AFS és a Shibuyai éjszakai élet

Na jó nem bírtam ki, mégis írok. Most tényleg tanultam eddig egész nap, úgyhogy pihenésképpen kijár.

Akartam írni még régebben, hogy voltam az AFS Tokyo-Tama körzet körzettalálkozóján. Ez biztos inkább azoknak érdekes akik tudják hogy milyen az otthoni AFS, meg hogy egyáltalán mi az és miért szeretem stb... :) Hát az itteni nem olyan. XD Mikor először arrafelé jártam, mindenki körben ült, néma csend, aztán elkezdték átolvasni, átbeszélni a következő orientáció programját... Sajnos akkor épp Thaiföldről hazafelé voltam, úgyhogy a felénél eljöttem, de utána állítólag már lazább volt. Na most fogtam magam és 2-án visszamentem egyedül a következő körzettalira... Elég awkward volt. Senki sem készült rá hogy megyek, azt se tudta senki hogy ki vagyok és honnan szalajtottak, úgyhogy igazán viccesre sikerült.... Végül a fél csoportnak bemutatkoztam, mert egy olyan feladatot kellett csinálnunk, hogy elmondjuk egymásnak miért szeretjük az AFS-t, mióta vagyunk itt, milyen érzés blabal... Ami már az elejétől kezdve fura volt, meg feltűnt, hogy itt senki sem úgy gondol rá mint egy NEMZETKÖZI szervezetre. Azt sem tudják hogy vannak nemzetközi tréningek szerintem, meg hogy egyáltalán ez micsoda... Sokan nem voltak cserediákok a tagok közül, és ez persze nem baj, viszont csak egyetemisták léphetnek be, ami szerintem hülyeség. Akkor már esélyük sincs menni. Sokan iskolai klub helyett járnak AFS-re, és nem is tudom hogy mit csinálnak, de nincs meg az a laza AFS-es légkör amit otthon annyira szerettem. :( Mondtam hogy már 4 éve AFS-ezek meg itt voltam cserediák anno Japánban, de nem nagyon érdekelt senkit. :D Ez a tipikus hozzáállás... Nem ítélek el senkit, de full ez volt akkor is mikor cserediák voltam. "Ja cserediák vagy? Jó..." ennyi. Utána később bármilyen AFS-es tapasztalatról kellett beszélni, úgy csináltak mintha most kezdtem volna, ami nagyon idegesített. Sokkal több tréningen voltam mint ők együtt. >.< Na mindegy.
Végül vége lett, olyan 20.30 körül, és elmentünk együtt vacsorázni. Igazából nagyon aranyos mindenki, csak amíg a gyűlés van addig olyan feszélyezett minden... Meg szerintem nagyon akartak velem beszélni, csak ennek ellenére annyira japánok, hogy azt sem tudták hogy szólítsanak meg... Mert hát abból hogy végig ott vagyok a gyűlésen, bólogatok, nevetek a vicceken és még meg is szólalok, nem egyértelmű hogy esetleg beszélek japánul. xD
Úgy tudom hogy 5 cserediák van ebben a körzetben amúgy, és ősszel jön még 4. Sok ázsiai, thai, maláj, laoszi talán, meg svájci és a többit elfelejtettem.. De nem ők vannak a középpontban, annyi lejött. Kíváncsi vagyok rá hogy milyen lesz ez később, jobban feloldódnak-e az emberek, mert ha ilyen marad akkor sajnos nem fogok eljárni többet...
Valahogy picit vegyes érzésekkel jöttem el, annyi negatív dolog meg sokk ért anno az japán AFS részéről, hogy traumát okozott elmenni erre a gyűlésre... "Nem akaroooooooom" végig ez járt a fejemben. Beszűkült a világ arra a pár órára amíg ott voltam, és megint pár órába tellett mire megint jól éreztem magamat. Annak ellenére hogy a vacsora vicces volt.. És nem az volt a baj hogy új emberekkel voltam.

Imádom amúgy hogy mennyire túl van szervezve minden: Megbeszélés közben kitértek arra, hogy "de mi van ha annál a résznél hogy "beszélj a saját tapasztalataidról", a diák nem tud majd megszólalni?" Ilyen A tervnek a B tervének a "mi van ha"-jának a minden apróságára kitértek... Néha annyira idegesítő. Rögtönözni is lehet, nem??

Majd jobban utánakérdezek én ennek hogy hogy megy, mert ez nem a Tokyoi fő körzet, ez csak Tama, azért mentem ide mert ez van közel.... Annyira szeretnék AFS-ezni, de nem hinném hogy ilyen környezetben.

Najó, ennyit az AFS-ről...

Péntek este volt egy kedves japán barátom 20. születésnapja, igazából szerdán, de hát akkor nem tudunk bulizni, úgyhogy péntek este Shibuya felé vettükk az irányt. Egy Camelot nevű klubban voltunk és huhhh.... Nagyon más, mint azok a helyek ahol eddig jártam. Ez sokkal inkább tele volt fiatalokkal, 2 emeletes volt, hatalmas tánctér az alsó részen, fent meg még egy tánctér meg picit több ülőhely, mindkét helyen külön DJ, és egész jó zenéket toltak. Szóval nagyon tetszett, DE azért olyan japán fílingje volt. Főként ami feltűnt hogy a srácok fele öltönyben volt. xD Mint kiderült, barátnőm mondta, hogy a legtöbbjük fiatal "kaishain", azaz végülis céges alkalmazott, aki lekéste az utolsó vonatot és akkor itt tölti az éjszakát, illetve ugye ide jönnek csajozni - jó ez otthon is így van-. Viszont nagyon viccesek. A lányok azok lányok mindenhol, csinosak, többen jönnek egy csoportban és jól érzik magukat, pasiznak stb... Viszont a srácok..... olyan szerencsétlenek................. Nagyon jól elvoltam én a mi csoportunkkal, de a végén barátnőmmel ketten táncoltunk, és így odajött két srác, így " ránk támadtak" kb, megfogták a kezünket és elkezdtek ugrálni. XDD De szó szerint... Nem táncolni, ugrálni. Akkor már elzavartunk kb 10 másikat, de ezek olyan hirtelen jelentek meg, hogy végül így picit táncoltunk velük, de ááááá nagyon béna volt. Utána meg hirtelen elkezdett minden srác odagyűlni és így próbálkozni... "Na ha ezeknek sikerült akkor nekünk is" vagy nem tudom mit gondoltak, de inkább eltűztünk onnan egy időre. (Voltak külföldi lányok, de mind egy csoportban, úgyhogy hozzájuk nem mertek odamenni).

Hát ilyen érzés Japánban csak lányokkal bulizni menni... Ha valaki nagyon népszerűnek akarja érezni magát, akkor menjen japán klubba... Otthon csak a kiéhezett 30-asok lesnek a lányokra, itt van minden korosztály. xD Az elején még vicces, de a végén már kimondottan idegesítő.
Megértem hogy sok külföldinek elszáll az egója ezek után ha sokat marad Japánban. Gimis koromban is jól megfigyelhető volt az összes fiú cserediákon kb. Engem csak zavar már, hiszen I'M SEXY AND I KNOW IT MWHAHAH.  Na jó nem, de szeretnék normális lenni.... Vagy legalábbis nem megszokni hogy így kezelnek, mert akkor otthon lesz rossz ha hazamegyek. :)

Na mindegy, ezek a klubos élmények... Otthon is valószínűleg ugyanilyen, és ha nincs fiú a társaságban akkor nem lehet elhajtani a többit... Ezt szerintem mindenki tudja aki jár bulizni... Morrisons, stb bárhol ugyanez van.

Végül reggel 5-ig a klubban voltunk, aztán a Mekiben reggeliztünk. Ez volt az első ilyen nagy csoportos buli így a koleszból, úgyhogy nagyon jó volt. :)) Legközelebb is megyünk, azt már megbeszéltük....

Tegnap dolgoztam, viszont most az is 20-áig szünetel, mert tanulni kell :/
Ma meg egész nap rendesen tanultam, megírtam az esszét tesire (!!!), jog és társadalomra, japánórára... és most jön majd az olvasós tanulós rész. :/

Ennyit muszáj volt kikapcsolódnom. XD

UPDATE:
Még eszembe jutott, hogy múltkor egy japán barátnőmmel beszélgettem, (vele táncoltam a klubban amúgy) aki Indonéziában nőtt fel, international schoolba járt, stb... Szóval full nem japán, csak az egyetem miatt jött vissza. Aztán el akar menni innen majd. Ő mondta, hogy mióta itt van gyerekesebbnek érzi magát és néha nehezbben kommunikál az ellenkező nem képviselőivel... Annyira fura volt ezt tőle hallani, de annyira igaz. A gyerekesebbnek érzem magma, meg valószínűleg gyerekesebben is viselkedem, az igaz rám is... Szerencsére van elég külföldi meg magyar barátom itt, hogy a fiúkkal egy társaságban ne érezzem magam furán... De vicces, ez a "japán hatás". Úgyhogy emiatt mondta hogy sosem voltak vele egy idős barátai, meg az osztályában sem volt senki... Olyan érdekes dolgokat hall az ember... Főleg hogy ő így látja. Azért tényleg jó egy jó egyetemre menni, mert itt rengeteg olyan van aki japán, de külföldön élt, meg járt kint, és ők nagyon mások... sokkal intelligensebbek az átlag japánnál.
Most megint csak filozofálgatok, de annyi biztos hogy most nagyon szeretem ahol vagyok, viszont egy életet itt le nem élnék.