AFS summer camp

Először erről írok, mert ez mostanában volt, aztán majd visszatérek Kumamotora meg az Osakai dolgokra egy másik bejegyzésben :)

Tehát ezen a héten keddtől tegnapig, azaz szombatig egy fantasztikus AFS nyári táborban vehettünk részt. Kedden reggel a 10.11-es vonatra (Thunderbird, azaz gyors vonat, nem sima) felszállva, 2 óra alatt megérkeztünk Kyotoba. Elég szomorú hogy a gyorsvonattal 2 óra XD Mivel arra 6000 yen a jegy, csak oda...
12.07-kor (pontban) meg is érkeztünk, tökjól senki sem várt ránk az állomáson XD Azt se tuduk hogy hova menjünk, úgyhogy felhívtam az anyukámat, aki felhívta a körzetelnököt, aki felhívta a kyotoi körzetet, akik megüzenték h várjunk a bejáratnál... ahol nem ismerte fel az önkéntes h cserediákok vagyunk XD Szóval 5-10 percet állt valahol a közelünkben mire odajött hozzánk és megkérdezte h AFS? Hát jah, Kyotoban sok a külföldi... XD
Ezután letettük a bőröndünket és találkoztunk végre a többi cserediákkal :D Voltak néhányan Yamaguchi prekfetúrából, Matuse-ból, szóval iszonyat messzi helyekről... Átutazban jártam arra, mivel a Kumamotoból Osaka felé tartó busz megállt Yamaguchi-ben egyszer XD
A lényeg hogy első nap 11 cserediák volt ott, Komatsu 3, Kanazawa 3, Fukui 3, plusz a két lány Yamaguchi-ből. Mivel esett az eső, ezért mit csnáltunk? Elmentünk vásárolni az állomás melletti hatalmas bevásárlóközpontba... Meg persze purikurát csináltunk ;D

Íme a cserediákok (bocsi sötét lett a kép, itt senki sem ért hozzá hogy csináljon rendes képet, odaadtam vkinek erre nem kapcsolta volna be a vakut...)


Szerencsére elállt az eső, és miután az idő nagyrészét egy könyvesboltban töltöttük (mivel ott voltak angol meg mindenféle más nyelvű könyvek is!!!, Komatsuval ellentétben... Komolyan ennyi angol könyv még Kanazawában sincs a legnagyobb könyvesboltban sem... vettem is 2-t :D mivel kaptunk az angol táborban egy 3000 yenes könyvvásárlási utalványt..), elmentünk egy közeli templomba hogy végre olyat is lássunk ha már Kyotoban vagyunk...







Igaázból nem fényképeztem annyit, mert a fényviszonyok elég furák voltak és nem volt kedvem végig állítgatni a kamerát, meg amúgyis... 3 önkéntes volt velünk, 1 srác meg 2 lány, tök aranyosak voltak, még mail címet is cseréltünk... Mert nekik szabadott, aztán a táborban a többi önkéntes az igazi nevét se mondhatta meg kb.. Meg azt se h hova járnak, hány évesek... tiszta nevetséges. Merthogy ők önkéntesek, nem a barátaink.. WTF?

Na mindegy, 5-6 körül jött értünk a fogadóanyukánk, mivel egy éjszaka homestay volt egy kyotoi családnál. Mi hárman együtt voltunk, a komatsui trió, mert sztem nem volt elég család, de így elég poén volt :D Nagyon nagyon jóarc családunk volt, esküszöm oda tudtam volna költözni... Bár lehet h ez csak az a tipikus "hetescserés" fíling, de akkoris ott volt egy egyetemista nővérünk meg anyuka-apuka, meg egy bátty aki már nem lakik otthon.. És a csajszi jól tudott angolul mert az USAban volt az AFS-szel nem tudom hány éve. Elmentünk este onsen-be, ami ilyen nyivános fürdő és ott volt egyből a ház mellett :D Tök jó érzés volt, és tiszta vicces volt és tökjó medencék voltak... Volt szauna is, meg hidegvizes medence, illatos vizes, masszázs, kinti... valami zöld színű aroma fürdő... Mindet kipróbáltuk :D Igaz jól megbámultak minket, mert arrafelé pont nem laknak külföldiek. De nagyon jó helyen volt az a ház, a Kyoto stationtől 10 percre kocsival... Mennyivel jobb hely mint a Komatsu ekitől 15 percre lakni kocsival hahaha

Reggel sajna nagyon hamar volt a gyülekező, 9-kor már ott kellett lenni, én meg hulla fáradt voltam úgyhogy 1kor elaludtam, a Katáék meg még kb 2ig fentvoltak XD Na de én egy hétig utazgattam előtte...

Elég meglepő volt mikor odaértünk, hogy cserediákok összesen 20an voltunk csak, a többi kb 50 ember mind japán volt.. és nem csak a staff, hanem csak egy csomó random japán gyerek jött, mert nemzetközi tábor néven volt meghirdetve a dolog. 6 csapatba voltunk osztva, minden csapatnak 2 vezetője volt, egy fiú meg egy lány (haha hát igen japán...), és mindenhol kb 3 cserediák volt és 5-6 japán gyerek. Az én csapatomban volt 6 japán, Santa (egy srác, tényleg ez a neve XD és Ausztráliába megy cserediáknak... megmondtam h ki fogják nevetni... XD), Miku (Narából jött), Aya (Osakából, egy évig volt Olaszországban AFS-szel ;D), Moe (Kanagawai lány, animefan és nagyon jóarc), Miho (Kyotoból, Ausztráliába megy jövő februárban AFS-szel) valamint Satsuki (na hát gőzöm sincs h ő honnan jött... sztem Kyotoból... elég csöndes volt). Ezenkívül cserediákok Amirul (Brunei), Tobias (Németország) és én... a vezetők pedig Mizuki (jaj de utáltam istenem ;_;) és Piiya (nagyon jó arc srác :D)



Ez egy elég sötét kép, de a lényeg h látszunk rajta...
Amirul, én, Santa, Aya, Miho a hátsó sor
első sor: Tobi, Mizuki, Satsuki, Moe

Busszal kellett mennünk Shiga-kenbe, a szomszédos prefektúrába, ott is a hegyek közé egy táborba. A helyről annyit, hogy kb 1-1,5 kmt kellett cipelnünk a bőröndünket FELFELÉ a hegyre áááá, halál volt... Közben 36 fok és 90%os páratartalom ugyebáááár
De vicces volt mert sokat dumáltunk a többiekkel, mindenki bíztatta egymást hogy kitartás, mindjárt ott leszünk XD
Mikor odaértünk, még fel kellett lépcsőznünk egy elég meredek emelkedőn, aztán a lányok 2 nagy házra voltak osztva, a fiúk egyben is elfértek. Az a hz kb 35-40 személyes volt, azt hiszem 36, mert 3 ágy volt együtt, és mind emeletes volt... Én a Jennyvel és a Hellével aludtam (kanadai és norvég lányok Kanazawából).
A fürdési idő be volt osztva, 25 perc jutott minden csapatnak. És az utolsó takarít mindig. Jeej, hát csak nema hatos csoport, azaz az én csapatom volt az utolsó kétszer is? XD Na de a fürdési idő 15.45-től meg 15.00-tól volt =OO Rohadt korán... Mindenki szétizzadta magát, úgyhogy jó volt zuhanyozni, de nem volt hidegvíz... Csak testhőmérsékletnél jóval melegebb, kb 38-40 fokos víz jött a csapból... Nagyon jól esett mindenkinek -.-" Utána nem volt idő hajat szárítni, annyire össze voltak zsúfolva a programok. Majd megszárad, ez tábor nem divatshow, nem kell szépnek lennie...

Az első napi program az egy megnyitó volt, mindenki a földön ült, ahogy Japánban mindig, a suliban is... Igazából elég homályosan dereng már csak az egész.. Az biztos hogy játszottunk jégtörőket, de elég más módon mint otthon, meg hogy sok beszéd volt.. Első este volt a bátorságpróba is, de annyira japán módon XDDD Csapatokban kellett menni, és igazából nem volt egyik se ijesztő... Odajön az egyik szörny hogy wúúú aztán elővesz egy listát és lecsekkolje névszernt hogy megvan-e mindenki... nem rontja el egy kicsit ez a fílinget? XD
Már annyira rhögtünk a végén, mert kérdezgettek a szörnyek mindenfélét, a Santa meg akkora baromságokat válaszolt... Az a gyerek egyszerűen kész volt XD Ennyire gyökér japánt.. mármint aki tényleg vicces és mer beszélgetni a lányokkal is meg simán csapatban együtt dolgozni... Egyik állomásnál egy gésa beszélt nekünk, kyotoi tájszólást tanított (közve végig az óráját nézte), aztán onnan kilépve megtámadtak a vámpírok, de Micimackó megmentett minket... Halálkomolyan ez volt XD Hát én azt hittem ott bepisilek a röhögéstől... A japánok annyira nem vették a poént de mi 3-an cserediákok készek voltnk XD



Piiya, a group leaderünk volt az egyik vámpír ;D Jól állt neki :D
Tiszta nevetséges volt hogy a másik állomásnál meg megtámadott minket egy kimonós halott lány akinek egy kereszt állt ki a hasából, nem tudom melyik horrofilmből jött, elfelejtettem, de mi meg fényképezkedtünk vele XD



Moe és szörnyike-chan :D

A végén az erdőből előfutott Shakku, a legmagasabb önkéntes, 185 cm, hahaha :D Ilyen iskolai egyenruhában és elkezdi mondani hogy elvéedt az osztálykiránduláson, jaj de jó hogy találkozott velünk, menjünk együtt... Már gondolkoztunk hogy hol a csapda, mikor random belevisított az Amirul fülébe de valami durván magas hangon XDDD De ezzel vége is volt..

Második nap tájfun volt, úgyhogy egész nap zuhogott az eső és erősen fújt a szél =/ SZóval elmaradt a curry főzés... Helyette bent voltunk, meg táncot tanultunk, hogy a harmadik nap levő tábortűznél mindenki tudja majd. Aznap este volt a talentshow is, és a feladat az volt, hogy minden csapat kapott egy lapot rajta egy valamivel, mi egy hangjegyet kaptunk és az alapján egy falut kellett csinálnunk és valahogy színdarabot vagy éneket vagy valamit előadni, 6-8 perc hoszúságban. A hangjegy alapján egy jó kis sztorit kreáltunk, az alapötlet tőlem volt de együtt alakítgattuk. Volt egy öreg bácsi, aki egy lakatlan szigere érkezettt (ez megadott sztori volt), és csinált 6 országot, mivel magányos volt. Egyik a zenefalu, ahol mindenki énekléssel kommunikál, s a városba érkező látogató ezt nem tudva, bekopogtat a házakba, Brunei, Németország, Magyarország, Amerika és Japán házaiba, ahol mindenki a saját nyelvén köszönti majd énekelve akarja elmondani neki hogy itt csak énekléssel lehet kommunikálni, amit persze az illető nem ért meg. Végül a japán házban elmondják neki, és a végén együtt éneklünk XD

Erre használtuk kb az összes szabadidőnket ami volt ;_; Dr legalább jó lett.. Ezután volt egyéni talent show, Moe táncolt én meg elénekeltem a Börtön ablakábant haha :D Végülis tábori dal, nem? És már egész hozzászoktam a relfektorfényhez, mikrofon meg minden... érkezési orin nagyon izgultam és remegett a hangom, de most tök simán ment :D

Jaj igen első napi program volt, hogy kaptunk 2 szemeteszsákot, meg szalagokat meg papírt és tervezzünk nyári ruhakollekciót :D A Santát öltöztettük be nagyon szexi csajnak, de ez a gyökér elrontotta ruhát XD MAjd sztem lesznek róla képek, mertt ezt elmondani nehéz XD A terv az volt hogy egy szét egyberészes ruha, középen övvel... levette a gatyáját hogy ne nézzen ki hülyén, de erre meg kilógott az alsó gatyája alul, úgyhogy felhúzta a másik zsákot is, de az meg elég gyökéren nézett ki.. A mellét kitömbe először lufikkal, de kidurrantak, úgyhogy újságpapírral XD És felragasztotta magának ágyéktájra a kidurrant lufit XD Hát én behaltam... Aztán megpróbálta felfújni és visszaragasztani, de nem ment úgyhogy levette és felragasztott helyette ilyen becakkozott kreppapír szerűséget... No comment... Nem nyertünk xD

Harmadik nap "discussion" volt.. Na hát no comment, elég szánalmas volt... Arról kellett beszélnünk hogy mi az a dolog amibe eddig életedben úgy érezted hogy minden erődet belefektetted... Utána kint mászkálós program volt megint, megint baszogattak hogy vegyek fel ilyen meg olyan ruhákat, mert úristen megesznek a szúnyogok meg kint leszünk kemény 2 órát! =O Nem mintha az edzésem nem 4 órás lenne úgyanúgy kint minden nap... De persze itt kalap nélkül meg fogok halni, ezért tegyem a fejemre a törölközőm... Nagyon elege volt már mindenkinek ebből. Reggel 7kor feltetették annak a fejére a törölközőt aki nem vitt kalapot... merthogy napszúrást kapunk.. X'D
Hamradik nap délután egy ilyen ksi harangszerűséget csináltunk, fuurin japánul... Minden csapat kapott egy témát, hogy milyenre csinálja... mi azt kaptuk hogy "sawayaka"... megkérdeztem h az milyen, de még a japánok se tudták elmagyarázni... Végül egy sárga cuccot csináltam, kék tetővel meg rózsazín szalagal, ami sztem elég béna lett.
Negyedik nap megbeszélés volt megint, reggel 8tól reggeli, 11-től ebéd... -.-"
Meg valami játék, aztán 2.30-kor indulás és 4től purikura készítés Kyotoban XD

És most a részletek... 6.30-kor kellett kelni minden nap, de egy hülye tokyoi liba 5.30-kor feleklt minden reggel h a sminkjét megcsnálja, és ott visongott mintha 30 másik ember nem aludna még... Emellett az önkéntesek is 6-kor már kint hangoskodtak, abszolút nem voltak tekintettel arra h még alvó idő van. Takarodó este 10kor volt és iszonyat szánalmas módon kint ültek az ajtó előtt, még a telefon is tilos volt, nem volt légkondi, 35 fok volt bent és iszonyat fülledtség, valamelyik szerencsétlen kiscsaj félt a sötétben úgyhogy fel kellett kapcsolni a lámpákat amik folyton a szemünkbe világítottak és mellesleg becsalogatták a környék nemkevés szúnyogpopulációjának nagyrészét...
Szabadiőnk kb 9.30-tól volt és onnantól már folyamatosan mondták h akkor menj aludni, menj készülődni, ide menj oda menj, túl kötött volt a program... Még WC-re is elkísértek az önkéntesek basszus, senkit nem hagytak békén, nem tudtam senkivel sem nyugodtan beszélni szinte... Nem tudtak angolul ezért néha sikerült, de mindig 2 perc után odajött vki h "júúj miről beszéltek?" úgyhogy jött valami béna "jaj csak arról hogy milyen finom az ebéd" szintű válasz. Mellesleg a kaja szar volt... nagyon ;_; Mire odajutottunk h együnk, már teljesen kihűlt, a rizs megkeményedett, el tudja képzelni mindenki hogy milyen... Második nap meg rátettek egy nagy lapát umeboshit a tetejére... umeboshi - savanyú szilva... Minden külföldi utálja kb, a japánok nagyrésze se szereti... de rátettek mindenki kajájára, nem volt választás. Oké, megettük mert belénktukmálták a kaját is... A miso leves se volt finom, de ennek ellenére jó pofát kellett vágni és dícsérgetni...
Mivel Mo-n már önkénteskedtem, nagyon figyeltem rá h itt mit hogy csinálnak, és szerintem csapnivaló... Nagyon lelkes a csapat meg minden, de GYEREKES dedóóós..... japán... Nem nekünk, cserediákoknak volt ez a tábor, hanem a japán gyerekeknek hogy rávegyék őket hogy menjenek cserediáknak... Mi csak pluszban ott voltunk h kedvet csináljunk nekik. De erről senki sem szólt egy szót sem előre, azt hittük félidős ori vagy valami... A staffból KETTŐ darab ember volt cserediák, Costa ricában, egyikük a fényképész másikuk meg konyhás volt... szal semmit se csnáltak velünk. A többiek nem is fogadtak soha, semmi közük nem volt az AFShz, külföldön sem jártak, gőzük sincs róla h min megy kersztül egy cserediák, főleg nem JAPÁNBAN. Aminek a kultúrája kimondottan szigorú... Míg egy magyar orin mindenben segítenek a diákoknak és tényleg róluk szól az ori, itt semmi nem volt. A nagy discussion is a japánokkal együtt volt, arra buzdítottak h lépjünk be a klubokba.. hát bakker 5 hónapja itt vagyunk, ezt talán előbb kellett volna... A végén a farewell discussion nevezetű fantasztikus részben a volt cserediák két lány beszélt arról, (ezek egyike két hétre fogadott egy mianmari lányt, NEM AFS-szel...) hogy milyen cserediáknak lenni, úgy értem menni...... Semmi, de semmi segítség nem volt nekünk, hogy milyen itt lenni, milyen kultúrális különbségekkel kell szembenéznünk, semmi szembesítés esetleg megoldás ezekre nézve. Ha problémád van te tehetsz róla, ha panaszkodsz akkor haza lehet menni... ez a japán AFS mottója. Most nagyon nagyon tudom értékelni az otthoni dolgokat és hogy otthon mennyire el vannak kényeztetve a cserediákok...
Lehet hogy ezt a részt sokan nem értik, csak az AFSesek, de nem baj...
Maga az egész gyereksen vlt levezetve, még jó hogy a szép élményeket írtam le először, azokra akarok emlékezni, de arányaiban kevés.. igaz leírva soknak tűnik... Mindenki haza akaart menni már az első naptól kezdve mert olyan dedósként kezeltek minket, mint a japán iskolákban kb. Nem vesznek itt emberszámba 20 éves kor alatt senkit se...
Engem meg különösen nem bírt a csapatvezető csaj, a Mizuki, folyamatosan beleötött a ruhámba, a lányok nagyrésze shortban volt, zokni nélkül, mivel 35 fok volt, erre odajön hozzám és közli h vegyek fel zoknit meg hosszúnadrágot (benti progam volt egész nap), mert MINDENKI úgy van, és ez egy tábor, nem nézhetsz ki máshogy mint a többiek.... Annyira felidegesített hogy az nemigaz... És annyira nyilvánvalóan hazudott hogy az már fájt... Kapásból 3 lányt tudtam mutatni akik shortban voltak... De nem, hosszúnadrág.. Következő nap átnézte a táskámat basszus hogy van-e másik ruhám... Közölte hogy ez nem divatbemutató hanem tábor, tábor amíg hazaérsz meg a vonaton vagy, úgyhogy nem szabad szépen öltözni... Ezekután eltipeg mellettem a tokyoi lány, csini átlátzós felsőben meg shortban... én meg edzős pólóban törölközővel a nyakam körül mászkáltam... Hmm... k***a a***d mizuki
Az volt a bajom h miért mindig velem szívózott??? Ketten voltunk szőke lányok az egész táborban, a másik lány folyton mélyen dekoltált testhezálló felsőben és shortban volt és egy szót nem szólt rá senki...
Namindegy, másik baj az volt h ha volt 10 percünk, akkor nem felejtették el 30 mp-énként közölni hogy már csa 9.30 perc, már csak 9.20... már csak másfél perc, iszonyat frusztráló volt. Ami jó volt azt mind a csapatomnak meg a többieknek köszönhtem... A staff az a 3. napi tábortűznél volt úgy ahogy jófej, kaptam egy random ölelést a Piiyától, a csapatvezetőmtől a tánc közben/után :D De mivel Japánban vagyunk, és ha megölelsz vkit annak biztos vmi mélyebb oka van, ezért itt mindenki azt csinálja h megölel gyorsan mindenkit és akkor senki sem érzi magát különlegesnek meg kizárva se... Ergó kaptam egy ölelést az összes fiú önkéntestől XD Csak így néztem h miven... Odarohan hozzám a Kitan, aki mellesleg Kamenashi Kazuyára emlékezetet és random megölel... =D Aztán Kazuo, a szexi kalóz hahahah, aztán Youhei...

Viszont nekünk kellett takarítani végig, utolsó nap 1 órás nagytakarítás.. Ez is olyan japán dolog. Utálok WC-t tisztítani ;_;

Valaki úgy fogalmazta meg hogy túl részeltesen és alaposan meg volt tervezve. És ez igaz. Minden minden be volt szabályozva, beosztva, pontosan levezetve, semmi szabadságot rugalmassgot nem adtak az egésznek. 2 perccel kezdés előtt már ott ülve kellett várni... Aztán a végén a nagy megható beszéd, hogy mindenki szívét lelkét beletette a dolgokba, ezért lehetett ilyen szuper jó...
Pl mikor írni kellett, akkor írtak helyettünk, alig kellett gondolkozni...

Votl ezenkívül egy speech, minenkinek kellett csnálnia a saját országáról... Én nme írtam le semmit, de vittem képeket Fehérvárról, és beszéltem arról ami épp eszembe jutott. Mo-ról, hogy a magyarok sok húst meg gyümölcsöt esznek, mert itt sok terem, meg az iskoláról, aztán az evezésről, családról.. A végén nagyon megdícsértek, azt mondták hogy nagyon tiszta a kiejtésem ezért könnyű megérteni. =D

Szóval voltak vicces és jó pillanatok is, és a végén sajnáltam h vissza kell jönni az unalom földjére, de a tábor maga nem hiányzik.. Tényleg ijesztő hogy mennyire nagy akülönbség egy kisváros meg egy nagyváros között. Nagyvrosban mindenki érdeklődve fordul hozzád, lazák az emberek és létezik fiú-lány barátság... Kisvárosban, azaz itt nem. Az emberek úgy tesznek minthe nem érdeklődnlnek, vagy tényleg nem érdeklődnek és azt hiszik h nem tudsz japánul XD

Mielőtt felszálltunk a Kyotoba tartó vonatra Komatsuban, az állomáson dumáltunk 3-an angolul... Egy öreg néni ott nézett minket és megkérdezte japánul a Yukától hogy "Te érted amit angolul beszélnek? Tanulsz angolul az iskolában?" Erre a Yuka mondja h 3-an cserediákok vagyunk XDDD Azt hitte a néni hogy japán... Aztán a Katához fordul és rámmutatva megkérdezi hogy "Amerikai?" Köszönöm néni... :'D

Aztán az onsenben Kyotoban is odajött egy néni beszélgetni, én nem szóltam semmit se pont, mert a Katát meg a Yukát kérdezgette erre rámmutatva megkérdezi hogy "Ő nem tud japánul?" Anyád XD Mondtam hogy de... A többiek meg szakadtak mert 3-unk közül én tudok a legjobban... csak ezt senki sem akarja elhinni amíg nem beszélgetünk xD Elnézést h nem nézek ki ázsiainak ;_;


Lehet hogy a végén megint ugráltam a leírásokban, mindent igyekeztem visszaadni úgy ahogy volt. Igaz ezt lehetetlen, nem tudom leírni hogy tényleg mennyire az volt az érzésünk hogy agyilag 10 évvel fiatalabbnak hisznek mindenkit...
Óh, még egy vicces dolog... Minden reggel 7kor gyűlés volt és el kellett énekelni egy AFS dal nevezetű cuccot meg a Summer camp indulóját... De mindezt csak a reggeli torna után. Rajio taisou (mint rádiós testmozgás), nevezetű cucc, amit a kis általános iskolásoknak kell csinálni, az Anrinak is volt, minden reggel 6.30-kor, 5 perc kb, csak egy hülye bemelegítés, néhány ugrás meg karkörzés meg ilyenek, de ezt kell sok vállaltnál is csinálni. Osakába menet láttam hogy az öltönyös emberkék kint állnak a cég épület előtt, és a bemelgítés után eléneklik a cég dalát, mert hát itt mindennek van egy dala/indulója ki hogy akarja nevezni... Annyira ezt éreztem a táborban is áá.. Folyamatosan azokat a számokat kellett énekelni, mint a kiscserkészeknek.

A Kyoto állomáson még volt egy búcsúzó, kaptunk egy-egy üzenetet a csapatvezetőktől, a Piiya majdnem sírt, erre vki beszólt hoy "Get a life man"... ez ilyen áú kategória...




Egy utolsó purikura XD