Gokayama - KIA trip

Nem rég értem haza Toyama Prefektúrából, azon belül is Gokayamából :) A japán tanárnőm és a KIA - Komatsu International Association - szervezték ezt az utat, mindössze 500 yenért elvittek minket busszal Gokayamáig, s kaptunk ebédet is, valamint kipróbálhattuk hogyan kell tüzet csiholni korabeli eszközökkel, és mindezek után elkészíthettük a saját tradícionális japán merített papírból készült képeslapjainkat :D Végül, de nem utolsó sorban pedig elmentünk egy nagyon szép faluba, ami jelenleg azt hiszem skanzenként szolgál, szóval megmaradtak a korabeli házak de némelyikben meg is lehet szállni.

Akik részt vettek az úton, azok a Komatsuban élő külföldiek. Főleg brazilok, vietnámiak, kínaiak... meg egy uruguayi srác meg én :D Tök aranyos és jó arc új emberekkel ismerkedtem meg, pl a Takahiro egyik kínai kolléganőjével, akit Yuunek hívnak, és egy hónapja helyezték át ide Tokyoból, úgyhogy senkit sem ismert még.

Reggel 9.20 körül volt a gyülekező, Mama elvitt oda kocsival kivételesen, ott találkoztam a Takahiroval aki szintén odaért időben XD Ő a 29 éves brazil srác aki két évre van itt, valami kutatói dologgal... Jött volna a barátnője is elvileg, de ma reggel visszamondta.



Ez a kis triónk, Takahiro, én, Washington, az uruguayi srác :)

Mielőtt felszálltunk a buszra megismerkedtem Yuuvel, azóta Yuu-chan, aki a Takahiro kínai munkatársnője. Kb 30 év körüli, hong kongi lány aki 6 éve él Japánban :) És már meg van beszélve hogy megyek vele, meg a Son-channal, egy másik kínai lánnyal valamikor vacsizni novemberben :)



Bal oldali a Yuu, én, Son-chan

Végig a Yuu mellett ültem és nagyon jól elbeszélgettünk. Legnagyobb meglepetésemre először a Komatsu nem tudommilyen művelődési házba mentünk, ami egyben múzeum is volt, és megtekinthettünk a Komatsu környékén talált több ezer éves sírokból előkerült eszközöket és tárgyakat.



Nem szabadott fényképezni, de ezt később közölték XD Sikerült itt egyből az elindulás után iszonyatosan leégetni... Volt egy vietnámi srác, aki az én kis Kiyoshi-kun nevezetű abszolút kedvenc 7 éves kissrácommal játszott meg vigyázott rá, és így odajött hozzánk mikor ezek előtt a szobrok előtt álltunk és mondott valami iszonyat hosszú hülyén hangzó dolgot, amire azt hittem hogy a neve, és megkérdeztem h van-e beceneve... XD Kiderült hogy csak a szobrok táblájára írt dolgot olvasta fel -.-""" Vagy valami ilyesmit, nem vagyok benne biztos de elég gáz volt XDDD Honnan tudjam hogy az nem egy vietnámi név? ;_;"
Na de utána elnézést kértem tőle és beszélgettünk a buszon, azt hiszem Heiou-nak hívják... Azt mondta hogy úgy nézek ki, mintha egy filmből léptem volna ki... XD Pont ő és a Kiyoshi ültek mellettünk a buszon...

Ezek után kimentünk a múzeum egy kinti részéhez, ahol megmutatták hogy kell tüzet csiholni:





Volt ez a kerek izé, rá kellett állítani egy még sima felületre, és rátekerni azt a kötelet úgy, hogy ha lenyomtad akkor egyből visszatekeredjen...

Én is kipróbáltam, és azt hiszem a végén mindenki más is :)





Yuu is próbálkozik:


És Takahiro is:



Végül itt megköszöntük ezt a foglalkozást, és 10.30 körül elindultunk eredeti úticélunk, azaz Gokayama felé.

Ilyen hegyeken keresztül vitt az utunk:



Elnézést a csapnivaló minőségért, nem a legjobb buszból fényképezni...
Nagyon szép volt amúgy a táj, magas hegyek közt egy kis úton mentünk, ami kifogástalan állapotban volt, rengeteg alagúton kellett átmennünk, kilóméter hosszúakon... Itt ezek elég hétköznapi jelenségek, Ishikawa-kenben is rengeteg van belőlük, s a legtöbbnél és külön szervízjárat is meg van építve párhuzamosan a rendes úttal.

Pontosan, halál pontosan 12.30-kor odaértünk a Gokayamai Papír Falu-hoz.. vagy nem is tudom hogy fordítsam...



Ezután bementünk az épületbe, ahol megmutatták nekünk hogy kell csinálni ezt a híres papírt. Elvileg ez a hely része a Világörökségnek, s 1200 évvel ezelőtt, mikor a washi - azaz a japán merített papír nagy értéknek számított, 20 tekerccsel is ajándékoztak belőle az uralkodónak.



Először a hölgy megmutatta, hogy kell csinálni, fogni azt a keretet és belemeríteni a folyadékba, amibe bele vannak áztatva különböző rostok. Elég nehéz lenne elmagyarázni hogy pontosan miből készült ez a dolog, különböző növények, azt hiszem elég ritkák, rostjaiból... A lényeg, hogy különleges.
Szóval miután ő megmutatta nekünk, mindenki megkapta a maga kis formáját és meríthetett papírt :D 3 réteget kellett meríteni, először rázogatni jobbra.balra, aztán néhány mp-et várni, majd mégegyszer belemeríteni a folyadékba. Aztán ezt megismételni. Ezutáb az előre kiválasztott mintákat rátenni a tetejére, s az az utáni részt az ottani emberekre bízni, akik majd még egy vékonyabb réteget tesznek a tetejére, majd felteszik egy nagy forró táblára, ahol néhány percen belül kiszárad.



Egyszerre 8 ember dolgozhatott...



Itt teszik rá a végső réteget mielőtt kiszárítanák.

Én is dolgoztam :D Takahiro volt olyan kedves és csinált képeket is ^^



Nagyon elmélyedtem benne:



Aztán rátettem az általam kiválasztott díszeket:



A középsőre rá van írva a nevem, a két szélsőre meg japánul illetve angolul hogy Gokayama - World Heritage

És kész a mestermű:



És a kész mestermű száradás közben: (negyedik oszlop második sora)



Egy fél-csoport kép :D



3 random ember a bal szélen, a lány japán, a srácok vietnámiak, aztán Washington (uruguayi), én, Yuu, Son-chan (mindketten kínaiak), 2 brazil akiket nem ismerek, aztán az én drága nagyon szeretett japán tanárnőm, Kitagawa-sensei <3333 aki szervezte az egész utat :)
Első sor, előttem a Takahiro,mellette pedig Marcia - egy brazil hölgy :)

Kilátás fentről:





Végül innen Ainokura-ba mentünk, mely Toyama nyugati részén van magasan a hegyek közt. Ez a kis falu is a Világörökség része, 1600-as években épültek a legrégebbi épületei. Selymet és más anyagokat termeltek/készítettek itt, s elég híres túriste központ.. tele is volt emberekkel. Tényleg meg is lehet ezekben a házakban, de asszem nem akarom tudni az árát, így Japánt ismerve XD





Van ennek a helynek egy tradicionális hangszere, aminek gőzöm sincs mi a neve, de így néz ki:



Megpróbáltam közben táncolni is XD Mert azt mondták hogy ezt fesztiválokon tánc közben használják XD



Ennek annyira tetszik a fílingje:



Egy majdnem-csoportkép, a kicsik ugyanis hiányoztak: (megtaláljátok a kakukktojást? :DD annyira bírom, hogy itt a brazilok is japánok inkább, külsőre mindenképp :D)



És a végére az egyik abszolút kedvenc képem:



Mondjátok hogy nem szép? :)



Másrészt:
Pénteken kiléptem a klubból.. úgy értem elmentem az edzés végére, és már mindenki tudta hogy kiléptem, mert elvileg a sensei közölte velük, de senki sosem szólt róla egy szót sem az iskolában, semmivel sem adták tudtomra... A lényeg, hogy elmentem és megköszöntem nekik ezt a 6 együtt töltött hónapot, hiszem szinte minden nap együtt edzettünk... Velük töltöttem kb a legtöbb időt.. Közben jól elsírtam magam kb az első 5 mondat után XD Úgyhogy a felét nem tudtam elmondani annak amit akartam, mert annyi minden volt áá.. Végülis nagyon nagyon szerettem ott lenni, és hiába vigasztaltak, hogy majd találkozunk a suliban, meg izé, akkor is valaminek vége van. Vége van annak, hogy együtt edzünk mindig, hogy ott ülök és hallgatom az elsősök hülyeségét, néha megkérdezem hogy ez meg az mit jelent, és akkor tanítanak valami iszonyat helyi szleng szót, amit a másik városban sem értenek már, hogy együtt gyülekezünk, hogy ugyanazt a melegítőt viselve megyünk valahova, egyáltalán az egész... A folyamatos edzések, úristen most kb számoljak 50000000 plusz kilóval???!!
De persze az egyik elsős fiú így elkezdte parodizálni amit mondtam, "jajj nagyon magányosak leszünk nélküled"... meg hasonlókat, azt hiszem el lehet képzelni hogy milyen hangsúllyal, és nem egy lány ezen röhögött végig.. Pf.
Nem tudják amúgy hogy kezelni itt az érzelmeket, így megkérdezték hogy jól vagyok-e, mikor szipogtam, meg a végén megöleltem az egyiküket, akivel így tényleg többet beszélgettem az elején, Azusa... Ennyit sose figyeltek rám rendesen, mint most XD De most ezt bánom, ezt sírom vissza... ez jelentette végülis hogy a része voltam, nem? Hogy nem szenteltek különösebb figyelmet annak, hogy mit csináltam, mert nem voltam annyira béna, illetve értettem az utasításokat.. Ergó nem kellett külön figyelemmem kitűntetni. Na de ezek már mind "késő bánat" szintű dolgok... ennyi vége. De ők ezt nem fogják megérteni, nekik csak a külföldi volt aki eljárt velük edzeni. De nem tudok kiigazodni rajtuk igazából.
Szóval ez így nem esett jól, de hát vége... ennyi. Most már van sok időm, majd elleszek.. a harmadikasoknak is lesz sok ideje mostantól, úgyhogy reménykedhetek hogy velük tudok eljárni majd ide-oda.

Utána itt aludt a Kata, szerencsére, és megettünk kb két tonna édességet, és megnéztük a Másnaposokat meg másnap a The Nightmare Before Christmast :D Jaj istenem de hiányoztak ezek az ottalvós lányos esték :DD Rengeteg mindenről beszélgettünk, utána meg csak youtubeon mutogattunk egymásnak videókat, ez a "és ezt ismered?" "és ezt?" "és ezt???" etc... :D
Utána egyedül vacsiztam mondjuk, de ittam csokisbanános tejet :D Ez volt a szombat est fénypontja XD

Ismét az iszapkatasztrófáról

Megkerestem azokat az újságokat, amikben erről írtak... Angolul több van, lehet hogy érdekel valakit:

Ez a mai újságból van:


Kicsit régebbiek:





Valamint a komatsui újság cikkje:


Emellett a chilei bányászok története még ami nagy port kavart, néztem élőben ahogy felhozták a 2. embert :)) Azóta már biztos mind a 33-uk ki lett hozva, mert reggel a 28. embert hozták fel, miközben mi reggeliztünk..

Iszapkárosultak a japán TV-ben

Ma reggel 7-kor megyek le reggelizni, és Mamáék mondják hogy nézd Magyarorszáááááág!!!!
Leültem és néztem és pont tényleg az iszapkatasztrófáról volt szó, most engedték be a japán riportereket először az elárasztott területekre... és mindez a Zoom in-ben volt, ami az egyik leghíresebb/legnézettebb reggeli TV műsor... Annyira fura volt Mo-t látni benne hogy valami hihetetlen. És meginterjúvoltak egy öreg bácsit, aki mondta hogy "Itt nem lehet élni, ezt nem hiszem el, ehhez tíz év sem elég hogy rendbejöjjön" és elég erős tájszólása volt, és alatta japánul feliratozták, meg öreg néni sírt hogy mindenét elvesztette... olyan fura volt ezt japánul nézni/hallani O_O De nagyon sajnálom őket ettől függetlenül =(

Múlt csütörtökön benne voltak a Daily Yomiuri-ben, egy angol nyelvű újság az itt élő külföldieknek, végre angolul si el tudom magyarázni, meg utána a pénteki Komatsui hírlapban is (!!!) volt egy rövid cikk... ami nem söemmi azért. Csak elég szomorú hogy ezzel lettünk ennyire híresek.
Mamát felhívta még múlt héten valamelyik ismerőse, hogy látta akkoris a TV-ben a közvetítést és hogy én jól vagyok-e, meg a családommal minden rendben van-e.. tök aranyos tőle.
Igaz a fiataloknak gőzük sincs erről, mert híradót sem néznek sokan XD

Más.... ma végre kártyás telefonra váltottam. Már régen meg kellett volna tennem :S A japán mobilszolgáltatókról annyit kell tudni, hogy van 3 nagy, Softbank, Docomo meg Au... meg van vodafone is elég elenyésző... Nekem Softbankos telóm volt, vagyis van még mindig. Most esett le, hogy ez volt élete első előfizetéses telója :D És azt hiszem utolsó is, mert ennyit én nem fizetek ki azért hogy mailezhessek XD
Annyit mondok hoy 6000 yen körül volt minden hónap... Ki lehet számolni -.-" És a családomat megkérdeztem, hogy kártyás nem lenne olcsóbb? Áááá nem, az még bonyolultabb és még ezt meg azt fizetni kell... Oké, nem hittem el, bementem a márkaboltba megkérdezni és még ma váltottam :D Teljesen gyorsan és olajozottan ment a dolog, imádom a japán ügyintézést. :) És soha nem kell hülyének érezned magad, nem néz hülyének az eladó hogy még ezt sem tudod...
Mellesleg a mobil számlája 10 napos részekre van bontva, szóval ha lemondanád akkor addig a napig használt részt kell csak kifizetni.

Most vannak a második félév évközepi vizsgái... chuukan tesuto. XD Ma kemény 9.45-kor befejeztem a sulit, és holnap is 12-ig leszek csak ott szerintem :) Ez a hét laza lesz... Pénteken meg először (!!!) mióta itt vagyunk, itt alszik a Kata :) Nagy film maraton és őrültség HHAHAHA :D

Amúgy mostanában egyre többet gondolok arra, hogy nem akarok innen hazamenni... Úgy értem Komatsuból el Tokyoba vagy Osakába, és ott élni *o* De Japánt nem akarom elhagyni... Ha itteni fizetésből él az ember, sokkal egyszerűbbek a dolgok, és végülis itt minden megvan ami otthon nincs. Igaz egyetlen dolog nem.. a barátaim. Miattuk lesz a legjobb de a legfájdalmasabb hazaút egyben az a jövő február 6-ai...

Mindenképp vissza kell jönnöm ebbe az országba. Igaz hogy meghámozzák a szőlőt is szemenként, tisztaságmániások, sok a szakbarbár, alacsony a legtöbb ember és a srácok is nőiesek.. de ennek ellenére szeretek itt lenni :DDD A családdal egyre jobb a viszonyunk, most már a Momokával is beszélgetek többet, főleg az AFS jelentkezése miatt, de az is több mint a semmi... Már többet mesél a suliról, meg én is neki :) Azt mondja teljesen rámkttantak az osztálytársai mikor mutatott rólam egy purikurát :DDD

Október 23-30-ig Hamamatsuban leszünk körzetcserén :) A mi kis triónk helyet cserél az ottani 2 lánnyal. Egy hétig más családnál fogunk lakni és egy általános iskolában fogunk angolt tanítani. mivel középiskolába egy hétre beállni túl problémás lenne... egyenruha, stb. Az én családomról annyit tudok, hogy Tanaka Tomohiro az apuka és van egy kis Anri-korú lányuk :D A Yukának meg a Katának meg bezzeg 2 középiskolás FIÚ testvére van... pff.. Na először kb elsírtam magam hogy nemééér már megint én fogtam ki... de aztán rájöttem, hogy Hamamatsu legközepén a városközpontban lakunk, és cuki kisgyerekekkel lehetek sokat, meg akkor valszeg fiatal az anyuka :) Szóval a középiskolás barátokat megint elfelejthetem xD De nagyon jónak ígérkezik :D

DonDon matsuri - Komatsu

Ma ismét volt egy fesztivál a városban :) Igaázóbl eléggé hasonlított az összes többire, meg még a zene meg a felvonulás is ami volt, a kanazawai Hyakumangoku Matsuri teljes koppintása volt szerintem. Egy kicsinyített verzió :D Az a különbség, hogy itt voltak koncertek is, meg este volt a felvonulás és a táncok is kicsit különböztek. 10-kor találkoztunk a Maddie-vel, Yukával, Billyvel és a Chelsea-vel. 2 amerikai, 1 kanadai, 1 thai :) Lekésték a vonatot, amin valahogy nem lepődtem meg, úgyhogy képesek voltak lejönni Kanazawából gyorsvonattal, amivel ugyan 18 perc az út, de 1000 yen =OO Nem tudták szegények.. :S

Utána sétálgattunk az állomás körül, mivel ez az egész rendezvény ott volt. Elmentünk a Mekibe ebédelni, tökjó menük vannak itt, teriyaki burger pl :D
Ma van a Kata szülinapja, de ő nem volt velünk, mert az osztálytársaival ment... Találkoztunk 2szer, meg mielőtt hzamentek az osztálytársai, velük voltunk 1 órát kb :)

4.30-kor elmentünk a Kata osztálytársának a bandájának a koncertjére, Zell a nevük és visaul kei együttes :D A dobos srác, Asada Ryosuke a Kata egyetlen fiú osztálytársa XD A srác így 183 cm magas kb, és teljesen rendes izmos testalkata van.. szóval eléggé a nagyon jó pasi kategória :D Még magassarkúban is alacsonyabb voltam nála =O Az énekesük egy csaj volt, és mindegyikük mint kiderült az Ichiritsu suliba jár, ez a Katáé... A basszeros meg a Kata barátnőjének a bátjya :D Nem mázlista? Még fanservice is volt, úgyhogy a koncert jól sikerült szerintem, utána kint beszélgettünk, illetve végigültük a következőt. Vicces volt hogy a Zell koncerten teltház, utána meg ültek bent 10-en kb XD A Kata barátnői, Ami, Naoko, Sayaka meg nem emlékszem ki volt még, annyira aranyosak voltak! A Naoko így egyből a nyakamba ugrott :DD Meg megölelgetett, meg letapizott elég rendesen XD Fiút ilyenért fel szoktak pofozni... Kata mondta, hogy őt is minden reggel letapizza, szóval egy érdekes lány XD De iszonyat édes, és magasasságra pont annyi mint én :) Csak neekm ma ugye magassarkúban kellett lennem... XD Ami annyit tesz hogy két kezemen meg tudom számolni a nálam magaasabb embereket.. Na de tényleg érdekes volt, hogy ennyire simán ölelgettek mindenkit meg ennyire nyitottak voltak. Már megértem hogy a Kata miért szeret annyira suliba menni.

Utána 5-en sétálgattunk a lányokkal, mert a Billy lelépett még a koncert előtt, jól meg is szívta XD Lemaradt mindenről kb... De előtte voltunk játékteremben, autóversenyeztünk, meg valami lövöldözős játékkal is játszottunk :DD Úristen bárcsak több pénzem lenne ilyen hülyeségekre költeni.. ez egy elég népszerű szórakozási fajta Japánban. Akármikor mentünk purikurát csinálni, tele volt... No lifer felnőttekkel meg iskolásokkal akik suli után oda járnak..

Az összes arrafelé kószáló iskolássrác meg idősebb srác minket bámult, főleg mikor a Yukáék hazamentek és már tényleg csak 3-an az "igazi külföldies külföldiek" maradtunk ott... Odajöttek ketten is, így angolul kommunikálni, azt hiszem karaokézni hívtak minket, de nem értettük igazán, meg ilyen foghíjas nem túl szimpi alakok voltak.. Úgyhogy mondtuk hogy byebye, ők meg örültek hogy külföldiekkel beszélhettek. Mikor meg az állomásra mentünk vissza, egy -szerintem -részeg srác,v agyis többen is mondogattá hogy I love you, meg hozzátették a végén hogy I need you... Ez a kettő így egyben egy AKB48 számból van véve, úgyhogy majdnem visszafordultam hogy megkérdezzem hogy AKB?? XD

Na de a szomorú dolog így ma az volt, hogy néztem hogy milyen édes osztálytársa vannak a Katának... nekem miért nincsenek? Semmi barátom nincs a suliban kb. Sok embernek köszönök reggel, de nem tudunk semmiről sem beszélgetni, egyszerűen nincs témánk. A 3-asokkal jobban elvagyok, de a másodikasoknak nem tudok a harmadikasokról beszélni, mert számukra ők az istenített senpai-ok, és úristen, aki velük lóg az most miért van velük, kis paradoxot okoz a világukban... Annyira.. sokszor érzem magam nemkívánatos személynek. Az osztályom ilyen "dou de mo ii"... semmilyen kb.. aranyos.. Még az 1 hónapja jötteknek is több barátja van...
A Kata osztálytársai szerint az én sulim furcsa, és nem járnának oda még akkor sem, ha elvileg magaasabb szintű.. Szóval akkor nem én vagyok fura? Nem bennem van a hiba? Én azt se tudom kb h ezek mit csinálnak a szabadidejükben, mi a hobbijuk, mit szeretnek, nem szoktam omiyagét sem hozni nekik... De mindezt azért, mert a legkevesebb érdeklődést nem mutatják irántam... A fiúk néha igen, de a lányok.. beszélnek a saját dolgaikról és ennyi. Nem azt mondom hogy ignorálnak, csak így a kérdéseken meg az alap kedvességen kívül semmi mélyebb. Ilyen hogy elhívjuk egymást ida-oda egyáltalán nincs. A legjobb iskolai barátnőm sztem a könyvtáros tanárnő :DDDD

Jaj tegnap amúgy voltunk Kanazawában moziban :) Megnéztük a Kimi ni todoke című filmet. Miura Haruma a főszereplő ami már magában garancia volt egy jó filmre és nem is csalódtunk :D Nagyon tetszett a sztori is, és annyira más ilyen középiskolai filmet nézni úgy, hogy magam is itt járok középiskolába, tudom milyenek az órák, a tanárok, hogy tényleg lehetnek ennyire gyökerek...

Szóval furcsa, vicces nemtudom... Imádom Japánt, csak ami jelenleg az életemet magában foglalja az:

I wanna heal, I wanna feel
Like I'm close to something real
I wanna find something I've wanted all along
Somewhere I belong

Sport festival - 運動会 again

Múlt hétvégén a családom Nagoyába ment, mivel a Momokának és az Anrinak zongora versenye volt.. mellesleg Momoka ezüst érmes lett, így sajnos országosra nem mehetett, ami miatt elég csalódott volt, az Anri meg különérmet kapott :D Szóval taroltak... Anri most indulhatott először, mert csak shougakkou 2.-as, szóval mint Mo-n másodikas, és normálisan ennyi időseket nem nagyon engednek tovább.
Na a lényeg a lényeg, hogy nekem meg Mamáék barátjánál, a Muroi családnál kellett aludnom egy napot. Véletlenül volt náluk egy orosz srác is, 1 hónapra :)) Egyetemi programmal jött Japánba, 25 éves szal már nem egyetemista amúgy XD Úgyhogy szombat este vele meg még két másik orosz sráccal lógtam, mert most a 3-uk van itt Komatsuban... eddig 3 német csaj volt, velük is mentem ida-oda néha.. Pl jetski-zni velük voltam :D Kettőjükkel jóban voltam, de a 3. nagyon fura volt.. Így lenézett kb mindenkit mert nem vagyunk németek meg japánok se v nemtudom...
Most a 3 srác közül egyikük alig tudott angolul, úgyhogy így japánul beszéltünk meg fordítottak neki a többiek, de tök poén hogy 19 éves volt és már harmadikas egyetemista =O Aki az én családomnál volt, ő legalább tökéletesen beszél angolul úgyhogy elvoltunk :) Hajnali 3ig beszélgettünk vele meg a fogadó anyukával, akit szintén Mamának hívtam. Nekik van 2 gyerekük, Risa és Kousei.. aki egy kis szemét. -.- Aranyos amúgy, csak hisztis és sztem ha Mo-n így merne beszélni vki az anyukájával, már háromszor lekevert volna neki egy atyai pofont az apja... Ennyi idős korban még nevelhető xD De hát itt az apuka sem tiszteli az anyukát igazán...

Na a lényeg, hogy ezek után elég nehéz volt vasárnap hajnalban felkelni XD A Kousei amúgy basebell klubban van bent, szal reggel 6.30-tól van edzése..Anyuka kelhet 5kor hogy bentout/ebédet készíítsem neki... De anyuka elaludt XDD Úgyhogy én a hisztire ébredtem, amit levágott a gyerek :'D

Maga a fesztivál 9kor kezdődött, és kit látok meg elsőre?? IGEN, AZ OFŐMET XDDD Ő is arrafelé lakott, úgyhogy az ő vűrosrésze is részt vett. Úgy volt, h az állomás környékékn sok ilyen "város" van.. Ezek kisebbek mint pl az Öreghegy, inkább blokkoknak hívnám őket... Mert nincsenek utcanevek, ezért ezek alapján lehet beazonosítani. Én Ataka-machiban lakom, és itt csak telekszám van ezen kívül... Nincs utcanév sehol sem... Na szóval most Kamitouri-machi színeiben versenyeztem XD Egy harmadikas evezős srácnak az apukája meg az anyukája is ott voltak, és tiszta viccesek voltak :DD Többet beszélgettem a szülőkkel mint a gyerekükkel valaha... Üzentem neki hogy lehet nekem köszönni a folyosón :DDD Nem harapok...
A legrosszabb mikor szembejön vki akit ismerek és találkozik a tekintetünk és elfordítja a fejét és elmegy mellettem köszönés nélkül...

Na végre rátérek a fesztiválra :DDD
Az Alexey-el mindketten részt vettünk az első versenyszámban, amiben is egy autógumit kellett gurítani... egy kört mentél és átadtad a következőnek... Tök gyorsak voltunk és másodikak lettünk az induló 5 v 6 csapat közül :DD Papa nagyon gyors volt, ő rengeteget sportol, maratonokat fut meg majd elvisz ezentúl futni engem is ha megy... :) Most késtem le a jelentkezési határidót egy 10 kmes futásra itt Komatsuban. Majd lesz egy novemberben is, arra lehet hogy tudok menni :D






Szép munka volt hahaha :D A következő szám amiben engem is indítottak, az a "mukade" névre hallgató dolog... a mukade sztem a százlábú neve japánul... A lényeg hogy 6 ember (nő-lány stb... ez női versenyszám volt csak) lábát így összekötik, úgyhogy teljesen egyszerre kell futnunk különben elesünk... Harmadikak lettünk :D



Utánunk volt egy férfi mukade versenyszám is, csak nekik 8 fővel kellett ugyanezt csinálni és sokkal hosszabb távon :D



A győzelem pillanata :DD

Illetve a csapat... Mind anyukák rajtam kívül :DD Kinézné valaki belőlük hogy valamelyiküknek 2 gyereke is van, 5-6-7 évesek... :DDD (kivéve a második csaj balról.. ő 19 és utálatos volt velem végig)



Sokan elestek a végén:


Mikor a városunk csapatának szurkolva a célnál álldogáltam Mamával, odafutott hozzám az egyik szervező, hogy nem akarok-e segíteni a szervezésben :D Mondom okés persze.. Erre beállítottak a következő versenyszámban, a tamaire nevezetű dologban (amit mellesleg csináltam az iskolai sport fesziválon), nekem kellett fognom azt a magas kosarat, amibe bele kellett dobálniuk ilyen kis babzsák labádkat.



Beállítottak az 5 kosártartóból középre, mert azt mondták hogy ez "emeli a hangulatot" :DD Végülis ezerszer dobtak fejbe a játék közben:



De vicces volt.. az egyik csapat 4-szer játszott döntőt mert folyamatosan ugyanannyi pontt szereztek mint a másik... Számolás:



Mondták a számokat és fel kellett dobni mindig egyet.. aztán mikor elfogyott a labda, akkor egy staff feljegyezte a darabszámot.
Ezután egyből rohannom kellett készülődni mert a következő versenyszmban megint indultam :D Az Alexey-el voltunk párban, össze kellett kötni a lábunkat és úgy futni 20 métert kb, ott megfogni egy edényt és belemerni vizet egy üvegbe és visszafutni, megkerülni egy akármit aztán átadni a kötelet a következő párnak... Jó sokat szerencsétlenkedtünk de vicces volt :DDD Megnyertük az egészet mondanom sem kell... nem csak mi voltunk ketten egy csapatban, hanem kb 10 pár.. Csak fiú-lány párok indulhattak, és a többiek főleg házaspárok voltak LOL
A mukade dolognál mellesleg az osztályfőnökömmel egyszerre indultunk, pont mellettem állt a startnál :DDD

Ezután volt váltófutás, abban senki sem indult a mi városunkból, mivel itt nincsenek fiatalok XD Máshol sok kicsi meg fiatal volt, de itt egy sem.. Úgyhogy passzoltunk.
De 3.30 körül vége is lett mindennek, hazamentünk és aludtunk 5ig, amikoris Kousei megint elkezdett irdatlanul visítani... hogy miért alszok a szobájában, dobjanak ki, nem tud tanulni, a szobáját akarja, engedjék fel... stb.. hát nagyon tudtam díjazni.
6tól volt egy közös vacsora a közeli templomban... IGEN? A TEMPLOMBAN :D Egy évben egyszer van csak ilyen lehetőség, és talán csak abban a részében a városnak...

Azt hiszem ennek a képnek az időzítése tökéletes XDDD


Mamával és Alexeyel pííííísz :D



Utána 8tól volt kocsmázás meg végig ittak az emebrkék, folyt a szake meg a sör... meg nekem a rohadt ZÖLDSÉG LÉ... ToT tényleg nem volt más üdítő, csak ilyen 50%os zöldséglé... meg tea de az elfogyott.
Volt egy bingo játék is, tök más mint otthon :D Mindenki kapott előre kész ilyen malom szerű táblát, ahol 5-5 sor és oszlop volt és ki kellett jönnie vagy átlósan vagy függőlegesen v vízsízntesen az 5nek és akkor BINGO volt.. A számokat a gyerekek húzták és mindig ki kellett lyukasztani azt a számot ami volt :D Na itt az elsnek volt a legjobb, aki Mama volt, mert ő választhatott h melyik ajándékot akarja... Én egy tök jó képkeretet meg egy Doraemon-os bögrét szereztem :D 2 bingom is lett ugyanis...
Meg akik nyertek a versenyszámokon kaptak ajándékokat.. Kaptam egy folyékonyszappan-utántöltőt, egy szilvia papírtörlőt, meg egy csomag alufóliát.. megérte, mi? XD A férfi páros, wc törlő kendőt kapott... meg mosószert. LOL

8-tól kocsmázás volt, elvittek oda is, de ilyen 50-60 volt az átlagéletkor, és a véralkohol szint is.. Szóval kólát iszogatva Papával beszélgettem meg egy fura öreg pasi végig angolul dumált, mintha nem tudnék japánul, és így arról beszélt h de jó h meg tudom alapítani a saját cégemet, és megkérdezte h akarok-e a tokyoi anyavállalaton kívül vidéki leányvállalatokat is... mondtam hogy én csak magamtól egyedül szeretnék fordító meg tolmács lenni, nem mondtam h céget alapítok XD De ennek ellenére folytatta a meséjét @_@ Én meg nézelódtem hogy valaki mentsen már meg... Szóval a lényeg, hogy nem volt túl érdekes.

Végül kicsivel 10 előtt hazahoztak, ma meg írja a Kata, hogy az AFS az ő fogadó anyukáját zaklatja, hogy úúú az Írisz miért volt egy orosz pasival azon a fesztiválon? Meg h mit kerestem ott egyáltalán... De azért az első bajuk az h miért voltam egy külföldi pasival. Annyira de annyira el tudnám küldeni őket a.... Folyamatosan figyelnek, paranoiás leszek már, nem tudom mit szabad az utcán mondani, egyáltalán a barátaimnak is, mert itt vékonyak a falak, minden kihallatszik meg áthallatszik mindenhova és mindenki hallgatózik is... mivel életük nincs.
Egyszerűen nevetséges... Áhh... mély levegő szúszááááá...
Bár lehet h otthon is falun kb ilyen lehet az élet.. ezért utáltam a falvakat mindigis :ĐĐĐĐ

"Gondolkozom tehát vagyok, de ha nem gondolkozom jobban vagyok"

Most egy kivételesen hosszú, és kivételesen értelmes bejegyzés következik azt hiszem...
Az biztos hogy mostanában az életemre a bejegyzés címe vonatkozik XD

Apró összefoglaló a mai nap eseményeiről.. Ebédnél megint csöndben kajáltam és nem szóltam semmit sem, inkább hallgattam amint a 17 éves lányok mellettem arról beszélgetnek, hogy hogy lehet minél nőiesebben/lányosabban sushit enni... öhm gondoltam jobb nem megszólalni. Utána megbeszélték, hogy melyik 3-as lány milyen szép vagy okos vagy vékony, illetve hogy egyikük 2 db sushit tud csak megenni XD Vicces/érdekes amúgy, hogy itt folyton csak úgy beszélnek emberekről, mintha irigykednének rájuk... úgy értem sosem pl azt hogy de ronda ez meg az, meg de hülyén néz ki, hanem mindig "jaj de jó X.Y-nak, mert....".. A tanárokat sem szokták anyira szidni :DD Csak sztorizgatnak róluk néha, mesélte a Yuma, egyik lány, hogy ment a városban múltkor és egyik kocsiból hangos valami angol szövegelés hallatszott ki... Közelebb ért, és mikor már gondolta h ez meg ki a franc, akkor látta hogy az egyik angoltanárunk, és mit hallgatott? Nem angol zenét, hanem az angol szavakat amik fel voltak mondva egy CD-re... szerintem a kiejtés miatt hallgathatta XD De így ablak letekerve, nagyon menőn =DDD

Ezek után lementem a könyvtárba és elkezdtem olvasni a szokásos kis Daily Yumiuri újságomat, persze angolul. Első oldal: Yama girls... ami kb annyit tesz, hogy hegymászó csajok. Ez mostanában a gazdag unatkozó Tokyoi meg nagyvárosi nők szórakozása.. Csak női hegymászó egyetlek alakultak, és megkérezték tőlük, hogy miért másznak... Egyikük: "Mert olyan ruhákat viselhetek, amiket hétköznap az utcán nem"... (hát ennyierővel vízvezetékszerelőnek is elmehetnének, nem? Azoknak is eléggé nem hétköznapi a ruhájuk, na de mindegy XD) Egész boltok specializálódtak erre, Tokyo nem tudom melyik negyedében árulnak csak női hegymászó felszerelést, de mindenféle rikító, tarka színekben, meg cuki mintákkal. Másik nő azt mondja: "mivel nő vagyok, hegymászó felszerelésben is cukin akarok kinézni". NC XD

Ezeket hallva/olvasve eszembe jutott, hogy mindig mondják otthon, hogy "az ázsiai/japán nők szépségének a titka", illetve hogy milyen egészségesek a japán nők, meg mennyit trődnek az egészségükkel, blabla...Ennek szerintem az az egyik oka, hogy a dolgozó japán nők aránya még most is elég alacsony XD Nagyvárosokban máshogy van, de huszonnéhány éves korban férjhezmennek és onnantó eltartott feleséggé válnak... Aki egész nap takarít meg főz, szóval elég sok ideje van... plusz itt a kozmetikai ipar tényleg nagyon fejlett. A minap vettem én is egy Shiseido (nagy japán kozmetikai márka, ha nem ismerné vki), alapozót, az árát asszem nem publikálnám inkább, de nekem is olyan gyönyörű bőröm lett tőle, amilyen már rég nem volt természetesen *o* Ezenkívül tényleg millió arcápoló, arclemosó, éjszakai hidratáló stb kapható itt... ezekben nem vagyok annyira otthon, de az biztos hogy több van mint Mo-n, és néhánynak a használati céljáról sem hallottam eddig XD Itt amúgy nincs pl ilyen mélytisztító szemcsés arclemosó, csak habállagú.
Van egy "csodaszer", ami elmúlasztja a pattanásokat meg minden, és ezt el is hiszem, csak így kiderült h hogy az ára 3900 yen XD És két darabos szettben van, és ha csak az egyiket veszed meg nincs értelme... Tudják hogy kell lehúzni a bőrt az emberről XD És még így is sokan veszik... NAGYON nagyon sok pénzt költenek a japán nők kozmetikumokra. Tele ven ez az ország butuska gyanútlan háziasszonyokkal meg széppé válni akaró fiatal lányokkal.
Az tapasztalat, hogy a TV-ben, meg minenhol, ahogy más országokban is, a sztároknak hibátlan az arcbőre, csak azt hiszem ezek a lányok elfelejtik hogy alszeg egy tonna smink meg alapozó van rajtuk.. ezért ők az abszolút példaképek, minden áron rájuk akarnak hasonlítani. Tényleg minden áron... Itt ugyebár egy lánynak "kawaii"-nak kell lennie.. ez annyit tesz, hogy cuki, ezerszer használják egy nap, de igazából benne foglaltatik az is, hogy szép, jó stílusú, jól öltözött (észről sehol sincs szó:DDD)... Szóval ez a nő ideál.
A férfi ideál a "kakkoii", szó szerint jó stlíusú, tehát menő. Vannak hajstílus magazinok csak féfiak részére, ahol mindenféle frizura közül válogathatnak.





Még ezer féle van... Női újságok között is van pl csak kontaklencsékkel meg szem-sminkkel foglalkozó, csak műkörmös, csak fürdőruhás, csak ilyen csak olyan magazin... Mindenki megtalálhatja a kedvére valót.. iskolai divat, drága dolgok, rendes árú dolgok, mindenféle őrült dolog, visual kei újságok..

A fiúknál ez alól a "hajdivat" alól kb a baseballosok a kivétel, mert vagy kopaszak vagy rövid a hajuk XD

Mo-n serintem sokan a saját stílusukat követik, jóh nem mondanám hogy a nagy többség, persze nem, de itt nem látni annyiféle frizurát sem. Szín: fekete.. egyetemisták meg idősebbek festetik szőkére, de mivel feketéről van leszívva ilyen abszlút természetellenes szín lesz belőle.. vagy barna esetleg. Sztájl: a lányoknál egyenes frufru 90%-ban, vagy tépettre vágott, vagy be van dauerolva az amúgy szögegyenes hajuk.

A hegymászóssal kapcsolatban megjegyzendő, hogy már megint a nemi szeggregáció ékes példája.. Annyira hihetetlen módon jelen van a hétköznapi életben... Egyszerűen pl metrókon van női kocsi, ahova férfiak nem szállhatnak fel, de még itt falun is, úgy kezelik a két nemet mintha nem érhetnék meg egymást meg lehetnének jóban semmiképp sem. Innen a férfias férfiak hiányoznak, de nagyon. A legtöbbjük lányos, de nem csak külsőben, hanem kb ijedősebbek meg félénkebbek néha... Én voltam a kluban az ügyeletes "bogárkidobó" mert senki sem merte megfogni vagy lecsapni még a legkisebb akármit sem. Úgyhogy fogtam mindig egy zsepit v akármit és kidobtam... mert megölni nem szabad.
Úgy érzem mostanában kissé más szemszögből nézem a dolgokat, jobban a része vagyok talán ennek az egésznek, mégis valahogy nem... Hiszen itt sokszor alap emberi kapcsolatokról meg értékekről van szó, nem csupán a kultúrlis különbségekről... Egy idő után, azt hiszem mostanában, már nem tűnnek fel annyira, illetve megszoktam őket az élet legtöbb terén..
Végülis hány éve szeretem már Japánt.. 3 éve tanulok japánul pont, tehát 4 éve kb... hány órát/napot töltttem már el dorama (japán sorozatok) illetve anime nézéssel... úyhogy rengeteg dolog inkább "jéé, tényleg így van ahogy a filmben volt"... nem abszolút új. Így is sokmindne volt amit nem tudtam, de az biztos, hogy nem akarok egy középiskolában tengődni végig... Igazából ezeket a dolgokat lejegyzeteltem napközben, hogy most meg tudjam írni, és mikor a könyvtárban ülve a visítva futkosú 15-16 éves elsősöket hallottam... na azok alapján a hangok alapján úgy éreztem, hogy egy álalános iskolában vagyok. A mi kilencedikeseink még ha visítoznak is, akkor is más okból, és van jobb dolguk mint egymás szoknyáját felhúzogatni/felemelgetni... Ezek a gyerekek tényleg nem fognak 20 éves koruk előtt felnőtté érni.. Ezért van itt 20 éves kortól a nagykorúság határa..

Viszont cserébe megtanulnak valamit teljes erőbedobással csinálni, pl sportok... Ezért örülök hogy beléptem az evezős klubba, igaz még ha most abba is kell hagynom, 6 hónapon át szinte minden napomat ott töltöttem, de láthattam hogy mennyire keményen dolgoznak, futnak, erősítenek még a leggyengébb emberkék is, és a végén egész jók lettek... ezenkívül tisztelik az edzőt, még akkoris ha kiröhögik a háta mögött néha, és megtanulnak hálásak lenni olyan dolgokért, amit sok magyar gyerek magától értetődőnek vesz... Magamon is észrevettem, hogy a kondícióm sokkal jobb lett mióta kijöttem... a futást sokkal jobban bírom, várom már a jövő tavaszi coopert XD

Szóval rengeteg új dolgot tanultam, láttam, tapasztaltam eddig és végre sikerült fefognom és elfogadnom őket.... nagyon érdekes, igaz megnéznék végre egy jó egyetemet is pl...

Apropó egyetemek!! Itt nem csak felvételivel lehet bekerülni, hanem van ez a "suisen" - ajánlós rendszer, ahol az iskola - színvonaltól függően, egy adott egyetemre x számú diákot javasolhat, és azoknak nem kell fevtelizniük, automatikusan felvételt nyernek. Igaz ez szigorúan eredmények alapján megy.. Talán emiatt van minenkinek száma az iskolában, és ezt rá kell írni a legtöbb lapra.. Meg sok az egyforma nevű ember is, de akkoris.. Pl az én számom 2239... 2- 2. évfolyam, 2 - kettes számú osztály, 39-es ember, a névsor alapján... én vagyok az utolsó, mert katakanával van írva a nevem. Kicsit robot fílingje van.. XD
Ezenkívül vannak olyan egyetemek, ahova nem kel felvételizni, csak egy fogalmazást írni, és ha azt elfogadják akkor van egy interjú és ENNYI... úgyhogy nem fogja mindenki megírni a "enter exam" nevezetű érettségiSZERŰ vizsgát január-márciusban.
Akik jobb egyetemre akarnak menni, azoknak meg kell írniuk mondjuk, s ezenkívül minden egyetemnek van egy saját felvételi vizsgája is. Pl a Todai (Tokyo Daigaku - Tokyoi Egyetem), a legjobb egyetem Japánban, azt mondja, hogy aki a központin 80-90%, inkább utóbbi, fölött teljesít, az esélyt kap arra, hogy megpróbáhassa a Todai saját felvételijét, ami sokkal nehezebb. Az ilyen egyetemi vizsgákra már tényleg tájékozottnak meg okosnak kell lenni... aki nem széles körben tájékozott, meg olvasott annak esélye sincs.
Amúgy sokan hozzák fel oknak a nemtanulásra, hogy "atama ga warui" - nem jó a fejük, azaz nem okosak... Ez milyen szar kifogás? XD Meg sokszor mondják itt hogy "ataa ga ii", jó a feje azaz okos.

Plusz még egy lehetőség hogy egy közalkalmazotti vizsgát tenni, amin ha átmész, egyből középsuli után mehetsz közalkalmazottnak pl polgármesteri hivatalba meg ilyenk helyekre dolgozni. Egyetem nélkül =OO


Szóval valamilyen szinten ez lehet a nagy "keleti nyugalom meg béke" oks is amit anyáék annyit emlegettek... keveset tudni és engedelmeskedni annak amit mondanak... Ha megszokod akkor nem is igényel gondolkozást sem, amiről meg nem tudsz az nem fáj. Már megértem az Elaine-t is valamilyen szinten, hogy miért volt olyan amilyen.

Az iskolákhoz itt hozzátartozk amúgy a juku - cram school, amiről már szerintem írtam. Ez egy iskola utni plusz, ahol az iskolai anyagot meg még plusz dolgokat vernek bele a gyerek fejébe. Most megy a vita, h van-e értelme a gyereket 7 éves korától ide járatni... De azt el kell ismerni, hogy megírták az újságban, hogy a "juku a rendes középiskolák birkeszellemével - kövesd a többieket elv - szemben az egyéni tudásra helyezi a hangsúlyt". Szóval itt keresik a tehetségeket, és kitűnhet az aki tud valamit. Sok szülő a nagyvárosokban nem bízik az állami iskolákban, mert tényleg ez van, h ne tűnj ki, vagy ha igen akkoris titok és a tanárok tudják kb... Ezért sokan magániskolákba járnak, elit helyekre, csak okosaknak... ott aztán van szűrés.. De értelmes szülők is vannak, akik nem tudják h a gyerekük is vajon olyan versenyszellemmel rendelkezik-e, mint amilyennek ők akarják, vagy hogy helyes-e, hogy ennyire ilyen irányba terelik a gyermeküket. Ez az első ilyen gyermek-központú cikk/hír amit hallottam eddig...

Másrészt, ma először mióra itt vagyok, több mint 6 hónapja, átjött egy japán barátnőm hozzánk :) Chiaki a neve és nagyon aranyos, itt lakik a közelben és inden reggel együtt járunk suliba... 4-től kb 8ig itt volt és szalagavatós meg elnökválasztós meg bolondballagásos videókat néztünk meg beszélgettünk mindenféléről.. Azt hittem az első megbízható ember... Mama is tökre örült, h végre van egy barátnőm, monta hoy itt Japánban 1-2 igaz barát a normális. A többi csak arra jó kb h együtt nevessetek szünetben, meg h regel köszönjenek.. Van benne vmi. Furcsa ország ez. Iszonyat nagy különbségekkel városonként. Az osakai emberek pl sokkal barátságosabbak és nyitttabbak, a tokyoiak meg stresszesek és hidegek... A vidékiek meg... furcsállják hogy egy külföldi tud japánul :DD

Kata mesélte amúgy, hogy sokan a sulijában azt hiszik, hogy ő Svédországban élő japán felmenőkkel rendelkező leány, aki most visszatért a gyökereihez és itt fog élni Japánban =DDD Nem fogják hogy a szülei vietnámból menekültek Svédországba és ő már ott született svéd állampolgár és annyira japán mint én.. XD Aki ázsiainak néz ki annak egyszerűbb..csak meg ne lepődjenek ha hazamegy egyszercsak. XD

Meglepően komolynak hangzik ez a bejegyzés... hmm.. :)
Holnaptól egy hétvégét Mamáék barátjánál, Muroi-sanéknál leszek, most van náluk egy 22 éves orosz srác is 1 hónapig :D Erre kíváncsi leszek.. holnap vásárolgatás, vasárnap meg sportfesztiválra megyek Muroi-san férjével, mert a Yuka (Muroi-san anyukának is ez a neve) nem akar részt venni rajta :DDD

Majd beszámolok arról is :)

Csakúgy

Ma rendezgettem a papírjaimat meg mindenféle cuccomat... úristen hogy mennyi lapot kaptunk angolból az első félévben =O Mind a 3 fajta angolból... Reading, Writing meg II... Töriből, japán meg világtöriből is egy tonna papír volt kb, de azokat haza akarom vinni :D

Ma éreztem amúgy azt elször, hogy nagyon nagyon nagyon nem akarok elmenni innen. Olyan jó az élet itt ha megszokja az ember. Annyira praktikus, kimondottan könnyű a dolgokat használni és a boltokban se árulnak annyi haszontalan dolgot. Jaj meg a mai hír amit megtudtam, hogy minden házban van egy ilyen beépített rádió, amit ingyenesen beszerelnek minden lakosnak, és ezen a rendőrség, a polgármester és a túzoltóság közleményeit hallhatja mindenki. Bemondják az eltűnt embereket, meg pl ma hogy valaki rendőrnek kiadva magát bankkártyákat meg értékeket koboz el... Milyen hasznos ez, nem?? Otthon szerintem elég nagy baj hogy nem lehet rendesen kommunikálni mindenkivel.. nem lehet valami hírt úgy közölni hogy BIZTOS mindenki tudjon róla..

Annyi negatívat írtam itt az emberekről jaj =( Folyton csak panaszkodtam... Most öregnek és fáradtnak érzem magam és megbántam X'D Mindenki a maga módján nagyon kedves.. azt hiszem végre sikerül egymáshoz hasonlítva néznem őket, nem a magyarokhoz meg egyéb külföldiekhez.. Azért ez elég fontos.. kár hogy nem sikerült előbb.
Úgy néz ki jövő héttől mégis abbahagyom az edzést, mert egész héten fájt a fejem és iszonyat fáradt vagyok/voltam =( Már kezdek nagyon kimerült lenni... És így semmit sem tudok tanulni.
Ma értek ide a tankönyveim... persze a matekönyvek közül sikerült rosszat küldetnem ki X'DD

Btw, vasárnap voltam Notojimán, Ishikawa prefektúra Noto-félszigetének a tőlem távolabbi oldalán, ott is egy szigeten, amit egy híd kapcsol a szárazföldhöz. Egyik japán barátommal mentem, még jó hogy neki van kocsija :D Nem tudtam hogy Ishikawa ennyira nagy x_X Ez a táv kb annyi volt mintha Kyotoba mentünk volna el...
Vannak fent képek facebookon, egy tengeri akváriumhoz mentünk, meg még néhány szép panorámás helyen is voltunk :)

Ma ültetés volt amúgy, megint ott ülök ahol legalőször XD Ilyen az én szerencsém... jobb szélő sor legelső pad... szívás de könnyű elhagyni a termet XD És mögöttem meg mellettem aranyos csajok ülnek akikke szoktam beszélgetni is... Rika, egyikük szereti a jrockot és z Acid Black Cherryt, akiket én is =O Emellett meg megbeszéltük hogy egyszer tényleg elmegyünk karaokézni ha lesz ideje XD Meg írok neki össze angol női eladókat akik ilyen Lady Gaga szerűek :DD