Hát kezdjük az elejétől, múlt szerda, augusztus 22-től. Akkor még angolt tanítottam a Tokyo Gakugei Daigaku Fuzoku Chuugakkou nevezetű elég magas szintű junior high schoolban. A neve annyit tesz, hogy a tokyoi gakugei egyetemhez tartozó junior high school. Ilyen gyakorlógimnázium szerűség.. Mivel az egyetem magas rangú, így ennek a sulinak is elég magas volt a színvonala... Mesélték, hogy úgy sorsolják ki azt is, hogy ki mehet be interjúra, mert annyira sokan jelentkeznek.
Ez egy nagyon kellemes munka volt a korábbi saitamaihoz képest, mert ezek értelmes gyerekek voltak és tudtak angolul! Az egyik kislány most jött vissza Floridából, a másik meg félig koreai volt... stb. Jövő évtől a suli felét nemzetközi iskolává alakítják, ami szerintem tök jó.
Na de ott tartottunk hogy hazajöttem, este 10-kor volt Tokyo állomás előtt a gyülekező a Japan tenteseknek. Szerencsére megírtam nagyon jól a bemutatkozó beszédemet, mert mint utólag megtudtam az ishikawai TV-ben, rádióban is közvetítették és még az újságban is benne volt. XD
Tokyoban felszálltunk 5 buszra, annyira sok ember volt csak ebből a régióból (még volt 1 busz Osaka, 1 busz Kyoto meg 1 busz Nagoya + Okinawa meg Hokkaido repülővel ment haza), hogy betelt az 5 busz... Jó votl mert így ismerkedhettünk, viszont 10 óra éjszakai buszon... Úgy, hogy leghátul ültem az 5-ös helyen és mellettem mindenhol ültek nem volt épp kényelmes. Jóban lettem viszont egy gaboni lánnyal (Gabon Afrika nyugati partján van, a hajlat alsó részén...):
Ez az érkezés után készült, regisztrációs, megkaptuk a japan tentes pólót, 2darabot hogy tudjuk cserélni, aztán volt 1,5 óránk pihenni... Kijavítottam még a beszédet pár helyen és beszélgettem a főszervezőkkel, akik nagyon aranyosak voltak.
Elég fura volt a napirend mert reggel 6kor a buszon adtak reggelit, 11-kor meg már jött az ebéd.xD Utána futnom kellett próbálni, mert mint a cserediákok képviselője, végig ott kellett várnom hátul a backstageben, míg szólítottak. Ott találkoztam először a kanazawai fogadócsaládommal, mert a fogadó apukámat is megbízták, hogy ő meg a fogadószülők nevében mondjon megnyitó beszédet. :D Nagyon vicces emberek, nagyon megszerettem őket!
Ez a cikk jelent meg róla... Ott állok a színpadon a jobboldalon, a kék pólós meg a fogadóapukám, kezében az egyik fogadóhugimmal. A narancssárga pólósok előtt/között. :)
A ceremónia után megint buszra szálltunk, és elindultun Kahoku városba, ami Komatsuval ellentétben Kanazawától északra van, hogy találkozzunk az ottani fogadócsaláddal. Én egy taiwani lánnyal, Ko-channal voltam egy családnál... 17 diákra volt 9 fogadó, úgyhogy mindenki 2-esével volt szinte.
Jó sok országból fogadtak diákokat, úgyhogy nagyon érdekes volt! Akikkel jóban lettem az a Ko-chan, Ali - egy srác Dzsibutból, Malek - egy jordán srác, Yu-chan - koreai lány, meg emellett volt egy ruandai fiú, viszont voltak Ugandából, Kenyából meg még sok afrikai országból diákok és tök érdekes volt velük is megismerkedni, meg látni hogy mennyire gazdagok ezek az afrikai kultúrák is. Otthon Magyarországon nagyjából nulla kontakt meg kapcsolat van velük... Ha van is akkor sem ilyen formában.
Innentől, csütörtök délutántól 3 napot töltöttünk Kahokuban, vasárnap reggel indultunk vissza Kanazawába. Annyi mindent csináltunk ebben az időszakban hogy huhhh....
Kahokuban még mielőtt a családokkal találkoztunk volna, elvittek minket egy múzeumba, a Nishida Kitaro emlékmúzeumba. Ez a Nishida Kitaro egy filozófus volt, akit a lét meg az üresség kérdése foglalkoztatott főleg.
Maga ez az egész épület ilyen fura stílusban épült. Az építész aki tervezte szintén elég híres Japánban, és Nishida filozófiájára tervezte lényegében az épületet. Csupasz beton falak, üres tér... semmi díszítés.
Itt sétálgattunk meg kaptunk ingyen üdítőt a kávézóban... Nagyon nagy rendezvény ez a Japan tent, a japán kormán költségvetéséből is hozzájárultak valamennyivel ha jól tudom, meg Ishikawa prefektúra is nagy pénzeket ölt bele.
A megnyitó beszédem előtt amúgy a japán miniszterelnök is küldött egy videóüzenetet....Elég durva nem? :D
A lány mellettem kék pólóban a Katja, egy német csajszi aki Kahokuban dolgozik. Ő fordított végig, mert páran nem beszéltek túl jól, vagy épp semennyire sem japánul. Olyan jó volt néha nem tudta a szót és akkor én segítettem neki ;) Tök aranyos volt, mindig örült neki... nem akartam idegesítő lenni és belemászni a szövegébe...
Na szóval 17.30-ra kb odamentünk a Kahokui városházához, és ott vártak ránk a családok..
Ez még mindig egy nap... amikor ugye az éjszakát buszon töltöttük félig alvva félig haldokolva... xD Úgyhogy már jó fáradt volt mindenki.
Otthon kaptunk hatalmas adag vacsit, meg sok sört... HAHAHA Az előnye ha már 20 éves az ember...
(Btw, 2 kilót híztam 9 nap alatt...:( Vissza a rendes életmódba, remélem így lefogyom majd gyorsan..)
Másnap, pénteken korán reggel találkoztunk a városházánál és már indultunk is a Fujitsu gyárba. Itt készítették el a világ leggyorsabb számítógépét 2 éve azt hiszem!! Sajnos azóta egy amerikai modell leelőzte, az IBM jóvoltából, de azt még nem használták egyszer sem... Úgyhogy az itteniek biztosak benne hogy megint a leggyorsabb lesz a Kei. Kei a neve a gépnek. :D A kanjija 京, ami fővárost jelent lényegében...
Mindenestre ez egy nagyméretű szervereket gyártó cég volt, és körbevezettek minket egy gyors magyarázat keretében... Tök rendes volt a pasi, elvitt egy olyan helyre is ahova látogatókat nem szoktak bevinnni, oda ahol Kei volt régen. :) Jelenleg Kobe városban van egy cégnél...
Méretre ekkora, és súlyra 1 tonna...
Pár barátommal.. Nagyon komolyan nézünk ki ebben a ruhában... Ami azért kell amúgy, mert olyan apró elektronikai dolgokat szerelnek, hogy a testünkből áradó töltés megzavarhatja... Úgyhogy ilyen szigetelő ruha végülis. Inkább szülésznőnek néztem ki benne kb..
Nem volt sok időnk itt, rohantunk is tovább szőlőt szedni.
Sajnos nem ezeket az óriásokat szedtük, de a végén mindenki 2 szemet ehetett belőle. A fajtáról azt kell tudni hogy Ruby roman a neve, és az első fürtök olyan 300.000-500.000 yen körül kelnek el. Mert van aki megveszi ennyiért is...xD Rich people. De úgy alapból 5000-9000 yen körül mozog egy sima fürt. Ezeket azért kóstolhattuk meg, mert át lettek válogatva és kicsit sérültek szóval eladni nem lehetne őket.
Kaptunk kisollót és mehettünk magunknak szedni más fajtát mondjuk.:) Egy feltétel volt: ne hagyjon meg senki semennyit.
Ez megint csak Ruby roman, így nevelik, zacskóban... A zacskós kivételével bármelyiket leszedhetjük, azt mondta a bácsi akié a hely.
Ilyent ettem és ez nagyon finom volt. Ez is viszonylag nagyszemű és édes, és olyan is van ami magnélküli. Ezen a helyen összevissza 30 féle szőlőt termesztettek, úgyhogy gőzöm sincs hányfélét kóstoltunk meg abból..
Ruby roman... egy harapással meg se lehet enni. :)
A szőlőtövek árnyékában eszegettünk.... betegre eszegettük magunkat kb.
És ez 11.40 körül volt. xD Innen mentünk ebédelni, úgyhogy szerintem ebédre... Senki nem evett semmit szinte.
Az ebéd megint egy érdekes helyen volt, egy fogyatékosok számára létesített helyen, ahol így a fogyatékosság különböző szintjein levő emberkék ide eljöhettek minden nap, aki munkaképes az dolgozott, aki meg nem az csak ott volt...
Itt kaptunk ebédre curryt/ soba tésztát... Lehetett választani. Akik készítették meg felszolgálták, mind mind valamilyen fogyatékkal élők voltak... Végül körbevezettek minket és elég sokmindent elmagyaráztak. Ezek az emerek valamilyen minimális szintű órabérért dolgoznak, mindenki a képességei szerint, és a fizetésüket abból szerzik hogy tofut, kenyeret és bentot (ebédes doboz) készítenek. Az ebből származó bevételük az teljes mértékben fizetésre meg az intézmény fenntartására megy el, az épület építésére felvett hiteleket pedig magánszponzorok fizetik. Hátul a hátsó részben mindenféle papírdobozokat hajtogattak, kézügyesség fejlesztő dolgokat csináltak, aki pedig arra sem képes, azoknak a családoknak "daily care" ilyen napközi szerű helyet biztosítottak. Sokan tolószékesek ide járnak fürdeni, mert van egy ilyen külön a számukra kiépített fürdőszoba...
Szóval nagyon szépen ki volt építve és nagyon érdekes volt... Beszélgettünk a dzsibutii meg a jordán sráccal hogy bezzeg a mi országunkban mikor lehetne egy ilyet kiépíteni, teljesen magán alapokból... Ki támogatná úgy, hogy nincs semmi bevételre kilátás se? Non-profit szervezeteknek ennyi pénze nincsen.. Na mindegy,
Innen már mentünk is egy múzeumba, ahol halászattal kapcsolatos dolgok voltak, régi halászhajók, kagylók stb... Itt volt időnk és festhettünk egy üveggolyót, amit a halászhálók végére szoktak tenni... Haza is hozhattuk úgyhogy most itt van a szobámban. :)
Valahogy így néznek ki a szép alkotások... Az én abszolút unkreatív munkám nem tudom hol van, nem is érdekes annyira... :D
De jó volt... Csak már mindenki a tengerhez akart menni, mert beígérték hogy 17.30-ig mehetünk és fogyott az idő...
Végül ruhástul bementem a vízbe. XD A fiúk mind simán átöltöztek és bementek a vízbe, én meg reggel kérdeztem a taiwani csajszit hogy lesz-e fürdés, kell-e fürdőruha... azt mondta nem. Hát nem vittem. Így egy lány se ment be a vízbe, de mivel eltalált úgyis egy jól irányzott hullám, a cseh srác meg adott egy pólót ami nem annyira átlátszó mint a fehér Japan tentes, úgyhogy bementem úszni velük. :D Annyira jó volt a víz is... wáááá :D Meg volt a múzeum mellett egy BBQ hely, oda volt tervezve az esti barbecuezás, és még zuhanyzó is volt úgyhogy minden tökéletesen sikerült...
100 yent kellett bedobni mondjuk hogy 2 percre jöjjön víz a zuhanyból... Nagyon ügyes... Strand mellé ilyet felszerelni.
Ezután megérkeztek a szülők a tonnányi grillezni valóval és megkezdődött a BBQ party. :) Annyit ettem segítség... Kellett közben még egy bemutatkozást csinálni, meg a Kahokui érkezéskor is volt egy beszéd... azt is velem mondatták el, mondván már gyakorlott vagyok. xD
Miután mindenki jól lakott, "suika wari"-t játszottunk, ami annyiból áll hogy vesznek egy egész görögdinnyét (ismerve az itteni tarifákat, én nem hinném hogy otthon bárki szeretne 15.000 forintos dinnyével ilyet játszani... no de mindegy), bekötik az emberkék szemét és egy bottal el kell találni.. A többiek navigálhatnak hogy merre menjen, de csak egyszer súlythat le az ütővel/bottal/akármivel. Olyan szar kis bambuszbottal játszottuk, hogy akkor se repedt meg a dinnye ha eltaláltuk... Úgyhogy mindenkinek meglehetett a sikerélménye hogy eltalálta.:D Aztán végül együtt megettük... Ott lenne vége a játéknak amikor megreped a dinnye...
Másnap szabadprogram volt, így elvitt a család Chirihamába meg Notojimára. Chirihama az egyetlen tengerpart ahova kocsival is be lehet menni... :D
Sajnos csak kiszálltunk, fényképezkedtünk és már mentünk is. Akkora kínzás ez... Látni a tengert és nem belemenni. :(
Notojimán már voltam amúgy, úgyhogy nem az akváriumba mentünk hanem egy üveggyárba... Kaptam a fogadócsaládtól egy szép pár nyakláncot is ott.
A legviccesebb a dologban az volt viszont, hogy a pasi aki ott dolgozott, őt anno a Komatsui/Kagai üveggyárból ismerem...:D Ott gyakornokoskodott még mikor gimis voltam, most pedig Ishikawa prefektúra északi részén, Noton, egy Notojima nevű szigeten dolgozik...Kicsi a világ!
Ákos, ha olvasod... tudod aki a Peternek segített és mindig mondta a Peter hogy milyen béna. :D
Azt hiszem holnap folytatom mert kezdek elfradni...FOLYT KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése