Sötétség délben

Arthur Koestler - Sötétség délbenjéből szeretnék idézni 1-2 részt, ami nekem nagyon tetszett.

"A népek által megszerezhető és huzamosan is megtartható egyéni szabadság mértéke az illető nép politikai érettségénke fokától függ. A fentebb említett ingamozgás arra látszik utalni, hogy a tömegek politikai érésének folyamata aligha írható le valamely egyelnetesen emelkedő görbével, mint például az egyes ember felnőtté érése, hanem ennél sokkal bonyolultabb törvények irányítják.
A tömegek érettsége abban nyilvánul meg, hogy képesek-e felismerni önérdekeiket. Ennek azonban előfeltétele a termelési viszonyok és a javak elosztásának bizonyos fokú megértése. A népek demokratikus önigazgatási képessége tehát egyenes arányban áll azzal, hogy az illető nép milyen mértékben értette meg a maga társadalma szerkezetét és e szerkezet működésének törvényeit.
Azonban a technika fejlődésének minden újabb lépcsőfoka egyre bonyolultabbá teszi a gazdasági szférát, új tényezők megjelenését eredményezi és megváltoztatja az egyes tényezők egymáshoz való viszonyát, ezért időbe telik, amíg a tömegek megértik és kiismerik a megváltozott viszonyokat. A technikai haladás minden ugrása egy lépéssel lehagyja a tömegek mindig csak viszonylagos intellektuális fejlettségét, következésképpen visszaveti politikai érettségüket is. Néha évtizedekbe, máskor nemzedékek életébe telik, amíg a nép fokról fokra alkalmazkodik az új viszonyokhoz és tudatossága ismét eléri az előbb már elért szintet, miáltal ismét képes lesz ugyanolyan szintű önkormányzatra, mint korábban, a civilizáció alacsonyabb szintjén. A tömegek politikai érettsége tehát nem mérhető abszolút mértékkel, hanem csak viszonylagosan határozható meg, vagyis a civilizáció pillanatnyi szintjéhez képest.
Amikor a tömegek tudatosságautoléri az objektív viszonyok fejlettségi szintjét, óhatatlanul bekövetkezik a demokrácia térnyerése, ha nem békés úton, akkor erőszak árán. Amíg a technikai civilizáció újabb ugrása - például a repülő vetélő feltalálása - ismét vissza nem veti a tömegeket a viszonylagos fejletlenség állapotába és lehetővé, sőt éppenséggel még szükségszerűvé is teszi az abszolút uralom valamely formájának újbóli bevezetését.
A folyamat a többszörös zsiliprendszeren átemelt hajó példájával érzékeltethető. Amikor a hajó beúszik az első zsilipkamrába, a víz szintje igen alacsony a kamra magasságához képest; ekkor a hajó felemelkedik, amíg a víz szintje el nem éri az illető zsilipkamrában lehetséges legmagasabb szintet. Ez a magasság azonban illuziórikus csupán, hiszen a következő csilipkamra falai még magasabbak s ezért szükségképpen előről kezdődik a vízszintek kiegyenlítése. A zsilipkamrák falai példánkban a természeti erők és a technikai civilizáció objektív viszonyait jelenti; a zsilipkamra vize pedig a tömegek politikai érettségének szintjét. Értelmetlen lenne ezutóbbit a tengerszint feletti magasság abszolút számaival meghatározni: mindig csak az épp soron lévő zsilipkamra vizének viszonylagos szintmagassága számít."