Az utolsó napok Tokyoban + hazaút + itthon

Annyi minden történt ebben az utóbbi egy hétben, hogy nem tudom hogy vissza tudom-e adni mindezt egyáltalán.
Menjünk csak vissza múlt hét hétfőre, ami végülis tényleg iskolaszünet lett. El lehet képzelni hogy mennyire örültem neki, az utolsó előtti napom a japán sulimban szünet lett. Így 1-ig tanulgattam, majd értem jöttek a Heniék és elmentünk hozzájuk a hóban játszani hahaha :D

Ennyi hó volt:


Na ebben már lehet játszani ;)

Aztán kedden pakolgattam a bőröndömet, majd sütit sütöttem az osztályomnak, meg elmentünk előtte ahhoz hozzávalókat venni, utána meg a KIA-ba mentem elköszönni, végül Kanazawáva a Maddie-vel megnézni a kedvenc könyvem, a Norwegian Wood filmjét. Jó kis nap volt, kár hogy egyáltalán nem sikerült befejezni a pakolást ahogy azt szépen elterveztem xD

A Norwegian Wood moziposztere:




Aztán történt egy nagyon szomorú dolog; a fogadó anyukám nagymamája aki már tényleg hetek óta gyengélkedett, éjszaka meghalt =( Nem írtam sosem a blogra, de Mama nagyon sokszor ment ápolni, váltották egymást a kórházban is mindig amíg bent volt. Aztán kiengedték, azt hiszem saját felelősségre, mivel nem akart kórházban meghalni. Így a Mama egész családja eljárt hozzá, a messzebb lakó rokonok is eljöttek. Most volt amúgy 90 éves, és 10 testvér közül a legidősebb, s az összes testvére 70-90 év közötti, azonban mindannyian ott voltak vele az utolsó percekben. Szerintem végülis ez a lehető legszebb halál, ezt mondta Mama is, hogy szomorú és mindenki sírt, de ha belegondolunk, a családja körbevette otthon volt a saját házában, és nem szenvedett, hanem mint a filmekben, egyre egyenletesebbé vált a légzése, majd örök álomra szenderült. De mivel Japánban ha valaki meghal, egyből a következő nap, sőt azt hiszem a következő 2-3 nap minden nap egy ilyen megemlékezést tartanak, ahova elmehetnek a rokonok, hozzátartozók és ismerősök, hogy leróják az utolsó tiszteletet. Egy pap tartja, és nem tudom pontosan hogy mit csinálnak, de hosszú-hosszú órákig tart, így az utolsó estémen, szerdán mindenki 7-11-ig ott volt =( Nem haragszom Mamáékra, sőt nagyon sajnálom őket mert tudom hogy mennyire rossz elveszíteni valakit, meg hát tudom hogy otthon akartak lenni ők is és valamit ünnepelni... de hát, ezt dobta a gép.
Szóval én szerda este 6.40-ig a suliban voltam, rengeteg dolgom volt, nagyon sok emberrel akartam beszélgetni, alig voltam az osztályommal mert pont alapból csak 3 órám volt, egyet meg ellógtam mert elbeszélgettem az egyik angoltanárommal akinek lyukasórája volt. Ebédszünetben nem volt időm enni, úgyhogy ennyit az utolsó bento-ról =( Szegény Mama hazajött hajnali 4-kor csak azért hogy nekem ebédet csináljon, és erre nem volt időm megenni... Találkoztam a 3.-as barátnőimmel, akik a boat clubban voltak, írtak nekem egy levelet aminek nagyon örültem :) Aztán sprint vissza az osztályhoz.
6. óra után, ami koten volt, azaz régi japán az osztályfőnökömmel, mindenki ott maradt és montam egy rövid speechet, lényegében annyit hogy mikor Komatsuba érkeztem, senkit sem ismertem még, nagyon féltem sok vadidegen arc, az osztályom is csupa idegen, stb, de a végére mindenkivel jóban lettünk és remélem mindenkivel tudom majd tartani a kapcsolatot. Meg persze megköszöntem nekik ezt a fantsztikus egy évet. :) Ezután kaptam az osztálytól egy gyönyörűszép könyvet, ők dekorálták ki, rendes A4-es méretű és van benne sok kép az osztályról, az osztálykiránduláson készültek pl, ahol sajnos nem voltam ott, meg a közös képek, valamint mindenki írt nekem egy üzenetet =) 1 oldalnyit és volt mellé 1 kép is az adott személyről. Mamáék mondták hogy milyen csoda hogy a fiúk is írtak nekem, meg tényleg az osztályfőnököm is írt egy oldalt, a boat clubos tanárom, Yasuda-sensei, meg az egész boat club... akikől nem volt időm elköszönni =( Szerdán ezenkívül befejeztem amit kalligráfián gyakorolta végig de hétfőn mivel nem volt iskola, nem tudtam befejezni. Majd teszek fel róla képet, kettőt csináltam és egyet a japán Mamának adtam, egyet meg a magyar anyukámnak :)

Hát elérkeztünk a csütörtökhöz is, amikor is reggel 7-kor felkelve, valahogy beledobáltam mindent a bőröndbe, de már reggelizni is alig volt időm =( 9.15-kor el kellett menni otthonról, az állomáson volt a találkozó és azt hiszem én voltam az egyetlen aki ott már elsírta magát XD Vagyis csak könnyeztem... Aztán eljött a tanárnőm is és adott egy fényképalbumot, benne közös képet meg az evezős versenyen készültek.... Mellesleg kaptam már tőle egy szép keretes evezős képet ami most az asztalomon van =) Valamint kaptam egy levelet az Anritól, Mamától meg a Momokától is, meg én is írtam az egész családnak. Aztán késett a vonat 10 percet, szerencsére... Felszálltunk és sírtunk =(( És ott voltak a kanazawaiak, Jenny, Helle meg a Gus akik épp abbahagyták a sírást XD Úgyhogy utána sírva röhögtünk ezen, majd elkezdtünk enni, csoki meg torta meg gyümölcs meg minden amit kaptunk a családoktól.. Aztán elolvastuk a fogadó anyukák levelét, Kata meg a Yuka is kapott aztán azon is könnyeztünk... tök vicces volt, így felkészültünk rá hogy na akkor most olvassss X'D Nemsokkal ezután felszállt a Tobias meg a Pop, ők a fukui-i emberek, majd legvégsőként a Gwen és a Maribeth... Kivételesen az AFS együtt vette nekünk a jegyet, úgyhogy együtt ültünk végig Tokyoig. Nagoyában át kellett szállnunk, ott várt ránk egy AFS vezető meg egy barátságtalan csaj aki legalább a laptopomat cipelte XD Mert iszonyat nehéz volt a bőröndöm a két táskám, a papírtáskám meg a teletömött laptopom XDD bőrönd + 5 táska, a vak is látta hogy mind túlsúlyos volt. Na de valahogy odaértünk Tokyoba, a táj egyre jobban megváltozott, egyre "japánosabb" lett :D Magas épületek, eltűnt az 50-60 cmes hó, a keleti részen SEMMI nem volt, nem is esett egyáltalán. Láttuk a Fuji-sant, jól elszórakoztunk együtt, már most hiányzik mindenki =(
Tokyoban nem igazán voltunk rá felkészülve, de el kellett búcsúznunk azoktól akik 5-én azaz szombaton mentek haza... Yuka és Jenny és Gus.. =( Azt hittük, hogy az utolsó estét a többiekkel egy hotelban fogjuk tölteni, de ez csak tavayig volt így, idén már vasárnap reggel, a 9 órási Narita expresszel kelllett kimennünk magunktól a reptérre. Az is egy élmény volt, de majd erre visszatérek... :D

Szóval Tokyo... a legjobb hely a világon!!!!! :D



A fogadó családom egy 60-as éveikben levő házaspár volt, a mama, Miho '62-63-ban Amerikában, Minnesotában volt cserediák, a papa meg anno az Industrial Bank of Japan vezérigazgatója volt, ITT, ami azért nem rossz.. a világ egyik legnagyobb bankja.. És pont olyan dolgokat csinált, amik engem nagyon NAGYON érdkeltek.. tőzsde, bankok stb.. Aki ismer az tudja hogy 6 éves korom óta bankigazgató akartam lenni HAHHAHA :D Most is érdekel még, de inkább a nemzetközi dolgok, kapcsolattartás stb...

De hát a lényeg hogy hazaértünk:



Itt laktam, Kita-Aoyama, 2 megállóra Shibuyától, gyalog 10 perc kb.. :D Itt volt a közelben a híres Aoyama Gakuin is, ahol a komatsui LP-m lánya végzett.. Ezek gondolom senkinek sem mondtak semmit.. XD Shibuya a fiatalok városrésze, ott MINDEN van.. az összes nagy márka képviselteti magát, ha ruha akkor Shibuya... :D
De majd lesznek erről is képek.

Otthon megkérdezte az anyukám hogy hova akarok elmenni Tokyoban, én meg felsoroltam egy csomó dolgot és végül minden belefért az időbe, meg ők is meg akartak mutatni nekem helyeket, így jól megterveztünk mindent :D Aztán elmentünk sétálni a környéken, volt 3 percre kb 4 combini is, (ilyen éjjel-nappali szerű bolt, már biztos írtam róla), úgyhogy NAGYON jó környék volt. Nem is akarom tudni az ingatlan árakat... Ráadásul a ház is nagyon nagy volt és abszolút western stílusú.
A fogadó anyum meg nagyon aranyos volt, és jól beszélt angolul de így japánoztunk :))

Szóval a szombati program úgy nézett ki, hogy Akihabarában kezdtünk, mivel akartam venni a fordítógépemnek egy tokot. Ezt végül az anyuká megvette ajándékként, én meg beújítottam egy nagyon szép vezetéknélküli egeret és egy tökjó színű USB elosztót :D

Ebben a boltban:






Innen elsétáltunk az állomás felé, meg nézelődtünk egy kicsit Akihabarában még. :)







Akihabaráról annyit kell tudni, hogy az animék és videó játékok valamint az elektronikai cikkek központja.

Innen Asakusába mentünk, egy olyan helyre ahonnan jó képeket lehetett csinálni a Sky Tree Tower-ről, mely ha elkészül (2012 márciusában), akkor 634 m magas lesz, elnyerve ezzel Ázsia legmagasabb épülete címet... Az első helyet egy dubai torony viszi amúgy 828 méterrel... :D







Ez a hely kb 2 km-re volt a toronytól.. Hm, kár hogy nem jutottunk közel hozzá, de talán innen impozánsabban nézett ki, mintha a nyakunkat kitekerve fel kellett volna bámulni rá..

Következő állomás volt a híres asakusai Kaminarimon:



Aki Tokyoban jár, az szinte biztos hogy eljön ide is...



Olyan volt mint egy nagy bazár, rengeteg bolt volt és mindent árultak kb, főleg persze Tokyos meg Asakusás dolokat.. Én vettem egy pár fülbevalót, sushis hűtőmágneseket, képeslapokat, meg díszeket a szobámba :D







Innen egy nagy bevásárlóközpontba mentünk, elfelejtettem a nevét de saját metró megálója volt, annyira nagy hely :D Ott voltak ezek a Hina-ningyok:



Március 3 a lányok napja, és akkor díszítik a házakat ezzel a Hina babával, a ningyou babát jelent, a hina meg fiókát :) Mikor én odaértem Japánba tavaly, nálunk is ki volt téve a lakásba, sőt még kétszer ennyi kb XD

Következő állomás volt, jah igen Akihabarában ebédeltünk, ettünk unagis don-t, riz tetejére angolna volt téve és nagyon fini volt :)
Szóval következő volt a Roppongi Hills, egy nagyon híres hely, nem is tudom minek lehetne ezt nevezni, irodaházak, lakások is voltak itt, mindenesetre a legmenőbb/leggazdagabb emberek tudnak csak itt lakást venni az árak miatt XD







Aki ezt a pókos szobrot tervezte, annak van valami más alkotása Belgiumban is... :D



Ennek lehetett felmenni a tetejére, 250 m magasságba, az még nem a legteteje volt, de ott volt a kilátó az 57. emeleten:







Mi ott a barna toronyház mögötti részen laktunk:


Innen Ginzába mentünk, ami a legdrágább bevásárlókörzet Tokyoban. Itt is itt van az összes nagy márka, Louis Vuitton, Dior, Armani, stb stb és huuh hát lenyűgöző :) Ez az elegáns része a városnak, ha azt mondják hogy Shibuya meg Harajuku a fiatalok városrésze, akkor ez a felnőtteké.



Ez a híres kereszteződés Ginzában... a fogadó anyukám szerint híres :D Ő csak tudja, nagyon sokat jár oda azt mondta.. A fodrásza is Ginzában van pl.

Ez a legdrágább telek az országban:



Nem akarom tudni az árát XD






Azt imádtam Tokyoban, hogy bemettünk a Tiffany ékszerboltba pl, ami egy híres amerikai lánc és gyémánt ékszereket árulnak. Látszott rajtunk hogy semmit sem fogunk venni mégis mosolyogva odajött az eladó és nem néztek ki mint Mo-n XD A Louis Vuitton boltban is végigsétáltunk és mindenki nagyon rendes volt. Utálom mikor Pesten kinézik az embert egy boltból ha nem tűnik elég gazdagnak vagy látszik rajta hogy csak nézelődik. A vásárlás szerintem a nézelődéssel kezdődik... :D Voltunk bent a Prada meg a többi ilyen boltban is, néztük hogy egy pénztárva 57.000 yen... viszonylag olcsó XD Ha a japán átlagfizetéshez hasonlítjuk, szerintem abszolút megengedhető...

Végül itt vettem magamnak egy pénztárcát:



Azért közel sem ebben az 50.000 yenes árkategóriában természetesen XD De nagyon szép lila és eredeti bőr *o*


Vacsira itt ettünk sushit, ennek az épületnek a 4. emeletén:



Ilyen volt belülről a hely:


Annyira finom sushit ettem ááá *o* Eddig csak az olcsó kaitenzushit ettük mindig, az az amikor ülsz és futószalagon megy melletted sokféle sushi, te meg azt veszed le amit akarsz. De itt meg kézzel készítették neked azt amit kértél. Úgyhogy megkósoltam a tengerisünt, mert arra mondta a fogadó anyukám hogy milyen finom, de mikor kóstoltam undorító volt. Na igen, itt a drága sushi abból is finom volt *o* Nagyon megszerettem! A többinek nem tudom a nevét magyarul, volt rák, meg tonhal amik a kedvenceim :D

Ginza éjszaka:



<3 Sajnos a szüleim idősek voltak, így nem mentünk sehova olyan későn XD De érzem én hogy nem utoljára voltam ott... :)



És ezzel még csak este 8 volt, de már mentünk haza, anyukám nagyon rendes volt, mert hazagyalogolt velem :D Mondta hogy legalább ennyit lássak az éjszakából, meg az Omotesando éjszakai kivilágításából... Aztán apukámnak volt egy lépésszámlálója, ami alapjáán mi kb 11 km-t gyalogoltunk aznap XD Ez még csak péntek volt... :D

Szóval szombat:

Első útunk a Tokyo Towerhez vezetett:





Ez az Eiffel-torony szerű építmény igazából rádiótoronyként szolgál, azonban a többi magas épület miatt már nem funkcionál megfelelően :Đ 330 méter magas, de rengeteg hasonló illetve még magasabb épület van körülötte, ezért építik a Sky Tree Towert, hogy átvegye ennek a szerepét :D



Ha felmegy az ember, kétszer is lehúzzák mivel egyszer kell azért fizetni, hogy feljuthass a 150 méter magasan levő kilátóba, majd ha a 250 magas részre fel akarsz menni, mégegyszer fizetni kell.. Nem keveset. Kb 1500 yen volt a kettő együtt.
De azért durva hogy mennyire sokat jelent 100 méter... :D






Egy szentély a 250 m-es részen:





Mielőtt lejutottunk újra a 150 m-es részre, ahol ezt a képet csinltam, vagy 20 percet kellett várnunk fent, mert volt egy 3-as erősségű földrengés, amit egyáltalán nem lehetett érezni, de a lifteket tesztelték hogy minden rendben van-e, mielőtt újra forgalomba állították őket.



És kivel találkoztunk mikor kijutottunk végre? :DDDD



Igeeeen, a Katával :D Az egész nagy Tokyoban ők is pont akkor jöttek a Tokyo Towerhez a fogadó apukájával, aki mellesleg az NHK, japán legnagyobb TV csatornájának az egyik producere volt.. :D Jó családokat talált az AFS Tokyoban...

The next stop was: SHIBUYA!!



Ez az a híres kereszteződés, ahol átlósan is át lehet menni... egy ilyen volt amúgy Kanazawában is :D

Shibuya 109, a gyaruk tartózkodási helye... :Đ Láttunk is néhányat, de tényleg lepukkantak XD Ez Orsi, neked lehet érdekes :D Viszont bent ááá annyi féle ruha volt, és olyan olcsónn!! O_O De a bőröndömben nem volt hely, és előző nap minden pénzem elköltöttem arra a pénztárcára Ginzában.. X'D Úgyhogy megszakadt a szívem kb...

Ez a Tokyoi H&M:



Innen visszamentünk az Omotesandou-hoz, ami szintén egy nagy bevásárló utca, irodaházak, hotelek, boltok minden van ott. És elég drága.. és nagyon közel van a házunkhoz. Itt elmentünk okonomiyakit enni, ami tök fura volt, hogy elkészítették nekünk a boltban! :O Komatsuban indig magunknak kellett megcsinálni XD Csak akkor csinálták meg ha külön szóltál..

Harajuku felé mentünk haza anyukámmal :D



Igaz ez Shinjuku, ahova beugrottunk a Mister Donutba, mert volt egy csomó pontom és akartam még egy fánkos telefonlógót mielőtt hazajöttem XD



Ez az igazi Harajuku, az őrült boltok, igaz már nem volt olyan sok fura ruhás ember mint régen... se gangurok se semmi =(







Már remlem mindenki érti, hogy miért mondom hogy szürkék és egyhangúak a magyar ruhaboltok =( Ennyi szín és ekkora választék után...



Kutyadivat bolt.. :D

Végül a brazil nagykövetség, mely a házunkkal szemben volt XD



Ezzel a szombati napnak is vége, megint sétáltunk 10 kmt, majdnem 22 km két nap alatt :D Viszonylag hamar hazaértünk, mert be kellett fejeznem a pakolást, kidobtam 1-2 dolgot, pl a régi egeremet, esernyőt meg hasonlókat X'D Aztán elő kellett készítenem azt a 6 réteg ruhát amiben utaztam... Így lett sztem 22 kg a bőröndöm, de kitaláltam hogy mit veszek majd ki.

Vasárnap reggel nagyon vicces volt, felöltözni mind a 6 réteg cuccba reggeli után, aztán a taxi 7.50-re jött, hogy biztos elérjük a 9 órási vonatot... 8.15-kor már a peronon ácsorogtunk :Đ Anyukámnak az volt a mániája hogy mindenhova érjünk oda időben, csak kicsit már túlfontoskodta.. :D A 7.50-re rendelt taxi 45-kor még nem volt ott, zért fel akarta hívni a taxitársaságot hogy késnek.. :Đ
Na de várakoztunk ott, és ki jött 8.20 körül? A Kata!! :D És kiderült hogy a Tokyo állomásról csak mi ketten mentünk, úgyhogy nagyon családias út volt :) A reptéren elénk jött egy srác aki cipelte a laptopomat, én meg már izzadtam mint a szaunában kb, 6 réteg ruha + kabát, és 11 kgs hátizsák a vállamon, 4 kgs laptop meg 6 kgs kézitáska XD És egyből találkoztunk a többiekkel, mentünk becsekkolni még fel kellett tennem 1-2 cuccot a fejemre, meg a táskámra kötni stb, és akkor jött a sokk: közölték hogy 8 kg-t lehet bevinni kézipoggyászként, és ez 1 db csomagot jelent. Még hozzátette a nő, hogy ha vmi kis táskáról van szó akkor beengednek 2-t, de mivel nekünk fejenként 3 volt.. :S Ezért még kidobattak 1-2 könyvet, meg a Józsinak hamar beengedték a cuccait, miután szegény 8 kgt kidobott a nagybőröndből, és így lett 22 kg... A 3 nagy bőröndöt együtt mérték és 70 kg lett XD Pedig fejenként 20 volt a megengedettt... Úgyhogy csináltattak velünk Milage kártyát, amivel plusz 4-et felengedtek fejenként.. :D De a lézipoggyász problémája még ott volt.. Kértem egy nagy szatyrot a Józsitól, beletettem a laptopot meg a kézitáskát, és úgy felengedték 1 csomagként... a hátizsákom meg jó hogy nem mérték meg mert kb 10 kg volt, úgy hogy a japán értelmező kéziszótárat a Józsi el tudta rakni nekem.. :Đ Valahogy csapatmunkával megoldottuk, egyből be is csekkoltunk hiszen onnan messze volt még a kapu. Ami előtt végülis csak 1 órát kellett várni. De gyorsan bent levettem a 6 rétegből 5öt, az még egy plusz szatyrot jelentett XD Sajnos 3an nem tudtunk egymás mellett ülni, de a Kinga vállalta hogy 2 sorral előttünk ül és megpróbál aludni. Ami nemhiszem hogy egyikünknek is ment X'D

Hosszú volt az út, de itthon nagyon örültem hogy a szüleim meg 2 nagyon jó barátom vártak rám a reptéren :) Hazajöttünk, pakolásztam gépeztem, végül 2 óra alvás után mentem hétfőn suliba, ami szintén tök jó volt, mindenkivel újra találkozni <3 Nagyon szeretem az osztályom :D Viszont rajtuk kívül senkit sem ismerek már kb a suliban... 13. évfolyam, elment minden ismerős szinte, olyan mintha nemtudom, valami vadidegen helyen lennék. Minden olyan idegennek tűnt, mégis ismerősnek.
Azóta már 6 napja itthon vagyok, alig tudtam beszélni a Katával meg a Yukával, fogadó anyum ma írt, hogy meglett a japán felsőfokú vizsgám :) Tegnap érkezett meg az eredmény.. De nagyon fura. Mintha valami álom lett volna, hiába vannak itt a dolgaim, meg minden.

Már mintha mindenki elfelejtett volna, najó a fontos emberek szerencsére nem, de olyanok akikről azt hittem hogy jobban oda fognak jönni hozzám és megértik hogy milyen ez.. azokban csalódtam. Még jó hogy csütörtökön itt volt a Gyuri, Jeroen, egy nagyon jó belga barátom aki tavaly volt Mo-n cserediák, és ő tudja hogy milyen visszamenni, egy ismerős-idegen helyre.. Azt sem tudom hogy kivel mi történt egy év alatt, miről beszél most mindenki, mik történtek errefelé, még a családomban is néha idegennek érzem magam és az az érzésem hogy nem ismerek már senkit.

Majd csak jobb lesz... Mindenesetre suliba menni jó :)

4 nap...

Mostanában mindig valam búcsú buli van, valakitől búcsúzkodom, ma találkoztam a Muroi családdal utoljára, akik az én családom barátai és náluk voltam egyszer egy hétvéhére... De nem tudom, egyszer sem sírtam, még csak nem is érzem h sírnom kéne v sírni akarnék... egyszerűen azt mondjuk hogy goodbye, és mata ne, és nem érzem azt hogy ezzel vége lenne és nem találkoznánk többet O_o csak mintha mindenki tök normálisan hazamenne, aztán majd találkozunk úgyis! Aly, egyik agoyn jó kanazawai barátnőm.. vele is tegnap találkoztam utoljára... és semmi könnyek vagy akármi.. nem értem azokat akik szétsírják a fejüket mindenhol =OO nem áll meg a világ!! Van aki fb-ra azt írta ki, hogy már egy hete minden nap sír... Nem a legjobb mosolyogva kiélvezni az utolsó napokat? A repülőn meg a vonato lehet majd sírni.. Remélem akkor fogok, mert most mintha le lennék bénulva érzelmileg xD És azért tudom h hiáynzoni fog mindenki, majd talán a suliban lesz valami, sztem az osztálytársaim készülnek valamivel... Majd ha velük leszek akkor lehet hogy átszakad a gát.. de itthon semmi, tök jó a család, szerem őket, szeretek itt lenni és full nemhiszem el h 4 nap múlva elmegyek, még akkor sem ha holnap lesz még egy iskolai speechem, szerdán meg az osztály előtt egy 3.
Majd szerintem otthonról számolok be részeltesen ezekről az utolsó dolgokról.. Tegnap karaokézni voltunk Kanazawában, csináltunk egy csomó purikurát, facebookon fent van mind ^^
Ma meg voltam a Kagai garasukan-ban, az üegmúzeumban, és fújhattam magamnak egy üvegpoharat =) Ez volt az Ákosék meg a Peter goodbye ajándéka... <3 Nagyon nagy élmény vol!! Majd lesznek képek meg videók...
Ezután Anri zongorakoncertje, ott együtt aludtunk a végén.. miután az Anri végzett XD A vállam borulva egy órát átaludtunk.. hehehe
Aztán egy vacsi itthon a Muroi családdal... és ennyi :S

Jah igen, 3 óra alatt kb 15 cm hó esett le, a már meglevő 20-ram a tengerparton!! Úgyhogy arról besézl mindenki hogy lehet hogy holnap iskolaszünet lesz.. ami iszonyat nagy kibaszás lenne T.T Mivel 2 napot megyek már csak suliba.. Teszek majd fel a hóról is képeket :)

Kimono +onsen + osztálytársak + AFS goodbye party

Jó rég nem írtam semmit azt hiszem... Mostanában géphez ülni sincs időm, minden este 11 körül értem haza, LEGÁLISAN!! hahaha :D
Múlt héten nem tudom mi volt már, csak simán jól éreztem magam az iskolában :) De eljött végre a szombat!! :D Mikoris a Kata, a Yuka meg az én tanárnőm meg mi hárman elmentünk Kanazawába. A délelőtti program kimono próbálás volt:



Talán kezdjük az elején... Már régóta terveztük, legalábbis a tanárnők előre szóltak hogy el szeretnének vinni minket Kanazawába majd, várost nézni meg 1-2 olyan helyre, ahova magunktól nem nagoyn tudnánk eljutni autó nélkül. (Mióta itt élek, egész biztos vagyok benne h LESZ majd jogsim... idáig nem éreztem szükségét, úgy voltam vele h jó a busz meg minden, majd elindulok időben... de azért vannak helyek/helyzetek amikor NO WAY...). Így a délelőtti program kimono felpróbálás lett :)

A Yuka tanárnője ismerte a Kanazawai Nemzetközi központ akármi emberkéit, szóval ott ingyen felpróbálhattuk... Nagyon nagy választék volt:



Ez csak egy része, a diókokban volt még több.. csak ennyit vett elő a tanárnő.. A Yuka azt a hátsó sorban levő pirosat, a Kata pedig a kéket választotta... az enyém pedig az első sorban levő világos rózsaszín lett :)
Pedig a Yukáé annyira tetszett színben *o* Mint valami yakuza filmnek az "ojousan"-ja... Szóval mint vmi bandavezér szeretője... Hehehe :D Szerintem olyan hatása van annak a mélyvörösnek... olyan tekintélytparancsoló. A Yukán meg olyan... ÁZSIAI



Ki kellett hozzá választani az obit is, rengeteg szín volt, de mindenképp a kimono színétől elütő kellett.. :) Az obi az az öv amit a mellkasra tekernek (gondolom nem olyan egyértelmű mindenkinek)
Igazból nagyon szívás felvenni egy kimonót...



A Yukán látszik itt, volt alatta egy ilyen nem szoknya, hanem derékra tekert anyag. Olyan mintha egy pokrócot tekernél magadra és megkötnéd a két végén levő vékony zsinórral. Aztán a felső is hasonló volt, azt is meg kellett kötni, végül jött a belső gallér, azt is külön fel kellett kötni, ezt nevezik eri-nek, sajnos kép nincs róla. Ez az a fehér gallér ami kilátszik a kimonóból.



Ez a furi zokni a tabi :D Azért ilyen hogy bele tudjanak bújni a geta nevezetű fapapucsba, ami olyan menő tangás fazonú XD Itt már néhány száz évvel ezelőtt is divat volt LOL

Ezután jött a kimono felvétele, aztán be kellett állítani hogy az eleje a helyén legyen, megkötni legalább két ilyen csíptetős izével, mindkettő a ruha alatt van, szóval egyáltalán nem látni őket :D Úgy nézett ki mind a kettő mint hózentróger csak gumis volt... Aztán jött az obi.. az alá kellett választani egy másik anyagot, amit nem tudom mi célból kötöttek rá/alá.. Végül meg lett kötve két másik kötéllel, ami le lett szedve utólag.. Végül előre rá lett kötve az az arany-fehér zsinór.. A hátán levő masniról ne is beszéljünk.. Le a kalappal a tanárnők ellen, hogy ezt meg tudták csinálni. Igaz az én tanárnőm nem tudta, úgyhogy mi csak néztük és én lettem az utolsó aki elkészült haha XD
Utána jöttek a nagy fényképezkedések :D A hajunkat még a kimono felvétele előtt megcsinálta a Yuka tanárnője, a hajdíszek meg mind az én anyukámtól vannak :) Van nekünk itthon egy csomó, meg kimonok is csak senki sem használja őket, de mivel kb milliós áron vannak, nem is vesszük őket elő.. XD



Azt mondta a Kata, hogy én vagyok a Japán Barbie XD Hát végülis.. a szőke haj meg a kék szem meg a japános ruha stimmel.. :D
Feltettem azt a térdelős kimonós képet az egyik japán oldalra is ahol a sulis emberkékkel tartom a kapcsolatot és még az osztályból egyik srác, a Junpei is megjegyezte hogy óó felpróbáltál egy kimonót? Dícséret nem volt, de azt nem is vártam :Đ Azt nem mond japán srác normálisan :Đ



Volt egy teaceremónia is utána, részt vehettünk rajta és kaptunk nagyon finom komatsui édességet, és ittunk rá finom matchát (zöld teát) :) Imádom azt a zöld teát, gondolkozom hogy vegyek-e, csak kb 1500 yen 30 g...T.T

Volt ott egy tanárnő, aki egy kínai hölgyet tanított a teaceremónia szabályaira, amiket kezdek vágni már, és végig a Yukához beszélt XD Annyira utálom mikor engem hülye külföldienk néznek aki lóf***-t sem ért...

A kimono felvevéssel jól elment az idő, és egy órával el kellett tolni az étteremben a foglalásunkat. Egy igazi tradicionális étterembe mentünk:



Nagyon nagy volt a terem, és csak a mi hatunké.. haha :) A cipőt még a bejáratnál le kelett venni, Japában szinte mindenhol le kell venned a cipőd, a próbafülkékbe sem szabad cipőbe bemenni, ami néha idegesítő de határozottan tisztább... Ezért én nem nagyon láttam kötögetős cipőket XD Mind belebújós vagy cipzáros.. de senki sem kötögeti folyton a cipőfűzőjét.



Ez volt az ebéd :)

Ez pedig a desszert:


Az étel sok apró fogásból állt, mint a japán ételek átalában, így nagyon laktató volt. Ebi fry - sült/panírozott rák, polip szója szósszal, miso leves, volt nem kaviár, hanem rendes halikra, de nem szeretem... Úgyhogy mind a Yuka ette meg XD Pedig ez, meg a tengeri sün az igazán drága ételek közé tartoznak.. de ha egyszer undi ízük van >.<" Attól h drága még nem biztos hogy finom is... A többi ételről nem tudom én se hogy pontosan mik, tudom h kb mivől készültek de a nevüket meg ilyesmiket.. nem XD Hiába vannak benne a bentou-ban (az ebédesdobozomban) is... A desszert warabi mochi volt, zöld tea porral hmmm =)Ebéd után vissamentünk a kimonos helyre rendet rakni. Ez annyira japános, mndig akárhol vagy is, van a rendezvény vagy adott esemény után egy kb 10-15 perces rendrakás, amiben mindenki segít és aktívan részt vesz, így sitty-sutty el lesz pakolva és csillog-villog minden. A következő állomás Kanazawa híres temploma, a Ninjadera volt.

Semmi köze a ninjákhoz, rendes templomként használták, azonban a kanazawai várúr átjárt ide is, sőr az udvaron levő kútban el van rejtve egy titkos folyosó, ami a kanazawai várba vezet (elvileg... még senki sem próbált végigmenni rajta xD) Csak mivel rengeteg titkos ajtó meg csapda van benne, a köznyelvben Ninja dera azaz Ninja templom néven válrt ismertté... Tényleg hatalmas és gyönyörű volt, 23 szoba, 29 lépcső, 2 titkos csapóajtó szerű csapda és sok-sok más érdekes dolog volt benne... Vicces volt hogy megint csak én értettem rendesen amit az idegenvezető mondott, a Katáéknak kellett fordítanom a "seppuku" terem szövegét is... Ugye van a nagyon elterjedt "harakiri" kifejezés, ami már megintcsak a kanji eltévesztett olvasatából származik... Valóban a has és a vágni kanjijával írjuk, de nem harakiri-nek, hanem seppuku-nek kell olvasni XD Szóval volt ez a titkos falba rejtett seppuku terem, ahol ha a nagyúr veszített, vagy megszégyenült, egyedül bemehetett és mivel belülről nem lehet kinyitni az ajtót (hiszen meghalni megy oda, nincs rá szükség) nyugodtan felvághatta az ereit.
Katával megállapítottuk hogy eléldegélnénk egy ilyen gyönyörű régi helyen.. ahol sok vicces ajtó meg rejtett dolog van... kisgyerekként mekkora poén lehetett már :D Mondtam a tanárnőmnek hogy ott akarok lakni, és kinevetett T.T

Végül egy híres kanazawai mangaka (manga rajzoló) kiállítását néztük meg a belvárosban. Hatsu Akiko az illető neve és megint kiderült a Yuka tanárnője ismeri =O
Gyönyörű szépek voltak a művei!

Ez a kanazawai állomás előtt van:

This travel blog photo's source is TravelPod page: Kanazawa, Japan

A felirat mindig változik, egyszer az jön ki h Welcome, egyszer az idő, egyszer meg az h Kanazawa... :)

Végül Komatsu felé vettük az irányt, s a kocsiban a Kata tanárnője által vett shuu-kuriimu-t eszegettük... A shuu kuriimu, shuu cream XD Olyan mint a képviselőfánk, csak teljesen le van zárva és a közepén van isteni finom krém meg tejszínhab... *o* Ne kelljen válsztanom a kettő között hehehhe...

De ezzel még nincs vége a napnak! Miután hazaértünk, ettünk rament vacsira és mentünk is Mamával meg az Anrival a Katayamazu nevezetű helyen levű onsenben. Az onsen a japán melegvizes fürdő neve.
http://www.kagakankoh-hotel.co.jp/onsen/index.html

22 medence, két szanua (gőz meg finn), igaz a medenék fele egy ideig női, aztán csere és a másik 11 lesz a női szóval azért egyszerre nem lehet mind kipróbálni, de ha akár 1-2 napra is megszáll ott az ember, akkor mindet kipróbálhatja.. :D
Nagyon jó volt... Mamáék mondták hogy én voltam az első náluk levő külföldi aki el mert menni és tetszett is neki az onsen.. Milyen emberek lehettek náluk? =OO Mivel ugye az onsenben meztelenül kell bemenni, ezért sokan szégynelősek stb.. főleg a többi ázsiai nép XD A japánok máshol szeégyenlősek, de z onsenben mindenki meztelen. De ha meg csak nők vannak ott, akkor minek szégyenlősködni... Szóval én teljesen jól éreztem magam xD
Végül 11 körül értünk haza és kb meghaltam, egyből elaludtam :D

Másnap, reggel a 8.46-os vonattal már mentünk is vissza Kanazawába, mivel ez volt az utolsó alkalom h így 3asban el tudtunk menni akárhova is =(( mindenkinek eer programja van már, és jövő hát vasárnap este már otthon leszünk....
A Katáék amúgy sem vettek még senkinek sem ajándkot kb, nem tudom mikorra tervezték mégis XD Én már két hete kész vagyok ezzel kb...
Na de tök fölöslegesen elsétáltunk egy rohadt messzi könyvesboltba, hátha az nagyobb lesz mint a komatsui üzletük.. hát kisebb volt és a választék is szegényes volt.. pff. De kb annyit sltáltunk mint a Blahától a Déliig... xD Ettünk don-t ebédre, és mentün is vissza az állomásra vásárolgatni.. :D A don annak az ételnek a neve, mikor a rizs tetejére mindenféle feltétet tesznek... Van a gyuudon, amikor marhahús van rajta, vagy van zöldséges, tojásos, mindenféle..ÉN maguro-sat ettem, ami azt hiszem tonhal magyarul.. nem vagyok biztos a halfajtákban XD (Mármint nem a magyar nevükben, hanem h tényleg azok-e) De a lényeg hogy nagyon nagyon finom *o* A Yuka kimuchi-set evett (a kimuchi egy korea csípős köret), a Kata pedig currys rizst meg hamburger steaket :)
Végül hazafelé úton nagy unszolás után megálltunk az Oyama jinja nevezetű szentélynél, és az Oumichou halpiacnál... Úgy nézett ki h csak engem érdekelnek, pedig ezek Kanazawa híres helyei... Már kezdett elegem lenni abból h minden hétvégén ott mászkáltam és begubóztunk a karaoke fülkébe és órákon át ott énekelgetve semmit se láttunk a városból XD

Na de végü a 6 órási vonattal hazajöttünk, mert 7-től mentem egy okonomiyaki étterembe az osztálytársaimmal :) (Közbe megjegyzem h itt a vasút-és a buszpályaudvar egy helyen van, ami iszonyat kényelmes!! Gondoljunk már bele Mo-n mekkora izé átkecmeregni az egyikből a másikra...) Mindenesetre késtem, mert messzebb volt a megállótól az étterem mint azt én képzeltem.. Így én estem be 16.-ként, mivel 15 osztálytársam jött el erre a búcsúbulira :) Mind lányok persze HAHAHHA :D Fiú ismerősöket is akartam hívni, de akkor a hangulat valahol a béka segge alatt lett volna talán, mert eymással nem tudnak miről beszélgetni... És megint csak ilyen kis elkülönülés lett volna a dologból.. (Na ez azért már iszonyatosan hiányzik otthonról.. H mindenki normálisan tudjon beszélgetni egymással és ne az legyen h húúú ez egy lány!!! akkor nem tudok hozzá szólni =O)
Na de akik eljöttek mind nagyon aranyosak voltak =) <3 Ettünk okonomiyakit, yakinikut, meg monjayakit is... (ez kb olyan mint az okonomiyaki csak az elkészítésmódja különbözik). Végül átmentünk a közeli game centerbe, csináltunk purikurát (amit mivel régi volt a gép, nem lehetett elküldeni mobilra >.<) és játszottunk a játékgépekkel :D Én kóversenyeztem meg jetski-ztem XD Elég jól ment mindkettő :DD
1-2 lány megjegyezte este 9.15 körül, hogy ennyire későn még sosem volt szórakozni :D Mindig csak edzésről meg suliból ment haza ilyenkor, de hogy szórakozni.. =O Ilyen z én sulim... ='D Édes és ártatlan.. <3
Kivéve 1-2 harmadéves fiút XD Hogy térjünk át itt egy másik témára, az index.hu-n is fent volt h a facebook megbukot Japánban, míg a mixi nevű japán oldal több mint 2-3 millió felhasználónak örvend... Mivel a facebookon meg kell adni z igazi neved meg rnedes képet feltenni, ezt meg nem szeretik a japánok. JObban fekszik nekik az anonimítás, mert ugye sokan a gépen meg a neten élik ki a zelfojtott feszültséget, és sztem 1-2 olyan dolgot is posztolnak amit facebookra a saját nevével és arcával kevesen vállalnának. Múltkor is beírja az egyik gyerek hogy húú ment Kanazawába pornót venni... na mondom oké xD Néha szakadok a röhögéstől komolyan... főleg mikor a suliban látom őket utána XD Mixi szeritnem sokkal szarabb, mert nem szeretem h azt se tudom ki az illető akivel beszélek, meg ilyen fura mailek jönnek, mint pl tegnap is h "Egy hétig Komatsuban leszek üzleti úton, de nincs programom estére.. nem érsz rá szórakozni?".. ANYÁD.. De nem szabad válaszolni, mert ez vmi vírusos dolog, ami szétspamelni a postafiókod utána. xD

A suliról apropó.. 1 hét van már csak hátra =( Annyira jó pedig, most hogy busszal játok, még többet tudok együtt lenni a Chiakival meg a többi harmadikas barátommal, esélyem van több emberkével beszélgetni.. A suliban is 1-2-3. évfolyamból is vannak barátaim.. A többieknek meg annyira nincsenek ahogy észrevettem.. Csak a klubjukból ismernek 1-2 embert. De nekem a fél baráti köröm harmadikasokból áll. (Jó igaz korban is ők a velem egyidősek...) De a Kata meg a Yuka, úgy vettem észre h végig egy baráti körrel volt, nekem meg az első 6 hónapban nem volt ilyen baráti köröm, csak lógtam a levegőben, beszélgettem mindenkivel meg épp itt voltam, máskor itt, ebédet is mindig máshol ettem. volt hogy átmentem a harmadikasokhoz egy hétig minden nap.. De így most mindig találkozom ismerőssel, és mindenki ismer engem a suliban, Hiányozni fog kicsit ez a népszerűség XD A Katáék mondjuk nem is tűnnek annyira cserediáknak, ázsiaiak ugye... :D
De ami szerintem a legjobb az én sulimban, hogy a tanárok fantasztikusak ^^ Eddig nem gondoltam bele hogy mennyire, de mivel tegnap megint elmaradt a kalligráfia órám, ott maradtam helyette beszélgetni a tanárnővel, aki tanít a Yuka sulijában is pl, és nagyon érdekes dolgokra vezetett rá. A Yuka sulija ugye a környék egyik legjobb iskolája, az egyik legmagasabb ott a szint. Mindenki Japán legjobb egytemire akar menni, Tokyoba, Osakába stb.. Nem úgy mint nálunk, ahol mindenki elvan a legközelebbivel, a tanulástis félvállról veszi, ezért nem tetszett az elején.. Mert én megszoktam h tanulni, célok stb stb.. De cserediáknak sokkal jobb ez, mert van idejük az embereknek meg a tanároknak is. A Yukáéknál a tanárok időpocsékolásnak érzik h ott van a cserediák, beszéljen angolul, jó lesz vele gyakorolni, de ha lehet akor órákra ne nagyon járjon be mert sokmindent el kell neki magyarázni és az időt vesz el a többiekről.. Mindenki ilyen tanulásbuzi, és az sem segít ezen, hogy a japán iskolákban rangsorolják az embereket. A 100 pontos vizsgákon elért teljesítmény alapján be van osztva mindenki h az évfolyamban a 71. helyen áll tanulmányi szinten, az egész iskolában meg mittudomén 203.-on... A pontszáma alapján. Ez mi ha nem versenyistálló-szellem? Milyen érzés már tudni pl hogy a jegyeid alapján a hülyék közt vagy? Ezért tanulnak nagyon sokan, hogy elsők lehessenek... De nálunk senki sincs így a top-ban, mindenki elvan, edzésre jár.. majd lesz valamu, úgy vannak vele.
Remélem érthető így hogy mit akarok mondani. Mesélte a tanárnő, hogy nem ritka hogy ellokodják egymás tankönyvét meg füzetét, mert akkor a másik nem tud majd tanulni, és ha rosszabb pontot szerez akkor neki több esélye lesz előre jutni.. Ezt nem mondta, h akkor több esélye lesz, de kikövetkeztethető..
Ha az iskola top 5-jében benne vagy, akkor az egyetmre menetelkor az iskola ajánlhat téged az egyetemre, azt hiszem nem te döntöd el mondjuk h hova, de akkor felvételi nélkül bekerülsz ha az iskola ajánl. Van még egy fajta ajánlós dolog, mikor te magadat ajánlod, és írni kell egy szép fogalmazást, bemutatkozás, önfényezés stb.. Ha az alapján szimpatikusnak találnak, akkor megírhatod a vizsgát, amin ha átmész, bentvagy.. És nem kellett a rendes "cener examination"-t letenned (ami olyan mint az érettségi kb).
Sose gondolta beele ezekbe amiket a tanárnő mondott, de valóban én még a sulis vizsgákat is lehetettem, kijavították és rendesen kiosztották, akárcsak a többiekt. A Yukának megmonták h nem kell iskolába jönnie azon az egy héten.. nem érdekel senkit se ha lóg, sokszor mondta h elbújt a teraszon (mert náluk van), és ott ült kint az óra alatt és mégcsak észre sem vették. Én próbálnám meg(egy, nincs terasz..), tuti le lennék szidva.. ellógtam 1-2 órát, de azért is rosszul éreztem magam xD Az osztálytársaim is kérdezték hogy hol voltál? =OO
Szóbal összességében véve a sulim szigorú, de maga a tanulás meg a követelmények lazák. Emberbarát, viszont eléggé teljesítményközpontú...

Egy fantasztikus kép a mai 6. óra utáni szünetből:



Csak kicsit van kihalva a nép XD a Bal oldalon még volt 6 alvó ember, csak nem látszanak a képen...
Ma tényleg aludt mindenki délután.. És ez normális, h 5 perc alatt már mély álomba zuhannak... vonaton, buszon, mindengol :Đ

Még amiről írni akartam, az az AFS búúcsbuli ma.. Egy olasz étteremben volt, és beszédet kellet tmondanom. Semmit se készültem, de azt hiszem mégis talán a legösszeszedettebbre sikerült.. Nem tudtam hogy mit mondjak, így beszéltem a suliról, arról hogy köszönöm AFS és ennyi kb.. a többiek meg a családjukról meg hrámunkról X'D Kicsit furán jött ki sztem h én nem is említettem.. De a Kata is sírva fakadt közben, a Yuka is végig sírt.. =(((((( YADAAAAAAAAAAAAAAAA Nem akarok messze lenni tőlük =(
Közbe elhtároztuk h kiesszük az AFSt a pénzükből, annyi 1300 ft-os üdítőt ittunk amennyi belénk fért, meg pizzát meg mindent ami csak volt XXD
És kell írnunk egy minimum 1 A4-es oldalas beszámolót erről az egy évről... meg még mindenkinek búcsúlevél... ajaj!!

Ma meg azt hiszem meg is fáztam, torokfájás, fejfájás.. :S Fantasztikus... mindenki influenzás, a suliban is maszkban van az emberek fele.. És minden napra van valami programom... Holnap okonomiyaki a Chiakiva, csütörtök curry a tanárnőmmel, pénteken a Yukivel zöld teás fagyi, szombato búcsúbuli, vasárnap Anri koncetrje, hétfő a Megannel vacsora, kedd mozi, szerda utolsó nap T.T

És ezzel vége is lesz a komatsui életemnek... =(

Majd írok még ha tudok..