Diplomaosztó

Végül annyira el voltam foglalva mindenfélével, hogy elfelejtettem írni a nagy napról.

Március 16-án sikeresen leadtam a szakdolgozatomat, amivel a 3. leggyorsabb lettem a szemináriumon belül. A többi helyen a beadási határidő január 29 volt xD Jobb későn mint soha....

Aztán március 18-án megvolt a diplomaosztó is.

Úgy imádtam ezt a kimonó + hakama kombinációt. Nem is akartam levenni, de sajnos muszáj volt visszavinni a boltba este.

Előző este jöttek a Hiroki szülei Shikokuról, úgyhogy velük vacsoráztunk egy kellemes olasz étteremben Tachikawában. Másnap, a diplomaosztó napján, nagyon korán kellett kelnem hogy elkészüljek a sminkkel. Mindennek megvan a maga rendje, 6-7-ig smink, 7-től 7.45ig haj, aztán elindultam a rendes ruháimban a kimonó boltba. Ott rám adták olyan 30 perc alatt, így 9.30 környékén odaértem az egyetemre, és 10-kor meg is kezdődődöt a ceremónia. Ennyi ismeretlen embert egy helyen nem láttam még :D Ebből látszik h a japán diákok nagyrésze nem jár be órákra, se a kampuszra szinte egyáltalán, a sport és egyéb elfoglaltságaik miatt.

Így nézett ki a hajam hátulról. Megkértem egy ügyeskezű japán barátnőmet hogy csinálja meg :)

Ez a hölgy adta rám a ruhát. Annyira tetszett neki hogy külföldi vagyok, hogy ő is csinált egy csomó képet rólam. :D
Az átlagosnál sokkal jobban megnéztek amúgy, és még meg is szólítottak ismeretlen emberek az utcán, elég érdekes érzés volt ENNYIRE kitűnni.

Így nézett ki maga a ceremónia. Ez a legnagyobb előadóterem az egyetemen,itt órákat nem tartanak, hanem évnyitó, diplomaosztó illetve koncertek, hangversenyek helyszínéül szolgál.
Először az igazgató mondott pár szót (25 perces beszédet....) majd mind a 4 tanszék képviselőjéül választott diák előrement, hogy átvegyenek valamit. Volt egy diákképviselő is, ő mondott egy beszédet, de minden nagyon rituálisan folyt. Meg volt szabva hogy hogyan kell lépniük, mikor kell meghajolni... Úgy kéne elképzelni mint az őrségváltást királyi paloták előtt.
Felállnak, meghajolnak. 90 szögben jobbra fordulnak a jobb oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd 180 fokban megfordulnak a bal oldalon ülő vendégek felé, meghajlás, majd előre lép a színpadhoz, meghajlás, fellép a színpadra, meghajlás, felmond egy beszédet egy papírról, meghajlás. Majd ugyanez visszafelé is. Ezért volt 2 óra az egész ceremónia.

Ezután mind a 4 tanszék hallgatói összegyűltek 1-1 nagy teremben és itt került sor a diplomák átadására. Egyesével hívtak mindenkit, odaadták a diplomát,, kézfogás és ennyi,vége.
Ebben benne volt persze az igazolás, hogy elvégezte az ember a sulit illetve az érdemjegyek. Amiket április 10-ig nem lehetett utána újra kinyomtatni valamilyen különleges oknál fogva xD Csak egyet generált a rendszer vagy nem tudom én, de kellett volna még egy példány a beiratkozáshoz a mesterképzésre amire 3 hetet kellett így várnom.

A ceremónia után fényképezkedtünk még órákig, majd Tachikawa városba mentünk, ahol az egyik hotel fogadótermében volt egy nagy rendezvény, amelyet az alumni association rendezett. Most már én is tagja vagyok ennek, igaz nem tudom mire lesz majd jó....

Azóta elkezdődött a mesterképzés is, április elején. Eddig tetszik, május végén kaptam végre saját asztalt az egyetemen belül ahol tudok tanulni. Otthon sosem tud annyira koncentrálni az ember.... Illetve nagy könyvespolc is jár hozzá, így nem a szobámban tornyosulnak a könyvek.

Nagy európai körút, majd japán adóbevallás

Halihó.

Végeztem a szakdolgozatommal. Hihetetlenül jó érzés. Illetve lesz majd, ha egyszer leadom beköttetni. Azért még annyira ne rohanjunk előre.

Az Európában töltött 3 hét rengeteg energiával töltött fel, örülök hogy egy picit távol voltam Japántól. Ennyi idő alatt pont el is kezdett hiányozni és nagyon jó érzés volt hazajönni, ismerős falak közt lenni.

Pihenni nem sok időm volt, tekintve hogy egyből következő nap rohantam a professzoromhoz egyeztetni a szakdolgozatról, majd különböző kérvényeket kellett leadni a mesterképzéssel kapcsolatosan. Fura belegondolni hogy 1 hónap múlva ilyenkor már elkezdődnek az előadások is.

Március elején mindig rengeteg a tennivaló, mivel ez Japánban az üzleti év végét jelenti. Minden cégnél ilyenkor mennek a számlazárások, raktározás stb... Szóval nagy a fejetlenség. Így van ez a koliban is, épp könyvelünk meg készítjük a következő évi költségtervezetet.
Emellett le kell adni a tavalyi személyi jövedelemadó bevallásomat.
Erről a rendszerről mesélek egy kicsit részletesebben.

Japánban minden személy számlaképes - nem kell hozzá kisvállalkozói OKJ-s végzettség meg semmilyen papír. Ha számlát ad az ember, akkor bevétele van, mely egy bizonyos összeghatárig adómentes, 380.000 yen ez az összeg jelenleg.
Minden cég akinek dolgoztál, köztük az állami cégek is, kiállítanak egy igazolást arról hogy mennyit fizettek neked, és abból mekkora a visszaigényelhető összeg. Ez változó, mert pl rendes rendszeres fizetések esetében párszáz yen, elhanyagolható összeg, míg pl (na ennek a jogszabálynak nem néztem utána....) viszont, egyszeri bevételek amikre egyszer 10% szja-t fizetett az ember, azok adómentesek.

Ezt a bevallást amúgy megteheti az ember a városházán az önkormányzatnál, illetve az adóhivatalokban, illetve neten és azoknak akik egyszer megcsinálták, kiküldik az egészet levélben. Így be sem kell menni, megcsinálod magadnak csak feladod a postán és ők majd utalják a pénzt abban az esetben ha a jövedelmed nem halad meg egy bizonyos összeget, illetve a számlát hogy fizess szja-t, ha meghaladja azt a bizonyos határt.
Nekem tavaly is postán küldték. Idén valahogy jobb lett a rendszer, nagyon igyekeznek mert már angol nyelvű útmutató is van hozzá. Az a gikszer hogy a formanyomtatvány japánul van, úgyhogy mire az angolban elmagyarázzák hogy melyik részről van éppen szó... elég bonyolult, úgyhogy inkább a tavalyi dolgok mintájára kitöltöttem magamtól.

A borítékban rengeteg kitöltési segédanyag, stb van és még válaszborítékot is küldtek, de nagyon ötletes módon.

Egy nagy A3as lapra rá van nyomtatva a boríték, és hogy az ember origami skilljeit is fejleszthesse, neked kell kivágni és összeragasztani. :D

Szépen összeragasztva, celluxal megerősítve el is készültem vele.

Szakdolgat és készülődés a diplomaosztóra

2 hónapos szünet után jelentkezem.

Persze blogot írni fontosabb, mint a szakdolgozattal foglalkozni, hehe. Már lassan kifolynak a szemeim a sok gépeléstől, úgyhogy kikapcsolódásképpen gépelek ide.

A szakdogákról amúgy annyit, hogy Japánban egyetemtől függ, de sok helyen nincsen diplomavédés. Nálunk sem lesz - hipp hipp hurrá! Illetve professzortól függően teljesen más terjedelmű szakdogákkal meg lehet úszni az egyetemista élet eme rémes időszakát.
Nálunk olyan 15-20 oldal az ajánlott, míg ismerősök közt volt aki 70 oldalt írt... Igaz ábrákkal meg statisztikai eredményekkel együtt. De azért elég nagy a különbség. xD

Jelenlegi állás szerint van 15 oldalam, és még egy fejezetbe bele sem kezdtem, úgyhogy van egy olyan érzésem hogy az enyém a 25 oldalt ütni fogja...

Mellesleg, hivatalos határidő január 29.... MA! De, és itt jön a DE, a legtöbb professzor nem kéri be mára, hanem elég március 18-ig, a diplomaosztóig leadni... :D


Apropó,diplomaosztó. Ez hatalmas esemény egy diáknak, a japánoknak meg jó alkalom arra hogy egy rakat pénzt kidobjanak az ablakon kimono (pontosabban furisode + hakama) bérlésre.




Az alul levő kimono féle ruha az a furisode. Najó, ha nagyon pontosak akarunk lenni ez a nishaku, mert rövid az ujja. a Furisode az ugyanilyen kimono, csak hosszabb az ujja, pl ezen az utolsó képen a lány térde alá érne.
Amit kívülről rátekernek, az a hakama. Úgyhogy ez az öltözék is bizony több részből áll, és ezeket mind külön kell kibérelni (mert megvenni eszeveszetten drága lenne.... 200.000-250.000 yen környékén mozog egy jobb darab) Utána jön hozzá a geta (a fapapucs), illetve ruhához passzoló táska, hajdísz, frizura és a smink. Sok helyen így szettben lehet foglalni.

Úgy voltam vele hogy egyszer élünk (YOLO) és egyszer fogok csak diplomázni alapképzésen Japánban, úgyhogy beruháztam egy ilyen furisodéra. Az enyém nem nishaku, hanem tényleg furisode, hosszú az ujja de mivel magas gaijin vagyok ezért nem zavaró - azt mondta a néni boltban.

Furisodét amúgy a "seijinshiki"-n szoktak hordani, ez a "felnőtté válás ünnepe", amely január első hetében szokott lenni és az az évben illetve előző év novembere után született fiatalok vesznek rajta részt. Természetesen a 20. születésnapjuk ünnepére. Emlékszem a volt komatsui osztálytársaim ünnepére, nagyon szép képeket tettek fel :) Azóta egyiküknek már van egy 1 éves kislánya is....

Diplomaosztóra inkább a nishaku a szokásos, de hát az én 167 centos orbitális testmagasságommal igazából nem feltűnő hogy mennyire hosszú az ujja.
Nem akarom lelőni a dolgot, úgyhogy fényképet nem teszek még fel, de ígérem hogy márciusban jelentkezem majd szép képekkel.
Ha már ennyit fizettünk a ruháért, egy rakás képet kell csinálunk - mondottá egyik japán barátnőm, és jobban nem is tudnék vele egyetérteni.

Bazár

Tök jó dolgot tudtam meg az egyik nénitől akit angolra tanítok már egy ideje! Minden évben november elején van egy nagy bazár Kodaira városban, ami leginkább az otthoni piac és bolhapiac keverékére emlékeztet.
Idén először elnéztünk a Hirokival, és rengeteg jó dolgot találtunk. Külön emelet volt a férfi ruháknak, kint végig női dolgok, kabátok, nadrágok, táskák, stb sorakoztak illetve külön egy hatalmas emelet az edényeknek, evőeszközöknek illetve kimonóknak és mindenféle kimonóhoz/yukatához való kiegészítőnek. Az biztos, ha idén jöttem volna Japánba akkor minimum 3 kimonót összevásároltam volna és még annyi gyönyörű obit is hozzá, de szerencsére ez a majd' 4 év visszahúzott a realitások talajára - úgysem használnám őket soha :"D
Viszont 10 yenért szereztünk tök jó söröspoharakat, 500 yenért egy vadiúj igazi bőr pénztárcát, Hirokinak 500 yenért márkás nyakkendőt, illetve 300 yenért egy valódi réz pohárkából álló 5 darabos készletet. A rézpohár szett sajnos rozsdás volt kicsit, de citromlével újjá varázsoltam őket.

Az biztos hogy jövőre is megyek ebbe a bazárba.

Emellett november 1-2-3-án van/volt a Hitotsubashin az éves egytemi fesztivál. Idén ezt is meglátogattam egy picit (tavaly Taiwanra mentünk helyette hehehe).... hát jobban jártam volna ha idén is utazgatok valamerre. Ettem koreai kaját, kínai kaját meg minestrone levest, de sajnos mint utólag kiderült sehol sem dolgozhatnak nyers alapanyaggal (nyers hússal pl, saláta is tilos) az ételmérgezések elkerülésére, így végülis az összes étel olaj meg liszt keveréke volt xD
Mondjuk az ilyen is finom azért néha!

Fénykép kiállítás

Idén március körül felkért egy japán fényképész, hogy legyek a modellje az idei kiállításhoz. Ő amúgy mérnökként dolgozik, de a fényképezés a hobbija és egy fényképező tanfolyamra jár.

Így alakult, hogy márciustól októberig, 6 hónap alatt 6-7 alkalommal találkoztunk és mindenfelé csináltunk fényképeket. Ő portréket készít főleg, s kb 5000 kép készült ez alatt a pár hónap alatt.
Múlt héten, október 13-18ig volt a kiállítás Shibuyában, és természetesen elmentünk megnézni :)

Ő a fényképész,középen pedig a legnépszerűbb kép... Az alsó képen látszik hogy 6 kép van kiállítva...

Érdekes volt maga a kiállítás, 6an együtt szervezték, mind a 6 fényképésznek 6-8 képe volt kint. Nagyon szép volt a többi is.

Udon tészta készítés

Ezer év után végre egy tartalmasabb bejegyzéssel jelentkezem.

Végre először részt vettem az "Okanmeshi" nevezető programon. Ez egy kunitachi városi civil kezdeményezésből alakult ki, mikoris helyi anyukák, háziasszonyok és diákok ültek össze, hogy elgondolkozzanak, hogyan tudnának valamiféle közösségi programot szervezni, ahol az egyetemisták (akik többségében vidékről érkeznek és csak pár évet töltenek Kunitachi városban) és a helyiek jobban megismerkedhetnek egymással. Itt jött elő az ötlet, hogy "olyan ételt szeretnék enni, amit anyukám csinál otthon". Erre kitalálták az anyukák, hogy havonta 1-2-szer szerveznek egy főzős napot/délutánt, ahol helyi ételek illetve tradicionális japán dolgokat készítenek a diákokkal.

Ez már 3 éve elkezdődött, és egyre jobban elhíresült Tokyon belül is.
Csináltak már eddig gyoza tésztát, rament, mindenfélét, de én eddig sose jutottam el rá.

Most végre elszántam magam és gondoltam, hogy udont aztán úgysem nagyon fogok máshol házilag készíteni.

Ez egy picit különbözik a rendes udon tésztától, ami Kagawa prefektúrából származik, a sanuki udon, mivel azt 1 éjszakát kelesztik mielőtt kiszaggatnák. Amit mi csináltunk ez a "tama soba" nevezető tészta. Ebben nincs só, tehát nem áll el sokáig, a tészta lisztból, vízből és tojásból áll.
Ehhez főznek egy erősen sós, szójás szószt és ebbe mártogatva fogyasztják.

Első lépésként kimértük a lisztet. Két színű is volt, mivel 2 kg az helyi búzából készült, úgyhogy barnás színe volt - valószínűleg teljes kiőrlésű. Helyi famerpiacon vette az egyik anyuka.
A másik, amiből fehér tészta lett, az a sima bolti liszt.

A legjobb része az udon készítésnek, a taposás. 500 g liszthez, évszakfüggő, de télen kb 170 ml vizet kell adni. A vízbe ütjük bele a tojást, jól összekeverjük és apránként adagoljuk a liszthez. Miután összeállt a tészta, beletesszük egy üres rizses zacskóba és kb 30 percen keresztül tapossuk :D Hogy minden apró lisztcsomó elsimuljon.

Így néz ki az elkészült tészta. Közben 5 percenként ki kellett venni a zacskóból, összehajtani és visszatenni újra.

Ezután lisztezett felületen kinyújtottuk, majd ahogy az a bal oldalon látszik, harmonika szerűen összehajtottuk. Ezt kell majd felszeletelni.

Így néz ki a nyers tészta, miután felvágtuk. Jól be kellett lisztezni, hogy ne ragadjon össze, majd miután felvágtuk és fellazítottuk, még adni kellett hozzá a lisztből. (Én gyúrtam és szeltem a jobb alsó edényben levőt)

Ezután jön a főzés.

Forrásban levő vízben kb 11-14 percig kell főzni, míg megpuhul. A tészta vastagságától is függ. Látható hogy a barnás tészta vastagabb lett, mivel az a liszt kevesebb folyadékot vett fel, és nem lehetett annyira kinyújtani.
Amúgy az én általam készített tészta készült el először :D

Elkészült! Ez az én tésztám :D
Mellezte a barna színű leves, az a szójás szósz. Szeletet metélőhagyma illetve majonézes tökpüré volt hozzá.

Jó sokan lettünk a végére, 12-15 fő. Még így sem bírtuk megenni az összes udont @.@ Kb 3 kilót hoztak az anyukák és ebből 6 hatalmas edény lett... amiből sajnos 1,5 edénnyi megmaradt... majd ma vacsira megesszük. :D

A szójás szószban padlizsán meg darált sertéshús volt...

Végül este 11ig a koliban maradtak és még a végén beszélgettünk, tervezgettük hogy legközelebb mit készítsünk. November 15 a következő főző óra. A karácsonyi kiadás december 19, amikor én már otthon leszek.
Viszont szóba került az is, hogy valamikor gulyás levest kéne készíteni :D

Nyári szünet

Hát, végre eljutottam ismét a blogoláshoz.
Nyár első két hetében két nagyon kedves barátnőm látogatott meg, velük megmásztam a Fujit is :))

Ez a mászás előtti csoportkép :D

7 és fél óra mászás után a jól megérdemelt napfelkelte :)
Végre ezúttal láttuk!

Ez és a lányok ittléte a nyár fénypontjai, az biztos.

Mostanában kell leadnom a kutatási terveimet, illetve kevesebb mint egy hónapon belül felvételi vizsgák a mesterképzésre... úgyhogy több nyaralásban már nem igazán lesz részem.