Rájöttem hogy mi a japán tudáson kívül az egyik legfontosabb dolog amit itt tanultam: értékelni azt amim otthon van/volt. Annyira hiányzik már az összes barátom, a szabadságom, hogy megbíznak bennem, hogy ott vannak a szüleim meg egyátalán hogy nem vagyok ilyen kiszolgáltatott helyzetben... Minden tényleg minden! Alig várom már hogy hazamenjek... Február 6, vasárnap este 22.35-kor érünk Ferihegyre... egyszerűen nem bírom már ki azt a 30 napot addig! Ez már tényleg a countdown, nagyon szeretném élvezni az utolsó napokat, azt hiszem mostanra sikerült megértenem meg feldolgoznom mindent, és kész vagyok hazamenni. Novemberben nem voltam még kész, jó hogy visszajöttem és láttam hogy mi vár rám otthon, mérlegelhettem , összevethettem a kettőt... Igaz nem tudom a két országot jelenleg érdemben összehasonlítani, akármennyire is szeretném. Japánt olyan szemszögből nézem most, amilyenből sosem néztem Mo-t eddig, majd csak a hazautazás után tudom... Olyan dolgokkal kellett itt foglalkoznom, amiket sose hallottam/figyeltem előtte meg, nem egyszerű ez!
(Nem azt mondom hogy nem szeretek itt lenni... maradni is akarok, meg nem is...)
A két legjobb dolog ami itt történt velem, az az hogy találkoztam a Katával és a Yukával. :) Ők a legfontosabbak itt számomra. Ő őlük kaptam azt meg, amit szerintem minden cserediák hiányol, szeretet meg odafigyelést.
A mi kis triónk.. =) <3
Kata is mondta a múltkor, hogy már alig várja hogy otthon legyen. Hiába neki jobb barátai vannak itt, mint nekem, együtt karácsonyozott az osztálytársaival/barátnőivel, meg mennek sok helyre, de azért ő is hazavágyódik. Azt hiszem egyikünk sem tudna egy évnél töbet eltölteni ezen a helyen. Végülis a lényegé elérte, változtunk, nagyon sokat változtunk mindannyian... Kata szerint felnőttem haha :D Van benne valami, mert ha vissagondolok arra hogy milyen voltam mikor megérkeztünk.. húú.. akkor inkább elfelejteném XD
Egyetértettünk, hogy olyan érzés, mintha egyszer meghaltuk volna és itt újjászülettünk... Vagy számomra mintha megmásztam volna egy hegyet, ami hatalmas erőfeszítésekbe és 8 hónap kemény munkájába került, és most a tetején sütkérezek az utolsó 2 hónapban, de már szeretnék lemászni róla... Ami egy ugrással sikerül is majd februárban. Iszonyat jó érzés amúgy, ez a "megcsináltam!! legyőztem az akadályt!!" fíling... Azt hiszem sokkal erősebb lettem, megfontoltabb... Máshogy gondolkozom egy csomó dologról. Hm, majd meglátjuk milyen lesz minden meg milyen leszek én ha hazamentem.
Az utóbbi két napot az LP-m házában töltöttem. Ő egy kedves 52 év körüli hölgy, a férje meg 59, és ők tavaly fogadtak egy brazil fiút, azért lett LP idén... Lehet hogy jövőre az én anyukám is az lesz? Na de a lényeg hogy van 3 felnőtt gyerekük, szóva nagyon lazák... Otousan megkédezte hogy mondják magyarul hogy Apa meg Anya és azt mondogatta magára végig hogy Apa XD Nagyon vicces emberek amúgy, Okaasan nagyon finomakat főz... Otousan meg néha az agyamra megy, mert iszonyatosan szenilis :Đ 4-szer voltam ott, mind a 4-szer megbeszéltük hogy Mo lakossága 10 millió, meg hogy az államforma köztársaság. De úgyis el fogja felejteni, tele van a nappalijuk képekkel a cserediákokról akiket fogadtak anno, már azt se tudja honnan jöttek... Meg folyton a Ho-kunről meg a Genna nevű német lányról beszélt, akikkel én is találkoztam tavaly... úgy beszélt róluk mintha nem ismerném őket :Đ Azt hiszem türelmesebb lette mióta itt vagyok.
Szerdán elmentünk egy étterembe, ami a Kibagata-tóra nézett és nagyon szép volt a kilátás!
Ezen kívül mást nem is csináltam náluk, olvastam a Death Note mangát... :D Megvettem mind a 12 részét, együtt 600 yenért!! :D 1500 ft kb... Mo-n jó ha egy részt kapsz ennyiért!! Ennek is van egy jó kis sztorija, ugyanis kedden megint havazott ==> nem szabad biciklizni. Ergó mind a 3an gyalog mentünk be a városba - Kata, Yuka meg én - ami nem volt egyszerű... Innen 1 órába tellett, Katának is annyi volt kb, Yukának 20percbe kb XD Mivel a szép magassarkú csizmámban mentem, mire hazaértem lerohadtak a lábaim kb... Mivel még étterembe is mentünk, az elektronikai boltba is benéztünk.. úristen már sírni támadt kedvem ;_; Kata vett egy Sharp fordítógépet, én Ex world-öt akarok majd, most nézegetem őket...
Óóó eznkívül tegnap horoszkópot olvasgattam, és megtaláltam önmagam HAHAHA szinte teljesen rám illik a kos leírása... :D
"A Kos lázas tempóban él, spontán ötleteivel általában megdöbbenti, zavarba ejti a környezetét. Szónokol, terveket kovácsol - majd másokkal végrehajtatja. Állandóan összeütközésbe kerül környezetével és gyakran úgy vág bele a harcba, hogy nem méri fel az ellenfele erejét. A kudarc azonban nem töri le, még be sem gyógyultak a sebei (akár testi, akár lelki), ő már újra a küzdőtéren található, új célért, új eszményért, új dicsőségért harcol. Nincs érzéke ahhoz, hogy megkülönböztesse a kicsit a nagytól, a lényegest a lényegtelentől, mert csak rohanni tud. Ha arra kényszerül, hogy lépésben haladjon, elbizonytalanodik, kedvét veszti. Szereti a regényes, kalandos dolgokat, a rohanó és robbanó természetének megfelelő változatosságot. "
"A kosokra általában igaz, hogy őszinték, nyíltak és szeretetre éhesek. Rendkívül ambiciózusak, keresik a kihívásokat, szeretnek az élet valamely területén versenyezni másokkal. A Kos szereti a szabadságot, másokat irányítani próbál, de nem tűri el, hogy megmondják neki, mit tegyen. Döntéseit egyedül hozza. Hajlamos arra, hogy megbántsa azokat, akiket szeret. Ez persze nem szándékos, rögtön meg is bánja, amit tett és szeretne mindent gyorsan elsimítani. Kifejezetten türelmetlen, nehezen viseli el, ha nem az van, amit ő akar. Segítőkész, szeretteinek minden helyzetben segít, mellettük áll, ha szükségük van rá. Beteges és könnyen esik depresszióba, de amikor elvonulnak a sötét felhők, rendkívül vidám lesz. A munkahelyén szereti a kihívásokat, a kreatív feladatokat, szeret társaságban dolgozni, leginkább azt a munkahelyet részesíti előnyben, ahol mindig történik valami. Nem érzi jól magát az unalmas, egyhangú légkörben. Erős a pénzszerzés utáni vágya, becsületes, ezért saját erejéből gazdagodik meg. Szeret alkotni, mindenbe belekóstolni, ami számára érdekes lehet. "
"Akkor mutat igazán érdeklődést a partnere iránt, ha küzdenie kell érte, ha ellenállásokat kell legyőznie azért, hogy meghódítsa őt. Számára az a legfontosabb, hogy elismerjék és felnézzenek rá. Ezért bármire képes. Szeret játszani mások érzelmeivel és hajlamos arra, hogy megbántsa azokat, akiket szeret. Ez persze nem szándékos, rögtön meg is bánja és szeretne mindent gyorsan elsimítani. "
"Kifejezetten türelmetlen, nehezen viseli el, ha nem az van, amit ő akar. "
"Szeretetéhsége miatt könnyű meghódítani, de szabadságvágya miatt könnyű elveszíteni is. A hűséges szerelmet az ideális partnernek tartogatja."
Ez így egy az egyben... :D
"A Kos számára az az ideális partner, akit sohasem tud elnyomni, leigázni. Elvárja, hogy választottja éppolyan független legyen, mint ő maga. Mindent tálcán kapni kézhez - ez nem elég szórakoztató számára. Neki nem fejbólintókra van szüksége. (EZ AZT JELENTI H JAPÁNOK KILŐVE? XDDD) Az erőpróba, az erők összemérése már sokkal inkább az ínyére van - az az ideális partnere, aki többnyire látszólag engedékeny, de ugyanakkor keményen megszabja, mi legyen. A Kost igazán az fogja meghódítani, akiben túlteng az energia és a lelkesedés, akivel együtt tud nevetni. Olyan társra van szüksége, aki szellemileg is partner. Ha az eszéért nem tudja becsülni, akkor a testi vágya végül megvetéssé alakul"
"Szívét talán könnyű elnyerni - de a Kos szerelmének napsugaraiban csak az sütkérezhet, aki megnyeri az eszét is. Önmaga kiegészítőjét keresi a kapcsolatban, olyan valakit, aki függ tőle, de mégis független társ. "
"A Kos, mint vezető:
A Kos önmagát a legjobb vezetőnek tartja. A beosztottjai már nem annyira. Fáradhatatlan energiája, óriási munkabírása, a célfeladatok vagy rövid távú feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas, de környezete nem mindig tud vele lépést tartani. A hosszan tartó feladatokba belefárad. Nincs kellő koncepciója, ebből következik, hogy jobb, ha ezek kidolgozását másokra bízza. Ezek kivárására nincs türelme. Ezért mindenkit sürget, és ezt a környezete nehezen tolerálja. "
"A Kos azt szereti, ha kiadják neki a feladatot, de nem szereti, ha a feladat végzése közben útmutatásokkal, észrevételekkel látják el. Ezeket fölösleges, hátráltató szócsépléseknek tartja. "
Pontosan.. :D
"A Kos nők férfiasak. Ez az jelenti, hogy nem szeretik a tutyimutyi, gyönge jellemű férfiakat, inkább a hősies, bátor erős férfiak felél vonzódnak. Hogy éppen az ilyen típusúakkal nem sikerül a házasságuk, ez abból adódik, hogy ők is akaratosak, erőszakosak. "
"A Kos, mint gyermek:
Már gyermekkorában szeret parancsolni, és képtelen az engedelmességre, ez az alaptermészete. Az egyik legnehezebben kezelhető gyermek, különösen olyan szülők kezében, akik nehezen viselik az akaratosságot, önállóságot, kezdeményezőkészséget. Kifejezetten káros bármilyen durvaság alkalmazása, mert a gyermek tehetetlen dühében visszaüt, vagy elmenekül. A Kos-gyermek szeret uralkodni, és törekszik az erőviszonyok kialakítására. Nagyon nehezen viseli mások uralkodását. Testvéreivel szemben igen féltékeny természetű, emiatt sok bajt kever. Az apa személye meghatározó nála. Az ő jelenléte számára viszonyítási alap, mivel saját erejének tükörképét látja benne. A Kos-gyermeket szülei még időben kezdjék lenevelni arról, hogy százféle dologba kapjon bele egyszerre. Annál hatékonyabban befolyásolhatják gyermekük sorsát, minél kisebb korában szoktatják rá, hogy az elvállalt feladatot véghez is vigye. Egész fiatal kortól kezdve rendszeressé kell tenni számára, hogy célját elérje, kezdeményezéseit befejezze.
Hát engem nem kezdtek el lenevelni =( :D
Nem tudom ki hogy gondolja, aki jobban ismer engem, kedves barátaim és szüleim... ha egy kommentbe leírnátok annak nagyon hálás lennék =)
És következzenek a világmegváltő elmélkedéseim...
Ma néztem a TV-ben, bemondták hogy 8 idős ember fulladt meg csak Tokyoban amiatt, hogy a torkán akadt az újévi mochi. Ezért bemutattak több technikát is, amivel a hozzátartozók a mentők kiérkezéséig megmenthetik szerettüket... Meg felszólították az időseket, hogy egyedül ne egyenek mochit (xD)
Nagyon tetszik ez a figyelmesség! Sok dolog van amiben tanulhatnánk a japánoktól, meg ők is a világtól.. Főleg az emberi kapcsolatokban, meg az elvárásokkal kapcsolatban. Ez az amit itt nem tudok elviselni. Úgyhogy majd ha egyszer hazamentem és kiélveztem a szabadságomat, akkor tudom igazán átgondolni reálisan, hogy vissza akarok-e jönni. Egyenlőre Európa a világ legjobb helyének tűnik...XD Majd ez biztos változni fog, de azt hiszem szerencsések vagyunk hogy Mo Európában van... Magyarnak lenni se annyira rossz...
Most néztem facebookon az AFS 2011-2012 évi Japánba menők klubját... natsukashii! Azt hiszem azért nagyon szeretek itt lenni... Japánban, nem kimondottan ITT Komatsuban.. Hamarosan lejár az időnk, és jönnek az új cserediákok... A körzetünk kemény 3 fője jövőre 2-re csökken, ie egy dán meg egy thai lány jönnek, ennyit tudok.
Hmm nem akarok hazamenni, de máskor meg repülnék egyenesen... aztán megint nem akarok. Jajjj...
A legrosszabb látni hogy a nagyvárosokban lakó cserediákok milyen jól szórakoznak >.< És hogy van a legtöbb csajnak barátja stb... Na olyankor nem Mo-ra mennék hanem költöznék itt egy nagyobb helyre... Nem akarok irigy/féltékeny lenni mert az nem vezet semmire... De.. de..de....
Jaj de utálok kisvárosban élni :'ĐĐ
Szerintem is sokkal komolyabb lettél ezalatt az év alatt. És sokkal összeszedettebb. ( Mármint az írásaid alapján.)
VálaszTörlésKöszi, hogy leírtad, hogy mi jár a fejedben. Én nem ismerlek közelebbről, így a kos jellemzői alapján nem tudom, hogy olyan vagy-e, de Kinga is kos, és néhány dolog nagyon igaz.Az pedig mindenképpen igaz, hogy amit ti végigcsináltatok, az nem semmi!!! Remélem, hogy ezt az évet több szempontból is kamatoztatni tudjátok majd az életben. De az itthoni "visszailleszkedés" is sok erőt követel majd! Puszi! Jutka
Köszönöm hogy írtál =) Azért is írok ennyit arról, hogy mi jár a fejemben, hogy majd később visszaemlékezhessek rá, meg meg is könnyebülök kicsit mikor mindent kiírok magamból.
VálaszTörlésAz biztos hogy nem lesz könnyű visszailleszkedni =( De majd igyekszünk tartani egymásban a lelket! Megnyugtató már az a tudat, hogy nem egyedül kell átesnünk ezen. :D
Puszi :)