A verseny

Tehát a mai nap jól kezdődött... 4.30-kor kelés, 5.30kor biciklvel elindultam az állomásra, 6.13-as vonattal irány Tsubata. Megint senkivel sem beszélgettem, és a drága cserediák barátimra vártam, akik basztak felkelni 6-kor... És így 12kor írtak mailt (amit este láttam csak), hogy jajj bocsiii családi program vaaaaan, pff elég szánalmas.
Na tehát jó kezdet mint említettem XD ztán 7.03kor gyűlés Tsubatában, és a fiúk 95%-a kocsival mehetett, mi meg lányok gyalogoltunk 4 km-t, mert ők 9.10-kor startoltak, mi meg 9.20-kor XD
Ez volt az első elődöntő, Yosen 1... Én 5-ö számmal indultam, és hát 5.ként futottam be -.-" De nem voltam annyira lemaradva.. Annyira rossz volt istenem, nem az én hibám volt részben >.< Oké, csütörtökön mutatták meg elször hogy kell startolni.. Az még rendben lenne. DE, rosszul voltam az egésztől, stressz, stb... pont ma reggel bizonyos problémák miatt iszonyat görcsölt a hasam. És a startnál még oké volt, de nem tudtam egyenesen menni XD Ez egy aprócska probléma, ami ugye gyakorlással javítható... senki sem tökéletes, mindenki kiment a pályájáról, és akkor szóltak neki, nekem kb 5ször, aztán egyszercsak baaammmm, kisiklott az ülésem a sínről... Ergó nem tudtam vele gurulni többet... Ott vége volt számomra a versenynek. Viszont nagyon jól esett hogy mindenki szurkolt nekem, és a nevemet kiabálták, meg hogy Irisu fighto, Irisu gnbare! :) Még ilyen tök random emberek is akiket nem ismertem... :D
A Kata meg a Yuka is ott voltak, nekik nagyon örültem, bennük lehet bízni, tényleg ott vannak ha az embernek szüksége van valakire. Mert amúgy iszonyat rossz volt hogy a klubbó senkivel sem beszéltem előtte, senkit nem mondta tényleg teljes szívből hogy hajrá, senki sem ölelt meg előtte hogy menni fog...

Úgy nézet ki amúgy az egész, majd ha a Kata átküldi a képeket akkor jobban fog látszani, hogy egy óráva a start előtt vízre kellett szállni, és a start körül gyakorolni. Sajna a hajról nem tudtam fényképezni XD De így 5en felsorakoztunk 5 perccel start előtt, beállítottuk a hajót a pálya közepére, és az "attention - start" parancsra indultunk.

Úgy volt, hogy 5-ből 3 jut tovább, és két ilyen volt.. Yosen 1 meg 2. Az 1 meg 2ben veszített 4 emberke mégegyszer indul 11.30kor, szal kétszer mentem. Na akkorra feltámadt a szél, de nagyon durván, szóval magasak voltak a hullámok. Ennek örömére a hajót beállítani is nehéz volt. Mivel az elsős srácok vesztettek a 4személyesen, az volt a feladatuk h egy hajón ülve segítsenek beálllítani a mi hajónkat úgy, h a pálya közepén legyen. Ezek a pályák amúgy bójákkaal voltak kijelölve. Nekem pont a Kouta segített, a kisöcsi gyerek aki tök ari :) Ezért még rosszabb előttük leégni =(

Elrontottama startot a hullámok miatt, és kiscsúszott a kezemből az evező, és utolért a motorcsónak ami azt jelenti h vége, onnantól már nem versenyzel. Nem volt á gáz ááá.... Az tény, h a kormányzással bajom van, meg hogy nem fogom rendesen az evezőt, és sztem azért csúszik ki a kezemből. De úgy éreztem az egész során, hogy amíg rendsen ment minden, volt esélyem... tehát erőben nem vagyok lemaradva.
Pont ma volt egy hónpja amúgy hoogy egyáltalán felültem erre a hajóra :D Jól bele is estem akkor a vízbe.. most már legalább azt nem =)

Mindenesetre úgy érzem h ezzel egy picit közelebb kerültünk egymáshoz a többiekkel, és belegondotlam abba hogy ezzel vége, és megint sírni támadt kedem. Ez az egyetlen közösség ahova tartozom itt, még akkoris ha az agyamra mennek néha sokszor, akkoris velük töltöttem eddig minden napot szinte, úgyhogy nagyon kár lenne most feladni, és nem is akarom azt érezni hogy egy kis hiba miatt feladtam. A tanulással nem tudom mit kezdek monduk... Megbeszélem a tanárral h hétvégén nem fogok bemenni ezentúl. De ha nem járnék klubba, nagyon magányos lennék o.O Az osztályommal nem vagoyk olyan jóban, és már alig van velük órám XD

Szóval I <3 rowing =)))

Lehet hmár ennek semmi értelme, de már hulla fáradt vagyok.. bocsi.