Sendai

Gyorsan írok pár sort a Sendai tanításról... Amíg még frissek az emlékek :)

Az az előtti időszakban említésre méltó dolog a múlt kedd. Meg tudnak lepni ezek a japánok. XD Egy Mariko nevű végzős lány hívott hogy üljünk be valahova beszélgetni, mert ő meg most jött haza Amerikából úgyhogy szeretne angolul beszélgetni meg külföldiekkel lenni. Oké, a végén az lett hogy jött még egy Münchenben cserediákoskodott srác, egy Párizsban járt csaj meg még pár random ember és beültünk inni egy kocsmába. XD Délután 6-kor.... Végül a suli melletti padsoroknál a cseresznyefák alatt iszogattunk 11-ig, aztán mindenki lelépett mert ment az utolsó vonat, én meg szépen hazabicikliztem... Miután összeszedtem a rengeteg eldobált sörösüveget. Egy srác volt aki úgy ahogy segített, kiderült hogy ő is koleszos... Ez a koleszos vér..:D

Ez a csapat az elején... Aztán a hazafelé tartó végzősök meg harmadévesek közül hozzánk csapódott még pár ember. Vicces volt velük lenni nagyon, tudnak ők is bulizni HAHAHA Csak ritkán van az ilyen bulis csapatban külföldi... Nekem sem volt kedvem végig maradni, csak aztán jó volt a hangulat...

Mindegy semmi sincs még veszve, azóta tanultam rengeteget úgyhogy kezd egy kis önbizalmam is lenni...

Szóval viszont áttérve Sendaira. Csütörtökön 13.08-kor indult a shinkansenem, a szuperexpress, Tokyo állomásról. Azt hittem el fogok tévedni, de nagyon jól ki volt írva... A 21-es vágányról ment, úgyhogy el lehet képelni mennyi vágány van...:D

Két sor volt, a piros a korábban jövő vonatra várakozóknak, a zöld pedig a későbbieknek. Gondolom olyan esetre mikor pár perc különbség van csak a kettő között. Hát itt nem tudom minek álltak ott emberek, mert a következő 32 perccel az enyém után ment. xD Csak simán betolakodtak előre...
No sebaj:

Nekem nagyon tetszett a kilátás, egy felhőkarcoló és járt benne fel-le a lift, alatta pedig a shinkansen... Megnéztem volna a vágányokat fentről... :)

Végül 15.21 körül értem Sendaiba pedig 304 km Tokyoból. Ez nem a leggyorsabb vonat volt amúgy, azzal hazafelé jöttem. 1 óra 40 perc alatt tette meg az utat.
Sajnos zuhogott végig az eső, ami magas páratartalmat is jelent, úgyhogy a vízben tocsogva keveredtem el valahogy a hotelhez. Sendai állomás nagyon nagy, nem is venné észre az ember hogy "vidéken" van. A vidéki városok közt az egyik legnagyobb Sendai, kb egy millió lakója van... Szerencsére a hotel közel volt a központhoz, így lepakoltam, kávéztam aztán indultam várostnézni. :) Eredetileg Matsushimába akartam elmenni, ez kb 30 km Sendaitól a tengerparton, és rengeteg kis szigetecske van ott meg gyönyörű kilátás... Japán 3 legszebb helye között szerepel és a tsunamit is viszonylag megúszta a fekvése miatt. Viszont nagyon késő lett és már nem mentem el oda, mert mire kiértem volna lemegy a nap és semmit sem látni...
Így elmentem az Osaki Hachiman Shrine-hoz:

Ez az omikuji, bedobsz 100 yent és kiad egy ilyen szerencse cetilit... Rajta van hogy pénzügyileg, szerelmi ügyekben, blablabla mindenben milyen szerencséd lesz. Általában rá szokott lenni írva hogy kis-közepes vagy nagy szerencse, de erre nem volt. És ilyen automatát is először láttam... Máskor bizalomkassza van meg egy nagy doboz tele omikujivel és húzni kell... Végülis egész jó dolgokat kaptam... :)

Nagyon tetszett ez a szentély, pont 30 perccel az előtt zárt be hogy odaértem mondjuk. xD

Az nem az ujjam amúgy a kép sarkában ami elrontja, hanem az iphone tokja lógott bele...:/ Viszont ezek mind iphone-nal készült képek!!

Végül fogtam magam és innen visszasétáltam a hotelhez.. Nem volt messze, és útközben megálltam egy kínai étteremben, ettem igazi kínai tantan rament, ez egy olyan tészta amit a suliban is árulnak, de ez sokkal finomabb volt.. hehe. Megtanítottam a kínaiaknak hogy hol van Magyarország, meg hogy mi az.
(Jaj sokszor bemutatkozásnál mondom hogy Irisz desu, erre visszakérdeznek hogy Igirisu?? XDD Fordítás: Írisz vagyok, erre Igirisu-nek értik, ami Angliát jelent... Úgyhogy hozzá kell tenni hogy nem, az országom Magyarország...)

Kerestem zunda taiyakit, meg más kimondottan sendai ételeket, de nem találtam. :( A zunda egy babféléből sajtolt, zöld színű krém, amit a mochira tesznek rá Sendaiban.

Ez a kínai ramen :)
Végül minden zundás hely bezárt, úgyhogy fagyasztottat tudtam csak venni. XD Jobb mint a semmi... Érdekes volt végigsétálni Sendaion amúgy, nagy város, a központban, de kifelé haladva olyan mint Kanazawa. Alig vannak külföldiek úgyhogy nagyon megbámultak.. haha. Már el is felejtettem hogy milyen érzés... Mindenki hazament a tsunami után... A hotel előtt végül bementem a sétáló utcára még, és útközben ezt találtam:

 Kellemes meglepetés volt :D

Végül ez a sétáló utca, bevásárló utca ilyen fíling volt.. Nagyon tetszett. Csak már sajnos zártak be a boltok, olyan 6-7-8 körül :/ Hát ez a nagy különbség Tokyo meg a vidék között. Itt lehúzhatná a rolót bárki, ha bezárna 10-11 előtt folyton. A Zarában mászkáltam kicsit, de végül vettem pár édességet:

Aztán vissszamentem a szobámba. Az első ice lager nevezetű 7%os sör, amit eddig sehol sem láttam még. A másik tápiókás mangólé, a csoki pedig sárgadinnyés ízetítésű... Egyiket sem láttam még Tokyoban, úgyhogy muszáj volt...:D
Végül a liftbe úgy esett be mellém még egy másik külföldi, akiről kiderült hogy a fő tanár, az új-zélandi pasi akivel együtt fogunk tanítani a következő két napban. Nagyon vicces volt, leültünk a recepciónál és még egy órát dumáltunk, meg utána hajnali 1-2-ig sörözgettünk. Azt hittem valami öreg ember lesz, de nem... 38 éves, most született meg a 3. kisgyereke. :) Mutatott képeket meg minden, szóval tényleg nagyon rendes volt.
Másnap reggel 9-kor gyülekezés volt...

Ez után a reggeli után. :D A hal nem ízlett, de a többi jó volt...

Egy Koseki nevű emberke jött értünk, akinek meg ukrán a felesége...:D Szóval a sok international ember... Mert hát az új-zélandinak meg japán, mi másért lenne itt. Szóval Koseki-san elvitt minket a junior high schoolba először, ott bemutatkoztunk a tanároknak, meg találkoztunk pár gyerekkel is. Egy fontos dolog, ez egy magán junior high school volt!! Még sosem jártam ilyenben, csak államiban, a gimim is állami volt... Hát ég és föld. :D Sokkal szebb, a tanárok rendesen tudnak angolul, az elsős gyerekek odajöttek és angolul beszéltek hozzánk... Wow.

Innen mentünk tovább egy ryokanba, egy tradicionális japán szállóba, ami kb 30 km-re volt Sendaitól. Nem mehettünk messzebb, mert a szülők azért nagyon aggódnak hogy még egy földrengés lesz vagy akármi, és jobb ilyen távolságban tudni a gyerekeket. Ez végülis még Sendai városhoz tartozott, csak fent volt a hegyekben.

Ez volt a szobám, 6 személyes, 6 tatamis szoba, nekem egyedül... MUHAHAHA!
Este megvetették nekünk a futont, úgyhogy nem kellett magunknak szórakozni vele. Igaz 11-tól este 9-ig foglalkozás volt, szóval vissza nem mehettünk. Elég fárasztó volt... Huh. Nem egyszerű egy tanár élete... főleg nem egy olyané aki kisgyerekekkel foglalkozik. 13-14 éves hiperaktív gyerekek, szerintem mindenhol ugyanolyanok. Fent kell tartani a figyelmüket, ami egyre lankad ahogy fáradnak el.... Nem volt semmi a Doug, a másik tanár... Sosem tanult pedagógiát, viszont az új-zélandi minisztériumban dolgozott, ő írta régen a kabinet elnök beszédeit, csak most a gyerekek miatt 5 évre visszaköltöztek Japánba.. Mindenesetre nagyon jól bánt a gyerekekkel, én csak próbáltam utánozni meg tanulni tőle. Mindenki nagyon kedves volt amúgy... én voltam messze a legfiatalabb, kb mindenkinek a fele korban, illetve az egyik tanárnak fiatalabb a legfiatalabb lányánál... XD
De nagyon jó volt!

Ez volt a vacsi...

Nyamiii :D Hamburger steak, rántott ránk, meg mellé az a gyertyatartó szerűség yakiniku volt, húst meg zöldségeket sütöttek rajta... A fedő alatt.

Este meg volt rendes onsen, melegvizes frdő, routenburou, ami kinti medencét jelent... Szóval minden tökéletes lett volna, csak hát ugye ezek tűzforróak. XD Úgyhogy 5-10 perc után kijöttem és hidegzuhany... Volt egy gimis csoport is, és pont a lányokkal egy fürdőbe kerültem.... El lehet képzelni... Annyira nem bámultak mint gondoltam, úgy kellemesen meglepődtem.

Utána még elmentünk sörözgetni a másik amerikai tanárral, aki meglepetés volt h ott volt egyáltalán.. Ő ebben az iskolában dolgozik rendes tanárként.. Vicces volt ő is nagyon, jövő hétre várják az első gyereküket a szintén japán feleségével... :D Lol... 

Elég szar volt hogy kettőig iszogattunk, mert 7kor kelni kellett és 9-től folytatódott a tanítás.. Egészen 16.00-ig, akkor a gyerekeknek egy 2-3 perces bemutatkozó beszédet kellett mondaniuk, amit gyakoroltunk előtte nagyon sokat... Olyan ügyesek voltak!! Úgyhogy az első napi "die little brats" fílingből az lett hogy "jaj de ügyesek ezek a gyerekek! mennyivel többet tudnak az átlag gimiseknél, pedig még csak másodikasok!"

Pár kislány tényleg tök édes volt, és odajöttek beszélgetni hozzám, és tényleg értettek rendesen angolul! Elkérték a címemet és mondták hogy írnak majd levelet.  :))

Sajnos 17.41-kor már ment is haza a shinkansenem, úgyhog yki kellett menni az állomásra... Aztán alvás. :D
Este pedig Black Eyed Peas party várt a koleszban... Úgyhogy lepakol, átöltözés aztán partyyyyy, 2.30-ig persze.
Senki se kérdezze mikor alszok, de még élek, és vasárnap tanultam rendesen....beköltöztem a konyhába mert ott van légkondi, és lehet koncentrálni. Aztán este vacsora pár koleszos baráttal... :) Volt egy srác, nagyon meglepődtem, aki tudott magyarul!!!!! Tegnap jött haza Németországból, ott tanul most építészetet. 2 évig tanult Osakában magyarul, de feladta mert nagyon nehéz volt.. De annyira jól beszélt! Jó kiejtés és megértette az ilyen egyszer dolgokat... :D Mindig mondta hogy köszi, szívesen, meg jó éjszakát... stb. Megbeszéltük hogy ha jövő héten visszajön a koleszba akkor iszunk pálinkát, mert ismeri és szereti is HAHAH... Annyira kicsi a világ.
Nem tudom ki emlékszik a Keyaki nevű japán cserediákra, aki 4 éve volt Fehérváron... Ők is jó barátok ezzel a sráccal.

No mindenestre még pár kép amit ott a ryokan körül csináltam... Volt egy kis szabadidőnk körüljáni :)

Ez a csoport :)

Tanítok...:D

Azt elfelejtettem említeni hogy yukatában sörözgettünk a ryokanban. :D

Olyan szép ez a kimono... Volt egy régi épület a ryokan mellett, ami jelenleg étteremként funkcionált, és nem tudom hány éve a császár is meglátogatta... Ez ott volt kiállítva.

Ez volt az ebéd... :D Sajnos nem itt persze....

Na nagyjából ennyi a nagy élmény eddig....

A koleszban:

Csak ilyen dolgok történnek... Mindenki folyton tanul és elege van a melegből. :D
Mert végre megérkezett a várva várt 34 fok, 90%-os páratartalommal kísérve.... Minden épeszű cserediák menekül haza a nyáriszünetre, én meg elmegyek inkább táborozni a hegyekbe, ahol meg fogok halni valószínűleg....
Bár! A szobámban sosem használok légkondit. Mindenki hülyének néz, de megfájdul a fejem tőle.... Úgyhogy napközben behúzom a függönyöket, este meg éjjel szellőztetek és így viszonylag élhető... :)

Holnap lesz az első vizsga, japán nyelv, aztán jogi japán... szurkoljatok.. Kondizok egyet, mert már nem bírok koncentrálni, aztán majd utána tanulok...
(Egy jó módszer amúgy, este meg reggel jeges zuhany!!)
Majd írok a hétvégén még..


Arisa, gomenne, I'm too tired to update in English... HAHAH I'll do it next weekend, I promise. Appearently  there are people reading the blog in English too... I'm happy to know that. :)