A svéd követségen került megrendezésre, Roppongiban, és sajnos nekem nincsenek képeim mert annyi dolgom volt hogy eszembe sem jutott fényképezgetni.
Rengeteg dolgot hoztak a svédek, de ugyanakkor svéd szponzorcégek rengeteg mindent adtak. Volt legó, olyan program amivel a papírra írt dolog megjelenik az ipad meg a smartphone képernyőjén, mindenféle okos találmány meg persze a skandináv design, északi stílus, lakberendezésben és újdonságokban... Ez mondjuk tényleg egy olyan dolog amibe eléggé bele lehet szerezni.
Nekem is nagyon megtetszett. :)
Elis hoztam magammal 2 japán nyelvű skandináviáról szóló újságot. A Sweden Day során felkértek egy tomácsolásra, a svéd nagykövet, vagy legalábbis követségi alkalmazott mondott pár szót angolul és azt kellett japánra fordítanom, ami iszonyat nehéz volt. Nagyon izgultam, úgyhogy azt hiszem ezt még gyakorolni kell. A japánról angolra tolmácsolás kicsit jobban megy. xD
Aztán voltak előadások, rengeteg svéd étel...húúúh annyira jók voltak, füstölt lazac, tipikus karácsonyi ételek, egy rakott krumpliszerű dolog, finom saláták.... Hm :)
Aztán este 6-kor végül vége lett a rendezvénynek és elpakoltunk, majd este 8-tól Shinjukuban egy karaoke és all-you-can-drink mellett fejeztük be a napot.
Mellesleg tegnap előtt volt kereken 1 éve hogy ideköltöztem Tokyoba.:) Tegnap, a Sweden Day pedig annak az évfordulója volt, amikor először jártam a Hitotsubashi campusán. Hihetetlen hogy mennyire repül az idő!
Van pár képem a helyekről ahol a Sweden Day előtt jártunk, ugyanis fáradhatatlanul visszük a svédeket mindenfelé, meg mennek ők is maguktól....
Szombaton Tsukiji, a halpiac volt a célpont:
Ez közvetlen az után volt hogy ideért a Cattis, pénteken éjjel 12.40-kor... Szerencsére a gépe ideért időben, de nem a Narita expressre szállt fel hanem egy másik vonatra, úgyhogy elég bajosan jutott el Kokubunjibe, ahol 50 percet vártam rá, de legalább odaért. :)
A lényeg hogy 4-5 óra alvás után jó hamar kellett kelni, hogy a halpiacra odaérjünk, mert a lényeget igazából reggel 5-6 körül lehet látni, mikor meghozzák a friss halszállítmányt. Tsukiji a leghíresebb a halpiacok között,mert ez egyben a legnagyobb is Tokyoban. Azt hiszem talán ez az egy hivatalos "halpiac" van, a többin kagylókat meg más tengeri herkentyűket árulnak főként. Itt is volt persze mindenféle, meg rengeteg bolt, friss hallal :))
Én ezt választottam ebédre, tonhal, alatta pedig rizs. 3 féle tonhal, látszik ott az a pépes szerű dolog a tetején, az az egyik, amik meg sashimiként vannak rajta, az azért 2 féle mert a tonhal 2 különböző részéből származnak. Természetesen van a legfinomabb drága része, meg az olcsóbb oldalsóbbak... Annyira sajnos nem értek hozzá, de nagyon finom volt mindenesetre.
A miso levesben mint látszik benne van egy nagy rákolló. Finom volt, bár rákhús nem volt már benne, megpróbáltam kienni. xD
Ez egy vicces dolog amúgy, minél tovább lakik itt az ember, annál jobban változik a véleménye a tengeri dolgokkal kapcsolatban, szerintem. Illetve az ahogy rájuk nézek. Láttunk egy bazinagy rákot Numazuban múlt héten és az jutott eszembe hogy "milyen finom lehet". XD
Szerintem meg lehet szokni ezt az itteni ízvilágot, és ami elsőre nem ízlett az embernek, azt megéri később megkóstolni mégegyszer, mert teljesen más íz-élményben lesz része. Így sikerült megennem pár kagylót pl, először nem ízlettek Komatsuban, de most már ehetőek.
Szóval Tsukiji után elmentünk vásárolni és vettem egy tök jó rózsaszín felsőt a GU nevű boltban Ginzában, ahol még sose jártam előtte. A GU egy japán márka amúgy.
Ezek után zsúfolt volt a hétvége, hazamentem de este vissza Shinjukuba, mert egy nagyon kedves valaki elköltözött Kobeba, így vele akartam lenni a végén, vasárnap pedig dél után találkoztam egy fehérvári sráccal, akiről annyi legendát hallottam AFS-es koromban a Karesztól.:) Koccintottunk ám az egészségedre, Karesz! Roppongiban a cseresznyefák mellett. :)
Elmentünk egy kiáállításra is, mivel az illető építész, így nagyon jó helyeket javasolt ahova elnézek majd ahogy időm engedi.
Kicsit sötét a kép, de nagyon borús volt az idő... Így néztek ki a cseresznyefák Roppongi art központjában :)
Elmentünk erre az "Ah! design" kiállításra, az Ah alapból japánul van írva, hiraganával egy nagy A.
Volt ezen kívül sushi, tea, mindenféle dolog, részeire bontva
Nekem ez tetszett, sushi minden méretben. :D
Utána találkoztam a fogadócsaládommal is, végre 2 év után az egész családdal! A Momokát felvették egyetemre Tokyoba, a Keio-ra, úgyhogy ideköltözött.:) Annyira nincsen messze, úgyhogy havonta egyszer biztos tudunk találkozni.
Hétfőn végül elmentünk a svédekkel Kamakurába és Enoshimára, ahol a nyáron egyszer fürdeni voltam, és elég más volt így a hidegben. Mivel sajnos a levegő lehűlt és kedden meg szerdán zuhogott az eső 0-24-ben.
Ettünk ilyen szőlős cukrot, a közepén egy rendes szőlőszem van, csak beleforgatták cukormázba.
Innen mentünk tovább Enoshimára...
Ezeket a nagymamis ruhába öltöztetett szobor galambokat azóta tették oda, mert júliusban biztos nem voltak még ott...:D De nagyon cukik.
Ettem sakura ízű fagyit, is megtaláltuk a választ rá, hogy a sakura íz hogy készül. Tényleg megeszik a cseresznyefa szirmait... Illetve tradicionális édességekhez felhasnzálják, sóba áztatva. és gondolom annak a kivonatát édesítették meg.
Ez a süti Kamakura híres édessége, a hato saburé. A "saburé" a francia sablé szó eltorzított japán formája akar lenni. xD
Finom volt, minden minden sima tojás, cukor, tej, keményítő, víz alapanyagó süti....
Itt hiába, nagyon mennek ezek a "helyi" hírességek. Mindig mindenki azt keresi hogy ott, helyben mit lehetne enni ami különleges, ami otthon nincs, és ezt ki is használják az árusok. Azon kaptam magam a múltkor Izuben, hogy én is azon gondolkoztam hogy mit együnk juj, mi az ami otthon Tokyoban nincs húúú, mi a hely híressége.... Aztán kiderült hogy a wasabi, aztán azért nyers wasabi gyökeret meg köszi nem, úgyhogy maradt a finom hal....:D
Ez az Enoshima Shrine... Ugye hogy annyiban nem különbözik a másiktól? Csak méretben...
Ez a tó mondjuk tetszett. :)
Rengeteg lépcső volt amúgy, mivel kimentünk magára Enoshimára (shima = sziget japánul), de valahogy a nyáron nem tűnt fel hogy sziget lenne, mert egy hatalmas híd köti össze a szárazfölddel, amitől valahogy nagyon közelinek tűnik, inkább félszigetnek mint szigetnek.
Volt egy kilátó a tetején, úgyhogy odáig felmentünk, és hogy elüssük az időt meg levezessük fölös energiáinkat, a Charlotte nevű svéd csajszival minden lépcsőn felfelé futóversenyeztünk. xD
Ez pl annyira szép volt :)
Ez egy tako-senbei nevű kaja, a senbei ennek a kiszárított abonett-szerű dolognak a neve, a tako meg polipot jelent. Volt ebi senbei is, az meg rákos. A különlegessége, meg amiért 30 percet sorbaálltunk érte, hogy ott helyben készítették előttünk! Fogtak egy közepes méretű polipot, lisztbe forgatták aztán egy olajozott fémlapra rá, rányomták a fémlap tetejét, mint egy nagy palacsintasütőt és két perc alatt egy ilyen kréker szerű száraz préselt dolgot csináltak belőle. És látszott benne a polip. Szerintem finom volt, bár így túl halas íze volt..
Utána jól eltévedtünk, pedig el akartunk menni a nagy Buddha szoborhoz ami 2-3 megállóra volt csak, de sajnos fél 6-kor bezárt... Így a végén elmentünk Yokohamába, de mire odaértünk már ki volt purcanva a társaság, mindenki elaludt a 15 perces vonat úton...:D
Yokohamában találkoztunk a Momokával, úgyhogy be tudtam mutatni a többieknek ^^
Ez Enoshima :) Ilyen magáról a szigetről a strandra a kilátás.
Yokohamában ettünk indiai curryt, meg ittunk egy nagyon finom indiai sört! Apa, ezt a Te figyelmedbe ajánlom!!
Nagyon erős, 7.5%-os világos sör volt, jellegzetes édeskés utóízzel. Nagyon finom volt!
Ezzel hazaestünk hétfőn, kedden meg szabad program volt... Igazából a Cattis, meg még 3 másik svéd lementek Kyotoba vasárnap, szóval ők nem is vettek ezeken részt. Kedd éjjel az utolsó vonatal 12.40-kor estek be a koliba, szerdán meg 7-kor kelni kellett hogy időben odaérjünk a követségre, hiszen rengeteget kellett pakolni.
Utána nem tudom mennyire részegen estünk haza, mert ködösek az emlékeim. XD Az biztos hogy a Cattis-szal beszélgettem még és ő ma reggel 10-kor elment várostnézni mert szabad program van.
Nekem el kellett mennem a suliba, mert holnap kezdődnek az órák! Pontosabban az orientáció, amikor egy hét alatt végig lehet látogatni az órákat, és az alapján dönteni.
26 kreditet kell még megszereznem, hogy harmadévbe léphessek, ami igazából egy félév alatt teljesíthető, viszont annyi kategória van, hogy nem biztos hogy belefér... Nem akarom összevissza megint 4 különböző idegennyelvet felvenni, mert lehetetlen annyit készülni. Elkezdem valószínűleg a spanyolt, ha a tanár is beleegyezik, aztán meglátjuk.
Polgári jog különös rész, Japán diplomáciatörténelem, illetve Ismertető az EU-hoz, nevű tárgyak már biztos lesznek... sajnos 12 kreditet fel kell vennem ilyen "kit érdekel" tárgyakból.... Ezért lehet hogy felveszek majd európai klasszikus zene, meg spanyol nyelvterületi ismertető című tárgyakat is... hát legalább betegre nem kell tanulnom magam azokhoz.
De az biztos hogy a harmadéveshez váláshoz szükséges feltételeket teljesíteni tudom, és még a nem túljó átlagom is jobb mint a japán diákok egy részéé. A többi cserediákhoz képest lehet hogy annyira nem magas az átlagom, de mint kiderült moldáv barátnőm nyelvi tárgyakból 5-ös, de a jogi dolgokból meghúzták... Ergó jobban jártam vele hogy 3-assal átmentem polgári jogból pl. Most hogy neki is jogi dolgokat is fel kell vennie, lehet hogy közelebb kerül egymáshoz az átlagunk.
Mostantól keményen fogok tanulni! Muhahah
Majd jelentkezem még, a hétvégén megyünk Hakonéba, egy onsenbe, megint. :) Ezúttal a svédeket visszük oda ugyebár, aztán hétfőn irány a Suntory sörgyár, gyárlátogatásra.... Akkor már folytatódni fog a suli...
De valahogy könnyebbnek érzem a dolgokat, jobban megszoktam a japán nyelvkörnyzetet, még akkor is ha folyamatosan a szőke hajam miatt azt hiszik h rosszabbul beszélek japánul mint egy barna hajú.
Halál komolyan, a Sky treeben pl ott állt mellettem egy svéd barna hajú srác, neki konnichiwa-t köszönnek nekem meg "haróóóó"-t. (=hello japán kiejtéssel). Meg fordítok le épp angolra egy feliratot, erre odajön hozzám egy japán ott dolgozó kiscsaj és tündéri mosollyal törve az angolt mondja nekem hogy "zatto mínsz...." (=that means) blablabla.... mintha nem 2 másodperccel előtte beszéltem volna angolul meg japánul, ugyanezt elismételve... Félelmetes.:D
Másoktól is hallom, hogy beszélnek japánul erre a mellettük levő japán angolul karattyol nekik, pedig hallania kellett hogy japánul beszélnek. Izu-ben ugyanez volt, sétálunk ketten, japánul beszélgetve, erre az arcomba mászott a jegyárus bácsi hogy "Where are you from? USA?".... :DD
Kényelmes, ha tudja hogy használja ki az ember, ezt a megkülönböztetést. Egyenlőre még csak úgy sikerült hogy mikor figyelmeztettek hogy rossz helyen vagyok stb akkor adtam a "What? I dont understand" túristát... Nehéz megszokni h folyton hülyének nézik az embert.
Ez böki a csőrömet hogy aki nem szőke azt kevésbé nézik ennyire hülyének!!
Na mindegy, everyday problems from Japan...
Holnap minden folytatódik, és jönnek a kis elsősök és én már másodéves leszek akinek segítenie kell nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése