2,5 hét...

Elég sok idő telt már el az utóbbi bejegyzés óta... Mindig akartam írni, de mostanában tényleg elfoglalt vagyok.

Arról írtam, hogy hétfőn a Yukivel voltam bowlingozni, aztán minden nap suli, amit egyre jobban élvezek tényleg, így ahogy a végéhez közeleg. =( Mostanában tényleg elvagyok nagyon az osztállyal meg a Chiakival is :)
Minden reggel busszal járok suliba, ami iszonyat kényelmes mert 7.49-kor jön a menetrend szerint és a megálló az ajtó előtt van kb, úgyhogy 46-kor kilépek az ajtón, és minden nap késik a nagy hó meg a jég miatt, úgyhogy 55-56-ig várok XD És ha iskolabusszal késünk, az igazolt hiányzásnak számít.. :D

Mellesleg az időjárásról.. Tettem fel fb-ra képeket:





Bocsi a rossz minőségért, telefonnal van...
Na de a lényeg, hogy tegnap volt Kanazawában egy nemzetközi rendezvény, a Kanazawa Egyetem cserediákjainak szervezésében, aminek keretében ellátogattunk az ő kollégiumukba, ahol ki lehetett próbálni a különböző országok nemzeti ételeit, voltak nemzeti táncok, meg kis japán óra: virágkötészet (ikebana) meg kalligráfia (shodou).
Mivel én még sosem próbáltam az ikebanát, hiába mehettem volna el a suliban kipróbálni, valahogy sose tettem, most végre megpróbáltam :D
Ez az én művem:





A virágokat is hazavihettük utána :) De mivel én biciklivel mentem az állomásig, odaadtam őket az Azusának, az egyik lánynak aki velünk volt.
Jahigen, a Keiko-val mentem, azzal a barátnőmmel aki régen az én sulimba járt, és most egyetemista végzős... Már leadta a diplomamunkáját, úgyhogy eléggé ráér :) Az ő évfolyamtársa és barátnője az Azusa és a Tomomi akik velünk voltak... és az Azusa kocsijával jutottunk el a helyszínig, ami a hegyekben volt (ergó 30 cm hó volt kb)



A bal oldali lány az Azusa, a jobb oldali pedig a Keiko :) Összevissza fényképezgettek míg én nagyban a virágok tűzködésére koncentráltam :D
Amúgy az ikebana sokkal nehezebb mint gondoltam meg sokan gondolnák... Én még sose láttam leírva hogy pontosan mi az, csak annyit h virágkötészet, a Momoka minden hónapban újradekorálja az előszobát virágokkal, de sose láttam még, úgyhogy elég meglepő volt.
Mint mindenki láthatja van az a kék edény, tele vízzel.. abban van egy tüskés kör vagy négyzet alakú kis fémlap (fémlap rajta 1 cmes elég hegyes fémtüskékkel), ezt amúgy kenzan-nak hívják... s ennek a tüskéjére lehet felszúrni a virágokat. Azért van vízben, mert így nem pusztul el olyan hamar a virág. Vannak azok a hosszú ágak, ki kellett számolni, hogy a magassága pontosan az edény hosszúságának és magasságának a 1,5-szerese legyen, a másik ág pedig ennek a 3/4-e. A szegfű a 2. ág felénél kisebbb kellett hogy legyen, a rózsák meg még annál is rövidebbek. Meglepődtem hogy ennyire mértani pontosságú :D Még az is meg volt adva, hogy az első ágat 15 fokban, a másodikat 45ben, a szegfűt meg 75 fokban kell megdönteni.
Szerencsére a Keiko segített, mert nekem nagyon nem volt érzékem ahhoz hogy a középső virágokat hogy helyezzem el szépen :Đ Úgyhogy ez a mű a kettőnk érdeme igazából...
Utána mászkáltunk még egy kicsit, beszélgettünk az Azusával doramakról, egy nagyon kedves egyetemi professzor is odajött hozzánk, ettünk bangladeshi kaját, hozzá vietnámi desszertet ööö... volt egy bosznia-hercegovinai emberke, vele akartam beszélgetni de végül megmaradtam a kis bandánknál :) Láttuk a Evgeny vagy micsoda nevű orosz srácot, akivel még nyáron, a Small World in Komatsu rendezvényen találkoztunk, de erősen nem akart megismerni mindket úgyhogy mi sem mentünk oda hozzá. (mi = Keiko és én)
Nagyon jól szórakoztunk, nagyon megdícsérték a japánomat ^^ Mondták hogy ennyi japán tudással, meg felsőfokú angollal meg még ha mondjuk valami szakot tanulok, akkor Tokyoban harcolni fognak értem.. mm azért meg külföldi munkaerő és stb. Azt hiszem ezt ki akarom majd használni. Mennyire más lesz ha egyedül visszajöhetek egyszer, sok hülye szabály meg minden nélkül... :D

Na de vissza a tegnaphoz, szóval az Azusának hamar haza kellett érnie, ezért előtte elmentünk és benéztünk egy homecenter-be, és vett nekem a Keiko egy kenzan-t, hogy majd otthon is tudjak ikebanat csinálni :) Aztán vettem én is egy csomó dolgot még, éljen a 100 yenes bolt :D
Végül felvettük kocsival a Fu Fei nevá kínai lányt, aki a kanazawai egyetemen végzős cserediák, s bementünk a belvárosba :) Megint csináltunk purikurát:



Na hogy állna nekem a maid outfit? XD Majd akarok venni egyet HAHAHAH :D Majd..
Ilyen purit nem csináltam még amúgy, csak a fejedet fényképezte le, megvolt h hova kellett tenned az állad, és akármilyen fejet vághattál, azt rátették erre a modell testre... :D

Utána bementünk az 109 (ichi maru kyuu)-be, ami egy nagyon híres bevásárlóközpont... Az ilyen gyaru (gjaru-nak kell kiejteni) lányok gyülekező helye, gyaru-s márkákat árulnak ott... (Gyaruk a műszempillás 3 kg sminkes, mindig alegújabb picsás divatot követő, folyton bevásárlóközpontokban anyuci pénzén lógó lányok... a lényeg azon van h a legdivatosabb cuccok és műszempilla és két tonna smink.. egyiket se ismernéd fel smink nélkül) Nade vissza az eredeti témához... :DDD Bementünk egy boltba, nézegettünk a sminkeket, és megbeszéltük hogy melyik a legjobb szempillaspirál stb... Megjegyeztem hogy jéé de olcsó a tampon (oké, már kb ötödszörre hozom fel... xD), és erre a Fu Fei, 22 éves, megkérdezte hogy az mi... Tényleg meglepő néha, hogy ázsiába mik nem jutnak el :O A japánok lányok tudják h mi az, de sosem próbálták, kb az van elterjedve róla h úszáshoz jó XD Mondjuk lehet h nem kéne meglepődnöm... de más dolog vkitől hallani meg mint ha tőled kérdezik meg!

Utána átmentünk a vasútállomásra, és mászkáltunk még a Forus nevű bevásárlóközpontban is, mivel együnk sem volt éhes... Így találtuk meg ezt a drágaságot:



Nem gyönyörű? *o* Otthon hol találni ilyet?? Imádom az itteni választékot, ha tényleg cukin akarsz öltözködni, akkor lehet!! Ha meg szexin, kihívüan azt is! És nem botlasz ugyanazokba a cuccokba mindenhol :S És olcsóbbak a márkacuccok, úgyhogy hiába Louis Vutton buzi a legtöbb egyidős lány, megtehetik.. meg a hamisítványok még olcsóbbak XD Igaz a Keikonak van egy eredetű LV péntárcája, 60.000 yen volt X__X
Nem szeretem a magyar divatot, legalábbis amit ott annak hívnak =(
Komolyan ha ilyen ruhákat árulnának otthon, biztos hogy vennék egy csomót.. :D Na majd ha legközelebb jövök...

Hazafelé vicces volt, felszálltam a 8.40es vonatra, és 9.05-kor gördült ki kb az állomásról, időközben annyira feltámadt a szél... Komatsu és Kanazawa között van 8 állomás, abból a 3.-ig jutottunk, ott megint 40 percet állt a vonat, közben Mamáékkal maileztem folyton, mondták h rossz az idő, kijönnek elém az állomásra, mire észrevettem ezt a mailt már írhattam vissza hogy késik 20 percet a vonat XD Papa eljött értem a Komatsutól való 4. állomásig, de nem jutottam el odáig sem :S 9.50-kor még csak 3 állomásnyit jutottunk előre Kanazawától (időközben a Keiko is csatlakozott hozzám), így mondták hogy szálljunk le ott, és majd várjuk meg Papát. Végül 10.30 után nemsokkal ért oda, addigra a vonat elindult, de bemondták hogy csak 2 megállóval megy előbbre, mert az után van egy híd, amin az erős szél miatt veszélyes átmenni. Ez nem először történt meg, Kyotoba menet is meg kellett kerülnünk Japán legnagyobb tavát vonattal az erős szél miatt. Kocsival mikor átmentünk azon a hídon, érezni lehetett a széllökéseket oldalról, emellett hatalmas pelyhekben esett a hó... Ítéletidő volt. :S
ÉS ráadásul ezen a hétvégén voltak az országos felvételi vizsgák!! Szóval szerencsétlen vizsgázókkal tele volt az a bizonyos 8.40-es vonat.. szerencsétlenek jó ha 11-re hazaértek, úgy hogy még másnap is vizsga... Itt amúgy az a rendszer, h ha a vonat vagy busz hibája, dugó v baleset miatt késel azaz önhibádon kívül, akkor telefonálni kell a vizsgahelyre és a vonattársaságtól igazolást kérni. Ha az van, akkor biztosítják h egy másik időpontban leteheted a vizsgát.
Jahigen, az Ishikawai vizsgközpont a Kanazawa Egyetemen van, ami maga Kanazawa város fölött fekszik a hegyekben, ergó busszal 30 perc még az állomástól... És valszeg ma reggel a busz nem tudott a hó miatt felmenni, szóval szerencsétleneknek meg kellett mászniuk a hegyet előbb. Csak hogy nekiállhassanak a reáltárgyaknak :Đ
Hazafelé volt körülöttem legalább 8-9 harmadikas srác a sulimból.. Azt hinnétek köszöntek??? hát NEM. Ott volt a Kazuki, akit ismerek is, beszélgettünk nem egyszer, egymásra néztünk, találkozott a pillantásunk is, és elfordult.. Ráírtam utána otthonról h miért nem köszönt mikro ott volt mellettem... Válasz: Megismerted hogy én vagyok az? Jaj de örülök!... Okés, szóval ilyen alapvető probléma volt.. hogy azt se tudta h emlékszem-e rá ;_; Pfff... az egyenruhájukat mindenesetre ismerem.. JAJ EZEK A JAPÁN FIÚK...
De ahogy a Keiko tanította: vannak a húú elfelejtettem mik voltak a szavak, de a lényeg hogy a "nőfaló" meg a "fűevő" (így írják kanjivalXD) pasik.. A mostani fiatalok inkább a "fűevő" kategóriába tartoznak, azt se tudják hogy bánjanak a lányokkal, nem tudják miről beszélgessenek, úgyhogy úgy vannak vele hogy mindegy, nem érdeklődnek. Ezt fogadóapukám is megerősítette, hogy a középiskolás fiúk egyre ilyen "fűevőbb"-ek lesznek... LOL

Ez volt a vacsink amúgy:



Okonomiyaki :) Ráírtuk majonézzel a nevünket :D Fu Fei, Irisz és Keiko... :)

Óó mellesleg megvettem a fordítógépemet, erről akartam már írni!



A hátteret nem kell nézni :D Majd valamikor veszek hozzá tokot is :) Még a héten el kéne nézni...

Holnap megint suli, végre olvashatom a Norwegian Wood című nagysikerű Murakami Haruki könyvet :) Direkt a suliban hagytam h hétvégén ne kísértsen... tanulás helyett nehogy olvassak.

Ma sem volt eddig nagy tanulás, mert átjött a Chiaki és gépeztünk végig :D Megtanítottam neki hogy kell használni a facebookot, meg kiírtam DVD-re több filmet is :DD Majd holnap az iskolabuszon találkozunk... Biciklim amúgyis az állomáson maradt, úgyhogy amíg az nincs meg, sehova... =(

Új beállítások + Egyéb - edited

Nah, máris sokkal családiasabb a hangulat. Így már csak azok olvashatják a bejegyzéseimet, akiknek a címe felkerült a listára. Miért is nem állítottam át sokkal előbb? =(

Meglepődtem hogy mennyien írtak amúgy :) Viszont ha tényleg ennyi ember olvassa, miért nincs soha egy komment se? XD Sebaj...

Egész jól telik a 3 napos hosszúhétvége :D Ugyanis a január 10-i hétfő, nem tudom már milyen alkalomból, munkaszüneti nap.
Szombaton Kanazawában voltam a Katával és a Maddie-vel, egész nap sétáltunk (ki akar 1000 ftnyi pénzt fizetni városon belüli buszozásra??) és vettünk egy csomó ajándékot, meg végre megvettem álmaim cipőjét... :D



Ez az eredetileg fekvő kép, valamiért a blogon állóként jelenik meg, de a lényeg hogy ez az új cipőm *o* majd suliba tudok ebbe menni, meg otthon tudom használni, mert itt a hosszú fehér kabátomhoz nem igazán illik... :D

Don't mess with us hahahha 8D


Kellemes 12 órát töltöttünk kb Kanazawában, este 10 előtt estem haza... :) Közben nagyon jól elbeszélgettün a Katával, hihetetlen amúgy hogy Európa mennyire hasonló mégis mennyire küönböző 1-2 dologban. De annyira semmiben nem tud különbözni mint Japán XD Itt egyszerűen minden más :D

Ezek után vasárnap aludtam 11-ig, majd délután a Chiaki szülei elvittek minket a Kaga határán levő Garasukan-ba, az Üvegmúzeumba ahol az Ákos dolgozik :) Így vele is találkoztam, és valami szerencsekerék szerűségen nyertünk 2 üvegpoharat, amit nekem adtak a Chiaki szülei. Annyira aranyos az anyukája =)) Aztán elmentünk Mister Donutba Rilakkumás fánkot enni, ami így néz ki:



de sajnos nem volt =( Úgyhogy "Hissohou donut'-ot ettem, ami a vizsgázóknak van... Kb annyit tesz a neve hogy "Siker fánk" vagy valami hasonló... Ugyanis az egész országban ilyenkor, január 15 körül vannak az állami egyetemekre a felvételik :) Most sok harmadikos ismerősöm ezerrel tanul rájuk... Meg az általános iskolásoknak is a gimnáziumi felvételi az állami gimnáziumokban, ma meg tegnap volt azt hiszem..
Szóval most kell et a "siker fánk" :) Volt rajta kis jós izé is, hát ez közepes szerencsét jósolt úgyhogy kidobtam -.-
Végül ezután meghívott a Chikai családja a szomszédjukhoz, ahol kisbaba született :) Majd legközelebb megyünk együtt megnézni :)

Most épp a Yuki nevű harmadikas barátnőmre várok, értem jönnek kocsival és megyünk bowlingozni *o* Miéééért most indult be az éleeeeet? Mondjuk ez anyagilag... Khm ha végig enyi helyre mentem volna, háromszor annyit költöttem volna csak kajára kb. Biztos hogy ezért híztam, mert minden héten étteremben eszek szinte, mindig van itthon édesség, mama sokszor zöld teás sütivel meg mindenféle magas kalóriatartalmú japán édességgel vár, mert tudja hogy szeretem :Đ Hiába mondtam neki h diétázni jobban szeretnék... :Đ
Na majd otthon... nem kell nekem édesség se, annyit ettem ezalatt a 9-10 hónap alatt..x_X

EDIT:
Hazajöttem a bowlingozásból... Komolyan mondom, ilyen jól rég szórakoztam :) Maga a bowlingozás elég drága volt, 400 yen egy játék, 300 yen a cipő... Itt nem olyan béna cipő van mint otthon



Nem tudom hogy ezen a képen mennyire látszik :D Sima Reebok szép színes edző cipő..
Meg kell rendelni egy papíron hogy mit akarsz, hány fő, milyen nevet írjanak be nektek, és akkor tiétek a pálya. Mi csak ketten voltunk, szal elég hamar lejátszottuk a játszmát, de beszélgettünk közben vagy 2 órát.. szóval elég sokat voltunk ott. A cipőt egy automatából kellett venni, bedobtál 300 yent, megnyomtad azt a méretet ami kellett, és kiadta a cipőt ;P Ez milyen már? Tök menő nem? :D
Jól megbámultak minket, én meg vesztettem, elég csúnyán XD Sőt mondhatnám porig aláztak... xD A Yuki mondjuk sokat járt a szüleivel régen bowlingozni :Đ
Utána lementünk az alsó szintre, ahol ettünk egy két gombócos Baskin Robbins fagyit... ez a legnagyobb kár hogy nincs Mo-n =( Annyira finom.. és drága. Én Candyman és Strawberryfromage ízeket ettem, a Yuki pedig Candyman-t és Love Potion-t :) Amikor odaértünk, kaptunk 1-1 kanál kóstolót a Candyman-ből, mert az egy új íz :D Ilyet se csinálnak otthon túl gyakran... nemigaz? Ott is eldumálgattunk egy csomó időt, szegény Yuki halálra fagyott, mert saját bevallása szerint, meg ház nyilvánvalóan eltévesztette az öltözéket... Rövid naciban volt, olyan shortban amiben nyáron szoktak lenni az emberek, meg egy hosszujjúban és kabátban :ĐĐ
Így átsétáltunk végül a Joyful nevű familyrestaurantba (famiresu a rövidítése... azért ez a neve, és ez abban külbözik a többi étteremtől, hogy olcsóbb... ez egy összefogó név az olcsó éttermekre, ahova iskolások meg családosok is beugorhatnak 1-1 ebédre, vacsira és nem hagynak ott vastag pénzeket... én is ettem egy nagy adag menüt, plusz natto-t hozzá, meg desszertet... 850 yenért.. ami nagyon olcsónak számít) szóval átsétáltunk a Joyfulba, a 10 cmes hóban... szegény Yuki X_X
Ott ismét eltöltöttünk 3 órát, mindenféléről beszélgettünk, komolyan annyira átlátja ez a lány az itteni iskolai dolgokat... nagyon meglepődtem. Ennyire "felnőttes", komoly beszélgetést még nem folytattam senkivel se eddig itt. Tisztában van vele, hogy a Meihou milyen, meg mesélt róla hogy milyen volt.
Szóval azt tudtam meg, hogy 10-15 éve nulla volt a színvonal kb, orrpiercing meg mindenféle volt, hajfestés, yankee emberkék, senki sem tisztelte a szabályokat stb.. ezért most triplán olyan szigorú, hogy megtarthassa azt a színvonalat amit nagynehezen elértek. A mostani másodikasok, ahol én is vagyok, azért tanulnak annyit mert tavaly a harmadikasok nem tanultak eleget, és nagyot zuhant a színvonal. Ezért stresszelik őket jobban, hogy tanuljanak. Beszélgettünk arról a pletykáról amit hallottam, és ami igaznak bizonyult, hogy a Meihous fiúk, meg talán lányok is félénkebbek az átlagnál... Valahogy ahogy belépnek ide, átnevelik őket XD Mindenki félénk... amit tapasztaltam is :) Mesélte a Yuki, hogy ő se tudta hogy ez ilyen szigorú lesz, mebánta sokszor h Meihou-s lett, abba akarta hagyni a sulit (hiszen nem kötelező a gimi! ergó akkor lépnek ki ha elegük van az egészből, vagy bántják őket az iskolában és már nem bírják...) de aztán már harmadik évig eljutott, már be akarta fejezni és végülis nagyon jó emberekkel ismerkedhetett meg, amit szintén alátámaszthatok. A Meihou dikájai még gyerekesebbek mint az átlag, félénekebbek, és iszonyatosan jó gyerekek... (mama kisfia meg kislánya szinte mindenki). De emberileg nagyon ott vannak, tényleg segítőkészek, aranyosak szóval nem panaszkodhatunk... A többi gimiben sok a bántalmazás (ijime... mikor csúfolják, gúnyolják, vagy egyéb módszerekkel lelkileg terrorizálnak vkit) a lányok között, ami a Meihou-ra egyáltalán nem jellemző. Ez szerintem elég sok dorama-ban is megjelenik.. És ott a tanárok nem foglalkoznak vele...itt nagyon is szigorúan!
Igaz a Yuki egy kicsit más mint az átlag :) 1,5 éve együtt van egy nála 10 évvel idősebb sráccal, 28 éves a srác most... Ami azt jelenti hogy másodikas kora óta járnak, ő akkor volt 17 és azt tiltja a törvény, hogy középiskolás meg egy 20 éven felüli járjanak... O_o Na de azért ez az egyetlen szabály az, amit nem tartanak be... addig rendben van míg nem erőszakolja meg stb..
Beszélgettünk egy csomót a jövőről, egyetemről, hogy hova akar majd menni, mi szeretne lenni, stb :) Nagyon érdekes volt...

Közben mikor purikurát csinálni voltunk, belebotlottunk a seijinshiki-t ünneplő 20 éveskbe. Tele volt gyönyörű kimonós meg hakamás lányokkal és fiúkkal a purikurás hely :D
A seijinshiki az a szertartás/fesztivál, ami a 20 évessé, azaz nagykorúvá válásukat jelzi... ünnepli. Most tartották azok, akik idén lesznek 20 évesek. Ezért volt végülis suliszünet is.
Ott összefutottnk még 1-2 lánnyal a 33 osztályból, ahol angolt tartok a Megan-nel, a yuki osztálytássaival... :) Vicces volt, mindenki meglepődött hogy mi együtt megyünk szórakozni meg purikurát csinálni... szerintem emelkedett a népszerűsége most.. XD Minden önteltség nélkül.
Ezenkívül mesélt a Yuki 1-2 vicces dolgot a Hirokiról XD Akinek a képét lenyúlta az a kedves illető fb-on.. Meg aki már x hónapja eléggé bejön =( Szóval Yuki elmondása szerint az a gyerek nagyon jól néz ki, azt senki sem tagadja, de minden lánnyal udvarias formában beszél, és mindent ráhagy az emberrre, egyből bocsánatot kér mindenért.. szóval ilyen gyenge jellem. Ezért akik ismerik őt lányok, azoknak nem jön be a személyisége miatt. XD Az ex-barátnője szerint meg folyton elaludt a randikon, órkáig várt rá mert ALUDT XD lol... asszem ezzel így vége is a sztorinak. XD Ezért nincs barátnője már elég hosszú ideje... Milyen kár =( Komolyan nekem nagyon nagyon tetszenek az ázsiai férfiak csak változtathatnának a személyiségükön, mert az valahogy nagyon nem...

Na de a legjobb, meg lettem hívva a harmadikasokhoz ebédelni :) Úgy nézem a fél ismerősi köröm a 33H termében eszik, a srácok a boat clubból szinte mind ott vannak, illetve a 33H-s lányok akikkel órán meg szünetben jól elvagyunk... :)

Azt hiszem ez a végső időszak tényleg nagyon jó lesz... csak kicsit megszakad a szívem így elmenni. Nem csak én szoktam hozzájuk, hanm ők is hozzám... Azt hiszem ezerszer jobban jártam ezzel a sulival, mint pl a Jenny, a kanadai cserediák.. Mesélt tökjó dolgokat a sulijáról, de végülis kb le se szarják így az utolsó időkben már. A Yukáról meg a suli nagyrésze nem tudja hogy cserediák XDDD A neve is japán, külső is japán... beszél is japánul... :D

Legközelebb megyek a Yukivel megint a Jofyulbe, zöld teás pafe-t enni :D Aztán 15-én meghívott a Keiko, egyetemista barátnőm a Kanazawa Egyetem nemzetközi fesztiváljára... A Kanazawa Egyetem országos 6. kb ;) Eléggé nagyon jó... Úgyhogy kíváncsi leszek rá!

Azt hozzátenném, hogy lehet hogy sokmindenben más lett volna a véleményem meg minden, ha előbb megismerkedem pl a Yukivel. Elmentünk együtt tampont venni (lol elnézést a hímnemű olvasóktól xD) és simán beszélgettünk ilyen témákról is, abszolút nem úgy mint a legtöbb egykorú lány...
Szóval ma egy nagyon kellemeset csalódtam :)

ROSSZ HÍR!

Van egy rossz hírem a kedves olvasók számára! Tudhattam volna hogy az internetre kerülő képi illetve szöveges anyag könnyedén, két kattintással eltulajdonítható, de gondoltam én kinek kellenek az én képeim ill. szövegem? Na hát tegnap facebookozás közben, találtam egy kedves egyént, mindenki megkeresheti (Tarumi Kansuke), akinek az egyik képemről kivágva, a Hiroki fényképe volt kint profilképként alatta meg hogy "new picture lol" Hát anyád. >.<

Ennek következtében azt teszem, amit az elejétől tennem kellett volna... Meghívós lesz a blog, akárkinek szívesen küldök meghívót, aki jelzi nekem kommentben, emailben, személyesen, akárhogyan.


Szánalmas emberek vannak és lesznek, és maradjanak meg maguknak. Asszem jobb lett volna a tegnapi estém ha nem találom meg azt a képet.

Szóval aki még szeretne ezentúl is az olvasóm közé tartozni, attól kérnék szépen egy email címet. ;)

Jó hír: lecserélte a kedves illető a szóban forgó képet >) Úgyhogy már semmi értelme megkeresni, de az biztos hogy fake.. száááánalom X) Vicces hogy egyes embereknek mennyi szabadidejük van :Đ

Suli

Első napja a 3. szemeszternek... Hm, és holnaptól 3 napos hosszú hétvége ;)
Megvolt ma a goodbye speechem, annyira izgultam hogy elrontottam amit szépen leírva gyakoroltam előtte, úgyhogy az egész suli felnevetett az egyik részen... de ettől egész megnyugodtam és a végét rendesen befejeztem... Annyira aranyosak voltak az osztálytársaim, mindenki gratulált utána, de mégegyszer kinevettek azért, hogy udvarias formát próbáltam használni és egy beszéltnyelvi kifejezést beszúrtam a végére úgy, hogy nem is vettem észre XD

Meg ma mentem először busszal suliba.. Felszálltam, némacsönd.. mindenki jó messze ült egymástól nem is beszélt senki XD Beültem a Chiaki mellé, ő is csak suttoga beszélt hozzám :Đ Suliban mondták, hogy azért, mert senki sem akarja hogy meghallják a magánbeszélgetését.. XD ááááá

Na de ennek ellenére iszonyat nagyon jó napom volt, nagyon szeretek itt suliba járni :) Komolyan elszégyelltem magam, hogy arra gondoltam h haza akarok menni.. annyira jó lenne maradni még =( de csak a suliban... Amennyire nem szerettem az elején, annyira most ott érzem magam az egyik legjobban :D

Annyira maradnék még itt... De ugyanakkor a barátaimmal akarok lenni otthon. Komolyan mondom, két világ választja el a két életet kb.. Otthon partyk, barátok, szabadság, itt meg suli, cukiság, aranyos barátok, nagyon magas színvonalú kényelmes élet...
Csak ne lenne ennyire nehéz dönteni meg elmenni meg hazamenni...
Kicsit olyan érzés, mintha fel kéne adni az egész itteni életemet =( Amiért eddig küzdöttem hogy legyen...

*minden nap egy kisebb lelkiválság brühühüh*

Na de élvezzük ki az utolsó 30 napot!!! :)

Mindjárt vége a szünetnek

Hát eljött ez is, vége a téliszünetnek.. holnaptól suli és már busszal fogok járni. Illetve holnap suli, aztán 3 napos hosszúhétvége XD

Rájöttem hogy mi a japán tudáson kívül az egyik legfontosabb dolog amit itt tanultam: értékelni azt amim otthon van/volt. Annyira hiányzik már az összes barátom, a szabadságom, hogy megbíznak bennem, hogy ott vannak a szüleim meg egyátalán hogy nem vagyok ilyen kiszolgáltatott helyzetben... Minden tényleg minden! Alig várom már hogy hazamenjek... Február 6, vasárnap este 22.35-kor érünk Ferihegyre... egyszerűen nem bírom már ki azt a 30 napot addig! Ez már tényleg a countdown, nagyon szeretném élvezni az utolsó napokat, azt hiszem mostanra sikerült megértenem meg feldolgoznom mindent, és kész vagyok hazamenni. Novemberben nem voltam még kész, jó hogy visszajöttem és láttam hogy mi vár rám otthon, mérlegelhettem , összevethettem a kettőt... Igaz nem tudom a két országot jelenleg érdemben összehasonlítani, akármennyire is szeretném. Japánt olyan szemszögből nézem most, amilyenből sosem néztem Mo-t eddig, majd csak a hazautazás után tudom... Olyan dolgokkal kellett itt foglalkoznom, amiket sose hallottam/figyeltem előtte meg, nem egyszerű ez!
(Nem azt mondom hogy nem szeretek itt lenni... maradni is akarok, meg nem is...)
A két legjobb dolog ami itt történt velem, az az hogy találkoztam a Katával és a Yukával. :) Ők a legfontosabbak itt számomra. Ő őlük kaptam azt meg, amit szerintem minden cserediák hiányol, szeretet meg odafigyelést.



A mi kis triónk.. =) <3
Kata is mondta a múltkor, hogy már alig várja hogy otthon legyen. Hiába neki jobb barátai vannak itt, mint nekem, együtt karácsonyozott az osztálytársaival/barátnőivel, meg mennek sok helyre, de azért ő is hazavágyódik. Azt hiszem egyikünk sem tudna egy évnél töbet eltölteni ezen a helyen. Végülis a lényegé elérte, változtunk, nagyon sokat változtunk mindannyian... Kata szerint felnőttem haha :D Van benne valami, mert ha vissagondolok arra hogy milyen voltam mikor megérkeztünk.. húú.. akkor inkább elfelejteném XD
Egyetértettünk, hogy olyan érzés, mintha egyszer meghaltuk volna és itt újjászülettünk... Vagy számomra mintha megmásztam volna egy hegyet, ami hatalmas erőfeszítésekbe és 8 hónap kemény munkájába került, és most a tetején sütkérezek az utolsó 2 hónapban, de már szeretnék lemászni róla... Ami egy ugrással sikerül is majd februárban. Iszonyat jó érzés amúgy, ez a "megcsináltam!! legyőztem az akadályt!!" fíling... Azt hiszem sokkal erősebb lettem, megfontoltabb... Máshogy gondolkozom egy csomó dologról. Hm, majd meglátjuk milyen lesz minden meg milyen leszek én ha hazamentem.

Az utóbbi két napot az LP-m házában töltöttem. Ő egy kedves 52 év körüli hölgy, a férje meg 59, és ők tavaly fogadtak egy brazil fiút, azért lett LP idén... Lehet hogy jövőre az én anyukám is az lesz? Na de a lényeg hogy van 3 felnőtt gyerekük, szóva nagyon lazák... Otousan megkédezte hogy mondják magyarul hogy Apa meg Anya és azt mondogatta magára végig hogy Apa XD Nagyon vicces emberek amúgy, Okaasan nagyon finomakat főz... Otousan meg néha az agyamra megy, mert iszonyatosan szenilis :Đ 4-szer voltam ott, mind a 4-szer megbeszéltük hogy Mo lakossága 10 millió, meg hogy az államforma köztársaság. De úgyis el fogja felejteni, tele van a nappalijuk képekkel a cserediákokról akiket fogadtak anno, már azt se tudja honnan jöttek... Meg folyton a Ho-kunről meg a Genna nevű német lányról beszélt, akikkel én is találkoztam tavaly... úgy beszélt róluk mintha nem ismerném őket :Đ Azt hiszem türelmesebb lette mióta itt vagyok.
Szerdán elmentünk egy étterembe, ami a Kibagata-tóra nézett és nagyon szép volt a kilátás!

Ezen kívül mást nem is csináltam náluk, olvastam a Death Note mangát... :D Megvettem mind a 12 részét, együtt 600 yenért!! :D 1500 ft kb... Mo-n jó ha egy részt kapsz ennyiért!! Ennek is van egy jó kis sztorija, ugyanis kedden megint havazott ==> nem szabad biciklizni. Ergó mind a 3an gyalog mentünk be a városba - Kata, Yuka meg én - ami nem volt egyszerű... Innen 1 órába tellett, Katának is annyi volt kb, Yukának 20percbe kb XD Mivel a szép magassarkú csizmámban mentem, mire hazaértem lerohadtak a lábaim kb... Mivel még étterembe is mentünk, az elektronikai boltba is benéztünk.. úristen már sírni támadt kedvem ;_; Kata vett egy Sharp fordítógépet, én Ex world-öt akarok majd, most nézegetem őket...

Óóó eznkívül tegnap horoszkópot olvasgattam, és megtaláltam önmagam HAHAHA szinte teljesen rám illik a kos leírása... :D

"A Kos lázas tempóban él, spontán ötleteivel általában megdöbbenti, zavarba ejti a környezetét. Szónokol, terveket kovácsol - majd másokkal végrehajtatja. Állandóan összeütközésbe kerül környezetével és gyakran úgy vág bele a harcba, hogy nem méri fel az ellenfele erejét. A kudarc azonban nem töri le, még be sem gyógyultak a sebei (akár testi, akár lelki), ő már újra a küzdőtéren található, új célért, új eszményért, új dicsőségért harcol. Nincs érzéke ahhoz, hogy megkülönböztesse a kicsit a nagytól, a lényegest a lényegtelentől, mert csak rohanni tud. Ha arra kényszerül, hogy lépésben haladjon, elbizonytalanodik, kedvét veszti. Szereti a regényes, kalandos dolgokat, a rohanó és robbanó természetének megfelelő változatosságot. "

"A kosokra általában igaz, hogy őszinték, nyíltak és szeretetre éhesek. Rendkívül ambiciózusak, keresik a kihívásokat, szeretnek az élet valamely területén versenyezni másokkal. A Kos szereti a szabadságot, másokat irányítani próbál, de nem tűri el, hogy megmondják neki, mit tegyen. Döntéseit egyedül hozza. Hajlamos arra, hogy megbántsa azokat, akiket szeret. Ez persze nem szándékos, rögtön meg is bánja, amit tett és szeretne mindent gyorsan elsimítani. Kifejezetten türelmetlen, nehezen viseli el, ha nem az van, amit ő akar. Segítőkész, szeretteinek minden helyzetben segít, mellettük áll, ha szükségük van rá. Beteges és könnyen esik depresszióba, de amikor elvonulnak a sötét felhők, rendkívül vidám lesz. A munkahelyén szereti a kihívásokat, a kreatív feladatokat, szeret társaságban dolgozni, leginkább azt a munkahelyet részesíti előnyben, ahol mindig történik valami. Nem érzi jól magát az unalmas, egyhangú légkörben. Erős a pénzszerzés utáni vágya, becsületes, ezért saját erejéből gazdagodik meg. Szeret alkotni, mindenbe belekóstolni, ami számára érdekes lehet. "

"Akkor mutat igazán érdeklődést a partnere iránt, ha küzdenie kell érte, ha ellenállásokat kell legyőznie azért, hogy meghódítsa őt. Számára az a legfontosabb, hogy elismerjék és felnézzenek rá. Ezért bármire képes. Szeret játszani mások érzelmeivel és hajlamos arra, hogy megbántsa azokat, akiket szeret. Ez persze nem szándékos, rögtön meg is bánja és szeretne mindent gyorsan elsimítani. "


"Kifejezetten türelmetlen, nehezen viseli el, ha nem az van, amit ő akar. "


"Szeretetéhsége miatt könnyű meghódítani, de szabadságvágya miatt könnyű elveszíteni is. A hűséges szerelmet az ideális partnernek tartogatja."
Ez így egy az egyben... :D

"A Kos számára az az ideális partner, akit sohasem tud elnyomni, leigázni. Elvárja, hogy választottja éppolyan független legyen, mint ő maga. Mindent tálcán kapni kézhez - ez nem elég szórakoztató számára. Neki nem fejbólintókra van szüksége. (EZ AZT JELENTI H JAPÁNOK KILŐVE? XDDD) Az erőpróba, az erők összemérése már sokkal inkább az ínyére van - az az ideális partnere, aki többnyire látszólag engedékeny, de ugyanakkor keményen megszabja, mi legyen. A Kost igazán az fogja meghódítani, akiben túlteng az energia és a lelkesedés, akivel együtt tud nevetni. Olyan társra van szüksége, aki szellemileg is partner. Ha az eszéért nem tudja becsülni, akkor a testi vágya végül megvetéssé alakul"


"Szívét talán könnyű elnyerni - de a Kos szerelmének napsugaraiban csak az sütkérezhet, aki megnyeri az eszét is. Önmaga kiegészítőjét keresi a kapcsolatban, olyan valakit, aki függ tőle, de mégis független társ. "

"A Kos, mint vezető:
A Kos önmagát a legjobb vezetőnek tartja. A beosztottjai már nem annyira. Fáradhatatlan energiája, óriási munkabírása, a célfeladatok vagy rövid távú feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas, de környezete nem mindig tud vele lépést tartani. A hosszan tartó feladatokba belefárad. Nincs kellő koncepciója, ebből következik, hogy jobb, ha ezek kidolgozását másokra bízza. Ezek kivárására nincs türelme. Ezért mindenkit sürget, és ezt a környezete nehezen tolerálja. "

"A Kos azt szereti, ha kiadják neki a feladatot, de nem szereti, ha a feladat végzése közben útmutatásokkal, észrevételekkel látják el. Ezeket fölösleges, hátráltató szócsépléseknek tartja. "

Pontosan.. :D

"A Kos nők férfiasak. Ez az jelenti, hogy nem szeretik a tutyimutyi, gyönge jellemű férfiakat, inkább a hősies, bátor erős férfiak felél vonzódnak. Hogy éppen az ilyen típusúakkal nem sikerül a házasságuk, ez abból adódik, hogy ők is akaratosak, erőszakosak. "


"A Kos, mint gyermek:
Már gyermekkorában szeret parancsolni, és képtelen az engedelmességre, ez az alaptermészete. Az egyik legnehezebben kezelhető gyermek, különösen olyan szülők kezében, akik nehezen viselik az akaratosságot, önállóságot, kezdeményezőkészséget. Kifejezetten káros bármilyen durvaság alkalmazása, mert a gyermek tehetetlen dühében visszaüt, vagy elmenekül. A Kos-gyermek szeret uralkodni, és törekszik az erőviszonyok kialakítására. Nagyon nehezen viseli mások uralkodását. Testvéreivel szemben igen féltékeny természetű, emiatt sok bajt kever. Az apa személye meghatározó nála. Az ő jelenléte számára viszonyítási alap, mivel saját erejének tükörképét látja benne. A Kos-gyermeket szülei még időben kezdjék lenevelni arról, hogy százféle dologba kapjon bele egyszerre. Annál hatékonyabban befolyásolhatják gyermekük sorsát, minél kisebb korában szoktatják rá, hogy az elvállalt feladatot véghez is vigye. Egész fiatal kortól kezdve rendszeressé kell tenni számára, hogy célját elérje, kezdeményezéseit befejezze.

Hát engem nem kezdtek el lenevelni =( :D

Nem tudom ki hogy gondolja, aki jobban ismer engem, kedves barátaim és szüleim... ha egy kommentbe leírnátok annak nagyon hálás lennék =)

És következzenek a világmegváltő elmélkedéseim...
Ma néztem a TV-ben, bemondták hogy 8 idős ember fulladt meg csak Tokyoban amiatt, hogy a torkán akadt az újévi mochi. Ezért bemutattak több technikát is, amivel a hozzátartozók a mentők kiérkezéséig megmenthetik szerettüket... Meg felszólították az időseket, hogy egyedül ne egyenek mochit (xD)
Nagyon tetszik ez a figyelmesség! Sok dolog van amiben tanulhatnánk a japánoktól, meg ők is a világtól.. Főleg az emberi kapcsolatokban, meg az elvárásokkal kapcsolatban. Ez az amit itt nem tudok elviselni. Úgyhogy majd ha egyszer hazamentem és kiélveztem a szabadságomat, akkor tudom igazán átgondolni reálisan, hogy vissza akarok-e jönni. Egyenlőre Európa a világ legjobb helyének tűnik...XD Majd ez biztos változni fog, de azt hiszem szerencsések vagyunk hogy Mo Európában van... Magyarnak lenni se annyira rossz...

Most néztem facebookon az AFS 2011-2012 évi Japánba menők klubját... natsukashii! Azt hiszem azért nagyon szeretek itt lenni... Japánban, nem kimondottan ITT Komatsuban.. Hamarosan lejár az időnk, és jönnek az új cserediákok... A körzetünk kemény 3 fője jövőre 2-re csökken, ie egy dán meg egy thai lány jönnek, ennyit tudok.
Hmm nem akarok hazamenni, de máskor meg repülnék egyenesen... aztán megint nem akarok. Jajjj...

A legrosszabb látni hogy a nagyvárosokban lakó cserediákok milyen jól szórakoznak >.< És hogy van a legtöbb csajnak barátja stb... Na olyankor nem Mo-ra mennék hanem költöznék itt egy nagyobb helyre... Nem akarok irigy/féltékeny lenni mert az nem vezet semmire... De.. de..de....
Jaj de utálok kisvárosban élni :'ĐĐ

Újév

Japánban sokan a szentélyeknél, templomoknál töltik az új évet, hogy amin éjfélt üt az óra, elmondhassák az újévi imákat... De pl most az eső is esett, hideg is volt, kevés volt az anyira elvetemült ember, aki tényleg akkor elment oda sorakozni... Kb január 7-ig szépen lassan mindenki elmegy családostul és bedob egy tetszőleges pénzérmét a templom előtti gyűjtőhelyre, megrázza azt a kötelet, amire egy kolomp/harang van kötve, majd kétszer meghajol, kétszer tapsol és mégegyszer meghajol... Ez a helyes mód :) Úgyhogy mivel ma szépen sütött a nap, felkerekedett az egész család és átsétált az út túloldalán, gyalog kb 2 percre levő szentélybe :D Sumiyoshi-jinja a neve és itt lakik az egyik legerősebb isten, aki megsegít a vizsgák meg fontos döntések előtt, úgyhogy sokan voltak, mert ilyenkor mindenki az erős istenekhez akar imádkozni... A Yuka családja pl 4 templomot is bejárt újév estéjén.. Akkor, éjszaka XD Lehetett venni omikujit is, bedobsz 100 yent egy dobozba és veszel egyet... ez abszolút becsületkassza, de nincs senki aki nem fizetne érte. ;) Nekem a legjobb, legszerencséseb dolog jött ki :D Ha tanulok és keménen dolgozom, akkor minden sikerülni fog, ha gyereket szülnék idén akkor könnyű szülés lesz (LOL azért ez nem érint még..) és ha bűnt követek el akkor az összes jó dolog eltűnik az életemből, úgyhogy magyarul legyek jó gyerek... :D Na de a tanulásos résznek azért meg kell hogy mondjam, örültem... Még akkor is ha nem hiszek benne.
Van ezenkívül egy "ema" nevű fakép is, amire te felírhatod a kívánságod, utána kiakasztod egy ágra, és majd éjszaka a szentély dolgozói összegyűjtik és imádkoznak érte hogy teljesüljön. Megnéztük és szinte 95% olyan volt hogy "Vegyenek fel ebbe és ebbe az iskolába" :D
Apropó a többi "erős istenséggel" rendelkező templom elég messze van innen, Noto (Ishikawa prefektúra tengerbenyúló félsziget része) felé, illetve Kanazawában...

Megkérdeztem Mamát, hogy a templom dolgozóinak mégis ki fizet pénzt... Kinek a tulajdona az a hely? Na most kiderült, hogy nem kapnak fizetést, de megtarthatják az összes bevételt amit ilyenkor az újévkor imádkozók bedobnak oda, 10 yentől kezdve 10.000-ig tényleg változó összegek... meg 2 havonta minden Atakában lakónak (a mi városrészünk) kell fizetnie minimum 2000 yen adományt... MINIMUM, hangsúlyozom. XD Szóval Mama elmondása szerint ezekre ne illik a "szegény mint a templom egere" mondás, ellenkezőleg gazdagok, mivel ezekre a bevételekre nincs adó... ha viszont parkololási díjat akarnának szedni, arra kéne adót fizetni, ergó ingyenes a parkoló... :DDD

Árultak még ott ilyen mindenféle úgynevezett "omamori'-t, védelmező talizmánt vagy mit... Kaptam egyet én is :) Az árát asszem nem mondom inkább... szerintem iszonyat lehúzzák ilyenkor az embereket. Mert hisznek benne és megveszik XD Vannak ilyen szép díszek is, nem tudom a nevüket sem, de a legnagyobb, legdrágább az 20.000 yen... Mama mondta, hogy ők max 5000 yeneset vesznek, mert jövőre úgyis ki kell dobni és újat szerezni, azért meg tényleg pazarlás...
Ott lóg az ajtónk fölött most egy "shimekazari" nevű koszorú, amit ki kell tenni dec. 31 előtt, és majd január 15-én el kell égetni. Ha nem égeted el, akkor a nyakadon marad a sok baj meg rossz dolog... Olyan szépek pedig, sajnálom elégetni ;_;

Ezenkívül ma is volt 1-2 vicces dolog itthon :D Az előbb csuklottam, és sehogy sem akart elállni úgyhogy lementem inni teát, erre az Anri mindenfélével próbálkozott, először megijesztett, nem használt. Végül megkérdezte tőlem hogy "Nasu wa donna iru?" (Milyen színű a padlizsán?) Nézek rá... "Nasu? Jaaaa, nasu... hát nem lila?" És mire kimondtam elállt a csuklás... :D Ez itt egy ilyen szokás, mint a víz ivás, hogy megkérdezni milyen színű a padlizsán, és attól eláll XD

Előtte meg kérdezte Mama, hogy holnap hánykor kelek... Én: "Hááát, elég korán... olyan 8 körül" *Körülöttem mindenki elkezd nevetni* Akkor esett le nekem is hogy az nincs annyira korán a japánoknak XD Ma beszélgettem pont a Momokával, hogy hánykor kelt fel erre ő "Elég későn, 8-kor" XD Na pff, ezek a kultúrális különbségek :D Ki kelne már fel 8-kor téliszünetben???!

Tegnao végignéztem a Hetalia első 2 évadját... Kiírtam a kedvenc beszólásaimat, behaltam egyyszerűen :D
Az elején még azt hittem, hogy kisebb gyerekeknek való, de egyáltalán nem :D


Amerika elhatározta, hogy megalázza Oroszországot:
*telefonál*
Amerika: - Szia Oroszország, tudnál nekem 25 cm-es óvszereket gyártani?
Oroszo.: - Hát, nem vagyok benne biztos, még sosem csináltam olyat. De azért megpróbálom.
*Másnap megérkezik egy nagy doboz, rajta XS felirattal* XDDDDD

Amerika:


Oroszország: The charming sadist xD



Ukrajna: Egy lány karakter, a sztori szerint Oroszo. nővére... Hatalmas mellei vannak és nagyon szegény XD Mikor megy, ilyen koppani hangot hallatnak folyton a mellei *no comment*

Ukrajna:


Nagy kedvenc jelenet:
Mennek valahova repülővel, és Oroszország közli, hogy mivel itt sok és puha a hó, neki nincs szüksége ejtőernyőre... majd egy VODKAAAA kiáltással kiugrik:

fanart:


Egyszer Amerika énekelt magáról... : "Both my beef and my dreams are super-sized"

Egy másik részben Oroszo. meg akarja támadni Lengyelországot, aki egy iszonyat gyökér alak, soha nem csinál semmit... Mikor meghallja hogy Oroszország meg akarja támadni, küld neki egy fenyegető levelet: "Ha nem küldöd tovább 3 embernek, Varsó lesz a fővárosod" Mivel Oroszországnak nincs sok barátja :ĐĐĐĐĐ Végülis Lengyelo. valós lépései is kb hasonlóan voltak hasznosak... :D

Bocsi ha már mindenkinek elege van a Hetaliából :D

BÚÉK! :D

Boldog 2011-et mindenkinek! :D

Remélem már mindenki kijózanodott HAHAHAH XD
Az itteni szilveszter kimondottan békésen, már-már unalmasan telt... Elmentünk 31-én bevásárolni, és egész nap ment a főzés meg a takarítás... 6.30-tól néztük ugye azt a műsort, de 6 órás különkiadás volt... Szerintem Japán az egyetlen hely ahol ilyen hosszú SP-t csinálnak és végig is nézik az emberek x_X ÉN már 10 körül el akartam aludni, annyira nem volt vicces... voltak jó poénok, de már unalmas volt egy idő után. Közbe vacsiztunk, majd 10.30kor megint ettünk, már rosszul voltam a kajától, de az a szokás, hogy az év utolsó étele mindenképpen udon vagy soba nevezető tészták valamelyike legyen.
Szóval döglött mindenki a kotatsu alatt, az egész család és félálomban TVztünk.. meg ittunk magyar bort a vacsihoz :DD Katáék sakét ittak... És persze a Katával meg a Yukával állandóan maileztünk, "Ti melyik csatornát nézitek?" "A zeneit..." "Óó, mi a humoristásat" 10 perc múlva* "Már mi is a humoristásat, mert olyan előadó jött akit nem szeretnek a szüleim"
Izgi szilveszter, mi? XDDD 10-kor el akartam menni aludni, de végül az Anrival és a Momokával hármasban vártuk meg az éjfélt ^^

Aztán január 1-én átjött a Kata és itt aludt =) Szóval jól indult az év :D Bent ültünk végig a szobámban és filmet néztünk HAHAHA XD Végignéztünk egy egész dorama sorozatot, 8 részes... Tsuki no Koibito.. mindenkinek tudom ajánlani ;) Kimura Takuyával a főszerepben.





Na ki tippeli meg hogy hány éves? 38!!! Hát én most teljesen oda vagyok érte... Mit számít a kor amúgy is? :DDD Még a két gyerekével is ellennék... HAHAHA :D
Hogy lehet ilyen jól kinézni 38 évesen? :D És még TV műsorokban is full nem japános, ez az amit különösen bírok benne....

Na szóval ezenkívül még animét is néztünk... :D Új kedvenc!! Hetalia :D A világ országait 1-1 személykén írja le, a koruknak megfelelő nagyságban, pl a fiatal országok még gyerekek, az öregek meg már felnőttek.. És kicsit a sztereotípiákra épít mindent, pl Olaszország folyton tésztát (PASTAAAAAA!!!) eszik, Németország szigorú és katonás :D, Franciaország egy romantikus, mindenkinek-csapja-a-szelet karaker, Angliának vastag a szemöldöke HAHAH XD És nagyon szarul főz... Amerika mindenbe folyton beleszól és azt hozza ki mindenből hogy ő a hős, a megmentő, a HEROOOO. Japán nagyon udvarias, és sokszor mondogatja hogy "Ez a nyugati kultúra számomra érthetetlen és rejtélyes..." Szóval tényleg nagyon jól kifigurázza a nemzeti vonásokat.. Ugyanakkor feldolgozza az első és a második világháborút, mindent nagyon vicces és cuki formában. És egy rész 5 perc... Szóval nem unalmas, gyorsan peregnek az események :D
Ő Magyarország:


Nem cuki?:D Mellesleg Ausztriával együtt élnek :D Régen a cselédje volt, de most ilyen élettárs inkább...
Annyira jól bemutatja ilyen vicces módon az országok kapcsolatát egymással, pl Oroszország mindig nyugodt és mosolygós, de néha nagyon ijesztő dolgokat mond... Ahogy Oroszo. is nagy és általában békés, de hát tudjuk mik történtek ott... Franciaország meg folyton azt bizonygatja hogy milyen erős.... Ááá ezt látni kell :D

Hát azt hiszem nem sokat írtam a Szilveszterről, de nincs is annyira mit.... XD

Valami fontosat elfelejtettem...
Van itt Japánban ez az "otoshidama" nevezetű dolog, ami annak a pénznek a neve, amit a gyerekek a szüleiktől és rokonoktól kapnak Új Évkor.. Szépen borítékba, és mindenképpen vadij ropogós bankjegyeket tesznek csak bele :) Én is kaptam, még a takarítás előtt mondta Mama, hogy ha mindenki jól dolgozik akkor kapunk sok otoshidamat ;) Nagyon meglepődtem rajta amúgy, és nem is 1-2 yen volt benne...
Az Anri nagyon fel vol háborodva, hogy az idősebbek többet kapnak, vicces helyzet volt. Gyorsan elrohant reggel a nagymamájához, hogy tőle is egkaphassa :D Ezért január 1-én mindenki körbejárja a rokonokat, hogy megkapják a pénzt, illetve Mamáéknak is adniuk kell a rokongyerekeknek...

Nem egy rossz szokás. Ezért nem költenek annyit karácsonykor, hogy Új Évre több maradjon elosztogatni..

Óó és a másik kedvencem, a nengajou. Ez egy képeslap, amit azoknak az emberenek kell küldeni, akik jók voltak hozzád meg segítettek az előző évben. Fel kell adni őket dec. 31-ig, és a posta garantálja hogy január 1-én szállítják ki őket. A családom 600 darabot küldött... Meg kb annyit is kapott. Már az Anri korától kezdve (8 éves) küldenek a barátaiknak. Hát én azt mondom h majd ha lesz saját fizetésem akkor küldök, addig jó a mail is xD Egy tonna mailt kaptam, de igazi képeslapot csak 2-t, a Yukától meg a Takashi anyukájától. Hát én sem küldtem, szóval mindegy. Elég drágák, 5 db 500 yen a legolcsóbb helyen és pl az én családom csináltattatott egy nyomdában. Nagyon sokan csinálják ezt, rátesznek családi képeket meg mindent, és a miénken én is rajta vagyok =))
A Hetaliában ebből is viccet csinálnak, Japán is kap a Télapótól ajándékot erre: "Ó, majd Újévkor küldök neki nengajou"-t XD

Azt hallottam még, hogy ha valahol meghal valaki a családban, akkor abban az évben nem küldenek nengajou-t, viszont még korábban, az előtt néhny héttel kell küdeniük egy másik képeslapot, hogy tudassák hogy idén nem küldenek majd nengajou-t XD WTF? Tehát soha nem úszod meg :Đ És mit csinálnak a sok nengajouval? Valszeg kidobják őket... Ebben ki és hol talál akármi értelmet is?

Kaptam is egy díszpéldány, majd teszek fel róla képet de már tuti hogy elromlott a kamerám. T.T