Komatsui hírek

Nagyon durva hogy hogy múlik az idő!
Ahogy elvagyok foglalva minden nap nem is érzem, de eltelt már 4 év azóta hogy Komatsuban voltam. Ma facebookon kiírta az egyik volt osztálytársam, hogy 7 hónapos terhes. xD
Úgy meglepődtem... januárban lett 20 éves a csaj.

Most leírom hogy mit gondolok, de szerintem megérteni csak az fogja aki töltött már el időt Japánban vidéken... Szerintem a legtöbb volt osztálytársamból ilyen "gyaru" lett... agyonsminkelt, műszempillás csaj, akik elvégeztek egy 2 éves "junior college"-et, ami a rendes egyetemi képzés fele időben,  színvonalban meg iskolája válogatja de azért abban is.
És most 20 évesen teherbe esett.
Iszonyatosan sajnálom őket h megragadtak ott abban a komatsui vidéki életben. Persze nem azt mondom h nem lehet valaki így boldog, de lefogadom h pár év és úgyis megcsalja a pasit, vagy keres mást, meg amúgy sem házasok...xD
Szóval amennyire keményen tolták az "erkölcsöt" meg az elveket a gimiben, annál erkölcstelenebbül él mindenki amint elvégezte. Nehéz elmagyarázni, de persze tudtam h miért titkolóznak a gimiben, hiszen ha kiderül hogy egyáltalán barátjuk van, vagy akármi "szokatlan" dolgot csinálnak, egyből megtudja mindenki és kiközösíti őket a falusi közösség...
Azt tudtam h az egyik csajnak 17 éves korában volt egy 27 éves, büntetett előéletű pasija xD Ilyen emberkék jártak főleg a Meiho-ba... most hogy elég sok ideje élek már Tokyoban és tanítottam rengeteg magasabb szintű iskolában, tényleg rá kellett jönnöm h nagyon alacsony volt ott a színvonal.

Viszont, pozitívum hogy elvileg a japán országos átlag szerint Ishikawa prefektúrában a legboldogabbak az emberek. Igaz hogy el vannak zárva a külvilágtól, mindentől de finom az étel és kevesebb stressz éri őket, mint a tokyoiakat. Ez mondjuk tiszta sor, az itteni életvitel az hosszú távon az egészség rovására megy.... 1-2 órás ingázások reggel a munkahelyre a tömött vonaton, hosszú munkaórák stb..

Olyan vegyes érzéseim vannak most, és ezt a Rika (a fent említett csajszi) terhessége hozta a felszínre.... Biztos jó a vidéken élni, de nekem nem menne.

Lehet hogy azért vannak ilyen furcsa érzéseim még mindig Komatsuról, mert úgy érzem h sosem tudtam oda beilleszkedni. És most sem tudnék... ha megfeszítem magam sem.
Egyszerűen ehhez kell egy mentalitás, hogy elviselje az ember azt a fajta teljes alien-séget ami azzal jár, hogy Japánban vidéken éljen. S még boldog is tudjon lenni.
Már Tokyoban sok néha amit kap az ember...

Ma volt a koliban a Welcome Party, amin végre megkósoltuk a saját készítésű sört!! Amit a Hiroki és én készítettünk augusztusban. Nagyon nagyon finom volt és mindenkinek ízlett, habár sajnos 15 liter megmaradt még így is xD Túl sokat rendeltünk...
De a lényeg a lényeg h egyezkedtünk itt a környéken egy idősebb emberekből álló önkéntes szervezettel, hogy tudnának-e nekünk kölcsön adni sörcsapot. Emailben ilyeneket hebegtek hogy jaj de nem, meg fizetni kell érten, aztán élőben a főnök simán közölte hogy "jaaa, oké" és felhívott a környéken egy bácsit aki simán adott egyet kölcsön. :D Ingyen.
De mikor elmentünk először beszélni vele a részletekről, h mikor hozzuk majd el stb, hozzám nem is beszélt, csak a Hirokihoz, azt se kérdezte h mit gondolok, semmit le se szarta, és még a Hirokit is megkérdezte h biztos japán-e. Persze a göndör haja miatt nem jött rá...hiába beszél anyanyelvi szinten xD Nem az érdekli az embereket hogy mennyire beszélsz japánul, hanem h honnan jöttél... meg hogy akkor külföldi vagy. Annyira erős ez a megkülönböztetés bennük.

A cserediákok kapcsán kiderült hogy a helyi, városi postahálózat vezetője nagyot kamuzott nekünk a koliban, azt hazudta h minden ázsiai cserediáknak szüksége van egy bélyegzőre... ezt itt japánban használják aláírás helyett, de máshol nem elterjedt. Csak ez a csávó kitalálta és mi meg elhittük. Viszont a végén megtiltotta a postafiókoknak, hogy számlát nyissanak olyan cserediáknak aki nem előre bejelentkezve megy (persze a posta által megadott időpontban).... elnézést ki is a vásárló/ügyfél???
Úgyhogy az egyik tanárnő felhívta a legfőbb központot, ahol közölték hogy ilyen nincs, bélyegző sem kell... szóval ezentúl az egyetem nevében kell valami felnőttet megkérni hogy intézkedjen, mert innen nem tudunk elég nyomást gyakorolni. Az egyetem neve viszont már megteszi a hatását.

Ennyi volt a mai kirohanás meg elmélkedés, lassan elmegyek még az afterpartyra, de már rohadt fáradt vagyok és nincs kedvem hozzá. Hétfőn jön egy tájfun, remélem tényleg elmaradnak az órák miatta mert pihenni akarok T.T ez a hétvége egy rémálom volt.... (mm annyi teendő volt h egy szusszanásnnyi időm sincs)