Sokminden :) - edited

Végre vége a vizsga-stressznek! Tegnap az összes Hokuriku (Fukui, Komatsu és Kanazawa-chapter) területen élő cserediákkal együtt Kanazawába mentünk és ott a Hokuriku Egyetem épületében vizsgáztunk. Hát a vizsgáról annyit tudok nyilatkozni... hogy nehéz volt és majd február közepén megtudjuk, hogy sikerült-e vagy sem.

De hát hol is kezdjem, mi az amiről még nem számoltam be, pedig már jó rég történt.
Vegyük csak először a november 21-i, vasárnap délelőtti főzőiskolát :)
Szombaton az egész napot szinte "próbafőzéssel" töltöttük, Yuka, az ő tanárnője, Kitagawa-sensei (az én tanárnőm) és én. Mindezt persze a KIA épületében, ahol épp az 5 napos csereprogramon itt levő malajziaiak készítettek takoyakit egy másik teremben. A malajziai lányokról már azt hiszem írtam, egyikükkel beszéltem mióta hazamentek :D De nagyon sok érdekességet tudtam meg Malajziáról, és sosem láttam még a muszlim imádkozást, szóval kimondottan szórakoztató volt.
Na de vissza a főzős témához. :) A magyar menü gyümölcsleves, túrósgombóc és kókuszgolyó volt. Még jó hogy szombaton összepróbáltuk, mert a hozzávalókkal voltak problémák. Például hogy a japán túró annyira folyós volt, egyáltalán nem olyan mint a magyar, nem voltak meg benne azok a kis gombócok vagy mik. Teljesen simára, krémesre volt mixelve.... igaz ízben hasonlított az "eredetire". Így a receptben leírtnál sokkal több liszt kellett bele. Aztán a gyümölcsleves... ami a fő fejtörést okozta. Japánban nem lehet igazi cseresznyét kapni, és mégcsak mirelitet sem, ezért cseresznyekompóttal készítettük, DE a nagyszemű, sötét cseresznyés kompót miatt lila lett az egész leves. X_x Tettem bele citromlevelet, szombaton túl keveset , de vasárnap ugyanolyan lila lett, hiába adtam hozzá többet.
Na de ne menjünk bele ennyire a részletekbe. A lényeg a lényeg, hogy az íze jó lett XD
Vasárnap reggel felpakoltuk a hozzávalókat és Kaga felé vettük az irányt, ami egy Komatsuval szomszédos kisváros. A "tanfolyamra" vagy "főzőiskolába", nem is tudom melyik a jobb kifejezés, végül 16 idősebb-fiatalabb japán háziasszony, meg 2 idősebb férfi is eljött. Két csapatra osztva készítettük el az ételeket, előbb a magyar dolgokat, majd a Yuka thai remekeit. :)



Néhány résztvevő néni, valamint a tanárnőm és Son-chan, egy kínai lány a háttérben. (Lehet hogy ez random, de mesélte hogy Kínában szoktak enni kutya meg nyúlhúst is...)

Végül így nézett ki a megterített asztal, vegyes thai és magyar ételekkel:



Az a bizarr lila, meg a jobb oldali halvány pink.. az a kétféle gyümölcsleves, ami a konzervcseresznyék különbsége miatt ennyire eltérő színű... A túrós gombóc nagyon jó lett legalább, viszont az ananászba töltött thai rizs vitte nálam a pálmát :D Annak elkérem a receptjét a Yukától!


2 nappal a nagy főzőcskézésre, november 23-án, iskolai szünet volt! Pontosabban munkaszüneti nap, s fogadócsaládjaink terveztek nekünk egy kirándulást Kyotoba :) Annyira tele volt a vonat, hogy az eggyel régebbi típusúval kellett mennünk, és valahol Kyototól nem messze erős szélvihar volt, ezért meg kellett kerülnie a vonatnaka Biwa-kot, Japán legnagyobb tavát... yeeeey... 30 percet késünk emiatt.
Kyotoban várt ránk a Yuka báyja, aki a Kyotoi egyetemre, Japán második legjobb egyetemére jár.
Elsőként az Igoroshi felé vettük az irányt, ami az idei szezon legnagyobb slágere.. a TV-ben nem egyszer majd' egy órás élő közvetítéseket mutattak róla. :D Az tény, hogy gyönyörű szép volt! A fényképek már fent vannak facebookon egy ideje, ide majd holnap tölöm fel őket, mert ma már nincs rá időm... (aki nem tudná.. 11.53 körül vége a net-időnek).
Iszonyatos nagy volt a tömeg. Ennyi embert én még nem láttam egy helyen tömörülni. Na de igazából annyira nem volt vészes, csak a vonatra felnyomorodás... Mivel még ajándékokat is akartunk venni, meg nézelődni is, amire egyáltalán nem volt idő, 20 percet késtünk az étteremből, ahol foglalásunk volt. Az egyik legjobb hotel éttermében 90 percen keresztül annyit-eszel-amennyit-csak-bírsz svédasztalos ebéd.. :D Mellesleg a Hotel Granvia az, ahol megszálltunk anno Osakában mikor a USJ-be mentünk a családdal. Miután mindenki betegre kajálta magát, a Kiyomizudera felé vettük az irányt. Ez az a templom, ahol rengeteg amerikai filmet is forgattak, szerintem a képről felismerik talán egy-néhányan. Taxival akartunk menni, mert buszt ne tudtunk fogni és akkora volt a dugó, hogy a taxisofőr kitett minket félúton, ahonnan még 25 percet kelltt sétálni magához a templomhoz. De azt hiszem megérte! A hazaút egy rohanás volt, az állomáson tudtunk omiyagét venni, de egy csaton meg egy kyotos díszen és képeken kívül mást nem vettem...



Ilyen bambusz erdő volt végig mindenfelé az Igarashi környékén...

Itt jól látszik a felfelé igyekvő embertömeg:



Itt is sokat kellett gyalogolnunk, először is az állomástól (Arashiyama) 15 percet, és utána jött a hegymászás. Nem volt vészes mondjuk, csak a japánok fulladtak ki mert kedves fogadóanyukáink nem sportolnak meg sétálnak soha semmit :))
Odafelé úton megálltunk egy kis büfé szerűségnél, és ettünk dango-t és mochi-t.

Ez a dango:


Ez pedig a kinako mochi (a kinako az a por amibe bele van forgatva... szárított szójabab finom porrá őrülve) Kit-Kat is van ilyen ízesítésben :D



Nagyon finom volt mind a kettő, közben el is viccelődtünk :)
Még egy kis gyaloglás után elértük úticélunkat, az Igarashi hegyet (nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mi hívnak Igarashinak, a szentélyeket, a hegyet vagy ott mindent...) és elénk tárult a juharfalevelek csodálatos színkavalkádja:



Azért ilyen színpompát nem mindenhol látni :)



Picit más beállításokkkal: (Mindenhol emberek álltak és fényképeztek, szóval elég nehéz volt olyan képet csinálni, amibe senki sem lógott vagy sétált bele. Néhány annyira viccesre sikerült.. XD Ahogy egyes elsétáló egyének belebámultak a kamerába..)


Ez a kép talán egy picit sötét lett, de nekem nagyon tetszik a háttérben a szentély, illetve hogy kivehető a juharfalevelek alakja:


Egy keskeny kis úton kellett végig felfelé mennünk, és ez eléggé akadályozott mindenkit... Főleg hogy előtte néhány órával esett az eső, a kis földútból sártenger lett, és abban csúszkált több ezer ember, mindenki a lehető legalkalmasabb helyet keresve a fényképezéshez.
Pontosan így:



Momiji :)


Több ilyen kis szentély is volt:


Nekem személyszerint annyira tetszettek! Egyszerűen tökéletesen beleillettek abba a gyönyörű környezetbe.

Végül felértünk a hegy egy magasabb pontjára, azt hiszem a tetejéig nem mentünk fel... Szorított az idő =(


Viszont onnan is megcsodálhattuk az alattunk elterülő Kyotot. :)

Egy gyors csoportkép: (Yuka, Momoka, Anri-chan, én, Kata) <3 onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLwt24xoQllPAERaASnY4uEwcl3dGI81vjcUhiuJSjUo7KfAdwx6f831j-yaJ6mwdAEtmQCtCqU1Xezyw4a-U5-tcAy_C6Xhg-dSiEMJZ04tx4mfaBNixvl05TzL19Exbx_9kryaGVATyQ/s1600/DSCF3748.JPG">

Végül az állomáshoz visszafelé menet egy másik úton mentünk, mely egy bambuszerdőn keresztül vezetett:


Utána szerencsésen visszaértünk a Kyotoi állomásra és siettünk is egyből a hotelbe, ahol a svédasztalos ebéd várt ránk.
Ez a Kyotoi állomás belseje, illetve a nagy karácsonyfa a közepén (elnézést a homályosságért):


Az ebédről nem készültek képek, pedig megérdemelte volna :D Volt ezerféle desszert, magadnak nyomhattál tölcsérbe fagyit, illetve rendes gombócos is volt, legalább 10 féle amit a pincérek kívánságnak megfelelően kimertek. Ezenkívül torták, húsok, saláták minden választékban. Már annyira belaktunk hogy húh :D Legvégső fogásként egy zöld teás sütit ettünk juarszirup öntettel.. Hmm nyami :)

Ebéd után mivel már nagyon kifutottunk az időből - 3 körül járt az idő mire elhagytuk az éttermet -, fogtunk egy taxit és azzal akartunk eljutni a Kiyaomizuderához. Azonban a hatalmas forgalom miatt a sofőr kitett minket félúton, úgyhogy ég 25 percet kellett gyalogolnunk a templomhoz. Nem mintha ez annyira megerőltető lett volna :D Csak magassarkúban nem volt kellemes..
Ezen az emelkedőn mentünk felfelé:


S végül megpillanthattuk a nem-tudom-már-hogy-hívták szentélyt...



A három díva :D



Minden szentélynek meg kisebb résznek volt külön neve, amiket egyáltalán nem tudok... XD


És végre bejutottunk... 300 yen volt a belépő, ami szerintem teljesen fair..


Mint az a képen is látszik, zsúfolásig volt emberekkel.. alig lehetett normálisan fényképezni. De hát mivel ez Japán, 5 sorban álltak az emberek és kb 3 perc alatt el tudtál jutni az elejére, mert amint befejezték gyorsan elmentek onnan, hogy másoknak átengedjék a helyet... :D A túristák nagyrésze amúgy japán volt, ez a legviccesebb. Rengeteg helyről jöttek emberek, mivel ez volt az utolsó ilyen szabadnap amikor még teljes pompájukban voltak láthatóak a juharfalevelek...
Emellett persze sok külföldit láttunk, de korántsem annyit amennyit vártam... Szőke embert 5-öt láttunk kb rajtam kívül..xD












Nagyon rosszak voltak a fényviszonyok... Már sötétedett, ezért a vaku semmit sem ért, úgyhogy a beállítsokkal szórakoztam folyton. A Kata kamerája bezzeg mindig tökéletes képeket csinál ;_;





És végül a Kyoto Torony, ami az állomás előtt van, fentről a hegyről:


Télapónak öltöztek a buddha szobrok?? O_O XD



Ezzel piszkáltam végig a Yuka anyukáját :DD Aztán mondta hogy nem... pedig tényleg ez volt az első gondolatom...

És végül a hajcsat amit vettem :)



Ilyen típusú csatot nem nagyon lehet otthon kapni, nem? Én nem emlékszem hogy láttam volna.. Úgyhogy majd bezsákolok még 1-2 más színűt belőle :D

Hazafelé a 6.40-es vonatot el kellett érnünk, de már mindenki hulla volt addigra X_X Egész nap sétálunk, beszéltünk meg minden úgyhogy azt hittük hogy alvás lesz belőle a vonaton, de végülis csak a Yuka aludt :D Én meg a Kata elkezdtünk japánul könyvet illetve mangát olvasni HAHAHAH

Most találtam egy jó képet a malajziai lányokról meg rólam :)



Olyan alacsony itt mindenki =(( Még a malajziai fiúk is tök picik voltak... szerintem még kisebbek a japánoknál is. Azt figyeltem meg, hogy a délkelet-ázsiaiak még alacsonyabbak termetre... Ezt mindenféle előítélet nélkül mondom.. Most találkoztam egy amerikai-filippín lánnyal, ő is iszonyat pici :))


Utána nem sok emlékem van a hé hátralevő részéről, az bizos, hogy 27-én, szombaton a Chiakival elmentünk megnézni a Harry Potter 7 első részét :) Most nem Kanazawába, hanem Nonoichi-be mentünk, ami 2 megállóval van közelebb... Igaz a mozijegy drágább volt XD De amekkora mázlim/pechem volt, pont akkor jött abba a moziba Nakama Yukie, aki egy híre színésznő és épp a legújabb filmjét népszerűsítette... A lényeg, hogy az egyik kedvenc sorozatom (Gokusen :D) főszereplője... És 12.30-ra jött, a Harry Potter meg 12.50-kor ért véget XD Ergó közel voltam hozzá, de nem is láttuk már mert mire kijöttünk eltakarítottak mindent...
Most voltam először akárhol is egy japán barátnővel :) Izé, nem számítva az akváriumot Notojima-n, ahova a Yujivel, egy japán sráccal mentem el... De azért a Chiakit sokkal régebb óta ismerem is, meg minden nap együtt járunk suliba.. :)
Szóval teljesen más volt így, mindig tudta hogy hol mit merre, mi cserediákok sokszor kevergünk csak és a végén megkérdezünk valakit XD És bementünk a game center-be is :D A Chiaki nagyon jó volt, 2 plüssállatot is szerzett, így kaptam tőle egy kis Rilakkumát, ami most a táskámon lóg :)
Vettem emellett egy Rilakkumás telefontartót meg egy Doraemon-os plüsst... Nem tudtam ellenállni és ezek mind ilyen JAPAN ONLY dolgok... :)

Természetesen az elmaradhatatlan purikura:


Utána megint nem történt semmi fontos, folyamatosan tanultam a vizsgára. Ami tényleg emlékezetesebb az maga a vizsga napja :) A vonat tömve volt külföldiekkel... Értem ezalatt kínaiakat és koreaiakat (*o*) főleg... szóval ázsiaiakat. Ott találkoztunk össze a Fukui-i csapattal, Tobias - német, Marybeth - amerikai de félig filippín és Pop - thai. Annyira jó volt ez a csapat így ááá :) Szerencsére velünk volt még a Takahiro, a brazil srác illetve Washington, uruguayi, akikkel a Gokayamai úton voltam :) Ugyanis én első szintű vizsgára mentem, de mindenki más hármasra... vagy négyesre (a Toby és a Mary) és kettesre (Takahiro, Washington)... A hármas szintűek pedig másik épületben voltak. Az egyes szintű nyelvvizsgát tevők közül a nyaakamat teszem rá, hogy én voltam a legfiatalabb és az egyetlen szőke a teremben XD Úgyhogy a megszokott bámulás stb... Meg 2 kínai srác nyomult a buszon xD Azt hitték a Yukáékra hogy koreaiak (a két thai együtt ült) és rájuk köszöntek koreaiul :D Aztán kérdezték hogy hányas szintű vizsgára mennek... (persze ezt már japánul :D), és elkezdtek menőzni hogy ők a kettesre. Kata meg rám mutatott, "That girl there, she's taking N1" XD Úgyhogy megvolt a respect utána :D De azért jó volt beszélgetni más vizsgázókkal (illetve én nem beszélgettem velük, csak a Maryvel) :)

Vizsga után a 3 fukui-i eljött Komatsuba és elmentünk sushit enni :) Csak alig volt már időnk, mert el kellett érniük az este 8.16-os vonatot XoX

Yukával purikura :) Mindenki más lelépett ToT



De a legjobb, hogy a Sushiro (sushi étterem neve) melletti game center, ahol mindig purikurát csinálunk, folyton cseréli a gépeket, és a mostanihoz ez volt ajándékba:


Cuki, mi?:D Szívecske alakú vatta, rózsaszín ragtapasz és rózaszín fültisztító pálcika XD

Ezenkívül az időjárásról akartam még írni, ami nem normális itt. December 1-én annyira meleg vlt...20 fok!! Kinyitottam az ablakot mert kint melegebb volt.. úgyhogy itt melegedem az ablak előtt. Következő nap hatalmas vihar:


Kb vízszíntesen esett az eső, nagyon erős volt a szél és maga az eső is. Aztán egyszercsak jégeső lett belőle amit a szél jól nekivágot az ablakoknak x_X És nem 10 percig, hanem 2-3 óráig kb... Aztán megin 15-17 fok... Tegnap is 17 volt, ma meg 7 és eső =(

Azt már talán említettem hogy mostanában folyton olvasok valamit japánul.... Jelenleg ezért a könyvért vagyok oda meg vissza:



Sajnos (?) tegnap kiolvastam, azért sajnos mert már nincs folytaása =( Ez volt a sorozat 3. része... És mint a képeken is látszik, nagyon ikemen főszereplői vannak, és izgalmas, CIA, FBI amerikai sztori.. :D És már megértettem az egészet szinte, néhány szót meg kellett néznem a szótárban, de nagyon benne vagyok ezekben a rendőrséges szavakban.. XD

Ma lett vége a vizsgáknak, én a japán irodalom, matek B és a három angol vizsgát tettem le... Az irodalom nehéz volt XD A matekra semmit sem tudtam írni, mert a feladatot sem értettem... Az angolok viszont jól mentek szerintem...
Ezenkívül ma volt a kedvenc angol órám a harmadikasokkal, és megtudtam, hogy elég sokan Tokyoba akarnak menni. Az én sulimból sokan mennek tesitanárnak, meg testneveléssel kapcsolatos egyetemekre, mert másban nem jók XD De annyira gyökerek jaj.. kijelentik hogy buták és akkor nem tanulnak többet -.-""
Mindenesetre velük beszélgetve rájöttem 1-2 dologra :) Mostanában annyira otthon érzem magam itt... Ugyanakkor nem bírnám itt leélni az életem az biztos. Mostanra eljutottam oda, hogy elfogadtam és megértem a japán szokásokat, meg hogy mit szabad és mit nem és miért. Az osztályomban megvannak a magunk kis viccei a Sumikával pl, mindig azt mondogatjuk egymásnak hogy "Good luck desu yo!!" Ezt mondta az egyik angoltanár anno xD Szóval nem hiszem el hogy most, mire minden jó lett, mire rájöttem hogy mit kell értékelnem, addigra kell elmennem innen. =( Mosanában sokat gondolkoztam azon is, hogy mi lesz majd otthon, és azt hiszem jót tett az az egy hét, mert így tudom hogy mire számítsak majd, és rájöttem hogy mi az, amit itt kell szeretni mert otthon nincs és nem is lesz... Nehéz, nagyon nehéz...
Úgy idejönni, hogy senkit sem ismerek, és mire végre kialakultak a barátságok meg egyéb ismertségek, hamarosan el kell vágni mindet és elmenni...

Azt hiszem aki olvasta végig a blogomat, az láthatta hogy változott meg a gondolkodásom 1-2 dologról mióta itt vagyok. Amit az elején hülyeségnek tartottam és kritizáltam, most kb mindennapos dolog lett és még alán hiányolni is fogom. Viszont ugyanezt mondhatom el Magyarországról is. Aki ismer, az tudja hogy nem voltam oda érte, de most hálát adok érte hogy magyar vagyok, najó azért mindenképp hogy európai XD Sokkal rosszabb helyre is születhettem volna, és azt hiszem Japánt is ezek közé sorolom. Annyira más a gondolkodásmódjuk, hogy az valami félelmetes néha. A gyerekeket sajnálom néha, hogy ennyire szigorú szabályok közt kell felnőniük. De mivel nem tudják hogy lehetne jobb is, lelkesen fogadják. Itt arra van mindenki nevelve, hogy egyénileg ne cselekedjen semmit sem, hanem lehetőleg mindenkivel együtt, UGYANAZT csinálja... semmi kilógó dolgot.

És ezt most úgy mondom, hogy tényleg nagyon szeretem Japánt mindezek ellenére.
A minap néztem a híreket, és egy benti homokozót mutattak, amit most építenek be nagyobb bevásárló központokba... Olyan gyerekmegőrzőt csinálnak, mint otthon az IKEA-ban már 15 éve van kb XD Na de azért lesz benti homokozó is, mert a kintiek koszosak, és a gyerekek megbetegednének tőle :O Ebbe a bentibe meg csak a kezük meg a lábuk lesz homokos.. mert még ez is korlátozva van szerintem :D Hogy ne homokozzák össze magukat teljesen... Másik ok: a kinti nem higiénikus. Erre már a fogadó anyukám is megjegyezte, hogy ezeket a mai gyerekeket már tényleg a kosztól is védik, emiatt gyengécskék, mert soha nincsenek kitéve semminek sem. *ugrás* És ez a kulcsszó itt szerintem, hogy soha nincsenek kitéve semmi nehézségnek, problémának amit egyedül kéne megoldaniuk 20 éves korukig. És egyszercsak BAMM.. onnantól övék a felelősség, semmit sem csináltak egyedül addig, mindig ott volt anyuci, minden reggel ebédet készített mindenkinek stb...Ezt mondta ma az egyik tanárnő is, hogy túlságosan gyerekesek még 18 évesen is... mert semmit sem kell egyedül csinálniuk.
Nézegettem ma az otthoni Szalagavatós képeket (dec. 3 volt a szalagavató(m) amin nem voltam ott... viszont az osztályom fantasztikus volt <33), és mintha egy másik világ lenne :) Most csak mosolygok rajta, már nem érzem azt, hogy megszakad a szívem.
Elég vicces, hogy úgy néztem kicsit a többiekre, mint ahogy az osztálytársaim ITT... úristen de felnőttesek :DDD Aztán eszembe jutott hogy én is annyi idős vagyok... Itt még maguk a felnőttek sem viselkednek sokszor annyira éretten, mint egy középiskolás magyar/európai/nyugati ember. Erre akartam azt hiszem kilyukadni... Azt hiszik, hogy a kor minden, amíg 20 nem leszel, azzal húzzák az agyad, hogy "én megtehetem mert felnőtt vagyok"... hányszor hallottam ezt a fogadó anyukámtól. Vett egy 10.000 yenes (25.000 ftos) felsőt, és mondta hogy jajj ez olcsó... Máskor 30.000 yen alatt nem vesz (75.000 ft XD). Mert hát ő felnőtt, hogy nézne már ki néhány ezer yenes ruhákban. Ez az ami nálam kihúzza(kihúzta) a gyufát nagyon. Anyukám még oké, de a suliban is lekezelnek néha, mert 18 vagyok, mikor megkockáztatnám hogy 3-szor annyi élettapasztalattal rendelkezem mint ő a 30-40 akárhány évével.. De mostanra megértettem, hogy egyszerűen nekik nem tdja ezt felfogni az agyuk, hogy valaki 18 évesen SOKRÉTŰEN művelt legyen... Mert náluk választhatsz a tantárgyak közül, és mindent egy kicsit elferdítve tanulnak a matektól kezdve addig, hogy nincs világirodalom. Szóval semmi világirodalomban jelentős művet nem kell elolvasniuk... (Említettem már valószínűleg, hogy iszonyat JAPÁN-központú minden... a térképek is, amik elég nagy téveszmékhez vezetnek szerintem) Úgyhogy ha reálos vagy, akkor reálos tárgyakat tanulsz csak, és még a leghaloványabb fogalmad sem lesz a többi dologról.. A klubok miatt meg idejük sincs rá, hogy esetleg maguktól utánaolvassanak valaminek.

Remélem nem ugrálok nagyon összevissza a gondolatmenetben, de a lényeg a lényeg, hogy emiatt mikor anyukámnak meséltem néha az otthoni dolgokról, hogy megvertek valakit a cigányok, hogy valakik összeverekednek és ha nincs feljelentés akkor nincs semmi... Illetve hogy az iskolában szoktak verekedni a gyerekek... Nem tudta megérteni egyszerűen. Mert hát az tilos, és ha megütnek nem ütsz vissza, mert megsebesítheted a másikat, és akkor már téged csuknak le kb. Úgyhogy feladtam a magyarázást. Persze szerintem Japánban ez ugyanúgy jelen van a nagyobb városokban,csak még a saját országukban sem tudnak sok dolgot arról, hogy mi folyik épp.
Úgy tudnám leírni ezt a társadalmat, hogy iszonyatosan befelé forduló, és a maguk belső ügyeire nagyon ügyelnek, mindenki ellátja a feladatait, nem baj ha béna vagy, elég ha látják rajtad az igyekezetet. Akkor elnézik hogy a kis hülye, de ha valamit nem csinálsz rendsen, akkor lustának meg megbízhatatlannak bélyegeznek. Ami szerintem velem megtörtént, mert nem mentem el minden nap edzésre még anno az evezésen xD

Szóval nagyon békés népek az itteniek. Nincsenek igazán külföldiek, akiket láthatnának.. Nincsenek igazi külföldi hírek, még ha az utcán külföldieket interjúvolnak meg, akkor is általában japánul tudókat XD Szóval nagyon barátságosak meg nyitottak, de van szerintem egy ilyen nagy tévedés bennük, hogy Japán a világ közepe... Egyszer olvastunk irodalmon egy szöveget, ami azt írta, hogy ha Ázsiát függőlegesen felállítanád úgy, hogy Japán legyen legalul, akkor úgy tűnik mintha egy flipper tábla lenne, és Japán az alja, a gyűjtőedény, ahol egész Ázsia kultúrája összegyűlt. Szerintem ez a gondolkodásmód van bennük valamilyen öntudatlan szinten.

Ez csak egy kis random eszmefuttatás volt arról, hogy most hogy érzek Japánnal kapcsolatosan... Elkezdtem tudni értékelni végre azt, hogy itt lehetek, és ennyi helyre eljuthattam és ennyi mindent megtapasztalhattam... Nem mintha eddig nem értékeltem volna, csak most így belémhasított a felismerés.
Viszont ezzel egyszerre belém hasított az is, hogy nekem kell az a szabad élet ami otthon van, hogy imádok a barátaimmal lenni és bulizni és egyszerűen azt csinálni amit akarok... hiányoznak az ölelések és a puszik és egyszerűen a közelség a barátokkal... itt annyira távolságtartóak nya =( Úgyhogy az ideális foglalkozás számomra valami olyasmi lenne, amit otthon tudok csinálni, vagy legalább Európában, de Japánnal kapcsolatos... :D Kettőt egy csapásra..

Tény hogy nagyon hiányoznak a barátaim otthonról. De hát 2 hónap és... majd Japán fog hiányozni :D
Azt szeretem még itt, hogy annyira segítőkészek az emberek hogy az valami hihetetlen. Aki gentleman-ekre vágyik, az persze ne ide jöjjön, mert itt ladies first az nincs :D
Viszont ha útbaigazítást kérsz, nagyon készségesek, egyszer az állomáson kérdeztem még és rossz felé indultam el, és kifutottak utánam szólni hogy másik irány :)
Azt hiszem ez a kárpótlás a kisebb helyekn... Tokyoban észre sem vennék talán a tömegben.

You know, it's not better or worse, just different. :) Ez az amit azt hiszem 100% megértettem... Szépen lassan.
(A megállapításaim nagy része szerintem a falusiakra igaz csak! Úgy értem kisvárosiakra.. Otthon nincs ekkora különbség falu meg város közt amekkora itt... Ez már egy más életforma kb :))


Ez egy jó hosszú bejegyzés lett XD Ha jó kedvem csak úgy ömlik belőlem a szó :D Hamarosan megyek a Heniékhez :))