Az utolsó napok Tokyoban + hazaút + itthon

Annyi minden történt ebben az utóbbi egy hétben, hogy nem tudom hogy vissza tudom-e adni mindezt egyáltalán.
Menjünk csak vissza múlt hét hétfőre, ami végülis tényleg iskolaszünet lett. El lehet képzelni hogy mennyire örültem neki, az utolsó előtti napom a japán sulimban szünet lett. Így 1-ig tanulgattam, majd értem jöttek a Heniék és elmentünk hozzájuk a hóban játszani hahaha :D

Ennyi hó volt:


Na ebben már lehet játszani ;)

Aztán kedden pakolgattam a bőröndömet, majd sütit sütöttem az osztályomnak, meg elmentünk előtte ahhoz hozzávalókat venni, utána meg a KIA-ba mentem elköszönni, végül Kanazawáva a Maddie-vel megnézni a kedvenc könyvem, a Norwegian Wood filmjét. Jó kis nap volt, kár hogy egyáltalán nem sikerült befejezni a pakolást ahogy azt szépen elterveztem xD

A Norwegian Wood moziposztere:




Aztán történt egy nagyon szomorú dolog; a fogadó anyukám nagymamája aki már tényleg hetek óta gyengélkedett, éjszaka meghalt =( Nem írtam sosem a blogra, de Mama nagyon sokszor ment ápolni, váltották egymást a kórházban is mindig amíg bent volt. Aztán kiengedték, azt hiszem saját felelősségre, mivel nem akart kórházban meghalni. Így a Mama egész családja eljárt hozzá, a messzebb lakó rokonok is eljöttek. Most volt amúgy 90 éves, és 10 testvér közül a legidősebb, s az összes testvére 70-90 év közötti, azonban mindannyian ott voltak vele az utolsó percekben. Szerintem végülis ez a lehető legszebb halál, ezt mondta Mama is, hogy szomorú és mindenki sírt, de ha belegondolunk, a családja körbevette otthon volt a saját házában, és nem szenvedett, hanem mint a filmekben, egyre egyenletesebbé vált a légzése, majd örök álomra szenderült. De mivel Japánban ha valaki meghal, egyből a következő nap, sőt azt hiszem a következő 2-3 nap minden nap egy ilyen megemlékezést tartanak, ahova elmehetnek a rokonok, hozzátartozók és ismerősök, hogy leróják az utolsó tiszteletet. Egy pap tartja, és nem tudom pontosan hogy mit csinálnak, de hosszú-hosszú órákig tart, így az utolsó estémen, szerdán mindenki 7-11-ig ott volt =( Nem haragszom Mamáékra, sőt nagyon sajnálom őket mert tudom hogy mennyire rossz elveszíteni valakit, meg hát tudom hogy otthon akartak lenni ők is és valamit ünnepelni... de hát, ezt dobta a gép.
Szóval én szerda este 6.40-ig a suliban voltam, rengeteg dolgom volt, nagyon sok emberrel akartam beszélgetni, alig voltam az osztályommal mert pont alapból csak 3 órám volt, egyet meg ellógtam mert elbeszélgettem az egyik angoltanárommal akinek lyukasórája volt. Ebédszünetben nem volt időm enni, úgyhogy ennyit az utolsó bento-ról =( Szegény Mama hazajött hajnali 4-kor csak azért hogy nekem ebédet csináljon, és erre nem volt időm megenni... Találkoztam a 3.-as barátnőimmel, akik a boat clubban voltak, írtak nekem egy levelet aminek nagyon örültem :) Aztán sprint vissza az osztályhoz.
6. óra után, ami koten volt, azaz régi japán az osztályfőnökömmel, mindenki ott maradt és montam egy rövid speechet, lényegében annyit hogy mikor Komatsuba érkeztem, senkit sem ismertem még, nagyon féltem sok vadidegen arc, az osztályom is csupa idegen, stb, de a végére mindenkivel jóban lettünk és remélem mindenkivel tudom majd tartani a kapcsolatot. Meg persze megköszöntem nekik ezt a fantsztikus egy évet. :) Ezután kaptam az osztálytól egy gyönyörűszép könyvet, ők dekorálták ki, rendes A4-es méretű és van benne sok kép az osztályról, az osztálykiránduláson készültek pl, ahol sajnos nem voltam ott, meg a közös képek, valamint mindenki írt nekem egy üzenetet =) 1 oldalnyit és volt mellé 1 kép is az adott személyről. Mamáék mondták hogy milyen csoda hogy a fiúk is írtak nekem, meg tényleg az osztályfőnököm is írt egy oldalt, a boat clubos tanárom, Yasuda-sensei, meg az egész boat club... akikől nem volt időm elköszönni =( Szerdán ezenkívül befejeztem amit kalligráfián gyakorolta végig de hétfőn mivel nem volt iskola, nem tudtam befejezni. Majd teszek fel róla képet, kettőt csináltam és egyet a japán Mamának adtam, egyet meg a magyar anyukámnak :)

Hát elérkeztünk a csütörtökhöz is, amikor is reggel 7-kor felkelve, valahogy beledobáltam mindent a bőröndbe, de már reggelizni is alig volt időm =( 9.15-kor el kellett menni otthonról, az állomáson volt a találkozó és azt hiszem én voltam az egyetlen aki ott már elsírta magát XD Vagyis csak könnyeztem... Aztán eljött a tanárnőm is és adott egy fényképalbumot, benne közös képet meg az evezős versenyen készültek.... Mellesleg kaptam már tőle egy szép keretes evezős képet ami most az asztalomon van =) Valamint kaptam egy levelet az Anritól, Mamától meg a Momokától is, meg én is írtam az egész családnak. Aztán késett a vonat 10 percet, szerencsére... Felszálltunk és sírtunk =(( És ott voltak a kanazawaiak, Jenny, Helle meg a Gus akik épp abbahagyták a sírást XD Úgyhogy utána sírva röhögtünk ezen, majd elkezdtünk enni, csoki meg torta meg gyümölcs meg minden amit kaptunk a családoktól.. Aztán elolvastuk a fogadó anyukák levelét, Kata meg a Yuka is kapott aztán azon is könnyeztünk... tök vicces volt, így felkészültünk rá hogy na akkor most olvassss X'D Nemsokkal ezután felszállt a Tobias meg a Pop, ők a fukui-i emberek, majd legvégsőként a Gwen és a Maribeth... Kivételesen az AFS együtt vette nekünk a jegyet, úgyhogy együtt ültünk végig Tokyoig. Nagoyában át kellett szállnunk, ott várt ránk egy AFS vezető meg egy barátságtalan csaj aki legalább a laptopomat cipelte XD Mert iszonyat nehéz volt a bőröndöm a két táskám, a papírtáskám meg a teletömött laptopom XDD bőrönd + 5 táska, a vak is látta hogy mind túlsúlyos volt. Na de valahogy odaértünk Tokyoba, a táj egyre jobban megváltozott, egyre "japánosabb" lett :D Magas épületek, eltűnt az 50-60 cmes hó, a keleti részen SEMMI nem volt, nem is esett egyáltalán. Láttuk a Fuji-sant, jól elszórakoztunk együtt, már most hiányzik mindenki =(
Tokyoban nem igazán voltunk rá felkészülve, de el kellett búcsúznunk azoktól akik 5-én azaz szombaton mentek haza... Yuka és Jenny és Gus.. =( Azt hittük, hogy az utolsó estét a többiekkel egy hotelban fogjuk tölteni, de ez csak tavayig volt így, idén már vasárnap reggel, a 9 órási Narita expresszel kelllett kimennünk magunktól a reptérre. Az is egy élmény volt, de majd erre visszatérek... :D

Szóval Tokyo... a legjobb hely a világon!!!!! :D



A fogadó családom egy 60-as éveikben levő házaspár volt, a mama, Miho '62-63-ban Amerikában, Minnesotában volt cserediák, a papa meg anno az Industrial Bank of Japan vezérigazgatója volt, ITT, ami azért nem rossz.. a világ egyik legnagyobb bankja.. És pont olyan dolgokat csinált, amik engem nagyon NAGYON érdkeltek.. tőzsde, bankok stb.. Aki ismer az tudja hogy 6 éves korom óta bankigazgató akartam lenni HAHHAHA :D Most is érdekel még, de inkább a nemzetközi dolgok, kapcsolattartás stb...

De hát a lényeg hogy hazaértünk:



Itt laktam, Kita-Aoyama, 2 megállóra Shibuyától, gyalog 10 perc kb.. :D Itt volt a közelben a híres Aoyama Gakuin is, ahol a komatsui LP-m lánya végzett.. Ezek gondolom senkinek sem mondtak semmit.. XD Shibuya a fiatalok városrésze, ott MINDEN van.. az összes nagy márka képviselteti magát, ha ruha akkor Shibuya... :D
De majd lesznek erről is képek.

Otthon megkérdezte az anyukám hogy hova akarok elmenni Tokyoban, én meg felsoroltam egy csomó dolgot és végül minden belefért az időbe, meg ők is meg akartak mutatni nekem helyeket, így jól megterveztünk mindent :D Aztán elmentünk sétálni a környéken, volt 3 percre kb 4 combini is, (ilyen éjjel-nappali szerű bolt, már biztos írtam róla), úgyhogy NAGYON jó környék volt. Nem is akarom tudni az ingatlan árakat... Ráadásul a ház is nagyon nagy volt és abszolút western stílusú.
A fogadó anyum meg nagyon aranyos volt, és jól beszélt angolul de így japánoztunk :))

Szóval a szombati program úgy nézett ki, hogy Akihabarában kezdtünk, mivel akartam venni a fordítógépemnek egy tokot. Ezt végül az anyuká megvette ajándékként, én meg beújítottam egy nagyon szép vezetéknélküli egeret és egy tökjó színű USB elosztót :D

Ebben a boltban:






Innen elsétáltunk az állomás felé, meg nézelődtünk egy kicsit Akihabarában még. :)







Akihabaráról annyit kell tudni, hogy az animék és videó játékok valamint az elektronikai cikkek központja.

Innen Asakusába mentünk, egy olyan helyre ahonnan jó képeket lehetett csinálni a Sky Tree Tower-ről, mely ha elkészül (2012 márciusában), akkor 634 m magas lesz, elnyerve ezzel Ázsia legmagasabb épülete címet... Az első helyet egy dubai torony viszi amúgy 828 méterrel... :D







Ez a hely kb 2 km-re volt a toronytól.. Hm, kár hogy nem jutottunk közel hozzá, de talán innen impozánsabban nézett ki, mintha a nyakunkat kitekerve fel kellett volna bámulni rá..

Következő állomás volt a híres asakusai Kaminarimon:



Aki Tokyoban jár, az szinte biztos hogy eljön ide is...



Olyan volt mint egy nagy bazár, rengeteg bolt volt és mindent árultak kb, főleg persze Tokyos meg Asakusás dolokat.. Én vettem egy pár fülbevalót, sushis hűtőmágneseket, képeslapokat, meg díszeket a szobámba :D







Innen egy nagy bevásárlóközpontba mentünk, elfelejtettem a nevét de saját metró megálója volt, annyira nagy hely :D Ott voltak ezek a Hina-ningyok:



Március 3 a lányok napja, és akkor díszítik a házakat ezzel a Hina babával, a ningyou babát jelent, a hina meg fiókát :) Mikor én odaértem Japánba tavaly, nálunk is ki volt téve a lakásba, sőt még kétszer ennyi kb XD

Következő állomás volt, jah igen Akihabarában ebédeltünk, ettünk unagis don-t, riz tetejére angolna volt téve és nagyon fini volt :)
Szóval következő volt a Roppongi Hills, egy nagyon híres hely, nem is tudom minek lehetne ezt nevezni, irodaházak, lakások is voltak itt, mindenesetre a legmenőbb/leggazdagabb emberek tudnak csak itt lakást venni az árak miatt XD







Aki ezt a pókos szobrot tervezte, annak van valami más alkotása Belgiumban is... :D



Ennek lehetett felmenni a tetejére, 250 m magasságba, az még nem a legteteje volt, de ott volt a kilátó az 57. emeleten:







Mi ott a barna toronyház mögötti részen laktunk:


Innen Ginzába mentünk, ami a legdrágább bevásárlókörzet Tokyoban. Itt is itt van az összes nagy márka, Louis Vuitton, Dior, Armani, stb stb és huuh hát lenyűgöző :) Ez az elegáns része a városnak, ha azt mondják hogy Shibuya meg Harajuku a fiatalok városrésze, akkor ez a felnőtteké.



Ez a híres kereszteződés Ginzában... a fogadó anyukám szerint híres :D Ő csak tudja, nagyon sokat jár oda azt mondta.. A fodrásza is Ginzában van pl.

Ez a legdrágább telek az országban:



Nem akarom tudni az árát XD






Azt imádtam Tokyoban, hogy bemettünk a Tiffany ékszerboltba pl, ami egy híres amerikai lánc és gyémánt ékszereket árulnak. Látszott rajtunk hogy semmit sem fogunk venni mégis mosolyogva odajött az eladó és nem néztek ki mint Mo-n XD A Louis Vuitton boltban is végigsétáltunk és mindenki nagyon rendes volt. Utálom mikor Pesten kinézik az embert egy boltból ha nem tűnik elég gazdagnak vagy látszik rajta hogy csak nézelődik. A vásárlás szerintem a nézelődéssel kezdődik... :D Voltunk bent a Prada meg a többi ilyen boltban is, néztük hogy egy pénztárva 57.000 yen... viszonylag olcsó XD Ha a japán átlagfizetéshez hasonlítjuk, szerintem abszolút megengedhető...

Végül itt vettem magamnak egy pénztárcát:



Azért közel sem ebben az 50.000 yenes árkategóriában természetesen XD De nagyon szép lila és eredeti bőr *o*


Vacsira itt ettünk sushit, ennek az épületnek a 4. emeletén:



Ilyen volt belülről a hely:


Annyira finom sushit ettem ááá *o* Eddig csak az olcsó kaitenzushit ettük mindig, az az amikor ülsz és futószalagon megy melletted sokféle sushi, te meg azt veszed le amit akarsz. De itt meg kézzel készítették neked azt amit kértél. Úgyhogy megkósoltam a tengerisünt, mert arra mondta a fogadó anyukám hogy milyen finom, de mikor kóstoltam undorító volt. Na igen, itt a drága sushi abból is finom volt *o* Nagyon megszerettem! A többinek nem tudom a nevét magyarul, volt rák, meg tonhal amik a kedvenceim :D

Ginza éjszaka:



<3 Sajnos a szüleim idősek voltak, így nem mentünk sehova olyan későn XD De érzem én hogy nem utoljára voltam ott... :)



És ezzel még csak este 8 volt, de már mentünk haza, anyukám nagyon rendes volt, mert hazagyalogolt velem :D Mondta hogy legalább ennyit lássak az éjszakából, meg az Omotesando éjszakai kivilágításából... Aztán apukámnak volt egy lépésszámlálója, ami alapjáán mi kb 11 km-t gyalogoltunk aznap XD Ez még csak péntek volt... :D

Szóval szombat:

Első útunk a Tokyo Towerhez vezetett:





Ez az Eiffel-torony szerű építmény igazából rádiótoronyként szolgál, azonban a többi magas épület miatt már nem funkcionál megfelelően :Đ 330 méter magas, de rengeteg hasonló illetve még magasabb épület van körülötte, ezért építik a Sky Tree Towert, hogy átvegye ennek a szerepét :D



Ha felmegy az ember, kétszer is lehúzzák mivel egyszer kell azért fizetni, hogy feljuthass a 150 méter magasan levő kilátóba, majd ha a 250 magas részre fel akarsz menni, mégegyszer fizetni kell.. Nem keveset. Kb 1500 yen volt a kettő együtt.
De azért durva hogy mennyire sokat jelent 100 méter... :D






Egy szentély a 250 m-es részen:





Mielőtt lejutottunk újra a 150 m-es részre, ahol ezt a képet csinltam, vagy 20 percet kellett várnunk fent, mert volt egy 3-as erősségű földrengés, amit egyáltalán nem lehetett érezni, de a lifteket tesztelték hogy minden rendben van-e, mielőtt újra forgalomba állították őket.



És kivel találkoztunk mikor kijutottunk végre? :DDDD



Igeeeen, a Katával :D Az egész nagy Tokyoban ők is pont akkor jöttek a Tokyo Towerhez a fogadó apukájával, aki mellesleg az NHK, japán legnagyobb TV csatornájának az egyik producere volt.. :D Jó családokat talált az AFS Tokyoban...

The next stop was: SHIBUYA!!



Ez az a híres kereszteződés, ahol átlósan is át lehet menni... egy ilyen volt amúgy Kanazawában is :D

Shibuya 109, a gyaruk tartózkodási helye... :Đ Láttunk is néhányat, de tényleg lepukkantak XD Ez Orsi, neked lehet érdekes :D Viszont bent ááá annyi féle ruha volt, és olyan olcsónn!! O_O De a bőröndömben nem volt hely, és előző nap minden pénzem elköltöttem arra a pénztárcára Ginzában.. X'D Úgyhogy megszakadt a szívem kb...

Ez a Tokyoi H&M:



Innen visszamentünk az Omotesandou-hoz, ami szintén egy nagy bevásárló utca, irodaházak, hotelek, boltok minden van ott. És elég drága.. és nagyon közel van a házunkhoz. Itt elmentünk okonomiyakit enni, ami tök fura volt, hogy elkészítették nekünk a boltban! :O Komatsuban indig magunknak kellett megcsinálni XD Csak akkor csinálták meg ha külön szóltál..

Harajuku felé mentünk haza anyukámmal :D



Igaz ez Shinjuku, ahova beugrottunk a Mister Donutba, mert volt egy csomó pontom és akartam még egy fánkos telefonlógót mielőtt hazajöttem XD



Ez az igazi Harajuku, az őrült boltok, igaz már nem volt olyan sok fura ruhás ember mint régen... se gangurok se semmi =(







Már remlem mindenki érti, hogy miért mondom hogy szürkék és egyhangúak a magyar ruhaboltok =( Ennyi szín és ekkora választék után...



Kutyadivat bolt.. :D

Végül a brazil nagykövetség, mely a házunkkal szemben volt XD



Ezzel a szombati napnak is vége, megint sétáltunk 10 kmt, majdnem 22 km két nap alatt :D Viszonylag hamar hazaértünk, mert be kellett fejeznem a pakolást, kidobtam 1-2 dolgot, pl a régi egeremet, esernyőt meg hasonlókat X'D Aztán elő kellett készítenem azt a 6 réteg ruhát amiben utaztam... Így lett sztem 22 kg a bőröndöm, de kitaláltam hogy mit veszek majd ki.

Vasárnap reggel nagyon vicces volt, felöltözni mind a 6 réteg cuccba reggeli után, aztán a taxi 7.50-re jött, hogy biztos elérjük a 9 órási vonatot... 8.15-kor már a peronon ácsorogtunk :Đ Anyukámnak az volt a mániája hogy mindenhova érjünk oda időben, csak kicsit már túlfontoskodta.. :D A 7.50-re rendelt taxi 45-kor még nem volt ott, zért fel akarta hívni a taxitársaságot hogy késnek.. :Đ
Na de várakoztunk ott, és ki jött 8.20 körül? A Kata!! :D És kiderült hogy a Tokyo állomásról csak mi ketten mentünk, úgyhogy nagyon családias út volt :) A reptéren elénk jött egy srác aki cipelte a laptopomat, én meg már izzadtam mint a szaunában kb, 6 réteg ruha + kabát, és 11 kgs hátizsák a vállamon, 4 kgs laptop meg 6 kgs kézitáska XD És egyből találkoztunk a többiekkel, mentünk becsekkolni még fel kellett tennem 1-2 cuccot a fejemre, meg a táskámra kötni stb, és akkor jött a sokk: közölték hogy 8 kg-t lehet bevinni kézipoggyászként, és ez 1 db csomagot jelent. Még hozzátette a nő, hogy ha vmi kis táskáról van szó akkor beengednek 2-t, de mivel nekünk fejenként 3 volt.. :S Ezért még kidobattak 1-2 könyvet, meg a Józsinak hamar beengedték a cuccait, miután szegény 8 kgt kidobott a nagybőröndből, és így lett 22 kg... A 3 nagy bőröndöt együtt mérték és 70 kg lett XD Pedig fejenként 20 volt a megengedettt... Úgyhogy csináltattak velünk Milage kártyát, amivel plusz 4-et felengedtek fejenként.. :D De a lézipoggyász problémája még ott volt.. Kértem egy nagy szatyrot a Józsitól, beletettem a laptopot meg a kézitáskát, és úgy felengedték 1 csomagként... a hátizsákom meg jó hogy nem mérték meg mert kb 10 kg volt, úgy hogy a japán értelmező kéziszótárat a Józsi el tudta rakni nekem.. :Đ Valahogy csapatmunkával megoldottuk, egyből be is csekkoltunk hiszen onnan messze volt még a kapu. Ami előtt végülis csak 1 órát kellett várni. De gyorsan bent levettem a 6 rétegből 5öt, az még egy plusz szatyrot jelentett XD Sajnos 3an nem tudtunk egymás mellett ülni, de a Kinga vállalta hogy 2 sorral előttünk ül és megpróbál aludni. Ami nemhiszem hogy egyikünknek is ment X'D

Hosszú volt az út, de itthon nagyon örültem hogy a szüleim meg 2 nagyon jó barátom vártak rám a reptéren :) Hazajöttünk, pakolásztam gépeztem, végül 2 óra alvás után mentem hétfőn suliba, ami szintén tök jó volt, mindenkivel újra találkozni <3 Nagyon szeretem az osztályom :D Viszont rajtuk kívül senkit sem ismerek már kb a suliban... 13. évfolyam, elment minden ismerős szinte, olyan mintha nemtudom, valami vadidegen helyen lennék. Minden olyan idegennek tűnt, mégis ismerősnek.
Azóta már 6 napja itthon vagyok, alig tudtam beszélni a Katával meg a Yukával, fogadó anyum ma írt, hogy meglett a japán felsőfokú vizsgám :) Tegnap érkezett meg az eredmény.. De nagyon fura. Mintha valami álom lett volna, hiába vannak itt a dolgaim, meg minden.

Már mintha mindenki elfelejtett volna, najó a fontos emberek szerencsére nem, de olyanok akikről azt hittem hogy jobban oda fognak jönni hozzám és megértik hogy milyen ez.. azokban csalódtam. Még jó hogy csütörtökön itt volt a Gyuri, Jeroen, egy nagyon jó belga barátom aki tavaly volt Mo-n cserediák, és ő tudja hogy milyen visszamenni, egy ismerős-idegen helyre.. Azt sem tudom hogy kivel mi történt egy év alatt, miről beszél most mindenki, mik történtek errefelé, még a családomban is néha idegennek érzem magam és az az érzésem hogy nem ismerek már senkit.

Majd csak jobb lesz... Mindenesetre suliba menni jó :)