Japan tent 2 - folytatás

Inkább új bejegyzést kezdek, mert nagyon hosszú lett az előző.

Szóval ott tartottam, hogy elmentünk Notojimára. Mondtam a családnak, hogy én este szeretnék elmenni Komatsuba, mert ott volt megint ez a Small world in Komatsu fesztivál. Azt hittem hogy egyedül levonatozgatok, de elvittek kocsival és jött a Ko-chan is.

Találkoztam a Rinoval, egy volt osztálytársammal akivel azóta is tartottuk a kapcsolatot. :)) Nagyon aranyos csajszi, tök megváltozott gimi óta... sokkal nyitottabb és azóta is mindenféléről tudunk beszélgetni, a többiek meg kicsit megrekedtek egy bizonyos szinten. Na mindegy, ott volt a fogadó anyukám is, meg sok sok ember akit még gimis koromból ismertem, és annyira jó volt őket látni. :) Mindenki máshogy fogadott most, 20 évesen meg egyetemistaként.. nem bírnám elviselni mégegyszer ezt az "ezt nem szabad azt nem szabad" dolgot. Találtunk végül még valami helyes japán srácot is, aki elhívott egy beach partyra, ami sajnos tegnap volt.. xD Szerintem félig brazil volt hmm..

A buli vége felé volt egy brazil szamba bemutató, felküldtek minket táncolni a színpadra is, úgyhogy nagyon jó volt. Meg minden Japan tentes megismert kb a bemutatkozó beszéd miatt. :)

Este még fent maradtunk és beszélgettünk a családdal olyan 12-ig...

Ez a család háza.. Ilyen régi tradicionális stílusú volt, mint a Komatsui családé. Mi lent voltunk végig az első szinten, egy shoji-val elválasztható nagy szobában aludtunk a Ko-channal. Légkondi csak a konyhában volt meg a nappaliban, úgyhogy kicsit nehéz volt az elején, kaptunk ilyen lefagyasztott jégakkut törölközőbe tekerve, ami tényleg nagyon jól hűsít ha az ember a nyakára tekeri... Azt hiszem itt fázott meg a torkom mondjuk. XD Azóta alig van hangom..

Vasárnap reggel 9.15-kor találkoztunk a Kahokui  városházán és volt nagy fényképezkedés..

Ez volt az egész Kahoku csapat ismét.. Mindenkinek kellett mondania pár szót, a diákoknak meg a fogadócsaládoknak is.. Nekünk nagyon vicces fogadóapukánk volt, régen iskolaigazgató volt, az anyuka pedig általános iskolai tanár. Apukának fáj a dereka már egy ideje, azért ilyen furán hajlottan jár. Jól elbliccelte a beszédet, kisétált előre és sírást színlelve mondta hogy "nagyon fogtok hiányozni"  :DDD
Úgyhogy én is csak annyit mondtam hogy "Ne sírj, visszajövünk még". XD

Kanazawában ezután egyből teaceremónia volt....

Gyorsan fényképezkedtünk a srácokkal, mert nem tudtuk hogy találkozunk-e még rendesen utána... Ő az Ali, Dzsibutiból.

Ő pedig Malek Jordániából. Vele azóta is elég sokat beszélgetek...

Tök aranyosak voltak.. Ők voltak ketten akik arabul beszéltek, bár a másik srác még 3-4 nyelven beszél mellette... Franciául, meg még ilyen afrikai kis nyelveken.. Viszont nem tud japánul úgyhogy sokszor fordítottam neki.
Vicces volt mikor a BBQ partyn a dinnye széttörős játékot játszottuk, akkor ők tudtak arabul beszélni. XD Neméér...

Na szóval ezután kezdődött a teaceremónia.. Már ezerszer voltam ilyenen, de azért jó volt. Elmagyarázták megint hogy hogy kell, kaptunk zöld teát, aztán a második körben mi is készíthettünk magunknak egy adaggal. A nő viszont aki tanította, az agyamra ment. Mézesmázos hangon beszélt hozzánk, ami már tényleg megjátszottnak tűnt, és kb úgy kezelt mint egy hülyét... Az ilyen emberektől mászok a falra. Tudok japánul, nem először látok teaceremóniát és nem vagyok ütődött... >.<
Nehéz elmagyarázni, de aki volt már Japánban biztos találkozott ilyenekkel. megpróbálnak annyira barátságosnak tűnni, hogy az már túl sok, és úgyis ott megakad a beszélgetés hogy "honnan jöttél?" "Magyarországról..." "...."  (Nem tudják hogy hol van :D) és akkor jön helyette hogy "Húúú nagyon messziről érkeztél" és nagyon lassan artikulálva beszélnek, hátha akkor jobban érti a külföldi...:"D
Pesten is ha nagyra nyitott szájjal artikulálva mondjuk a turistának hogy a "BLAHA LUJZA TÉR BALRA VAN" akkor biztos megérti...:D
Mindegy...

A ceremónia után jött értem a fogadó apukám meg a Yui-chan és az Aya-chan, a pici fogadótesóim :))

Annyira édeseeeek :)Yuika, az idősebbik 4 éves, a picur pedig 2.
Innen hazamentünk ebédelni, és végre egyszer 5 nap után csak pár szenya volt meg egy kis leves... Azt hittem leborulok a földre hogy nem tömnek meg megint. Mert mikor az ember elé tesznek egy nagy adag kaját udvariatlanság meghagyni.
Ebéd után elmentünk a 21st century art museumba, ami lényegében annyit tesz hogy 21. századi modern művészeti múzeum, Kanazawában.

Most először jártam bent igazából, és a picik miatt annyira nem is tudtunk figyelni...De eléggé elvont volt, tényleg olyan 21. századi XD Majd 20-30 év múlva megértjük hogy mit akart jelképezni...

A legjobb meg leghíresebb része ez a medence, ami mellett az Aya áll... Fentről nézve medence
Viszont be lehet menni alulra :D Látszik a jobb sarkán a képnek, hogy emberek vannak a "víz alatt"..

Alulról:

:D
Végig kézenfogva sétálgattunk velük... Vicces volt mert fel kellett tennem a Japan tent nyakbavalómat, mert kezdtek furán nézni rám hogy egy 2 éves picikével sétálok a kezemben... Az emberek hülyék.

Hintaszékek... :)

Innen már nem mentünk sehova ha jól emlékszem... Fáradtak voltak a gyerekek is, mert nem aludtak délután... Fel voltak spanolva nagyon. :D
Jah de igen, mentünk az Omicho piacra, ami vasárnap este 6-kor nem éppen volt nyitva, úgyhogy sétáltunk Kanazawa belvárosában, ahol sokat jártam régen... Sétáltunk az apukámmal, mert a kicsik a kocsiban aludtak, az anyuka meg vigyázott rájuk. :)
Ez a fogadó apukám a kanazawai városházán dolgozott, az önkormányzatnál végülis, azt hiszem a földművelési részlegnél. Anyuka meg egy kórházban dolgozik részmunkaidőben.

Este yakitorit ettünk egy étteremben, és megint nem tömtek halálra!! Ez a család tudja hogy kell étkezni, és hogy a cserediák nem egy táposcsirke...  :D

Másnap reggel volt egy program, virágkötészet:

Ez megint egy közös program volt, viszont ezúttal nem a kahokui emberkékkel, hanem teljesen random új tagokkal kerültem egy csoportba. Egy bhutáni srác volt csak velem Kahokuból. :) Ő szintén nem beszél japánul, úgyhogy kellett neki fordítani...

Ezek az "alapanyagok" a virágkötészethez. A megfelelő, tetszés szerinti virágok, egy edény és a kenzan, az a tüskés nehéz vas alap, amire rászúrja az ember a virágokat.

Itt már méretre vannak vágva... Meg volt adva, hogy a búzakalász szerű a leghosszabb, és mivel kettő van belőle egy az hosszú, a másik pedig legyen annak a 3/4-e. Az ananász a 3/4-nek a 2/3-a blabla és így tovább... egymáshoz kell őket viszonyítani. Eléggé úgy random szemmértékre vágtam őket, de szerintem az annyira nem számít.

Utána először a kalászosokat kell felszúrni, középre, az egyik jobbra a másik pedig kicsit balra dől. Azután jön az ananász.. annak vastag szára van szóval nehéz felszúrni, meg könnyen eldől, úgyhogy jól kell egyensúlyozni vele. Utána jöhetnek a rózsák végül a lila virágok...:) A legvégén pedig a maradékkal elrejtjük a kenzan tüskéit. A lényeg hogy mivel nem egyenesen vannak beszúrva a virágok, minden szögből esztétikus képet alkotnak. Nincs igazán "eleje" meg "hátulja". :)

A rózsa meg a lila virágok előtti állapot

A nagyjából kész alkotás...:)

Ez pedig már a teljesen elkészült mű.

A nő utána mutatott még "taktikákat", hogy bármiből lehet ikebanát csinálni, nem feltétlenül kell hozzá ananász meg mittudomén, hanem használja fel az ember azt amit talál, és próbáljon valami esztétikus, élő művet alkotni.
Nagyon megjött hozzá a kedvem úgyhogy majd lehet hogy szeptember folyamán alkotok...

Az ikebana nagyon hamar véget ért, nem tudtuk kitölteni az időt mert nem voltak kérdések... Mindenki elég inaktív volt, úgyhogy a végén csak beszélgettünk. Találkoztam egy osztrák sráccal, ő is jófej volt. :)

Értem jött megint a család és elvittek Hanton omuraisu-t enni... Na ez egy érdekes történet:
Ez a Hanton rice:

Elvileg azért Hanton a neve, mert "Han" mint Hangarii, azaz Hungary, a ton pedig franciául tonhalat jelent.. XD És azért pont Magyarország nevéből kölcsönözték a "han"-t, mert elvileg van egy hasonló étel nálunk is. Maga az étel abból áll, hogy ilyen végülis ketchapos rizs tetejére tojásrántottát tesznek, és ebbe a különleges hanton-ba hal is volt belesütve. Hallott valaki valami hasonló magyar ételről? Mert nekem semmi sem jutott eszembe... Színre ez a rizs a lecsóra emlékeztetett, de annak ugyan nincs a tetején tojásrántotta/omlett.

A fogadóapukám kollégái is velünk ebédeltek, sokan az önkormányzattól meg még pár egyéb ismerős. Aranyosak voltak... meg voltak lepődve hogy beszélek japánul stb stb..
Nagyon finom volt ez az étel, de a fogadó anyukámmal nem bírtuk megenni akkora adag volt. Mindenki més legyűrte, mi meg szégyenszemre otthagytuk a felét. XD

Ebéd után mentünk is a Ninjadera nevű szentélyhez... Biztos hogy erről régen pár éve írtam, mert anno a komatsui japán tanárnőm elvitt ide a Katával meg a Yukával.
De annyira tetszett, hogy eljöttünk mégegyszer...

Teljesen tárgytalan, de egy alvó Aya-chan :)

A NInjderának semmi köze a ninjákhoz, viszont a Kanazawai várban lakó földesúrhoz annál inkább. Ez a Tokugawa kormányzat idején épült, és a kanazawai földesúr nem volt jóban köztudottan az uralkodóval, így bármikor számíthattak támadásra... Ezért az egész hely tele van csapdákkal, rejtett ajtókkal, külön kijáratokkal. Annyira jóóó :D Úgy lettem volna ott gyerek...

Így néz ki a bejárat. 4 szintje van, pedig akkor csak 3 volt a megengedett, hogy ne lehessen semmi sem magasabb az uralkodó építményénél. Ezt a felső szinten nagyon jól elrejtették, magát a feljáratot is... Volt belül egy kút, aminek a közepétől egy rejtek út vezetett a kanazawai vár felé... Senki sem tudja ugyan hogy tényleg elér-e odáig, mivel senki sem próbálta ki... Az utat ugyanis keresztezi egy folyó, és elég valószínűtlen hogy az akkori technológiával egy folyó alá tudtak volna ásni. Úgyhogy ez legenda marad... :)
Volt egy belső kis szoba is, ami csak kívülről nyitható, amit a szamurájuk a harakiri idejére használtak. (Maga a harakiri szó amúgy biztos valami japánul nem tudó lelkes amatőr nyomán született, mivel a 2 kanji, amivel a harakirit írják, valóban a hara (gyomor) és a kiri (vágni) kanjija, viszont együtt seppuku-nek olvassák őket. A Fuji sem Fujiyama mint ahogy sok helyen írva van, hanem Fuji-san.... Milyen könnyen születnek az ilyen amatőrök/hozzá nem értők miatt téves fordítások...)

A Ninjadera után elmentünk fagyizni mert nagyon kitikkadtunk:

Sajnos pont leharaptam a tetejét mielőtt lefényképeztem, de amúgy tofu ízű jégkrém. :) Nagyon fini volt...

Jaj a nap fénypontját elfelejtettem, reggel az ikebana előtt elmentem a két picivel az oviba!!:) Azt a sok pici babucit látni kellett volna... Ez egyben bölcsi is volt, úgyhogy egyik teremben a 0-1-évesek, másikban a 2-3 évesek, fent pedig a 4 év fölöttiek voltak. Úgy nézett rám mindenki, mert a fogadó apukámmal mentem be... Annyira bírom, olyan humorérzéke van :D Egy hónapot volt anno Angliában cserediák, a fogadó anyukám meg Luxemburgban meg Németországban utazott, úgyhogy nagyon szeretik Európát.
Na de a bölcsiben néztek rám, erre azt mondta a kisgyerekeknek hogy a Yuika anyukája vagyok :DDD Hát erre még szebb fejet vágtak, úgyhogy utána mondta hogy a Yuika nővére.
A picik meg ott suttogtak egymásnak hogy "úristen, nézd, kék a szeme!!" :)
Hazafelé menet elsétált mellettem egy kislány és megkérdezte hogy "Miért aranyszínű a hajad?" De nem tudtam neki mit mondani... Beszélgettünk utána erről a fogadó szülőkkel, hogy ennyi idősen még valószínűleg nem tudják a különbséget külföldi meg japán között, csak azt látják hogy jééé más a hajszíne... de ugyanúgy beszél japánul. :D Még az Aya sem tudja valószínűleg a különbséget...

Értük mentünk délután, aztán együtt elmentünk ajándékot venni még. Vettem egy üveg finom likőrt amit majd megihatunk a koliban, meg pár édességet..... Itt már kezdett eléggé elmenni a hangom amúgy... Ez volt hétfőn.
Kedden 12.20-ra oda kellett menni, mert jött egy levél, hogy kiválasztottak Japan Tent nagykövetnek. Összesen 30 embert választottak, japántudás meg ilyesmik alapján, és nagyjából annyit kell csinálnunk hogy tartjuk a kapcsolatot és egy Japan tent hálózatot építünk ki a világban... Hát aktívan tartom a kapcsolatot eddig a barátaimmal ;)

Utána egész napos másor meg ilyen panel discussions, mikor ültek 3-4-en a színpadon és beszélgettek valamiről, de minket nagyon nem érdekelt.. Mindenki a szomszédjával beszélgetett már, mert 2,5 órán keresztül a legjobb jóindulattal sem lehet elvárni hogy figyeljünk... Megismerkedtem egy tök aranyos török lánnyal, meg megtaláltam a Kittit, a másik magyar lányt is így a végére. Összesen 4-en voltunk, a Barnabást megtaláltam, vagyis ő megtalált első nap a beszéd után, de beszélgetni nem volt időnk.

5-ig tartott ez a dolog, aztán átmentünk egy másik helyszínre ahol már nagy bulizás volt, színpad, 19 ország nemzeti ételei... :D Kaptunk 1000 yen ilyen ételutalványt, amiből 900 megmaradt végül, mert nem jutott időm rá...
Viszont megkért a gaboni barátnőm, akiről tettem fel képet az elején, hogy viseljem a gaboni népviseletet amit hozott.... 8 ruhát hozott, úgyhogy 7 embert keresett még.:D

A csapat egy része... Úgyhogy próbáltunk ilyen modelljárást, felsétálni a színpadra, aztán integetni és le. XD Vicces volt csak meghaltunk ebben a ruhában, és vagy 40 percbe tellett mire feljutottunk a színpadra és közben elfogyott az összes kaja.... De vicces volt nagyon...
Volt nálam magyar népviselet is, de nem készültem se produkcióval, se semmivel úgyhogy ez jobb ötletnek tűnt.

Utána minden országnak kiosztották a zászlóját és azt lengetve táncoltunk vagy 10 percet... Ekkor sikerült összeszedni a magyarokat úgy ahogy. :D Sajnos az újságba pont az nem került be, vagy én nem láttam csak, de elől álltunk a kamera előtt a jordán sráccal és így a magyar meg a jordán zászlót lengettük nagyon. :D De mindegy, jól éreztük magunkat az a lényeg....

Ezután már csak irány haza meg alvás volt... Szerdán reggel 10-kor volt találkozó, de a családnak dolgoznia kellett úgyhogy már 9-re odavittek...Addigra már tényleg beteg voltam, úgyhogy elmentem torokfertőtlenítőt meg ilyen C vitamin italt venni és vártam hogy megérkezzenek a többiek.

A 19. emeleten volt a rendezvény, úgyhogy nagyon jó volt a kilátás Kanazawára meg a tengerre. :)
Itt már nem volt sok időnk, csak FB meg telefonszám meg emailcím csere aztán mindenki ment haza. Én meg mivel előre kitaláltam hogy még péntekig Ishikawában maradok, mentem a vasútállomásra. Annyira aranyos volt a fogadóapukám, pont arra volt dolga, úgyhogy eljött értem és még elvitt a vasútállomásra, mert busszal vagy 20-30 perc lett volna és volt nálam egy hatalmas nehéz bőrönd. :)

Nem mentem el Komatsuig, hanem Terai megállónál leszálltam, mert ott várt rám Rino, az az osztálytársam akivel Komatsuban találkoztam. Ő ajánlotta fel hogy maradhatok nála, meg ő mondta hogy 30-31-én lesz az iskolai fesztivál amire biztos sokan visszamennek majd az évfolyamunkból. Annyira aranyos volt az anyukája, remélem elküldik majd a képeket, mert az én gépemmel nem készült közös kép..

Szerda este, vagy csütörötk este, nem tudom már, tüzijátékoztunk...:) Japánban ez egy nyári program, ami otthon volt régen szilveszter előtt mindenféle tüzijáték dolog, az itt nyáron kapható és mindenki használja őket...

Csütörtök délelőtt átjött Rino 3 barátnője, akik anno a Momoka sulijába jártak... A Rino most amúgy Niigatában tanul, a barátnői meg Kobe meg Kanazawa..

Mindenesetre palacsintát sütöttünk :D Ez volt a reggeli meg az ebéd...
Délután 3-ra meg mentünk be a suliba, a Meihouba, biciklivel. (Véletlenül elhoztam a bicikli kulcsát úgyhogy holnap vissza kell küldenem postán XD). Eleredt az eső és bőrig áztunk úgyhogy végül egy közeli boltban vártunk a többiekre... És nagy meglepetésünkre összefutottam egy volt angoltanárommal... :D A Kaji-senseiel... Aki meghívott minket jégkrémre.

2 osztálytársamnak azóta lett kocsija, tök menő, úgyhogy kocsival elmentünk abba az étterembe ahol régen a búcsúbulim volt, egész pontosan tavaly januárban.

Szerintem azóta nem is ettem okonomiyakit, úgyhogy nagyon jól esett, és tök jó volt látni őket. :) Egyikük már dolgozik, nem tanul tovább... De ez elég ritka... Tokyoban nagyon vidéken meg azért elég más. Megint éreztem ezt a nagy különbséget Tokyo meg a vidék között..
Innen hazavitt a Rino anyukája...

Jaj elfelejtettem, szerdán este nem otthon tespedtünk, hanem este 7-re mentem találkozni a Komatsui fogadócsaládommal!!

Anriii <3 :) Annyira megnőtt! Elém jöttek a vasútra és vagy 10 cm-vel nagyobb lett. :D
Elmentünk a fogadóanyukámmal, a két tesómmal meg a japán tanárnőmmel olasz kaját enni.. Nagyon jó volt őket újra látni, tényleg olyan családias...
Utána elvittek kocsival Teraiba, jól el is tévedtünk... Annyira kicsik ezek a helyek hogy a GPS navigátorban sincsenek benne rendesen.

Pénteken jött a fő attrakció, az iskolai fesztivál!! :D Vissza a Meihoba!

Rino, én meg egy lány a Rino klubbjából...
Nagyon fura volt találkozni az elsősökkel, meg újra látni azokat az arcokat amiket azt hittem sosem fogok többet... Sok tanár elment a suliból azóta, itt viszonylag gyorsan cserélődnek, és a Megan, az amerikai angoltanárnő is hazament. Az új tanárnő nem tudom hogy kicsoda, nem beszéltem vele. Idén 2 cserediák van, egy thai lány meg egy amerikai fiú, de ő biztos nem AFS-es. A srácot láttam, de nem állt meg velem beszélgetni, túl menőnek tűnt hozzá... vagy túl sok ideje volt japánban és félénk.. Na mindegy nem érdekel.
Bementünk a tantermekbe is, megint mindenhol játékok voltak.. Sajnos a szellemkastélyba nem jutottunk be, úgyhogy helyette valami szkander-bajnokságra neveztünk be :DDD No comment.. 1-1 lett... egyszer nyertem, egyszer veszítettem.

Beszélgettem az osztályfőnökömmel is, a Matsumoto-senseiel... Vele akartam a legjobban találkozni:

A tanárnő, Rino, Sumika és én :) A többi tanár az nem tudom, annyira nem érdeklődött igazán.. Biztos meglepődtek mondjuk meg nem tudták hogy mit mondjanak... Még mindig nincsenek hozzászokva a külföldiekhez itt :) A volt osztályfőnököm mutatott képet a kislányáról, nagyon megnőtt ő is!

Viszont a legjobb a volt evező klubbosokkal való találkozás volt!!

Honami, Mizuho és Misaki... Velük hármukkal meg egy Chikako nevű lánnyal voltam nagyon jóban, tényleg minden nap együtt szenvedtünk az edzésen... Olyan ügyik, azóta a Honami bejutott az országos versenyre párosban, meg a többiek is viszonylag jól szerepeltek.
Annyi minden történt 1,5 év alatt... Most már arról beszélgettünk hogy hova mennek majd egyetemre, akkor meg kb az volt a téma hogy húú bejutottunk ebbe a gimibe.
Jó volt látni őket, meg az Ákossal is akartam találkozni, de az nem jött össze az én hibámból.

Nagyjából ennyi volt, meghaltunk mert vizet nem árultak, az italautomatákból elfogyott az ital, és vége lett az egésznek úgyhogy 3 körül értünk jött a Rino anyukája. Elmentünk a mamájához, akinek a lakása úgy néz ki mint egy múzeum, tele gyönyörű festményekkel amiket ő készített! Aztán otthon pakolásztunk és 6-kor szálltam is fel a vonatra Kanazawa felé, mert még útközben volt egy vacsim egy barátnőmmel :)
Az Alyssát még gimi alatt ismertem meg, azóta elvégezte az egyetemet és ápolónőként dolgozik Uchinadában, Kanazawa mellett, a barátja pedig egy ausztrál srác, Sam. Sokat hallottam róla de most találkoztam vele először.. Nagyon jófej! Olyan aranyos pár, és vagy 2,5 évet voltak távkapcsolatban mire a Sam vissza tudott költözni végre :)

Este 22.10-kor felszálltam a Tokyo felé tartó éjszakai buszra és legnagyobb meglepetésemre egy japán önkénteslánnyal találkoztam, aki a Japan tent alatt segédkezett. Vagy 300 japán egyetemista önkéntes dolgozott ezen a projecten hogy ilyen olajozottan menjen, úgyhogy le a kalappal előttük. Végig beszélgettünk, meg éjfél után/körül bealudtunk... Nagyon jó volt ez a busz, meglepően jó! El is hoztam a nyakpárnát hogy majd a repülőn használjam legközelebb. xD
Hoztam haza Kanazawéból halat, remélem nem romlott meg, most bent van a fagyasztóban... Ott annyival finomabb! És a tengerpart is sokkal tisztább mint itthon Tokyoban.

Ugyanakkor azt érzem hogy rengeteg dolgot csináltam 9 nap alatt, nagyon sűrű program volt, nagoyn elfáradtam és aludtam is tegnap kb egész nap. Viszont rengeteg emberrel találkoztam és nagyon jó volt! De olyan jó hazajönni ide Tokyoba. Most már teljesen itthon érzem magam, van egy saját kis szobám, a saját kis biciklim, mindenem... Imádok itt lenni. :)

Most már a Yuka is Tokyoban van, úgyhogy kedden találkozunk majd, holnap is elmegyek pár helyre...

ÉÉÉÉÉS amit nem írtam NAGY HÍR: Kiválasztottak az IMF munkára! Szóval most már hivatalosan is valamelyik ország küldötteit fogom kísérgetni Tokyoban október elején. :))
Úgyhogy van mit tenni, addig meg pihengetek...