni, minden nap...

Mostantól az egyetem egyik épületének majdnem az összes tantermét felhasználva, meghívnak 300 céget, akik 7 napra lebontva bemutatják hogy mivel foglalkoznak, milyen beállítottságú embereket keresnek, stb. Egy session 40 perc. Egy nap kb 40 cég jön, ha minden sessionre elmész egy nap 10 cég bemutatóját tudod meghallgatni.
Holnap én is el fogok menni majd rá, mert van pár cég ami érdekel. Nem hinném hogy a fenti képen látható nagyszabású rendezvényre elnéznék majd, bár azokból is Dunát lehet rekeszteni annyi lesz/van mostanában.
Ezeket a fórumokat azért szervezi az egyetem, hogy minél több diákjának biztosítson lehetőséget  munkahely megtalálására (ez javítja az ő statisztikáikat is). Az egyetemnek van külön egy carrer romm-ja ahol év közben is bármikor be lehet menni és az ember jövőbeli terveiről beszélgetni a tanácsadókkal. Kétszer voltam bent kb, mondtam hogy én mit szeretnék, erre mondták hogy az úgy nem fog menni, másodszor pedig kijavították az önéletrajzomat amit bekültem az egyik internshipre.
Na most ennek ellenére hogy ők azt mondták hogy nem fog menni, jelenleg 3 különböző cégtől van állásajánlatom, úgyhogy előttem eláshatják magukat. De nyilván annak a diáknak, aki nem tudja mit akar de dolgozni akar, annak biztos segítenek hogy hogyan kezdjen önvizsgálatba, hogy képzeli el magát a jövőben, hogyan gondolja át ezeket a dolgokat....

De a lényeg hogy van ez a carrer room, és ők szervezték a szemináriumokat pl a külföldi diákok számára. Ott mondtak hasznos dolgokat.
Minden egyetemnek van egy hasonló funkcióval ellátott része, de nyilván egyetemtől függ h milyen cégekkel áll kapcsolatba, kiket tud elhívni a fórumaira. Szerencsére az enyém egy nagyon jó egyetem, úgyhogy az összes nagy, nemzetközi vállalattal kapcsolatban áll, sok ott a nálunk végzett dolgozó is, így nagyon színvonalasak szoktak lenni a rendezvények. Úgy hallottam hogy kevésbé jó hírű egyetemeken ez nem feltétlenül így van.

Sajnos nem találtam egy képet sem ezekről az egyetemen belül rendezvényekről a neten, majd fényképezek holnap. :D
Tényleg nem ilyen borzalmasak mint ahogy a fenti öltönyös kép sejtetné.

Picit eltértem a témától, az a lényeg, hogy miután az ember eldöntötte hogy melyik cégekhez akar jelentkezni (vagy nem döntötte el de inkább biztos ami biztos beadja 100 céghez az önéletrajzát - ilyen is van bőven), regisztrál a honlapjukon vagy egy munkakeresős oldalon. A céges honlap előnye hogy közvetlenül értesülsz a dolgoktól, mígy a munkakeresős oldalra ha feltöltesz 1 önéletrajzot, azt tudod küldeni minden cégnek, nem kell újra megíni.

Ez után 1. lépés: önéletrajz (nem CV hanem entry sheet a japán neve, ES a rövidítése), de teljesen más formula mint amit egy rendes önéletrajzhoz használna az ember. Kell rá név, egyetem, szak, szemiárium, hobbik, nyelvek, miért ez a cég, mi a legnagyobb achievement amit elértél az egyetemi éveid alatt, stb. Lényegében CV de annál részletesebb és csak ki kell tölteni a megfelelő rublikákat.
Ha átmész a szűrőn, akkor jöhet a 2. lépés: webes IQ teszt. Ezzel is rengeteg cég foglalkozik, ezért sokféle teszt van.
A két nagy típus: 1. otthonról is elvégezhető 2. muszáj bemenned egy teszt centerbe és az ottani gépen csalás nélkül megoldani. Nyilvánvaló hogy az 1. variációhoz mindenki baráti segítséget szokott kérni...
A legggyakoribb teszt témák: matek, japán, angol
A matek nehézsége és a feladattípus random változik. Valószínűségszámítás, sebesség, két ismeretlenes egyenletek, gyors számolás,,, mindenféle van, de egy átlagos gimis matektudással megoldhatóak. Csak gyakorolni kell rá! Ezért sokan előre készülnek ezekre, és van is sok olyan könyv ami kimondottan a különböző webtesztek típusfeladatait írja le és ad példákat amin gyakorolhatsz.
A legnagyobb nehézség az idő, van hogy 30 mp vagy 1 perc áll rendelkezésedre egy elég összetett feladathoz.
A japán nyelvi rész szövegértés, behelyettesítés, szavak egymáshoz való kapcsolata (van két szó mondjuk konyha:kés és akkor meg kell állapítanod hogy a konyhában dolgozol a késsel, így alárendelt kapcsolat van köztük, majd A-D-ig a szópárok közül ki kell választanod azt ami ugyanolyan kapcsolatban van), kanjik olvasása és tudása. Olyan mint egy nehezebb japán nyelvvizsga lényegében.
Az angol része könnyű, haha, szövegértés főleg meg szövegbe hiányzó szó behelyettesítése.

Eddig 2 ilyen teszthez volt szerencsém, az első otthoni volt így két japán barátom segített és tök jól át is mentem. A másiodikat teszt centerben kellett megírnom, ami miatt eléggé paráztam - de behívtak interjúra így csak nem lett olyan borzalmas. Készültem rá rendesen... olyan matek képleteket kellett felelevenítenem amiket gimi óta nem használtam... egész pontosan 5 éve lassan.
Itt van egy jó sztorim: a teszt center weboldala fos és nem fogadta el a nevemet mikor rendes angol abc-vel írtam be, így muszáj volt katakanával regisztrálni.Csakhogy az összes személyazonosító okmányom angolul van, nem tudták ellenőrizni a nevem kiejtését... hogy eza katakana tényleg ehhez a névhez tartozik-e...Még jó hogy minden személyes okmány fényképes volt, de ez nem zavarta őket, szarakodtak vele egy csomót, végül közölték hogy ki kell töltenem egy kérvényt és egy azonnal előhívható géppel mellékelnek rólam egy fényképet a vizsga papírokhoz. Nem mintha a személyimen pl nem lett volna fénykép...Ebben az országban a logikát sokszor hiába keresi az ember.

Szóval cégenként változó hogy hány %os eredményt kell elérned ezeken a webes teszteken. A legnépszerűbb japán cégek van hogy 80-90% fölötti eredményt követelnek, másoknál elég ha a felső50%-ban vagy. Ezek általában viszonylagosan vannak kiszámítva, ha a felső x%ban vagy, akkor mehetsz interjúra stb.
Szóval nem tréfa... Sokszor van ezek mellé egy személyiség teszt is, aminek az erdményét néha megkapod, néha nem..A webes tesztét sem tudod meg, ez benne a trükk: ha úgy érzed jó lett akkor elég ha egyszer teszed le és az eredményt átküldheted más cégeknek is, azonban ha nem vagy biztos magadban akkor újra bemehetsz megírni.

Ha ezen is átmentél, akkor jönnek az interjúk, a 3. lépés.
Ebből több féle lehet: 1 diák vs 1 vizsgáztató, 1 diák vs 2 vizsgáztató, 2 diák vs 1/2 vizsgáztató, vagy mivel itt szűrni akarnak nagyon, 4-5 diák vs 2 vizsgáztató (ez már csoportos interjú). Ha ezen átjutsz, akkor következő forduló, általában a cégben magasabb beosztású ember fog interjúztatni, minél további fordulóba jutsz. 3 forduló az általános, de van ahol 5-6 is van. Ekkor már nagyon magas beosztású alelnök, vagy menedzser szokott intterjúztatni.
A legnagyobb kereskedőházaknál, ahova sok-sok ezer tehetséges diák akar bekerülni, még esszéket is iratnak a fordulók között és van hogy egy 2. webes tesztet is le kell tenned, hogy biztos nem csaltál-e. Az esszék tartalmilag a cég mottójáról szoktak szólni, hogy az 1890-ben céget alapító X.Y azt mondta hogy... xxxx, erről te hogy gondolkodsz?
Meg ehhez hasonló témák, amikhez a cégről elég sokat kell tanulnod.. mert ezek a régi mukik ójapánul beszéltek, és ha nem nézel utána h mit jelent a mottó, sokszor nem is érti az ember elsőre..

Ennyi a lényeg, ezen kívül a külföldi cégek és a japán cégek egy része manapság bevezette a diákok szűrésére a group discussiont is. Itt egy 5-6 fős csoportban kell beszélgetnetek egy megadott témáról, ezt pedig 2-3 "bíró" figyeli, akik a megszólalások, vitában való szerep alapján pontozzák a diákokat.
Ha sokszor megszólalták, jókat mondtál vagy magadra vállaltad a vita vezető, összefoglaló szerepet akkor jó pontok járnak érte, így minden japán gyerek pörög ezerel hogy jól pontozzák őket.
Egy ilyen group discussion-höz volt szerencsém eddig, háááát.. érdekes volt.
5 fiú volt meg én, és arról kellett beszélgetnünk hogy a technológia segítségével, oldjuk meg egy egyetem problémáját, mely a kevés jelentkező diák miatt anyagi problémákkal küzd. Jó téma, mi?

Megvan ezeknek a discussionöknek is a kulcsa, hogy milyen sorrendben kell haladni, stb. Egyik srác felállt és a táblánál magyarázott végig, elhadarta az egészet és nem akata meghallgatni a többiek véleményét. Itt azt nézik sokszor h mennyire csapatjátékos az ember, tud-e úyg beszélgetni hogy nem torkollja le a többieket, nem pofázik egyedül félórán át, képes-e megalkuvásra más ötlétével kapcsolatosan.
Az én véleményem teljesen más volt mint a többieké, és el is mondtam meg adtam tippeket is, de egyikkel sem foglalkoztak úgyhogy a végén szerintem béna eredmény jött ki, de úgy voltam vele ha ők ezt akarják akkor legyen. Ők azt ajánlották hogy tegyen ki az egyetem netes felületen hirdetéseket, meg végezzen netes felmérést h a diákok mi alapján választanak egyetemet, míg én azt mondtam h emeljék az oktatás színvonalát és vezessék be a neten is elérhető tanórákat majd ezt reklámozzák... Na melyik hangzik jobban? (hozzá kell tenni h egy ilyen problémákkal küzdő egyetem Japánban nagy valószínűséggel alacsony színvonalú oktatást nyújt és nem túlzottan ismert vagy nehezen megközelíthető helyen van.... )
A lényeg a lényeg hogy továbbjutottam, meg még 2 srác a csoportunkból.Aki folyamatosan beszélt, nekem nagyon unszimpatikus volt, utána is olyan undokan nézett rám és nem akart hozzámszólni se....

Az én esetemben ez mind egy internship miatt volt. Szóval miután átmentem a szűrőn, elmehettem egy egész napos internshipre, melyen 5-6 fős csoportokban egy feladatot kellett megoldani, majd erről előadást készíteni és megtartani mindenki előtt.
Én nagyon élveztem, a téma az volt hogy a legújabb technológia (robot, AI, machine learning, V.R) felhasználásával segítsünk egy shopping mall-nak az üzleti statisztikáit javítani.
Először utána kellett néznünk hogy mi lehet az oka annak, hogy rosszak a bevételi mutatóik, és erre kigondolni valamit amivel a többi cég még nem rukkolt elő.
Jó volt a csapat is, igaz volt egy kínai srác aki japánul nem tudott rendesen ezért a megbeszéléskbe sem tudott beszállni igazán. A többiek japánok voltak, és mivel ez egy IT/technológa internship volt nem is volt több lány,csak 1-2 a többi csoportban elvétve.
Volt egy mentorunk, aki segített az időbeosztásban és néha tippeket is adott. Mindenki kapott egy laptopot, amin össze kellett állítani a prezentációt és elküldei emailben a szervezőknek a végén.

Utána volt egy 1-2 órás állófogadás, finom kajék és alkohol. Eközben egyesével félrehívott minket a mentorunk, és mindenkinek adott egy 15-20 perces feedbacket. Mit csinált jól, min kéne még fejleszteni stb.
Szerintem nagyon hasznos volt, és jó visszajelzést is kaptam a mentoromtól.

Ezután mire elfelejtettem az egészet, egyszercsak kaptam egy emailt hogy várnak személyes elbeszélgetésre, válasszam ki a webes felületen hogy mikor érek rá. Itt egy hosszú listáról lehetett napot és időt választani.
Itt egy magasabb beosztású tanácsadóval kb 45 percet beszélgettem attól hogy miért akarok ennél a cégnél tanácsadóként dolgozni, miért érdekelnek a technológiai újítások, miért nem joggal akarok foglalkozni, stb.

Ismét egy hét után írtak, már emailben és nem a webes felületen, hogy várnak szeretettel a végső interjúra. Itt 1 órát beszélgettem egy managing partnerrel, aki szintén alap dolgokat kérdezett csak, aztán azt mondta hogy van 20 percem, ezt szabadon felhasználhatom ahogyan szeretném - beszélhetek magamról vagy kérdezhetek tőle. Így 20 percen át faggattam mindenfélérél ami a munkájához kapcsolódik és nagyon jó hangulatban telt az idő. A végén volt egy 15 perces angol interjú is, majd a HR-es lánnyal is egy interjú. Nagyon jól elbeszélgettünk az AFS-es évemről és arról hogy Komatsuban hogyan éltem, miket csináltam... Nem is gondoltam hogy ez ennyire fog tetszeni nekik. :D

Ezután elindultam Párizsba a versenyre, és vártam vártam vártam arra hogy írjanak. Megmondtam nekik hogy telefonon nem leszek elérhető, így emailre vártam. Valahogy a HRes csaj elfelejtette, és 2 héttel később írja, hogy ezerszer hívtak már, mi van.... Mondtam hogy emailben elérhető vagyok, csak a világ túlsó felén járok. Így emailben közölte hogy felvettek a céghez, jelezzem hogy élek-e az ajánlattal vagy sem.

Most hétfőn volt egy újabb találkozó, ekkor ott volt még 3 diák akiket felvettek a céghez, illetve a mentorunk. Adtak egy szerződést, hogy ha komolyan gondoljuk hogy belépünk, akkor töltsük ki és küldjük vissza, illetve körbevezettek az irodában és meghívtak bennünket ebédre is.

Így néz ki eddig az én saját tapasztalatom. Ez egy külföldi tanácsadói cég, ezért sokkal hamarabb eélezdték az interjúztatást mint a japán cégek.
Még nem tudom hogy mit csináljak, beadom az ES-emet pár japán céghez is aztán meglátjuk. Az biztos hogy ide már jöhetek ha én úgy döntök, így ha nem tetszik a japán cégek stílusa, élek is az ajánlattal.

Annyiban lesz más, hogy mostantól minden cég bemutatókat fog tartani,és több japán diák akar japán cégnél dolgozni, mint külföldieknél. Így talán sokkal nagyobb is lesz a verseny 1-1 céghez, ami miatt a webtesztek szintjét is emelik, és az első interjúkat is csoportosan tartják hogy minél jobban megszűrjék az embereket.

A japán cégek az interjún is sokkal jobban rákérdeznek arra, hogy "más cégekhez nem jelentkezik?", "mennyire fontos neked hogy nálunk dolgozz?", "miért pont ez a céf??" . A külföldi cégeknél szerintem jobban érdekelte őket az, hogy mik az álmai meg a céljai a diákoknak, nem feltétlenül az hogy "why us?". A japán cégek még mindig hosszabb távra terveznek egy alkalmazottal, nem arra hogy pár év után elmenjen, így nagyobb figyelmet fordítanak erre. Külföldieknél rá szoktak kérdezni hogy meddig akar még Japánban lenni, mik a tervei. Japán cégeknél kisebb a külföldiek aránya összességében, mivel sokkal merevebb, hierarchikusabb berendezkedésűek mint a külföldi cégek nagyrésze. Azt is ki szokták még elmelni, hogy külföldi cégeknél tudás és teljesítmény, japán cégeknél életkor alapján lép előre az ember a ranglétrán. Hiába mondják hogy változófélben van, azért az még előrébb van.....

Eddig végig a friss diplomások munkakereséséről beszéltem, így most rátérnék a munkahely váltásra, illetve a munkatapasztalattal rendelkezők munkakeresésére.
Azt hiszem a legtöbb cégnél van egy szabvány, egy norma, hogy náluk mi vonatkozik "munka tapasztalatnak". Eddig olyanokat hallottam, hogy 1 év munkavégzés, valahol 2-3 év még belefér - ez annyit jelent hogy ha 2 évet dolgoztál csak máshol, akkor még friss diplomásként jelentkezhetsz. Azonban sok cégnél a 0 a követelmény, ne legyen csak semmilyen tapasztaltod. Volt 2 éve egy órám, amin arról beszélgettünk hogy ez miért van így (az óra a japán munkakererési szokásokról szólt), és azt mondták a professzorok, hogy minden cégnek megvan a céges "kultúrája", ezért nem akarják hogy más kultúrához hozzászokj mielőtt belépnél, mert akkor megkérdőjeleznél dolgokat és nehezebben fogadnád el az ottani szokásokat. Magyarul legyél birka....

Szóval ha munkahelyet akar váltani az ember, akkor azt kb 3-4 év után tanácsolják, mert az alatt nem néz kki jól az önéletrajzon. Ekkor már nem potenciált, hanem tudást és tapasztalatot néznek, így nem olyan egyszerű munkát váltani. Azt mondják hogy jobb céghez nehezebb kerülni munkaváltással, mint ahol kezdted. Ja igen, itt nagy cég =jó cég, minél nagyobb annál jobb. Annál jobban bánik az alkalmazottakkal, annáln több a juttatás, annál biztosabb h nem megy csődbe így egész életére ott maradhat az ember. És persze annál magasabb a fizetés.

Érdekesség, hogy japán cégeknéla fizetés is úgy van strukturálva, hogy minél tovább maradsz ott, annál magasabb legyen. Minden évben 1 vagy 2-szer van bónusz fizetés is, ez 3-4 havi fizetés is lehet, aztán ha feljebb jut az ember, akár már egy egész éves fizetés mértékét is elérheti.
De már alapból egyik évről a másikra emelkedik.
Itt amúgy éves keresteben szokták meghatározni a fizetést, nem feltétlenül havi fizetésben, pont a bónusz mérete miatt. Egy átlag kezdő 4 éves egyetemet végzett fizetése 200-220.000/hónap körül van. Ez a második, harmadik évre már duplázódhat is, cégtől függően.
Külföldi cégek ezzel szemben magasabb kezdő fizetést ígérnek, de ebbe sok helyen benne van 40-50 óra túlóradíj is. Tehát pl 350.000 yen/hó fizetés, de ebből 80.000 az túlóradíj. Ez annyit tesz, hogy ha 40 órát túlórázol csak, akkor a fizetésed nem változik. Akkor fizetnek csak túlóra pótlékot ha 40 óránál többet túlórázol. Mindenki eldöntheti hogy neki melyik tetszik.... Mondjuk azt is jelenti hogy ha 0 túlórát végzel, akkor szimplán magas a fizód.

Japán cégek ezzel szemben rendesen fizetnek túlórát, és céges "kultúrától" függően, szabályozzák vagy maximálják a túlórák számát. Ennek ellenére volt most pár hónapja egy eset, hogy egy pár hónapja ott dolgozó friss diplomával bekerült lány öngyilkos lett a havi 100-nál is több túlóra miatt amit a főnökei rákényszerítettek. Szóval ugye a cégek hirdetik h maximálva van a túlóra, de a valóságot ez nem feltétlenül fedi.
Valós információt erről csak ismerősök útján lehet szerezni.

Egy fontos része még a munkakeresési folyamatnak, az OB-OG látogatás. Hogy mi? Az OB az old boy, az OG meg old girl rövidítése, magyarul annyit tesz hogy alumni, aki a te egyetemedre járt. Itt sokat számít nagyon hogy ki melyik egyetemre járt, mert ez már egy fontos közös pontot jelenthet valakivel, főleg ezekkel az OB-OGkal. Szóval az egyetemnek van egy névlistája, amin rajta van h ki mikor végzett, hol dolgozik. Ebbl kikereshetsz embereket mindenféle cégtől és írhatsz nekik h találkozzanak már veled és meséljenek a cégről, hogy érzik ott magukat, jó-e a munka stb.
Ezekre a látogatásokra van külön manual :D Miért is ne lenne...
Mindennek megvan a maga rendje és módja, szabálya hogy hogyan kell csinálni. Hogyan kell írni nekik, hogyan kell köszönetet mondani utána, fel kell készülni a kérdésekből, nem kédezni fizetésre és egyéb juttatásokra stb.. Sok cégnél ezeket az ebédeket (akkor érnek csak rá főleg...) a cég ki szokta fizetni! Szóval te megkéred h találkozzon veled, és ő meghív ebédre és leírja céges számlára...
Utána megkérheted h mutasson be több más alkalmazottat is, így több embertől hallhatsz a munkáról. Van sok cég aki ezeket számon tartja, tehát nekik jelentést kell írniuk rólad miután találkoztok. Mennyire tűntél motiváltnak h ott dolgozz, ő szimpatikusnak talált-e, a beszélgetés alapján el tudná-e képzelni h veled dolgozzon stb. És ezeket figyelembe veszik az interjúk során!

Nem tréfálnak ezek! Még szerencse hogy a koli miatt rengeteg japán barátom van akik mindenféle érdekes cégnél dolgoznak, így az egyetemi lista nélkül is tudok rengeteg embrertől kérdezni és meglátogatni őket, anélkül hogy feszengeni kellene egy ismeretlen társaságában.
Sokszor persze azt ajánlják hogy találkozzon az ember más korosztállyal is, mert ők máshogy gondolkoznak és máshogy látnak dolgokat, jobb tanácsot tudnak adni.
Amik infót gyűt az ember az ilyen látogatások során, azt az interjú illetve az ES megírásához felhasználhatja, és szeretik hallani ezeket mert az ember motiváltságát, eltökéltségét mutatja.

Úgyhogy itt az ideje pár régi baráttal ebédelni menni, az ő cégük pénzén. :D

Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy sok esetben fontos az hogy japán egyetemre jár az ember, az meg még fontosabb h jó nevű egyetemre jár. A cégek hiába mondják h nem, akkor is egyetem névre válogatnak. Van pár olyan ahol kitakarják a nevet és egyetemet és csak a tartalomra döntenek, de ez a ritkaság számba megy.
Szóval aki külföldön végzett, és az egyeteme nem Harvard, Oxford v Cambridge, az bajban van.Ha nem tudn valaki japánul, akkor méginkább.
Ez a bejegyzés sajnos nekik lehet hogy nem válik hasznukra, viszont japán végzettséggel így mennek itt dolgok, ezt sem árt tudni.

Tehát hogy bekerülj egy japán céghez, keményen kell matekozni, és cégekről tanulni. Sokszor háttértudás is szükséges az adott iparágról, mik a trendek stb...

Remélem érdekesre sikerült a bejegyzés. Magam is meglepődöm rajta hogy mennyit tudok már erről meg mennyit olvastam már és mennyire nem akartam először japán cégeknél elhelyezkedni, most meg igazából élvezem is az egészet. Sok helyen értékelik azt hogy külföldiként beszél japánul az ember és érdeklődik pont az ő cégük iránt. Probálnak nyitni külföld felé sok helyen, de a nyelvtudás illetve idegen kultúra ismeretének hiánya miatt nem halad úgy ahogy azt szeretnék... Szerintem.
Meg sok cég mondja h szívesen vesz fel külföldieket, mégis csak páran dolgoznak náluk nem japánok.... Az interjúk, webtesztek során sok külföldi feladja és kihullik, nyelvtudás, folyamat nem értése miatt.
Azt mondják hogy ez a munkakeresés egy információ háború, minél többet tudsz egy cégről, annál jobb esélyekkel indulsz. Felkészülés nagyon fontos.
De szerintem arról megfeledkeznek sokszor, hogy annál nincs jobb motiváció és ajánlólevél, ha tudod hogy mit akarsz csinálni és ezt ők is látják rajtad.

Végezetül itt egy kép az "ajánlott" kinézetről állásinterjúra:

Szerintem ez is a friss diplomás munkakeresésre épülő egyik iparág: beijeszteni mindenkit hogy ha nem fekete képen látható szabású öltönyben megy akkor ki fog lógni és akkor mi lesz!!!%>#&
Sokszor amit az ilyen szemináriumokon mondanak, kinézetről, stb, szponzorálva van az öltönygyártó cégek által. Én eddig az összes állásinterjúra az otthon vett fekete kosztümömben mentem, sima fehér felsőben nem is feltétlenül ingben, és egyszer sem szóltak meg miatta. Szőke hajjal fejre is állhatok, akkor sem fogok beolvadni, így nem is igyekszem emiatt túlzottan. Magabiztosság, nyugodt viselkedés, ápolt megjelenés ezeket teljesen felülírja, az a tapasztalatom.
De ugye aki az egyetemi 4 év alatt csak sportolt, és órára is mutatóba jött be, annak semmi fogalma nincs ezekről így vevő arra hogy sima fekete, átlagos ruhát hordjon.
Egy barátnőm mesélte, mellesleg Németországban felnőtt japán lány, hogy ő sötét kék kosztumöt vett, mert a legtöbb helyen azt írják hogy az is jó. Erre már rászóltak ismerősei hogy úristen, ez kék!! Ki fogsz lógni, mi lesz :D Az lett hogy kapott egy tökjó munkahelyet magának egy olyan cégnél akit nem érdekelt a kösztümjének a színe.

El is határoztam hogy mostantól sem fogok másban menni, ugyanabban a fekete kosztümben amit pár éve használok és szeretek. Be akarom bizonyítani hogy úgysem ezen múlik hogy felvesznek-e vagy sem.
Muszáj felnyitni pár ember szemét az ilyen agymosással szemben.

Most már tényleg befejezem. Ha kérdés van, tessék kommentelni :)

Villámlátogatás Magyarországra & Update

Ilyen rövid időre sem jöttem még haza sosem. Összesen 9 nap volt, a legjóindulatúbb számítások szerint.
Csütörtökön érkeztem, következő jét szombat reggelén indultam is vissza sajnos. Viszont nagyon pozitív élmény volt, hogy ilyen rövid időn belül sikerült rengeteg barátommal találkozni és a családommal is viszonylag sok időt együtt tölteni. Ha nincs ideje, mennyivel hajlamosabb az ember az alvásidőt is beáldozni....

Meg is sínylette kicsit az egészségem, most a dohai reptérről jelentkezem, de már iszonyatosan köhögök és alig jön ki hang a torkomon. De még így is megérte.

Hirtelen olyan érzésem lett, mintha Japánt és az ottani életemet csak álmodtam volna, annyira természetes volt otthon lenni, magyarul beszélni, családdal és régi barátokkal együtt lenni.
Aztán felültem a gépre Budapesten és szinte fel se fogtam, de megint visszacsöppentem ebbe a nemzetközi/japános életbe.

Annyira rövid a rendelkezésünkre álló idő, minél jobban ki kell használni.

A tervek szerint augusztusban megyek haza egy hosszabb látogatásra, akkor az is belefér majd remélem ami most kimaradt.

Ha visszaérek Tokyoba a torokfájás mellett vár még rám egy állásinterjú illetve a szakdolgozatom, amivel még nem töltöttem annyira időt amennyit kellett volna.
November körül kell majd egy előadást tartanom, meglátjuk hogy addigra összeáll-e már.

Picit elmaradtam megint az updateekkel is, közben annyi minden történt hogy már utólag nem lehet egy blog postba összefoglalni. :)

Elkezdtem munkát keresni, és épp visszakerestem a japán munkajogról írt bejegyzésemet 2013-ból, és hogy sosem fogok itt dolgozni... :D Hát meggondoltam maga.
2016 decembere óta dolgozom egy cégnél, heti 3 napban, a jogi osztályon és nekem nagyon tetszik! Nyilván így hogy nem teljes állásban vagyok ott, biztos nem bíznak rám annyi feladatot, de így is engem érdekel és tanulok belőle. Ez az állás egy picit megnyugtatott, hogy akár még el is tudnék dolgozgatni ebben az országban egy pár évet.
Persze ez csak 1 cég a sok közül, és itt is csak a jogi osztály. Cégen belül is osztályonként teljesen más a munkakultúra, azt mesélték az ismerőseim. A jogi osztály szerencsére mindenhol nagyon laza, mert sajnos nincs igazi döntési jogkörük. Egy japán cégnél a jogi osztály csak a szerződéseket nézi át és azt sem minden esetben, csak ha nagyobb összegű a tranzakció, stb (megvannak rá a belső szabályok), illetve akkor jönnek a képbe ha már elég nagy a gond hogy az adott üzleti részleg ne tudja magától kezelni....

Majd otthonról jelentkezem részletesebb dolgokkal az itteni munkakeresési szokásokról. Mint azt gondolhatjátok, eléggé különösek és eltérnek a magyar szokásoktól.

Part 2

Folytatom

Szóval csütörtökön is reggel koránkelés, a 9-es vonattal mentünk is Kanazawába. Elmentünk megint a Ninja templomba, ez az egyik kedvenc helyem a városban. :D Azt hiszem ez volt a 4. alkalom hogy ott voltam, de egyszerűen nem lehet megunni.

http://www.japan-guide.com/e/e4205.html

Itt egy link hozzá, bent nem lehetett fényképezni.
Az alábbi képet a neten találtam:

Arról híres ez a templom, hogy tele van rejtett csapdákkal. A képen látható lépcső, ami egy pinceféle helyiségbe vezet, normális esetben le van fedve falécekkel és csak egy sima folyosónak tűnhet.

Ez a bejárat, oda pénzt szoktak bedobálni, de ez is egy 2 méter mély gödröt rejt maga alatt. Így ha az ellenség a főbejáraton próbált betörni, beleestek ebbe a csapdába.

http://goinjapanesque.com/ninja-temple/     Ezt az oldalt érdemes megnézni, itt van mind a 6-7 leglátványosabb pontja a templomnak. Semmi köze a ninjákhoz, csak egy paranoiás hadúr járt ide imádkozni és az ő védelmére építették meg így.
A linken látható az átlátszó lépcső is, illetve hogy amúgy általánosan 3 emeletesek voltak az épültek, de ez a templom egy rejtett 4. emeletet is hordoz magában. Onnan tudták megfigyelni az ellenséget.

Mire ideértünk már bőrig áztunk, és ezután csak jobban rákezdett az eső, úgyhogy a nyugati teaházakat futtában néztük csak meg.

Így néznek ki a teaházak, egy viszonylag rövid utca, összesen kb 20 ház. Ezek egy része múzeum, mások étteremmé, kávézóvá vannak átalakítva. A képen látható helyre bemenekültünk ebédelni.

Innen már szigorúan gyalog elsétáltunk a harcosok által lakott városrészhez. Már annyira szétáztunk hogy úgysem lett volna értelme buszra ülni.
Itt először bementünk egy múzeumba, ami a korabeli városok életét mutatta be, régi gyógyszertárakból gyógynövénykészítmények, bolt címerek és rengeteg kimonó volt kiállítva.

Nekem ezek a golyók tetszettek a legjobban, az a nevük hogy "temari". Annyira megtetszettek hogy nekiálltam készíteni is őket, ami nem olyan egyszerű. Ez egy fajta hímzési technika, azzal a különbséggel hogy a golyót is el kell készíteni előtte, és mindent pontosan kimérni, hogy ne csússzanak el a minták.

Így készül.

Emellett volt ennek a múzeumnak egy nagyon szép japán kertje is.

Az eső miatt kicsit nedves ugyan, de gyönyörű volt.

Innen sétálgattunk egyet a szamuráj negyedben:

Ez a helyi Kutani porcelán boltja & múzeuma. Nagyon érdekelt már csak a herendi kötődések miatt is, hogy milyen technikával, milyen motívumokat készítettek.

Erről az utcáról nyílt a fenti porcelán bolt. Régen a szamurájuk házait ilyen magas falakkal vették körbe. A házak nagy részében most is laknak, azt nem tudom hogy szamurájok leszármazottai-e vagy csak megvették, de nagy valószínűséggel örökölték. Régen itt is egy fajta kaszt rendszer volt érvényben, voltak a parasztok, a harcosok és ők nem keveredtek.

Emiatt ez a városrész kicsit elszigetelt és máshogy néz ki mint Kanazawa többi része.

Következő állomás egy szamuráj ház belsejének megtekintése. Itt is jártam már egyszer, akkor idegenvezetővel, úgyhogy most érdekes volt újranézni mindent.

Ennek a háznak a jellegzetessége a középen levő japán kert. Azt írták hogy az ország 3. legszebb kerrtje, Michellin csillagos.

Nagyon tetszett és annyira nyugodt lett volna a egész, ha nem egy 40 fős spanyol turista csoporttal együtt megyünk be... Hangosak voltak úgyhogy igyekeztük elkerülni őket. Igaz azon nagyon jót nevettünk, hogy ki volt téve egy felirat hogy "használják a cipő zsákot", mire ők levették a cipőjüket és felvették a nejlon zacsit a lábukra. Tény, nem volt egyértelműm a felirat, és mikor megkérdeztem a fogadó családomat h miért lehetett kint, azt mondták hogy azoknak akiknek drága cipőjük van és nem akarják otthagyni a cipős szekrényben a bejáratnál - nehogy valaki véletlenül felvegye, összekeverje stb.

Innen már elindultunk hazafelé, illetve én egy onsen-be. Oda jött értem este a fogadó anyukám és a hugommal 3-asban elmentünk nagyon finom sushit enni. :)

Folyt köv.

Látogatás Komatsuba Part 1

Múlt héten visszalátogattam AFSes csereévem helyszínére, Komatsu városba.

Rengeteg mesélni valóm van, így valószínűleg több részben fogom majd feltölteni.

Tehát kezdjük onnan, hogy vasárnap, szeptember 4-én újra találkoztam a fogadó családommal, akik Tokyoba látogattak. Mégpedig azért, mert a fogadó húgomnak volt egy musical előadása.
Ő már végzős egyetemista és ez alatt a 4 év alatt végig az egyetem musical körében tevékenykedett dalszerző, forgatókönyvíró illetve egyéb minőségben is. 3 évben sorozatosan az ő általa készített forgatókönyvet választotta ki a zsűri, így ebből készült 2 felvonásos musical.

Itt egy családi kép a musical reklámjával. A sztori aranyos volt, tipikus amerikai high school - pompomlányok meg a baseball csapat... Összevontak egy lány és egy fiúiskolát és arról szól hogy hogyan ismerkednek meg egymással, persze van benne love story is. Az összes dalszöveget a Momoka, a húgom szerezte. A dalokat azt hiszem nem mind, de a betanítást is ő végezte, nagyon szép munka volt! Egy ilyen egyetemi musical esetén a világítást, hangszerelést mind mind a csapat tagjai végzik! A termet persze bérlik, de azon kívül mindent maguknak intéznek. Jelmezeket, sminket, hajat is természetesen!
Számomra kellemes meglepetés volt, mivel nem vártam ennyire magas szintű profi előadást. Ezért jött el a családom Komatsuból hogy láthassák, mivel a Momoka jövő tavasszal végez így ez az utolsó évadja és az utolsó forgatókönyve.

Itt is találkoztunk, majd ők mentek is a reptérre mert ment a gépük hazafelé, én pedig visszajöttem a koliba összepakolni. Én végül az éjszakai buszt választottam.... Éjszakai busszal oda-vissza annyiba került mint a shinkansen egy útra.Olyanok ezek az éjszakai buszok, mint egy rendes távolsági busz, de el van függönyözve az összes ablak és a sofőr melletti felszálló rész is, így sötétben aludhat az ember. Mivel elég nagy az ország keresztbe kasul járnak mindenfelé a buszok, és ha pénze nem annyira de ideje az van az embernek akkor megéri használni őket. Az enyém 23.25kor indult Shinjuku állomásról és másnap reggel 8.00-ra ért Komatsuba.. Közben volt  pisiszünet meg 2 másik helyen le lehetett szállni, amúgy megállás nélkül repesztettünk az autópályán.

Ezen megpróbáltatások után végül hétfő reggel megérkeztem Komatsuba. Aznapra nem sok program volt, otthon voltunk, bementünk a KIA-ba, a Komatsu International Association-be, ahol japánt tanultam a gimi alatt. Mindenki ott volt még és emlékeztek rám ami nagyon jó érzés volt :)
Este együtt vacsoráztunk a családdal.

Sajnos le nem fényképeztem, de felújították a nappalit és a konyhát! Még 6 éve tatamis igazi japános szoba volt, most pedig nagyon letisztult, sötét barna fa padló és bútorok illetve fehér falak által dominált modern étkező-konyha lett belőle. Nekem nagyon tetszett így.
Sokkal könnyebben tudtunk beszélgetni, még úgy is hogy az anyukám közben a konyhában mosogatott meg pakolt.

Második nap, kedden estére volt programom a japán tanárnőmmel és a fogadó anyukámmal vacsorára. Napközben elmentem Kanazawába várost nézni, egy orosz barátommal aki szintén Komatsuban volt 6 éve. Ő is Tokyoban van most és egy buszon mentünk vissza, csak ő a saját fogadócsaládjánál szállt meg.
Elmentünk a legfontosabb helyekre, de nem mentünk be egyik helyre sem mert dugig voltak. Ehelyett kisebb múzeumokat látogattunk meg.

Ez egy panoráma kép akart lenni. Ez a Suzuki Daisetsu múzeum. Ő egy híres filozófus volt, aki Ishikawa prefektúrából származik. Szintén híres helybeli még Nishida Kitaro, ők ketten évfolyamtársak és mindketten nagyon elismert filozófusok voltak. Daisetsu rengeteg könyvet írt a buddhista filozófiáról. Maga a múzeum is inkább egy olyan hely volt ahol csöndben lehet gondolkodni, meditálni. Ez a központi épülete, abban a házban le lehetett ülni középen és nézni a vizet.

Így.

Nekem nagyon tetszett. Az épület mellett volt egy ingyenesen látogatható de nagyon elrejtett japán kert.

Gyönyörű volt! Innen az erdő közepén vezetett egy kis ösvény egy másik múzeumba, ami sajnos aznap zárva volt. Mint kiderült az erdei ösvény tovább is ment, az Ishikawa Prefektúra Szépművészeti Múzeumig. Itt sem jártam még eddig, de nagyon szép kollekcióik voltak!

Ezután elmentünk a gésa negyedbe, amiből amúgy kettő is van Kanazawában, a keleti és a nyugati negyed. A keleti nagyobb, több épület van arrafelé, de a nyugati is nagyon szép - oda csütörtökön látogattunk el.
Szóval Kanazawa nagyon híres az aranyművelésről is. Az ország legtöbb aranylapját itt készítik és volt egy ezzel kapcsolatos múzeum is. Elmagyarázták hogy mi a különbség a különböző karátok között, hogy nyújtják ki ezeket a vékony aranylapokat, ennek milyen technikája van.
Nem tudtam pl hogy egy 10 ft-os méretű aranydarab azzal a technikával kinyújtva kb. 6 m2-re kinyújtható. Szóval ebben a múzeumban nézelődtünk, majd mentünk volna a régi teaházakat megnézni, mikor észrevettem hogy nincs meg az Iphone-om. Fényképezésre hoztam el, mert jó a kamerája, de sajnos SIM lockolt így nem tudom telefonként használni a mostani sim kártyámmal.
Nagy pánikolás után végigtelefonáltam az összes múzeumot meg az éttermet ahol ebédeltünk, és végül a szépművészeti múzeumban megtalálták az egyik pihenőrészlegen. Még szerencse hogy Japánban vagyunk....

Ezután visszamentem Komatsuba és majdnem éjfélig ettünk-ittunk és beszélgettünk hármasban a tanárnőmmel és a fogadó anyukámmal.

Szerdán ennek ellenére korán keltem, mert mochit készítettünk! Illetve.. mire én felkeltem már elkészült, de az evés részéből azért kivettem a részem! :D Nagyon  finom volt!
Tokyoban szinte sosem hallani, maximum újév környékén, hogy mochit készítenének az emberek. Vidéken szinte mindenkinek van mochi készítő gépe, amibe bele kell tenni a mochi rizst meg megfelelő mennyiségű vizet, és addig püföli míg össze nem áll.
Mochizás után jöttek a gyerekek a mikoshi szentéllyel. Ugyanis olyan szerencsém volt, hogy szerdától péntekig 3 napon keresztül tartott az Ataka matsuri - egy helyi fesztivál. Helyi, mivel Komatsu város Ataka városrésze tartja, mégis a város egyik legnagyobb rendezvényének számít!

Ataka városrész is 9 kisebb tömbbre van osztva, mi a 8-asban lakunk. Ilyenkor minden tömbben van egy gyerekcsapat akik körbejárják a házakat és minden család kiteszi a családi címert illetve egy lampiont az ajtó elő. Ahol az kint van, oda mennek a gyerekek. Ilyenkor pénzt illik nekik adni, amit később összegyűjtenek és a mikoshi felújítására használnak. Egy ilyen szentély milliókba kerül, úgyhogy rendesen karban kell tartani.
Mind a 9 tömbből jönnek a gyerekek, és bekopognak majd énekelnek egyet, aztán átveszik a borítékot és mennek tovább. Japánban mindig borítékban adják át a pénzt, illetlenség magában odaadni valakinek. Ilyenkor pl nem "pénz", hanem "virágdíj" néven emlegetik.

A gyerek mikoshi után jött egy szekér is, rajta ült egy taiko dobos aki végig dobolt.

A szekér előtti srácok az oroszolán, a kék ruhás pedig harcol vele és elűzi a gonosz szellemeket a háztól - legalábbis szerintem ez az értelme. A fogadó anyukám nem igazán tudta... A kék ruhás srácok mind a kisebbik fogadó húgom évfolyamtársai, 14-15 év körüliek.
Nagyon érdekes volt!

Ezután du. 4 körül a felnőtt férfiak kedték el körbehordani a mikoshi nagyobb változatát.

Itt hozzák le a szentélyből. Itt is tömbönként adták át egymásnak a szentélyt, és mindenki a saját tömbjét járta be. Ilyenkor szokás adni egy nagy üveg (1,8 literes) sakét. Ezt a sakét a szentély papjai összegyűjtik és eladják, majd az abból befolyt pénzt a szentély fenntartására fordítják. Családfüggő hogy drága vagy olcsó sakét adnak, de a szentély nagyon olcsón árulja, úgyhogy aki szereti az siet megvenni amint vége a fesztiválnak. :D
Átlagosan egy 1,8 literes üveg JÓ sake olyan 3000 yen, olcsóbb már van 1600 yen körültől. A szentély meg 1000 yenért árulja - azt mondta a fogadó anyukám.

Csütörtökön megint Kanazawában voltunk, ezúttal a szamuráj negyedet illetve a nyugati teaházakat néztük meg - zuhogó esőben. Bőrig áztunk, hiába volt nálunk esernyő. Megint egy tájfun járt a környéken, így teljesen elrontotta a hét felét az eső....
De a látvány így is szép volt!

Fényképek majd holnap jönnek a következő részben!

Diplomaosztó

Végül annyira el voltam foglalva mindenfélével, hogy elfelejtettem írni a nagy napról.

Március 16-án sikeresen leadtam a szakdolgozatomat, amivel a 3. leggyorsabb lettem a szemináriumon belül. A többi helyen a beadási határidő január 29 volt xD Jobb későn mint soha....

Aztán március 18-án megvolt a diplomaosztó is.

Úgy imádtam ezt a kimonó + hakama kombinációt. Nem is akartam levenni, de sajnos muszáj volt visszavinni a boltba este.

Előző este jöttek a Hiroki szülei Shikokuról, úgyhogy velük vacsoráztunk egy kellemes olasz étteremben Tachikawában. Másnap, a diplomaosztó napján, nagyon korán kellett kelnem hogy elkészüljek a sminkkel. Mindennek megvan a maga rendje, 6-7-ig smink, 7-től 7.45ig haj, aztán elindultam a rendes ruháimban a kimonó boltba. Ott rám adták olyan 30 perc alatt, így 9.30 környékén odaértem az egyetemre, és 10-kor meg is kezdődődöt a ceremónia. Ennyi ismeretlen embert egy helyen nem láttam még :D Ebből látszik h a japán diákok nagyrésze nem jár be órákra, se a kampuszra szinte egyáltalán, a sport és egyéb elfoglaltságaik miatt.

Így nézett ki a hajam hátulról. Megkértem egy ügyeskezű japán barátnőmet hogy csinálja meg :)

Ez a hölgy adta rám a ruhát. Annyira tetszett neki hogy külföldi vagyok, hogy ő is csinált egy csomó képet rólam. :D
Az átlagosnál sokkal jobban megnéztek amúgy, és még meg is szólítottak ismeretlen emberek az utcán, elég érdekes érzés volt ENNYIRE kitűnni.

Így nézett ki maga a ceremónia. Ez a legnagyobb előadóterem az egyetemen,itt órákat nem tartanak, hanem évnyitó, diplomaosztó illetve koncertek, hangversenyek helyszínéül szolgál.
Először az igazgató mondott pár szót (25 perces beszédet....) majd mind a 4 tanszék képviselőjéül választott diák előrement, hogy átvegyenek valamit. Volt egy diákképviselő is, ő mondott egy beszédet, de minden nagyon rituálisan folyt. Meg volt szabva hogy hogyan kell lépniük, mikor kell meghajolni... Úgy kéne elképzelni mint az őrségváltást királyi paloták előtt.
Felállnak, meghajolnak. 90 szögben jobbra fordulnak a jobb oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd 180 fokban megfordulnak a bal oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd előre lép a színpadhoz, meghajlás, fellép a színpadra, meghajlás, felmond egy beszédet egy papírról, meghajlás. Majd ugyanez visszafelé is. Ezért volt 2 óra az egész ceremónia.

Ezután mind a 4 tanszék hallgatói összegyűltek 1-1 nagy teremben és itt került sor a diplomák átadására. Egyesével hívtak mindenkit, odaadták a diplomát,, kézfogás és ennyi,vége.
Ebben benne volt persze az igazolás, hogy elvégezte az ember a sulit illetve az érdemjegyek. Amiket április 10-ig nem lehetett utána újra kinyomtatni valamilyen különleges oknál fogva xD Csak egyet generált a rendszer vagy nem tudom én, de kellett volna még egy példány a beiratkozáshoz a mesterképzésre amire 3 hetet kellett így várnom.

A ceremónia után fényképezkedtünk még órákig, majd Tachikawa városba mentünk, ahol az egyik hotel fogadótermében volt egy nagy rendezvény, amelyet az alumni association rendezett. Most már én is tagja vagyok ennek, igaz nem tudom mire lesz majd jó....

Azóta elkezdődött a mesterképzés is, április elején. Eddig tetszik, május végén kaptam végre saját asztalt az egyetemen belül ahol tudok tanulni. Otthon sosem tud annyira koncentrálni az ember.... Illetve nagy könyvespolc is jár hozzá, így nem a szobámban tornyosulnak a könyvek.

Nagy európai körút, majd japán adóbevallás

Halihó.

Végeztem a szakdolgozatommal. Hihetetlenül jó érzés. Illetve lesz majd, ha egyszer leadom beköttetni. Azért még annyira ne rohanjunk előre.

Az Európában töltött 3 hét rengeteg energiával töltött fel, örülök hogy egy picit távol voltam Japántól. Ennyi idő alatt pont el is kezdett hiányozni és nagyon jó érzés volt hazajönni, ismerős falak közt lenni.

Pihenni nem sok időm volt, tekintve hogy egyből következő nap rohantam a professzoromhoz egyeztetni a szakdolgozatról, majd különböző kérvényeket kellett leadni a mesterképzéssel kapcsolatosan. Fura belegondolni hogy 1 hónap múlva ilyenkor már elkezdődnek az előadások is.

Március elején mindig rengeteg a tennivaló, mivel ez Japánban az üzleti év végét jelenti. Minden cégnél ilyenkor mennek a számlazárások, raktározás stb... Szóval nagy a fejetlenség. Így van ez a koliban is, épp könyvelünk meg készítjük a következő évi költségtervezetet.
Emellett le kell adni a tavalyi személyi jövedelemadó bevallásomat.
Erről a rendszerről mesélek egy kicsit részletesebben.

Japánban minden személy számlaképes - nem kell hozzá kisvállalkozói OKJ-s végzettség meg semmilyen papír. Ha számlát ad az ember, akkor bevétele van, mely egy bizonyos összeghatárig adómentes, 380.000 yen ez az összeg jelenleg.
Minden cég akinek dolgoztál, köztük az állami cégek is, kiállítanak egy igazolást arról hogy mennyit fizettek neked, és abból mekkora a visszaigényelhető összeg. Ez változó, mert pl rendes rendszeres fizetések esetében párszáz yen, elhanyagolható összeg, míg pl (na ennek a jogszabálynak nem néztem utána....) viszont, egyszeri bevételek amikre egyszer 10% szja-t fizetett az ember, azok adómentesek.

Ezt a bevallást amúgy megteheti az ember a városházán az önkormányzatnál, illetve az adóhivatalokban, illetve neten és azoknak akik egyszer megcsinálták, kiküldik az egészet levélben. Így be sem kell menni, megcsinálod magadnak csak feladod a postán és ők majd utalják a pénzt abban az esetben ha a jövedelmed nem halad meg egy bizonyos összeget, illetve a számlát hogy fizess szja-t, ha meghaladja azt a bizonyos határt.
Nekem tavaly is postán küldték. Idén valahogy jobb lett a rendszer, nagyon igyekeznek mert már angol nyelvű útmutató is van hozzá. Az a gikszer hogy a formanyomtatvány japánul van, úgyhogy mire az angolban elmagyarázzák hogy melyik részről van éppen szó... elég bonyolult, úgyhogy inkább a tavalyi dolgok mintájára kitöltöttem magamtól.

A borítékban rengeteg kitöltési segédanyag, stb van és még válaszborítékot is küldtek, de nagyon ötletes módon.

Egy nagy A3as lapra rá van nyomtatva a boríték, és hogy az ember origami skilljeit is fejleszthesse, neked kell kivágni és összeragasztani. :D

Szépen összeragasztva, celluxal megerősítve el is készültem vele.

Szakdolgat és készülődés a diplomaosztóra

2 hónapos szünet után jelentkezem.

Persze blogot írni fontosabb, mint a szakdolgozattal foglalkozni, hehe. Már lassan kifolynak a szemeim a sok gépeléstől, úgyhogy kikapcsolódásképpen gépelek ide.

A szakdogákról amúgy annyit, hogy Japánban egyetemtől függ, de sok helyen nincsen diplomavédés. Nálunk sem lesz - hipp hipp hurrá! Illetve professzortól függően teljesen más terjedelmű szakdogákkal meg lehet úszni az egyetemista élet eme rémes időszakát.
Nálunk olyan 15-20 oldal az ajánlott, míg ismerősök közt volt aki 70 oldalt írt... Igaz ábrákkal meg statisztikai eredményekkel együtt. De azért elég nagy a különbség. xD

Jelenlegi állás szerint van 15 oldalam, és még egy fejezetbe bele sem kezdtem, úgyhogy van egy olyan érzésem hogy az enyém a 25 oldalt ütni fogja...

Mellesleg, hivatalos határidő január 29.... MA! De, és itt jön a DE, a legtöbb professzor nem kéri be mára, hanem elég március 18-ig, a diplomaosztóig leadni... :D


Apropó,diplomaosztó. Ez hatalmas esemény egy diáknak, a japánoknak meg jó alkalom arra hogy egy rakat pénzt kidobjanak az ablakon kimono (pontosabban furisode + hakama) bérlésre.




Az alul levő kimono féle ruha az a furisode. Najó, ha nagyon pontosak akarunk lenni ez a nishaku, mert rövid az ujja. a Furisode az ugyanilyen kimono, csak hosszabb az ujja, pl ezen az utolsó képen a lány térde alá érne.
Amit kívülről rátekernek, az a hakama. Úgyhogy ez az öltözék is bizony több részből áll, és ezeket mind külön kell kibérelni (mert megvenni eszeveszetten drága lenne.... 200.000-250.000 yen környékén mozog egy jobb darab) Utána jön hozzá a geta (a fapapucs), illetve ruhához passzoló táska, hajdísz, frizura és a smink. Sok helyen így szettben lehet foglalni.

Úgy voltam vele hogy egyszer élünk (YOLO) és egyszer fogok csak diplomázni alapképzésen Japánban, úgyhogy beruháztam egy ilyen furisodéra. Az enyém nem nishaku, hanem tényleg furisode, hosszú az ujja de mivel magas gaijin vagyok ezért nem zavaró - azt mondta a néni boltban.

Furisodét amúgy a "seijinshiki"-n szoktak hordani, ez a "felnőtté válás ünnepe", amely január első hetében szokott lenni és az az évben illetve előző év novembere után született fiatalok vesznek rajta részt. Természetesen a 20. születésnapjuk ünnepére. Emlékszem a volt komatsui osztálytársaim ünnepére, nagyon szép képeket tettek fel :) Azóta egyiküknek már van egy 1 éves kislánya is....

Diplomaosztóra inkább a nishaku a szokásos, de hát az én 167 centos orbitális testmagasságommal igazából nem feltűnő hogy mennyire hosszú az ujja.
Nem akarom lelőni a dolgot, úgyhogy fényképet nem teszek még fel, de ígérem hogy márciusban jelentkezem majd szép képekkel.
Ha már ennyit fizettünk a ruháért, egy rakás képet kell csinálunk - mondottá egyik japán barátnőm, és jobban nem is tudnék vele egyetérteni.