2010. augusztus 15., vasárnap

English camp + Kumamoto + Nagasaki + Osaka

Kicsit megfordítottam a sorrendet, de lehet hogy így egyszerűbb olvasni, ha vége ennek a bejegyzésnek, egyből a következő a folytatás haha...
Igyekszem mindent leírni ami történt, de annyi volt hogy ez lehetetlen.
Előszöris történtek dolgok amik miatt át kellett gondolnom az egész itteni életemet, a csereévemet, hogy mit keresek én itt, mit akarok még csinálni... Majd leírnom egyszer talán miután/mielőtt hazamegyek.
A japán AFS részletes kritikája is akkor jön majd... Maradjunk annyiban hogy Európában jobban működik a szervezet...

Volt ez az angol tábor, július 31-től augusztus 1-ig, egy hétvégés dolog. A helyszín Komatsu volt, de a hegyekben, a Shoto Chuugakko kollégiumában száltunk meg. Angol tábor néven futott a dolog, de angolul nem sokat beszéltünk, csak egymással XD A Kata volt ott meg én, mert a Yuka pont Tokyoban meg Aomoriban utazgatott. Ezenkívül egy 34 éves Komatsuban élő amerikai pasi meg a Sebastien, az ALT tanár a Yuka sulijából. Ő kanadai amúgy... szóval franciául is tud. Velük dumáltunk főleg, mert a 8-13 éves jpán gyerekek iszonyat cukik, de elég kevet beszéltek hozzánk XD Meg úgy volt, hogy csoportakra osztottak, 4 csoport volt és az enyémben 3 kissrác volt. Mindegyikük track & field klubos volt, ergó egyik helyszínről a másikra minket kocsival vittek, nekik meg futniuk kellett XD Japánban vagyunk ugyebár... Ez a fucc a kocsiután szint...
Egyik srác, a Yoshiki 13 volt, a másikuk nem tudom már ki, ő 11 kb, a legkisebb meg a Kouhei, Anrinál picit idősebb, 10 éves de az Anrinak egy fejjel kisebb :D Olyan aranyos volt, hát azt hittem megeszem :DDD Nagyon udvariasan beszéltek végig, folyton az udvarias formát használták, akárhányszor elmondtam nekik hogy nem kell...
A Matthew, az amerikai srác amúgy itt lakik Komatsu körül valahol, általános iskolásoknak tanít angolt és mivel Arkansas-ból jött, megtanulhattuk az állam nevének helyes kiejtését is... Annyit segítek hogy nem ejtik az utolsó s-t, mivel francia eredetű. Miket meg nem tud az ember :D
Annyira egy idióta az az ember, nagyon felvidított mert nem voltam épp a legjobb állapotban... Mindenfélre programok voltak, játszottunk valami labdajátékot vagy 2 órán át, aztán angolt tanultunk úgy, hogy a Matthew mutatta a tárgyakat és elmondta anevüket. Aztán következő nap jött egy francia pasi, aki itt él Komatsuban szintén, a japán feleségével de mivel Costa Ricában ismerkedtek meg, spanyolul kommunikálnak.. nem is tudtak japánul hahaha, én fordítottam végig a 3 felnőttnek XD
Na szal ez a pasi megtanította hogy kell crepes-t, azaz palacsintát csinálni... Azt a négyrétbe hajtós módszert tanította meg, ahogy éttermekben szolgálják fel sokszor, gyhogy én meg megmutattam a magyar félét :D Hogy feltekerjük... Vicces volt, mindenki csinált egy olyant is :D

A végén mondták hogy majd november 6-án lesz egy kabuki előadás, ez a suli csinálja és meg vagyunk hívva ezennel :D De nagyon vicces suli, csak 93 diákjuk van, 1-1 osztály minden évfolyamra.. Mert ugye Japánban úgy van, hogy abba a shougakkou-ba meg chuugakkou-ba kell járnod, ami a legközelebb van a házadhoz. Ha valami speciális ok miatt nem tudsz oda menni akkor lehet kérvényezni hogy mehess másikba, de csakúgy nem. Ok szokott lenni pl h csúfolják a gyereket és nem tud beilleszkedni... Az első amikor választhat az a középiskola.. Akkor oda mehet ahova akar. Erről mesélték hogy nagyvárosokból sokan mennek vidékre, mert ott ha okosak, de nem a legokosabbak a városban, akkor is lehetnek vidéki legokosabbak... Remélem ez érthető. Szóval ha nem a legokosabba gyerek akkois vidéken lehet a legjobb, míg városban nem biztos...Így került Honda Keisuke Osakából Kanazawa legjobb sportgimijébe... ha nem említettem volna még :D Hogy errefelé járt nemrég.. a Világkupa után.

Na tehát térjünk vissza oda, hogy a tábor végén kapunk fejenként egy 3000 yenes könyvvásárlási utalványt amit nagyrészben elköltöttünk már Kyotoban XD
Délután 2kor hazaértem és gyorsan pakolnom kellett, mert következő nap reggel 7.44-kor ment a buszom Osakába :D Odaértem 12.30 körül és találkoztam végre a Vidhivel, indiai barátnőmmel =))) Aztán az ottani AFSesekkel és a Kingával is :D Végre az első magyar Komatsun kívül :DDD Úgy meglepődött hahahah, de most már végre tudunk mailezni :)



Elmentünk egy nagyon tökjó helyre, olyan mint a Szimpla Pesten, pont olyan fílingje van :) Aki tudja az tudja.. Nagyon laza hely volt mindenesetre
Aztán 5 körül befutott a Takashi iiiiiiis =))) Végre végre megint találkoztunk, ráadásul Osakában :D:D



Igaz ezt a purit Kumamotoban csináltuk XD
Na de utána elég sokan elmentünk az Umeda sky buildinghez, ahonnan ilyen volt a kilátás:





Osaka a legjobb hely a világon, az biztos <3
Egy magyar fotó a Kingával =))


Takashival :D



Ez az épület kívülről amúgy:


Utána elmentünk a Starbucksba zöld teás jegesakármit inni, aztán csak élveztük az Osakai éjszakai életet :DD Mert az létezik, nemúgy mint Komatsuban xD
Este 10-kor ment a buszunk, hát a buszút az nem volt egy leányálom... 12 óra @_@

Mikor odaértünk reggeliztünk a Mekiben, van tökjó jegeskávés muffinos menü 200 yenért, aztán mentünk egy toriihoz... torii az a tradicionális kapu..
Ez:


Meg egy templomba is mentünk:



Vicces volt, csak a bőröndöt is végig cipelni kellett XD Osakában az Augusto, egy mexikói srác vitte nekem... annyira elszoktam már az udvariasságtól is, mikor előreengedtek az ajtónál meg ilyenek, annyira örültem *o* A japán srácok a gentleman ellentétei kb nyugati tekintetben...
A jó japán feleség 3 lépéssel a férje mögött lépked, ez volt régen a szokás...

Osakában amúgy este nekiálltunk táncolni az Osaka Hanyku station előtt hahahhaha :D Volt ott egy equadori együttes, ilyen utcazenészek, és latin zenét játszottak mi meg Betania, Augusto meg én nekiálltunk ott táncolni hahahhahaha :D Istenem mekkora fílingje volt :D Egy szóval le tudnm írni h mit éreztünk ott: szabadság.... végre ki a sok hülye korlát meg szabály közül...

Na szóval vissza Kumamotoba, ezután a Kumamotoi vár felé vettük az utunkat :)





Yeeeeey :DDDD

Aztán a Takashi szülei értünk jöttek kocsival mert már meghaltunk kb, és vonattal hazamenni sok idő lett volna..
Annyira de annyira kedvesek a szülei =) Ilyen jófej családot =) Anyukája olyan kb mint a magyar anyukák, ilyen nagyon anyáskodó, de ugyanakkor tök laza, simán ihat meg minden xD Neki ponthogy Japánban nincs ilyen hogy 10-re gyere haza, hanem Mo-n volt.. Apukája tök vicces, sokat beszélgettünk, így az egész családdal, meg a bátyja a Yuichi... én is ilyen báttyot akarok :D Mert dobol, van egy együttese és így minden nap szinte Takashi gitározott, Yuichi dobolt, meg a haverjaival lógtunk éjfélkor karaokéztunk, hajnali 3ig dumáltunk meg ők zenéltek... nem átlagos élet az biztos, de imádtam... És ugye a Yuichi 21 éves, és volt Amerikában az AFS-szel, szóval nem annyira gyerekes.. Meg egyszerűen komolyan vettek, azt éreztem hogy egy hétre komolyan vettek végre és úgy kezeltek ahogy a koromhoz illik. Itthon nem vesznke komolyan az biztos.. nevetséges elképzeléseik vannak a világról a fogadószüleimnek, akármennyire is tényleg szeretem őket. Közli fogadóanyám, hogy itt furán néznek rád ha este 10 után kimész szórakozni, az nem normális dolog... Nem tudom hol él XD De a sulimból a srácok éjfélre járnak haza... ennyit erről.
Meg tényleg átjött simán a Yuishi egyik haverja és ottaludt, meg se kellett kérdezni a szülőktől meg semmi, anyukája ismeri a haverjai is, ők is kb családtagok... ANnyira de annyira más arcát ismerhettem meg Japánnak.... szuperjó volt <3 És volt nagymama meg nagypapa akik szintén nagyon édesek voltak =) Nagymama adott egy csomó szép ilyen kéztörlő meg arctörlő kendőt meg zsepit, nagypapa meg saját kézzel faragott kis faszobrokat meg ilyesmiket.. Nem tudtam már hogy el szabad-e fogadni ennyimindent =O
Aztán rengeteg helyen jártunk! Első nap egyből Nagasaki felé vettünk az irányt =))
Arao a város neve ahol a Takashiék laknak, és onnan pont van egy közvetlen komp Nagasaiba, nem Nagasaki városba, csak Nagasaki Prefektúrába... Onnan még kocsival kb 50 km a város.

Itt az a kép amin munka előtt a dolgozók kint sorakoznak és meghajolnak meg minden:


Kicsit távoli, de a lényeg látszik szerintem...

Én és Nagasaki hegyei a háttérben :D


Nagasakiról azt kell tudni, meg szerintem Kyushuről is, hogy nagyon sok a hegy. Egy nagy hegység kb az egész XD Najó nem, de Arao is a hegyekben van, Nagasaki is... egyszerűen nem lehet ott biciklizni sem, nem is láttunk bicikliző embereket, mert olyan meredek hogy ott nincs az az ember aki felteker... Akármennyi elvetemült is XD

Jaj igen, kis érdekesség:


Remélem ezen a képen látszanak vízben levő oszlopok... Nem tudtam hogy miért voltak ott, de a Takashi apukája elmondta, hogy Kumamotoban sok a nori, azaz alga amibe ugye a sushit is tekerik. Az oszlopok közé kifeszül, és akár több méter hosszú is lehet. Azt levágják és megszárítják és így lesz a nori :D

Vissza Nagasakiba, aholis első állomásunk az Atombomba Emlékműzeum volt (原爆資料館)



Nagyon érdekes és sokkoló dolgokat láttunk, gyönyörűen meg volt csinálva az egész... Annyira sok külföldi volt amúgy, sok feketét és láttunk =O Nagasakinak amúgy nagy az idegenforgalma, nem csak az atombomba miatt, előtte is nagyszámú portugál, holland meg kínai és koreai népessége volt a kereskedelem miatt.



Nem akartam mosolyogva meg píííszt mutogatva pózolni a bombával... elég irónikus lett volna.

A múzeumról még több képet teszek majd fel facebookra, nem akarom ide beszúrni mindet.

Utána mentünk ebédelni, kínai kaját :D Finom voooolt =) Végülis a hotel is a China town mellett volt, úgyhgoy arrafelé sétálgattunk meg omiyagét vásároltunk. Kellett vennem a családnak, a boat clubnak, a japán tanárnőmnek, Katának meg Yukának (nekik tényleg akartam is), meg még nem tudom kinek... Japánban ELVÁRJÁK hogy vegyél ajándékot akárhova mész is... Ezért minden múzeum utolsó állomása az ajándékbolt, ahol ezerféle helyi édességet árulnak nagy Nagasaki, Kanazawa, stb feliratokkal... Van olcsótól kezdve a méregdrágáig minden... A klubnak rohadtul nem akartam venni, egyikükkel se beszéltem 2 hete már, senki se küldött egy mailt se h élsz-e még, meg milyen Kumamoto meg semmi... már elegem volt belőlük mielőtt elmentem XD Reméljük jót tesz a kapcsolatunknak ez a szünet... bár nemhiszem, ugyanúgy ignorálva leszek pff =/ Na ezért nem akartam semmit se venni nekik, de mindenki hozott vmit akárhova is ment, Kyoto, Noto stb... szóval muszáj... A családnak alap, Yukának meg aug. 31 a 16. szülinapja :D
Szóval omiyage vadászaaaat...



Ennyire dimbes-dombos Nagasaki... na itt biciklizzen vki xD

Utána elmentünk a hotelba, a Takashi ott lefeküdt aludni én meg Okaasannal, az anyukájával elmentem várostnézni :) Volt egy katolikus templom, amit egy skót ember építtetett anno... A házából múzeum lett, a templom pedig rendesen megtekinthető... de tilos fényképezni bent =(

Nagasaki a hegytetőről ahova felmentünk:





Aznap este étteremben kajáltunk, egy elég drága helyen, de huh nagyon finom volt minden :D Kár hogy előtte elmentem vásárolni a Takashival és Miser Donut legújabb mangós és banános fánkját megkóstoltuk XD Meg vettem egy Rilakkumás zoknit meg egy táskát XD A táska nem Rilakkumás haha
Annyi sushit meg ebit meg mindenfélét ettünk, alig bírtunk mozdulni hahaha...
nagyon kész volt amúgy, hazafelé a sötét utcán sok részeg volt, és végre azok az igazi japán fílinges utcák, nagyon szúk sikátorszerű, amik doramakban vannak pl, és kocsmákkal tele, és hostok meg kurvák meg kiöltözött emberek sürögnek forognak, és megbámultak, és végre nem úgy hogy jaj szerencsétlen gyerek, hanem úgy pozitívan XD És tökjó volt... aztán egy pasi annyira részeg volt hogy nemi kontaktust próbált létesíteni a villanyoszloppal, hát így három lépést sétáltunk, és mind a hárman röhögőgörcsöt kaptunk XDDD

Utána reggel a Takashi megint aludt, úgyhogy Okaasannal elmentünk a közeli templomba:





Annyira szép volt, nagyon régi épület, és volt mellette egy 800 éves Edo korszakból visszamaradt fa is:



Olyan jó volt végre valakivel sétálgatni, mert az én családom mindenhova kocsival megy, és sose visznek el az ilyen szép helyekre... Csak ha jönnek más cserediákok 1 hétre meg 3 napra... Akkor engem is elvisznek velük együtt körülnézni valahova... De együtt Osakán kívül még akkor a legelején, sehova nem mentünk.
Most hála az én anyukámnak, mindenkinek az esti kimenője este 10 lett.. annyira sajnálom a többieket.. =( Eddig nekik nem volt meghatározva, és most "hogy együtt jöhessünk haza", este 10 lett.. pfff =/



Sakamoto Ryouma, egy híres szamuráj :D

A városnézés után, mivel el kellett hagyni 11ig a szobát, egy Pingvin Akvárium felé vettük az irányt =)






Érdekes háttér, avagy pózolj pingvinekkel a pálmafák és a tenger előtt:



Hazafelé úton, olyan szép, nem? :D



Aznap mikor hazartünk, mivel a Yuichi este 10ig dolgozott, csak utána tudtunk elmenni karaokézni :D Előtte okonomiyakit ettünk vacsira, aztán éjfélig karaokéztunk és akkor volt az h 3-4-ig dumáltunk meg hülye képeket csnáltunk, meg beszélgettünk meg minden :DD
Komolyan ittlétem legjobb egy hete volt, az száz :D

Utánavaló nap, Okaasan elvitt egy közeli templomba, ahol annyira szerencsém volt, hogy pontban 12-kor részt vehettem egy buddhista szertartáson. Nem volt sok ember, pont 6 felnőtt, engem is beleszámolva, és meg kellett kongatnunk ezt a nagy harangot:



Okaasan csinált képeket, de a hülye kamerámra nem mentődtek el, mert japánul volt a címe.. De majd elkérem mailben. Nagyon jó volt, a nyakunkba kellett venni egy lila ilyen izét, amit a papok is hordanak szerintem, és a kezünket egy nagyon finom fahéj illatú porral be kellett porozni, majd mind a 6-an kaptunk 1-1 kötélvéget. Két nagy vég volt, mindkettő 3-3 részre osztva. A pap illetve szerzetes elmondta a z imáját, majd mikor jelt adott, meg kellett rántanunk a kötelet, olyan erősen h az a nehéz ék szerű dolog elég lendületet kapjon ahhoz, hogy megkongassa a harangot. Nagyon durva hangja volt, és a végén a szerzetes így rácsimpaszkodott a kötélre, hogy még erősebb legyen a kongatás. Félő volt hogy lefejeli a harangot... majdnem elröhögtem magam mikor elképzeltem. ^^"""
8-szor kellett kongatni asszem, a végén duplán. Amúgy erre mondják hogy "kane wo tsuku". Újévkor 108-szor konagtják meg, hogy elűzze az összes rossz kísértést azt hiszem... És mellesleg 10.000 yen egy kongatás XD Szóval mikor Okaasan elmesélte otthon hogy én 8szor megkongattam ingyen... :DDD Vicces volt...

Ezt akkor csináltam, mikor a szerzetes pakolta el a cuccokat:




Ez maga a templom:









Imádom ennek a képnek a fílingjét :D :



Ezekután elmentünk a lábunkat áztatni egy "láb onsen"-be... Rengeteg van arrafelé, forróvíz, NAGYON forró... Simán leültem, belemártottam a lábam és kiugrottam a bőrömből kb... Akkorát visítottam XD Úgy megégetett ;_;
De utána kárpótlásul ettünk chanpon-t, ez Nagasaki híres kajája, olyan mint az udon, tészta és rajta rengeteg zöldség *o*



A leve is nagyon nagyon finom, igaz azt már nem bírtam megenni XD Mert mellette volt gyoza is, az az 5 db, husi meg zöldség tésztába tekerve... és szintén nagyon finom.

Következő utunk a Melon dome nevezetű dinnye árusító helyre vezetett, mivel a dinnye Kumamoto egyik híres terméke :D Ahogy Ishikawában sok a rizs meg a hal, ezért itt a rizs meg a sake nagyon finom, úgy Kumamotoban sok a zöldség meg gyümölcs, pl a dinnye és a sárgadinnye. A melon szó japánul a srágadinnyét jelenti, szóval itt főleg az került előtérbe.
Vettünk dinnyés jégkrémet, a szemünk előtt lapátolták bele a friss dinnyét a turmixba és adtak hozzá vanília krémet és így lett a.. nem a chocapic, hanem a dinnyés fagyi *o*



A különféle dinnyés édességek, meg omiyagék... azaz ajándékok:


Volt ott dinnyés csoki, ami dinnye alakú dobozban volt, dinnyés mochi (ezt hoztam a családnak), dinnyés zselé, dinnyés yokan, dinnyés torta, dinnyés anyámtyúkja...

Természetesen dinnnyés phonestrap is:



Amiből itt nincs phonestrap, azaz telefon lógóizé (ennyit a magyar fordításról XDDD), az nem létezik kb XD

Következő állomásunk a Yamaga nevezetű város Yachiyoza nevű helye volt. Ez a gésák korában színházként szolgált, s még jelenleg is használják iskolák hangversenyeinek lletve egyéb rendezvények lebonyolítására.







A mennyezet az akkori állapotában maradt meg... facebookra teszek fel több képet még, de nem gyönyörű? =)

Még aznap este elmentünk Tamanába, egy közeli városba tüzijátékot nézni :) Ott találkoztam Cassyvel, egy ausztrál csajjal, aki a Takashi körzetében van.. Úgy néz ki ő is LP lesz :D Az egyik legfiatalabb Japánban... Mert itt tényleg nem szokás középiskolásokból őrangyalt/LP-t csinálni...
A japán tüzijátékokról annyit kell tudni, hogy itt ez az egyik nyári szórakozás, szóval rengeteg van. Ilyenkor mindenki yukatába meg hagyományos ruhákba öltözve elmegy és nézi a kb 1 órás, vagy legalább 20-30 perces tüzijátékot.. Ezért annyira fejlett itt az ilyen technológia haha... Házilag is sokan szoktak csinálni, nem tilos és bárhol árulják.. Sok ilyen csillagszóró szerű is van, otthon inkább azt szokták... Pont aznap mikor hazajöttem Kumamotóból, a Takashi bátyjáék csináltak tüzijátékot =( De hát így lemaradtam róla...
Na de Tamanában láttam legalább...



Itt más a tüzijáték, szebb szerintem, és mindenféle alakzatok vannak, volt pl szív meg csillag alakúra hulló is :D Meg smiley alakú is hahaha :D Sajna lefényképezni nem tudtam, de emlékszem rájuk...
A képen is látszanak azok a bazárok, mindenfélát árultak, kakigouri-t, ez alapjában véve jég és rajta valami öntet... maccha (zöld tea), narancs, citrom, málna, eper, ezerféle van... Akkor árulnak még takoyakit, palacsintát, de az is totál más mint otthon, innivalókat... Nagyon olyan "japán" fílingje van...
Találkoztunk a Takashi osztálytársaival is, akik mind azt hitték h a barátnője vagyok, mikor meg megtudták h náluk alszok, mind mondt aneki hogy "Hozzá ne nyúlj" XDDD LOL

Jahigen, Takashiéknál volt 5 kutya :D 4 bent, egy pedig kint :D Junpei volt a kinti kutyus neve, a bentiek meg 4 chivava: Pero, Daniel, Yoshi, és elfelejtettem a negyediket ^^" Annyira féltem tőlük először úristen, aki ismer tudja h félek a kutyátóktól XD Lehet az chivava vagy rotveiler... egyre megy... Na de kb 2 nap alatt annyira megszoktam őket, tényleg ha nem parázok hnem simán besétálok a szobába akkor nem is ugatnak annyira, meg mikor rjöttem h nem fognak megharapni akkor jobb lett.. utána már simogattam őket meg felemeltem meg minden :D





Már hiányzik az ugatásuk XD De amúgy tényleg jobbak mint a riasztó XD
Itthon csak nyuszink van, de az meg hőgutát kapott a garázsban és majdnem megdöglött amíg Kumamotban voltam XD Mama mesélte h rohantak vele az állatkórházba...

Következő nap a Mt. Aso nevezetű nagyon híres vulkanikus hegyhez látogattunk el. Cassy is jött velünk, így négyesben mentünk. :D
A hegyhez menet megálltunk a Kikuchi nemtudommi helynél is, ami egy ilyen rezervátum, nemzeti park szerű hely volt, annyira de annyira szép volt *o*





Egy kicsit közelebb a Mt. Aso-hoz:
Itt ettünk ebédet, Okaasan hozott obentout, vagyis csomagolt ebédet, és ezt nézve kajáltunk:



Egy medence, aminek mi pont az egyik oldalán voltunk, és a túlsó oldalon látszott a Mt. Aso... Ami amúgy egész Japánban nagoyn híres, és a világörökség része szóval külföldön is eléggé ismert. Találkoztunk pl egy német túristacsoporttal XD Annyira európai fíilng volt XD

Innen készült az előző kép:



Maga a hegy:






Ezután egy majom showt néztünk meg :DDD






Látni kellett volna a majom show ajándékboltját.. tényleg minden majmokkal volt tele, majmos minden volt.. a pingvin akváriumban még pingvines WC papírt is árultak.. én azon haltam meg XD


Megint Osakában =) A hazaúton:



Nagyon nem akartam hazamenni, sírtam is mielőtt fel kellett szállnom a buszra =(( De találkoztam két csajjal akik szintén azon a buszon voltak, és a végén együtt lógtunk egész nap, mert ők meg mentek tovább Tokyoba HeySayJUMP koncetre... nagyon durva az egyik csaj, egy héten minden nap megy... 7000 yen EGY koncert.. és neki 7 van O_O És még szállás meg Kumamotoból felutazni oda busszal... 24 óra... O_O
Szóval elvoltunk mert én is szeretem az együttest meg viccesek voltak :D Soha nem volt még külföldi ismerősük azt mondták :D Csináltunk purikurát is, és végre nme ilyen dúsgazdag japánok voltak hogy jaj dejó minden drága szart vegyünk meg... Mert már nekem nem volt pénzem semmi hülyeségre XD

Na ez lenne eddig a nagy sztori... Majd ha eszembe jut még valami akkor editelem... :)

AFS summer camp

Először erről írok, mert ez mostanában volt, aztán majd visszatérek Kumamotora meg az Osakai dolgokra egy másik bejegyzésben :)

Tehát ezen a héten keddtől tegnapig, azaz szombatig egy fantasztikus AFS nyári táborban vehettünk részt. Kedden reggel a 10.11-es vonatra (Thunderbird, azaz gyors vonat, nem sima) felszállva, 2 óra alatt megérkeztünk Kyotoba. Elég szomorú hogy a gyorsvonattal 2 óra XD Mivel arra 6000 yen a jegy, csak oda...
12.07-kor (pontban) meg is érkeztünk, tökjól senki sem várt ránk az állomáson XD Azt se tuduk hogy hova menjünk, úgyhogy felhívtam az anyukámat, aki felhívta a körzetelnököt, aki felhívta a kyotoi körzetet, akik megüzenték h várjunk a bejáratnál... ahol nem ismerte fel az önkéntes h cserediákok vagyunk XD Szóval 5-10 percet állt valahol a közelünkben mire odajött hozzánk és megkérdezte h AFS? Hát jah, Kyotoban sok a külföldi... XD
Ezután letettük a bőröndünket és találkoztunk végre a többi cserediákkal :D Voltak néhányan Yamaguchi prekfetúrából, Matuse-ból, szóval iszonyat messzi helyekről... Átutazban jártam arra, mivel a Kumamotoból Osaka felé tartó busz megállt Yamaguchi-ben egyszer XD
A lényeg hogy első nap 11 cserediák volt ott, Komatsu 3, Kanazawa 3, Fukui 3, plusz a két lány Yamaguchi-ből. Mivel esett az eső, ezért mit csnáltunk? Elmentünk vásárolni az állomás melletti hatalmas bevásárlóközpontba... Meg persze purikurát csináltunk ;D

Íme a cserediákok (bocsi sötét lett a kép, itt senki sem ért hozzá hogy csináljon rendes képet, odaadtam vkinek erre nem kapcsolta volna be a vakut...)


Szerencsére elállt az eső, és miután az idő nagyrészét egy könyvesboltban töltöttük (mivel ott voltak angol meg mindenféle más nyelvű könyvek is!!!, Komatsuval ellentétben... Komolyan ennyi angol könyv még Kanazawában sincs a legnagyobb könyvesboltban sem... vettem is 2-t :D mivel kaptunk az angol táborban egy 3000 yenes könyvvásárlási utalványt..), elmentünk egy közeli templomba hogy végre olyat is lássunk ha már Kyotoban vagyunk...







Igaázból nem fényképeztem annyit, mert a fényviszonyok elég furák voltak és nem volt kedvem végig állítgatni a kamerát, meg amúgyis... 3 önkéntes volt velünk, 1 srác meg 2 lány, tök aranyosak voltak, még mail címet is cseréltünk... Mert nekik szabadott, aztán a táborban a többi önkéntes az igazi nevét se mondhatta meg kb.. Meg azt se h hova járnak, hány évesek... tiszta nevetséges. Merthogy ők önkéntesek, nem a barátaink.. WTF?

Na mindegy, 5-6 körül jött értünk a fogadóanyukánk, mivel egy éjszaka homestay volt egy kyotoi családnál. Mi hárman együtt voltunk, a komatsui trió, mert sztem nem volt elég család, de így elég poén volt :D Nagyon nagyon jóarc családunk volt, esküszöm oda tudtam volna költözni... Bár lehet h ez csak az a tipikus "hetescserés" fíling, de akkoris ott volt egy egyetemista nővérünk meg anyuka-apuka, meg egy bátty aki már nem lakik otthon.. És a csajszi jól tudott angolul mert az USAban volt az AFS-szel nem tudom hány éve. Elmentünk este onsen-be, ami ilyen nyivános fürdő és ott volt egyből a ház mellett :D Tök jó érzés volt, és tiszta vicces volt és tökjó medencék voltak... Volt szauna is, meg hidegvizes medence, illatos vizes, masszázs, kinti... valami zöld színű aroma fürdő... Mindet kipróbáltuk :D Igaz jól megbámultak minket, mert arrafelé pont nem laknak külföldiek. De nagyon jó helyen volt az a ház, a Kyoto stationtől 10 percre kocsival... Mennyivel jobb hely mint a Komatsu ekitől 15 percre lakni kocsival hahaha

Reggel sajna nagyon hamar volt a gyülekező, 9-kor már ott kellett lenni, én meg hulla fáradt voltam úgyhogy 1kor elaludtam, a Katáék meg még kb 2ig fentvoltak XD Na de én egy hétig utazgattam előtte...

Elég meglepő volt mikor odaértünk, hogy cserediákok összesen 20an voltunk csak, a többi kb 50 ember mind japán volt.. és nem csak a staff, hanem csak egy csomó random japán gyerek jött, mert nemzetközi tábor néven volt meghirdetve a dolog. 6 csapatba voltunk osztva, minden csapatnak 2 vezetője volt, egy fiú meg egy lány (haha hát igen japán...), és mindenhol kb 3 cserediák volt és 5-6 japán gyerek. Az én csapatomban volt 6 japán, Santa (egy srác, tényleg ez a neve XD és Ausztráliába megy cserediáknak... megmondtam h ki fogják nevetni... XD), Miku (Narából jött), Aya (Osakából, egy évig volt Olaszországban AFS-szel ;D), Moe (Kanagawai lány, animefan és nagyon jóarc), Miho (Kyotoból, Ausztráliába megy jövő februárban AFS-szel) valamint Satsuki (na hát gőzöm sincs h ő honnan jött... sztem Kyotoból... elég csöndes volt). Ezenkívül cserediákok Amirul (Brunei), Tobias (Németország) és én... a vezetők pedig Mizuki (jaj de utáltam istenem ;_;) és Piiya (nagyon jó arc srác :D)



Ez egy elég sötét kép, de a lényeg h látszunk rajta...
Amirul, én, Santa, Aya, Miho a hátsó sor
első sor: Tobi, Mizuki, Satsuki, Moe

Busszal kellett mennünk Shiga-kenbe, a szomszédos prefektúrába, ott is a hegyek közé egy táborba. A helyről annyit, hogy kb 1-1,5 kmt kellett cipelnünk a bőröndünket FELFELÉ a hegyre áááá, halál volt... Közben 36 fok és 90%os páratartalom ugyebáááár
De vicces volt mert sokat dumáltunk a többiekkel, mindenki bíztatta egymást hogy kitartás, mindjárt ott leszünk XD
Mikor odaértünk, még fel kellett lépcsőznünk egy elég meredek emelkedőn, aztán a lányok 2 nagy házra voltak osztva, a fiúk egyben is elfértek. Az a hz kb 35-40 személyes volt, azt hiszem 36, mert 3 ágy volt együtt, és mind emeletes volt... Én a Jennyvel és a Hellével aludtam (kanadai és norvég lányok Kanazawából).
A fürdési idő be volt osztva, 25 perc jutott minden csapatnak. És az utolsó takarít mindig. Jeej, hát csak nema hatos csoport, azaz az én csapatom volt az utolsó kétszer is? XD Na de a fürdési idő 15.45-től meg 15.00-tól volt =OO Rohadt korán... Mindenki szétizzadta magát, úgyhogy jó volt zuhanyozni, de nem volt hidegvíz... Csak testhőmérsékletnél jóval melegebb, kb 38-40 fokos víz jött a csapból... Nagyon jól esett mindenkinek -.-" Utána nem volt idő hajat szárítni, annyire össze voltak zsúfolva a programok. Majd megszárad, ez tábor nem divatshow, nem kell szépnek lennie...

Az első napi program az egy megnyitó volt, mindenki a földön ült, ahogy Japánban mindig, a suliban is... Igazából elég homályosan dereng már csak az egész.. Az biztos hogy játszottunk jégtörőket, de elég más módon mint otthon, meg hogy sok beszéd volt.. Első este volt a bátorságpróba is, de annyira japán módon XDDD Csapatokban kellett menni, és igazából nem volt egyik se ijesztő... Odajön az egyik szörny hogy wúúú aztán elővesz egy listát és lecsekkolje névszernt hogy megvan-e mindenki... nem rontja el egy kicsit ez a fílinget? XD
Már annyira rhögtünk a végén, mert kérdezgettek a szörnyek mindenfélét, a Santa meg akkora baromságokat válaszolt... Az a gyerek egyszerűen kész volt XD Ennyire gyökér japánt.. mármint aki tényleg vicces és mer beszélgetni a lányokkal is meg simán csapatban együtt dolgozni... Egyik állomásnál egy gésa beszélt nekünk, kyotoi tájszólást tanított (közve végig az óráját nézte), aztán onnan kilépve megtámadtak a vámpírok, de Micimackó megmentett minket... Halálkomolyan ez volt XD Hát én azt hittem ott bepisilek a röhögéstől... A japánok annyira nem vették a poént de mi 3-an cserediákok készek voltnk XD



Piiya, a group leaderünk volt az egyik vámpír ;D Jól állt neki :D
Tiszta nevetséges volt hogy a másik állomásnál meg megtámadott minket egy kimonós halott lány akinek egy kereszt állt ki a hasából, nem tudom melyik horrofilmből jött, elfelejtettem, de mi meg fényképezkedtünk vele XD



Moe és szörnyike-chan :D

A végén az erdőből előfutott Shakku, a legmagasabb önkéntes, 185 cm, hahaha :D Ilyen iskolai egyenruhában és elkezdi mondani hogy elvéedt az osztálykiránduláson, jaj de jó hogy találkozott velünk, menjünk együtt... Már gondolkoztunk hogy hol a csapda, mikor random belevisított az Amirul fülébe de valami durván magas hangon XDDD De ezzel vége is volt..

Második nap tájfun volt, úgyhogy egész nap zuhogott az eső és erősen fújt a szél =/ SZóval elmaradt a curry főzés... Helyette bent voltunk, meg táncot tanultunk, hogy a harmadik nap levő tábortűznél mindenki tudja majd. Aznap este volt a talentshow is, és a feladat az volt, hogy minden csapat kapott egy lapot rajta egy valamivel, mi egy hangjegyet kaptunk és az alapján egy falut kellett csinálnunk és valahogy színdarabot vagy éneket vagy valamit előadni, 6-8 perc hoszúságban. A hangjegy alapján egy jó kis sztorit kreáltunk, az alapötlet tőlem volt de együtt alakítgattuk. Volt egy öreg bácsi, aki egy lakatlan szigere érkezettt (ez megadott sztori volt), és csinált 6 országot, mivel magányos volt. Egyik a zenefalu, ahol mindenki énekléssel kommunikál, s a városba érkező látogató ezt nem tudva, bekopogtat a házakba, Brunei, Németország, Magyarország, Amerika és Japán házaiba, ahol mindenki a saját nyelvén köszönti majd énekelve akarja elmondani neki hogy itt csak énekléssel lehet kommunikálni, amit persze az illető nem ért meg. Végül a japán házban elmondják neki, és a végén együtt éneklünk XD

Erre használtuk kb az összes szabadidőnket ami volt ;_; Dr legalább jó lett.. Ezután volt egyéni talent show, Moe táncolt én meg elénekeltem a Börtön ablakábant haha :D Végülis tábori dal, nem? És már egész hozzászoktam a relfektorfényhez, mikrofon meg minden... érkezési orin nagyon izgultam és remegett a hangom, de most tök simán ment :D

Jaj igen első napi program volt, hogy kaptunk 2 szemeteszsákot, meg szalagokat meg papírt és tervezzünk nyári ruhakollekciót :D A Santát öltöztettük be nagyon szexi csajnak, de ez a gyökér elrontotta ruhát XD MAjd sztem lesznek róla képek, mertt ezt elmondani nehéz XD A terv az volt hogy egy szét egyberészes ruha, középen övvel... levette a gatyáját hogy ne nézzen ki hülyén, de erre meg kilógott az alsó gatyája alul, úgyhogy felhúzta a másik zsákot is, de az meg elég gyökéren nézett ki.. A mellét kitömbe először lufikkal, de kidurrantak, úgyhogy újságpapírral XD És felragasztotta magának ágyéktájra a kidurrant lufit XD Hát én behaltam... Aztán megpróbálta felfújni és visszaragasztani, de nem ment úgyhogy levette és felragasztott helyette ilyen becakkozott kreppapír szerűséget... No comment... Nem nyertünk xD

Harmadik nap "discussion" volt.. Na hát no comment, elég szánalmas volt... Arról kellett beszélnünk hogy mi az a dolog amibe eddig életedben úgy érezted hogy minden erődet belefektetted... Utána kint mászkálós program volt megint, megint baszogattak hogy vegyek fel ilyen meg olyan ruhákat, mert úristen megesznek a szúnyogok meg kint leszünk kemény 2 órát! =O Nem mintha az edzésem nem 4 órás lenne úgyanúgy kint minden nap... De persze itt kalap nélkül meg fogok halni, ezért tegyem a fejemre a törölközőm... Nagyon elege volt már mindenkinek ebből. Reggel 7kor feltetették annak a fejére a törölközőt aki nem vitt kalapot... merthogy napszúrást kapunk.. X'D
Hamradik nap délután egy ilyen ksi harangszerűséget csináltunk, fuurin japánul... Minden csapat kapott egy témát, hogy milyenre csinálja... mi azt kaptuk hogy "sawayaka"... megkérdeztem h az milyen, de még a japánok se tudták elmagyarázni... Végül egy sárga cuccot csináltam, kék tetővel meg rózsazín szalagal, ami sztem elég béna lett.
Negyedik nap megbeszélés volt megint, reggel 8tól reggeli, 11-től ebéd... -.-"
Meg valami játék, aztán 2.30-kor indulás és 4től purikura készítés Kyotoban XD

És most a részletek... 6.30-kor kellett kelni minden nap, de egy hülye tokyoi liba 5.30-kor feleklt minden reggel h a sminkjét megcsnálja, és ott visongott mintha 30 másik ember nem aludna még... Emellett az önkéntesek is 6-kor már kint hangoskodtak, abszolút nem voltak tekintettel arra h még alvó idő van. Takarodó este 10kor volt és iszonyat szánalmas módon kint ültek az ajtó előtt, még a telefon is tilos volt, nem volt légkondi, 35 fok volt bent és iszonyat fülledtség, valamelyik szerencsétlen kiscsaj félt a sötétben úgyhogy fel kellett kapcsolni a lámpákat amik folyton a szemünkbe világítottak és mellesleg becsalogatták a környék nemkevés szúnyogpopulációjának nagyrészét...
Szabadiőnk kb 9.30-tól volt és onnantól már folyamatosan mondták h akkor menj aludni, menj készülődni, ide menj oda menj, túl kötött volt a program... Még WC-re is elkísértek az önkéntesek basszus, senkit nem hagytak békén, nem tudtam senkivel sem nyugodtan beszélni szinte... Nem tudtak angolul ezért néha sikerült, de mindig 2 perc után odajött vki h "júúj miről beszéltek?" úgyhogy jött valami béna "jaj csak arról hogy milyen finom az ebéd" szintű válasz. Mellesleg a kaja szar volt... nagyon ;_; Mire odajutottunk h együnk, már teljesen kihűlt, a rizs megkeményedett, el tudja képzelni mindenki hogy milyen... Második nap meg rátettek egy nagy lapát umeboshit a tetejére... umeboshi - savanyú szilva... Minden külföldi utálja kb, a japánok nagyrésze se szereti... de rátettek mindenki kajájára, nem volt választás. Oké, megettük mert belénktukmálták a kaját is... A miso leves se volt finom, de ennek ellenére jó pofát kellett vágni és dícsérgetni...
Mivel Mo-n már önkénteskedtem, nagyon figyeltem rá h itt mit hogy csinálnak, és szerintem csapnivaló... Nagyon lelkes a csapat meg minden, de GYEREKES dedóóós..... japán... Nem nekünk, cserediákoknak volt ez a tábor, hanem a japán gyerekeknek hogy rávegyék őket hogy menjenek cserediáknak... Mi csak pluszban ott voltunk h kedvet csináljunk nekik. De erről senki sem szólt egy szót sem előre, azt hittük félidős ori vagy valami... A staffból KETTŐ darab ember volt cserediák, Costa ricában, egyikük a fényképész másikuk meg konyhás volt... szal semmit se csnáltak velünk. A többiek nem is fogadtak soha, semmi közük nem volt az AFShz, külföldön sem jártak, gőzük sincs róla h min megy kersztül egy cserediák, főleg nem JAPÁNBAN. Aminek a kultúrája kimondottan szigorú... Míg egy magyar orin mindenben segítenek a diákoknak és tényleg róluk szól az ori, itt semmi nem volt. A nagy discussion is a japánokkal együtt volt, arra buzdítottak h lépjünk be a klubokba.. hát bakker 5 hónapja itt vagyunk, ezt talán előbb kellett volna... A végén a farewell discussion nevezetű fantasztikus részben a volt cserediák két lány beszélt arról, (ezek egyike két hétre fogadott egy mianmari lányt, NEM AFS-szel...) hogy milyen cserediáknak lenni, úgy értem menni...... Semmi, de semmi segítség nem volt nekünk, hogy milyen itt lenni, milyen kultúrális különbségekkel kell szembenéznünk, semmi szembesítés esetleg megoldás ezekre nézve. Ha problémád van te tehetsz róla, ha panaszkodsz akkor haza lehet menni... ez a japán AFS mottója. Most nagyon nagyon tudom értékelni az otthoni dolgokat és hogy otthon mennyire el vannak kényeztetve a cserediákok...
Lehet hogy ezt a részt sokan nem értik, csak az AFSesek, de nem baj...
Maga az egész gyereksen vlt levezetve, még jó hogy a szép élményeket írtam le először, azokra akarok emlékezni, de arányaiban kevés.. igaz leírva soknak tűnik... Mindenki haza akaart menni már az első naptól kezdve mert olyan dedósként kezeltek minket, mint a japán iskolákban kb. Nem vesznek itt emberszámba 20 éves kor alatt senkit se...
Engem meg különösen nem bírt a csapatvezető csaj, a Mizuki, folyamatosan beleötött a ruhámba, a lányok nagyrésze shortban volt, zokni nélkül, mivel 35 fok volt, erre odajön hozzám és közli h vegyek fel zoknit meg hosszúnadrágot (benti progam volt egész nap), mert MINDENKI úgy van, és ez egy tábor, nem nézhetsz ki máshogy mint a többiek.... Annyira felidegesített hogy az nemigaz... És annyira nyilvánvalóan hazudott hogy az már fájt... Kapásból 3 lányt tudtam mutatni akik shortban voltak... De nem, hosszúnadrág.. Következő nap átnézte a táskámat basszus hogy van-e másik ruhám... Közölte hogy ez nem divatbemutató hanem tábor, tábor amíg hazaérsz meg a vonaton vagy, úgyhogy nem szabad szépen öltözni... Ezekután eltipeg mellettem a tokyoi lány, csini átlátzós felsőben meg shortban... én meg edzős pólóban törölközővel a nyakam körül mászkáltam... Hmm... k***a a***d mizuki
Az volt a bajom h miért mindig velem szívózott??? Ketten voltunk szőke lányok az egész táborban, a másik lány folyton mélyen dekoltált testhezálló felsőben és shortban volt és egy szót nem szólt rá senki...
Namindegy, másik baj az volt h ha volt 10 percünk, akkor nem felejtették el 30 mp-énként közölni hogy már csa 9.30 perc, már csak 9.20... már csak másfél perc, iszonyat frusztráló volt. Ami jó volt azt mind a csapatomnak meg a többieknek köszönhtem... A staff az a 3. napi tábortűznél volt úgy ahogy jófej, kaptam egy random ölelést a Piiyától, a csapatvezetőmtől a tánc közben/után :D De mivel Japánban vagyunk, és ha megölelsz vkit annak biztos vmi mélyebb oka van, ezért itt mindenki azt csinálja h megölel gyorsan mindenkit és akkor senki sem érzi magát különlegesnek meg kizárva se... Ergó kaptam egy ölelést az összes fiú önkéntestől XD Csak így néztem h miven... Odarohan hozzám a Kitan, aki mellesleg Kamenashi Kazuyára emlékezetet és random megölel... =D Aztán Kazuo, a szexi kalóz hahahah, aztán Youhei...

Viszont nekünk kellett takarítani végig, utolsó nap 1 órás nagytakarítás.. Ez is olyan japán dolog. Utálok WC-t tisztítani ;_;

Valaki úgy fogalmazta meg hogy túl részeltesen és alaposan meg volt tervezve. És ez igaz. Minden minden be volt szabályozva, beosztva, pontosan levezetve, semmi szabadságot rugalmassgot nem adtak az egésznek. 2 perccel kezdés előtt már ott ülve kellett várni... Aztán a végén a nagy megható beszéd, hogy mindenki szívét lelkét beletette a dolgokba, ezért lehetett ilyen szuper jó...
Pl mikor írni kellett, akkor írtak helyettünk, alig kellett gondolkozni...

Votl ezenkívül egy speech, minenkinek kellett csnálnia a saját országáról... Én nme írtam le semmit, de vittem képeket Fehérvárról, és beszéltem arról ami épp eszembe jutott. Mo-ról, hogy a magyarok sok húst meg gyümölcsöt esznek, mert itt sok terem, meg az iskoláról, aztán az evezésről, családról.. A végén nagyon megdícsértek, azt mondták hogy nagyon tiszta a kiejtésem ezért könnyű megérteni. =D

Szóval voltak vicces és jó pillanatok is, és a végén sajnáltam h vissza kell jönni az unalom földjére, de a tábor maga nem hiányzik.. Tényleg ijesztő hogy mennyire nagy akülönbség egy kisváros meg egy nagyváros között. Nagyvrosban mindenki érdeklődve fordul hozzád, lazák az emberek és létezik fiú-lány barátság... Kisvárosban, azaz itt nem. Az emberek úgy tesznek minthe nem érdeklődnlnek, vagy tényleg nem érdeklődnek és azt hiszik h nem tudsz japánul XD

Mielőtt felszálltunk a Kyotoba tartó vonatra Komatsuban, az állomáson dumáltunk 3-an angolul... Egy öreg néni ott nézett minket és megkérdezte japánul a Yukától hogy "Te érted amit angolul beszélnek? Tanulsz angolul az iskolában?" Erre a Yuka mondja h 3-an cserediákok vagyunk XDDD Azt hitte a néni hogy japán... Aztán a Katához fordul és rámmutatva megkérdezi hogy "Amerikai?" Köszönöm néni... :'D

Aztán az onsenben Kyotoban is odajött egy néni beszélgetni, én nem szóltam semmit se pont, mert a Katát meg a Yukát kérdezgette erre rámmutatva megkérdezi hogy "Ő nem tud japánul?" Anyád XD Mondtam hogy de... A többiek meg szakadtak mert 3-unk közül én tudok a legjobban... csak ezt senki sem akarja elhinni amíg nem beszélgetünk xD Elnézést h nem nézek ki ázsiainak ;_;


Lehet hogy a végén megint ugráltam a leírásokban, mindent igyekeztem visszaadni úgy ahogy volt. Igaz ezt lehetetlen, nem tudom leírni hogy tényleg mennyire az volt az érzésünk hogy agyilag 10 évvel fiatalabbnak hisznek mindenkit...
Óh, még egy vicces dolog... Minden reggel 7kor gyűlés volt és el kellett énekelni egy AFS dal nevezetű cuccot meg a Summer camp indulóját... De mindezt csak a reggeli torna után. Rajio taisou (mint rádiós testmozgás), nevezetű cucc, amit a kis általános iskolásoknak kell csinálni, az Anrinak is volt, minden reggel 6.30-kor, 5 perc kb, csak egy hülye bemelegítés, néhány ugrás meg karkörzés meg ilyenek, de ezt kell sok vállaltnál is csinálni. Osakába menet láttam hogy az öltönyös emberkék kint állnak a cég épület előtt, és a bemelgítés után eléneklik a cég dalát, mert hát itt mindennek van egy dala/indulója ki hogy akarja nevezni... Annyira ezt éreztem a táborban is áá.. Folyamatosan azokat a számokat kellett énekelni, mint a kiscserkészeknek.

A Kyoto állomáson még volt egy búcsúzó, kaptunk egy-egy üzenetet a csapatvezetőktől, a Piiya majdnem sírt, erre vki beszólt hoy "Get a life man"... ez ilyen áú kategória...




Egy utolsó purikura XD