Olvastam ma egy érdekes cikket. Nem mostani, még márciusi:
http://vastagbor.blog.hu/2011/03/23/gyere_haza

Épp az itthoni orvoshiányról olvastam, mikor erre rátaláltam... Tényleg szomorú hogy elmegy innen az orvosok többsége, és kb évi 1500 fővel dolgoznak kevesebben az egészségügyben. :(
Ennek a cikknek, de leginkább a hozzá fűzött kommenteknek a tartalma volt érdekes. A kereszténydemokraták összeállítottak 10 pontot, aminek haza kéne csalogatnia a külföldön élő és dolgozó magyarokat.

10. Versenyképes, egykulcsos adó
2011. január 1.-től Magyarországon 16% a személyi jövödelemadó kulcsa. Ez még Európai Uniós viszonylatban is nagyon alacsony adókulcs.

9. A “magyar álom” - szabad pálya az új ötleteknek
Az “amerikai álom” korszaka végetért. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a piacok beteltek, és nagy ritkán, egy-két új cégnek sikerül betörni a nagyok közé. Míg Magyarországon érdemes az ötleteidet saját vállalkozással kamatoztatni, addig nyugaton nincs más lehetőséged mint multiknál elhelyezkedni.

8. Túró Rudi
Mondj egy másik országot, ahol rájöttek arra, hogy milyen finom a tehéntúró csokoládéborítással...

7. Budapest - multikultibb mint gondolnád
A hazatérők közül többen felfedezték már, hogy a nyugatabbi országok szokásai, ételei (miegymás) kis keresés után mind megtalálhatóak Magyarország fővárosában. Ugyanez nem mondható el fordítva.

6. Aranyat érő nyelvtudás
A magyarok sajnos nem gyakran beszélnek felsőfokon idegen nyelveket. A te külföldön megszerzett nyelvtudásod ezért aranyat érhet, ha el szeretnél helyezkedni.

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás
OK, nincs minden kórházban plazmatévé. Viszont az orvosok értik a dolgukat, és egy rendelés nem kerül 80 euróba.

4. Pörkölt nokedlivel, ropogós parasztkenyérrel és csalamádéval.
...és egy kancsó Egri Bikavérrel.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok
Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele. Egy baráti beszélgetés során is sokkal jobban megértesz valakit, akivel egy kultúrkörből jöttél.

2. Családbarát szociális rendszer
Csak egy példa: Magyarországon 3 év a GYES. Az Egyesült Államokban pár hét...és az idén bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk.

1. Az érzés...
amit akkor érzel, amikor a repülőablakból meglátod a kivilágított Budapestet, amit akkor érzel amikor az olimpián meghallod a magyar himnuszt, amit akkor érzel, amikor a Balaton fölött nézed a tűzijátékot."

Hát én jót szórakoztam ezen.... A kedvenc kommentem, amit találtam megválaszolta mindet:

10: inkább leadózók 40%-ot a 4000 EUR ból, köszi
9: Magyarországon kisvállalkozni ma? Öngyilkosság...
8: Külön hűtős furgon hozza hetente a túró rudit gyűjtőforgalomban a családnak
7: Hát igen, egyre több a cigány, néger, kínai
6: Otthon nem kellettem 4 nyelvvel, utólag ne sírjanak utánam
5: De nem is öl meg az orvos! Otthon meg jattolsz vagy meghalsz
4: Utálom a pörköltet meg a csalamádét. A mediterrán ízeket kedvelem.
3: Jó pina van mindenütt.
2: Erre inkább nem reagálnék... hazugság.
1: Autóval közlekedem, és a tengeri sós párát nem vagyok hajlandó itt hagyni.

Olyan szomorú hogy ez így is van... Annyira meddő vállalkozás hazahívni a külföldön élőket ilyen homályos, semmitmondó ígéretekkel. Ki jönne haza azért, hogy itt a 4 nyelvtudásával ne tudjon elhelyezkedni? De cserébe magyar levegőt szívhat... X)
Persze a kommentekben szokás szerint minden második így kezdődött hogy "én nem leszek akkora paraszt, mint te, te rohadék" és mindenki szidta egymást, de azért tényleg komoly mondanivalójúak is voltak. Bennem az maradt meg, ahogy az egyik ember írta, hogy itt élni, olyan mint egy olyan kapcsolatban lenni ami kikészíti, felőrli az embert. Nem tud nélküle élni, de nem tud vele sem. Ez talán pont ilyen érzés. De csak az tudhatja, aki egyszer már élt külföldön huzamosabb ideig. Tehát nem egy nyaralásra gondolok... Azok, akik egyszer látták a nyugati (vagy épp távol-keleti) fejlettséget, színvonalat, sokkal nehezebben fogadják el utána ami itthon van. És ez szerintem így 100% igaz.
Nagyon szeretem Magyarországot és jó volt hazajönni (most meg jó lenne elmenni), de hosszú távon szerintem elviselhetetlen, hogy a politika teljesen áthatja az életet, mindenki mindenhol panaszkodik (sokszor okkal, lásd: egészségügy, oktatás) de emellett itt van a sok rosszindulatú "ha nekem nem jó, neked sem lesz" emberke...
Ami számomra nagy csalódás most, hogy az összes svéd, francia, finn, japán ismerősöm (korabeliek) el tudnak menni dolgozni (csak diákmunkára, vagy ahogy Japánban mondják "baito"-t csinálni) és össze tudnak vele szedni annyi pénzt, hogy azzal el lehet menni külföldre, meg lehet belőle venni ezt meg azt. Itt meg van 500ft/óra diákmunkáknál átlagban, és az még igazából jónak számít X(( Hogy akarják a kereszténydemokraták a fiatalok számára a lehetőségeket meg egyáltalán akármit biztosítani, ha nemhogy a diplomásoknak, de még a diákoknak sem tudnak egy kurva piacképes munkát adni? Mindenhova csak protekcióval lehet bekerülni, és a fizetés akkor sem lesz jobb. X) Azt akartam ezzel mondani, hogy ennyivel indul hátrébb egy magyar fiatal pl (mint ahogy abban a futóversenyes reklámban a cigány kislány) egy nyugat-európaihoz képest. Svájci barátnőm 10 nap alatt keres 200.000 ft-nyi pénzt nyári munkán, és majd abból megy utazgatni Európában... Hát jó neki. Ez annyira dühítő. A Katarina pedig a könyvesbolti munkájával (diákmunka) majdnem annyit keres hétvégenként mint apukám rendesen.... Így könnyű.

Ilyenkor érzem, hogy szeretném Magyarországot valahonnan messziről szeretni, és a távolság meg az idő megszépítené akkor az emlékeket. Néha haza kell járni persze lerombolni ezeket az ábrándokat.

Még mindig annyira nehéz itt lenni, visszailleszkedni ebbe az életformába. Imádom a barátaimat meg a szabadságot meg mindent ami itt van, de valahogy... nem ez kell nekem. Dolgozni akarok, önállósodni és megállni a saját lábamon és tessék, van rá lehetőség???? Kurvára nincs. Miért változott meg minden? Vagy én miért és mikor változtam meg ennyire? Sokat gondolkozom ezen. Hogy Japánban mégis MI változtatott meg engem ennyire. Most nagyon hiányzik, írtam 1-2 barátomnak, a tanárnőmnek meg a tokyói anyukámnak... Ő is írt nekem múlt héten. Hazamennék nagyon szívesen oda. =( Japán egyetemista akarok lenni. (Persze ez nem jelenti hogy nem várom az itthoni egyetemi életet.... sőt, végre valami ÚJ, végre kitörni a hétköznapokból, Pestre költözni, egyedül élni, erre vágyom!!)