Kamakura Kanagawa prefektúrában van, Tokyotól délre, vonattal annyira nem messze. Mondjuk majdnem 2 órára tellett leérni, mert annyiszor át kellett szállni.
Egy jó kép a vonatról...:D
Végül odaértünk délre, direkt úgy indultunk el 10-kor, hogy majd ott ebédelünk. Ilyen jó ebédet rég ettem már!
Utána elsétáltunk a Hachimangu-höz, ami egy nagyon híres szentély. Az Kamakura különlegessége, hogy még a Meiji időszakban, mikor Kyotoból áthelyezték a fővárost Tokyoba, az ezen a térségen zajlott... vagy valami ilyesmi. Mindenesetre egy nagyon fontos szentély.
Erin, egy amerikai lány, és Arisa a legjobb japán barátnőm :))
A templomnézés után, mivel 35 fok volt kb és tűzött a nap, meg az eredeti célunk is a tengerpartvolt, Enoshima felé vettük az irányt. Enoshimában van egy nagyon jó strand, azért!
El lehet képzelni az arcunkat mikor végre megláttuk a vizet... Két hónapja már tengerre vágytam... Ha nyárra gondolok meg bekenem magam napozókrémmel, egyből a tenger jut eszembe, hogy úszni akarooook.... Sajnos nagyon nagyok voltak a hullámok, úgyhogy igazán mélyre nem mentünk be, meg új fürdőruha alsót kell vennem, mert ezt egy nagyobb hullám lemossa rólam körülbelül, mint sajnos tapasztaltam. XD Komolyan nemér... Így nem lehetett úszni, csak állni a derékig érő vízben és a hullámokra ugrálni, ami mondjuk ugyanúgy tökjó volt :) Vagy 1órát bent voltunk a vízben, aztán menni kellett, mert 2 barátomnak nem volt fürdőruhája és ők kint vártak addig... Meg utána elmentünk vacsorázni még Fujisawába...
Ez volt a vacsi, hideg tészta avokádóval meg paradicsomos sonkás nem tudom milyen feltéttel... Nyami!! :) Mondjuk olyan kicsi adag volt, hogy még egy subway szendvicset betoltunk rá..xD Végül este fél 9-kor indultunk haza, úgyhogy jócskán 10 volt már, mire ideértünk... Ennyire rég voltam fáradt!
Hétfő reggel aztán elkezdődött az eheti project, mégpedig angoltanítás Saitamában, Kawakado városkában a helyi junior high schoolban. Én egy kanadai tanárral tanítok együtt, és mi kaptuk az elsőéveseket, akik 3 hónapja tanulnak angolul... -.-" Fárasztó ez a hét... Még 2 angoltanár van, egy ausztrál meg egy amerikai, és 2 ausztrál cserediák segít nekünk. Vicces amikor engem kérdeznek meg hogy hogy is betűzünk egy angol szót? :DDDD Iyenkor érzem hogy megérte angolt tanulni.
Vicces dolog amúgy tanítani, cukik ezek a gyerekek nagyon, de nem tudnak koncentrálni és nem elég érettek szerintem egy idegen nyelvhez....12 évesek de nem tudnak egy helyes összefüggést levonni 2 szó között.. Én 14 évesen alapfokúztam, 16 évesen meg eutanáziáról meg abortuszról saját véleményt alkotva letettem a felsőfokút...És ezzel szerintem nem én vagyok az első magyar/nem anyanyelvi angolul beszélő... Ezek a gyerekek 14-15 évesen annyira dedósak még:/ Az egyik ausztrál cserediák, a Wendy, 15éves! A másik, a srác pedig 16... Olyan kis fiatalnak tűnnek, de teljesen egyenrangúan tudnak viselkedni velünk, míg ezek a 15 éves gyerekek (a felsőbb csoportokban van pár 15 éves), teljesen dedósok. Az ausztrál pasi, akinek a felesége japán, meg a gyerekei is azok (félig), mondta hogy neki 3 gyereke van. :DDD Merthogy a felesége is sokszor úgy viselkedik.... 37 évesen Disney Landbe akar menni stb. .. No sebaj, ez a japán kultúra, ez Japán.
Érdekes amúgy, az amerikai srác elvált, van egy tizenpáréves fia, ő maga meg jól beszél japánul és baseball edzőként dolgozik. Anno rugby játékos volt a Toshiba csapatánál de lesérült. Mindenkinek nagyon érdekes története van, aki valahogy is itt kötött ki, és nagyon szeretem hallgatni ezeket.
Jövő hét utánra van még egy munkám, és a vicces hogy megint ezzel a kanadai sráccal fogok együtt tanítani. Augusztus 21-22-én. Aztán 22-én este indulás haza Ishikawába. :) Másfél év után végre visszamegyek, nagyon kíváncsi leszek hogy milyen lesz!
Kedden megvolt az IMF interjú is, azt hiszem viszonylag jól szerepeltem, de majd meglátjuk. Öltönyben kellett menni, mindenki nagyon ki volt öltözve, úgyhogy én is igyekeztem:
Fel kellett írnunk a nevünket egy lapra, aztán csináltak rólunk egy képet. Utána 4-esével csoportokra osztottak, és be kellett mennünk 1-1terembe és sorban leülni, úgy, hogy a nevünk a táblán jól látszódjon. Velünk szemben ült 2 ember, egy amerikai pasi meg egy japán középkorú nő, és ők készítették az interjút. Először angol nyelvteszt, ami elég vicces volt tekintve hogy angoltanításból mentem közvetlenül oda.... xD Elég megnyugtató volt látni hogy a többiek elég szerencsétlenek voltak, meg ha a kiejtésük jó volt akkor hebegtek habogtak, (If... Uhm, If It... Uhh...) úgyhogy elég esélyesnek éreztem magam. Ezek után egy japán nyelvű interjú követketett, pár kérdést kérdeztek csak, hogy hova járok, hányadikas vagyok meg mit tanulok... Augusztus vége felé lesz eredmény, és ha továbbjutok, akkor valamelyik ország IMF küldöttjeit kísérgethetem majd Tokyoban, és a fő feladatom az lesz, hogy tolmácsoljak a sofőrnek meg a kontakszemélyzetüknek... Elég menő munka lenne.:D Október 8-tól 14-ig lesz elvileg, önkéntes alapon, szóval épp a vonatköltséget fizetik oda meg vissza, meg egy ebédet, de azt hiszem ez az élmény mindenen túltesz. Kérdezték hogy ismerem-e Yurakucho meg Hibiya környékét, és mily véletlen hogy a Duna TV-s tolmácsolás pontosan ott zajlott, úgyhogy elég sokszor körbejártam már azt a területet.
Ehehe :) Még egy napot kell lehúznom Saitamában,aztán holnap éjjel a Yoyogi parkban vizicsataaaaa! Majd jelentkezem újabb élménybeszámolókkal a nyár további részéről...
Mellesleg könyvajánló: To kill a mockingird by Harper Lee. Nagyon ajánlom! Mint kiderült Ausztráliában kötelező olvasmány, de szerintem nagyon aranyos...Vagy inkább elgondolkodtató. Régi angol nyelven íródott, úgyhogy párszor azt hittem az elején hogy teljesen hülye vagyok amiért nem értem, de megnyugtattak. Ha valakinek van rá ideje érdemes megnézni, mert az angolul beszélő világban, az english-speaking world-ben eléggé híres.
Nagyon elegáns a szerkó, amit a meghallgatásra vettél, és jól áll. :)
VálaszTörlésMost jövök az AFS családok találkozójáról, emlegettünk Téged is. :))
Van néhány olvasód :))
A
Koszi :) Oo ezt jo tudni :) Majd szebben fogalmazok akkor xD
VálaszTörlés