Vasárnap este/hétfő hajnalban hazaértünk Okinawáról, igaz legszívesebben odaköltöztem volna... Fantasztikus volt!! Már értem miért vannak érte oda annyira a japánok. Olyan mintha egyátalán nem Japán lenne, mondjuk azért mert 1879-ben szállták csak meg hivatalosan, a Meiji időszak alatt.
Nehéz lesz sorrendben felidézni a dolgokat, de megpróbálom. Sikerült a 4 nap alatt 250 képet csinálni, szóval a fényképek majd a feltöltés sorrendjében jönnek.
Először is elindultunk csütörtökön délben, mivel 15.55-kor indult az Air Asia járatunk a Naritáról. 15-en mentünk innen, és két fő csatlakozott egy későbbi géppel a Haneda reptérről.
A csapat a koliban, indulás előtt :)
Találtunk egy útvonalat amivel 1 átszállással el lehet jutni a reptérre! Ez azért nem rossz, mert kb 80 km-re van tőlünk xD Olcsó és szinte közvetlen, perfect! Sajna hazafelé nem értük el mert késett a gép, de erről majd később.
Szóval kiértünk 2 órával hamarabb a reptérre, de a képen is látható hogy mindenki kézipoggyásszal utazott csak így tök fölösleges volt ennyire sietni. Végül ettünk egy finom soba tésztát a reptéren, aztán becsekkoltunk az igazán szegényes és kicsi váróba, de hát ezek az LCC-k.... Low cost carrier, azaz fapados járatok itt tényleg fapadosak. Otthon legalább ugyanazt a várót lehet használni mint a "rendes" járatok utasai.
Becsekkoltunk végül aztán szép lassan közeledett a beszállás ideje, de kezdték 15 percekkel eltolni és a végén 1 órát késett a gép xD Szóval este 18.20 helyett 19.30-kor értünk Nahába, ahol persze ennek ellenére trópusi hőség volt és 90%-os páratartalom.
Fogtunk 2 nagy taxit, ilyen 9 személyeset és elvitettük magunkat a szállásra, ami egész menő hely volt. 1500 yen/fő/éj áron nagyon NAGYON olcsó, és a kikötőben volt (mindig dudáltak a hajók, lehet hogy amiatt volt olcsó?) volt ingyen bicikli, törölközők, mindenféle napozókrém, sminklemosó stb és mindent használhattunk szóval szerintem megérte. Éjszakára volt légkondi is, ami miatt első éjjel majd' megfagytam, de utána a ronggyá égett testemnek kimondottan jólesett.
Még aznap éjjel megkérdeztük a tulajt hogy ajánl-e valami jó helyet, és így a szállástól 5 percre levő étterembe bezsúfolódtunk. Nem tudom jó ötlet volt-e, de a csapatból 9-en "all you can drink" szettet vettek, mi meg a maradék az asztal túlsó felén vizet iszogatva okinawai ételeket kóstoltunk.
A kaja nagyon jó volt amúgy, egészséges tengeri dolgok...
Okinawai nevezetességei az "umi budou" ami annyit tesz hogy tengeri szőlő:
Ez egy hínár fajta, amit a Fülöp-szigeteken és Japán déli részén termesztenek, zöld kaviárnak is hívják, pedig nem halszármazék. Nagyon finom volt, bárhogy néz is ki.
Másik finomság volt a goya (gólya kiejtve :D)
Majd ha eszembe jut a többi akkor írok róla..De rengeteg tengeri dolog meg nyers dolog van ott, amik mind nagyon egészségesek.
Szóval mi elvoltunk ezekkel, azán olyan hajnali 1 körül a gyalog 15 percnyire levő strand felé vettük az irányt, nálam mint egyszem józan embernél kb a térképpel. A srácok már nagyon matt részegek voltak és útközben összeszedtek 3 random srácot akik mind kiderült szlovák, szerb meg cseh származásúak voltak és tudtak pár szót magyarul. xD És persze részegek voltak mint a szemét. Na de ilyen állapotban eljutottunk 20-25 perc alatt a 15 percre levő strandra, és ők úgy ruhát le, alsógatyában be a vízbe. Én vacsi előtt bedobtam a táskámba a bikinit, úgyhogy átöltöztem és futás a vízbe :D
Azt kell tudni hogy 28,5-30 fokos az óceán errefelé :)) Mondanom sem kell tökéletes volt!! Ahhhh
Maga a strand egy kis elkerített medence szerűség volt csak, a kilátás egy autópályára nyílott, szóval napközben sem lett volna szebb mint éjjel. Volt biztonsági háló, mert errefelé elég sok medúza van (később visszatérek rá!) meg ki tudja még mi, meg főleg sok úszni-nem-tudú japánka.
Miközben nagy visitozva szórakoztunk a vízben, megjelent 2 rendőr és közölték hogy ez a strand nem állami hanem egy céghez tartozik úgyhogy éjjel nem szabad fürdeni. Oké kijöttünk a vízből, erre nekiálltak tüzijátékozni a "tüzijátékozni tilos" tábla mellett.... Mi lányok leléptünk inkább, otthagyva 4-5 mattrészeg srácot + a szlávokat akik nem szálltak le rólunk.
Végül másnap kiderlt hogy a fiúk 3 taxival értek haza olyan hajnali 5 körül, mert csak a kisboltra emlékeztek, amiből minden sarkon van egy, így Lawson-tól Lawson-ig vitették magukat taxival mire eljutottak a megfelelőhöz xD Mindezt egyikük alsógatyában mert véletlenül hazahoztuk a ruháit XD
Szóval második nap, pénteken felhívtuk az előző napi taxist, mert sokkal jobban megérte ennyien taxit bérelni mint 36 fokban elvánszorogni a vonathoz, jegyet venni meg minden. Elvitt minket egy déli részen levő strandra:
Ami így nézett ki, első ránézésre mennyország, wow, húúú :D Csak második ránézésre a homok igazából elhalt kagylók meg korallok zúzaléka, rengeteg kagylóval meg kicsi szúrós kaviccsal, szóval mezítláb tortúra volt. Bent avízben is tele volt kövekkel, ilyen szivacs szerű vulkanikus eredetűekkel, amik lyukacsosak és fájnak ha rálépsz. Szóval alig tudtunk besétálni, és mivel ilyen korallzátony szerű volt, nem mélyült. Johan, Lukas meg én béreltünk búvárszemüveget úgyhogy mi nézelődtünk a víz alatt meg tudtunk úszni, de a korallok nem éltek már és alig voltak halak úgyhogy ez a strand nem volt annyira szép. Aztán jött a legjobb: megbeszéltük hogy akkor hívjuk vissza a taxit és menjünk máshova, de a vízből kifelé menet a bal oldalamon levő Mikát, a finn srácot (képen szőke hajú napszemcsis), megcsípte elég csúnyán egy medúza. Lett egy villám alakú nagy seb a hátán, a karján meg a nyakán. 30 mp-re rá a jobb oldalamon levő amerikai srácot is megcsípte, szerencsére annyira nem csúnyán. Annyira be voltam szarva utána XD Az áramlatnak köszönhetően engem pont kikerültek, de láttam a vízben 2-3 kisebbet is...
Utána kint jegeltük a Mika vállát, és mint kiderült ezek a világ 3. legerősebb csípésű medúzái.. megnyugtató mi? Adtak jeget osztán viszlát.... Meg közölték hogy ők erre immunisak (a helyiek).
Még 3 embert megcsípett egy medúza, úgyhogy tűztünk el innen gyorsan egy szebb strandra, ahova először nem akartunk menni, mert a neten az volt róla hogy mesterséges. Na de a mesterséges az annyit jelent hogy van medúza háló...Mint megtudtuk.
Azért nem volt semmi egy látvány:
A képek közben folyamatosan töltődnek fel, elég csiga sebességgel...
Ilyenek voltak a házak amiket menet közben láttunk, igazi meditterán. Egyáltalán nem hasonlít a japán házakra... Igaz belül többen van tatami, ami nem tudom mennyire jó ebben a hőségben...
Szóval átértünk a 2. strandra, ami Itoman városban volt:
Ez már rendes homokos volt!
Ez az a része ahol tilos volt bemenni a vízbe. Az első kép bal oldalon talán látszik hogy itt is egy elkerített fürdő rész volt, ami elé egy hullámtörő gátat is építettek ergó semmi hullám nem ért el oda...Látnivaló sem volt a vízben, tényleg lubickolni meg úszni nem tudóknak való volt.
Így hát mi jó európai fejjel a Lukassal fogtuk magunkat és besétáltunk itt a vízbe, ami ezen a 2. képen van. Gyönyörű volt, mély volt szóval úszni is lehetett végre (ő 190 cm szal mindenhol mellig ért csak neki a víz eddig xD), és voltak hullámok szóval igazi óceán fílingje volt!5 perc után jött az úszómester kalimplni hogy tilos, így arrébb mentünk 100-200 métert, és egy hajó vízbeeresztő részen visszamentünk és 30-40 percet úszkáltunk, mire megint az egész strandon hangosbemondón bejelentették hogy tilos a kijelölt helyen kívül úszni... De hát a külföldiek nem tudnak japánul.. xDD Túlreagálják komolyan...
Végül itt töltöttük a nap hátralevő részét, már az ebédet is itt fogyasztottuk el...
Végül este a szálláson annyira nem volt időnk, meg volt egy nagy fürdő, hogy jó japán módra 5 lány együtt zuhizott, aztán irány be Naha belvárosába. Így esett hogy 1 fürdőszobával 5 lány 1 óra alatt elkészült!! Ez már teljesítmény, mi? ;)
Szóval Naha blvárosa gyalog 15 percre volt tőlünk kb, nem akkora távolság, viszont a páratartalom meg a meleg az gyilkos volt.
A belső rész elég nyugatias volt, picit amerikai beütés érezhető volt az erős amerikai katonai jelenlét miatt. Sok támaszpont van Okinawán, Nahától 40 percre kb. Meg nem tudom hányan tudják, de a 2. világháború után az USA megszállás alatt tartotta és 1972-ben adta csak vissza Japánnak hivatalosan, de azóta is kb 40.000 fős hadsereg állomásozik itt. Ez az egyik legnagyobb Csendes-óceáni szálláspont.
Finom egészséges Okinawai vacsi :) Ez csak az első része volt, összesen 16 fogásból állt kb, a végén rizs és nagyon finom miso leves is volt úgyhogy jól laktunk vele.
Ott az umi budo a jobb felső sarokban! Középen peanut tofu, bal felül meg hagyma...
Ez a főutca egy része... Nem japános.
Végül a csapat egy része megint elment inni, de én enyhe napszúrást kaptam, a másik szőke amerikai lánnyal együtt aki a csoportképen látszik... Ő lázasan otthon fetrengett szegény a hotelben, én legalább el tudtam menni, csak nagyon álmos lettem. Nem is ittam semmit sem szerintem, és a Lukassal meg pár más emberrel hazamentünk 11-12 körül. Végül a fejemre hidegvizes törölközőt csavarva aludtam és nagyon tetszett a légkondi ami egyenesen rám fújta a hideget egész éjjel.
Szombaton eljött a legjobb várva várt nap: Zamami sziget felé vettük az irányt! A jegyeket előző nap foglaltam le, 17 főre nem volt egyszerű xD
Zamami a mellettünk levő kikötőből megközelíthető, a gyors hajóval 50 perc, komppal 2 óra, de sajnos a gyorshajó keddig teljesen le volt foglalva, így komplnunk kellett. És a másik rossz, hogy 10-kor indul a komp, sokkal később és 12-re ér oda, 16.00-kor meg az utolsó is elindul vissza Nahába. Ergó 4 óránk volt a szigeten :(
De élveztük magát a hajózást is, átmentünk egy esőfelhőn, meg úgy a kilátás gyönyörű vlt!
Ilyen és még szebb strandok meg szigetek mellett mentünk el, azt kívánva bárcsak lenne egy saját hajónk... :D
Fél órát késett a komp ráadásul, mert útközben megállt a szomszédos Aka-szigeten is.... Na de ez volt az első pillantás Zamamira:
Úgy voltunk vele hogy, hmmmm MEGÉRTE!!!!
Ilyen kilátás volt az út mellett, és itt kellett 1,6 km-t lesétálni, mert a strand kicsit messze volt. Van shuttle bus de persze az orrunk előtt ment el, meg 17 fő kicsit sok... De megérte, én azt mondom! 36 fokban kemény volt azért.
Láttunk egy ilyet is útközben.... Nem ananász, az nem ilyen fán nő, úgyhogy nem tudtuk eldönteni ehető-e vagy sem, szóval fényképezés után hagytuk... De nem semmi :D
És végül:
Ez a hely az Ama-beach, volt egy másik amit Furuzamami-nak hívnak, de azt olvastam róla a neten látogatók véleménye alapján, hogy a korallok nem élnek és kevés a hal, szóval a kevésbé ismert Ama mellett döntöttem. ÉN, mivel a többiek kicsit szartak bele, aztán meg nem győztek hálálkodni mert ez volt a legjobb strand ahol jártunk a 4 nap alatt... Szóval megérte :)
Itt a szívem megszakad hogy nem volt vízalatt fényképezőm, mert annyi fantasztikus halat láttunk!! Az első strandról a kölcsönzött búvárszemüveget elhoztuk, nem kérte vissza senki! Szóval 3-unknak volt szemüvege, a többiek meg megszívták. Láttunk bohóchalakat meg tengeri rózsát is amiben élnek...Az összes korall színes volt és teljesen életben volt...Aztán láttunk sárga halakat, meg mindenféle trópusi színeset is... a fajtájukról gőzöm sincs, de a vitorláshalat felismertem még. Hihetetlen volt, egyszerűen nem tudtuk abbahagyni úgyhogy 1,5 órát búvárkodtunk, jól elúszva a többiektől nehogy elkérjék a szemüvegünket... x"D Meg a hullámok is elsodortak bennünket... Itt volt egy kijelölt hely, de háló nem és úszómester sem hogy megmondja hogy meddig lehet menni...Nyilván addig amíg szép és nem veszélyes... Azért nem vagyunk már gyerekek. Nagyon nem szeretem hogy ebben az országban minden túl biztonságos és agyonszabályozott. Hozzászoktam már, de a többieket kiakasztotta. xD
A lényeg hogy elfelejtettem bekenni a hátamat rendesen napozókrémmel.... T.T Ebédeltünk egyet, okinawa sobát ettünk, ami olyan mint az udon tészta, csak disznóhús van a tetején... Fini volt, csak futni is kellett a shuttle busra, mert ennyi úszás után még 20 perc séta gyilkos lett volna, és 16-00kor ment a hajó visszafelé... Szóval futottunk.
Nagyon szép volt ez a camping amúgy, ami Ama-beachhez tartozott. Irigylem azokat akik ott szálltak meg.
Egy biztos, megyek én még Okinawára, de nem a fő szigetre. A kisebb szigeteket ajánlom, mert kevesebb ember, szebb tenger és kevesebb hülye szabály.
A hazafelé kompon már én is aludtam xD Le is fényképeztek azt hiszem... Mindenki kidőlt, teljesen energia 0.... Le is égtem és a fejbőröm is iszonyat rózsaszín volt... Másnap meg este látszott igazán a hátamon hogy milyen csúnya... Ennyire nem égtem még le az életben, csak annyit mondok.
Most vízhólyagos és hámlik :"D 4 nappal később...
Azóta kenem napi 3-szor aloe krémmel meg égésre való izéval..
Végül a vacsit egy jó hangulatú amerikai hamburger bárban költöttük el, ami az előző napi okinawai hely mellett volt... xD Közvetlen mellette.
Ez az okinawa burger, benne is volt goya, mellette is látszik a goya, meg a sültkrumpli alatt van sült goya is....
Itt megint annyira rosszul voltam a napszúrástól hogy sétálni is alig bírtam, úgyhogy megintcsak 6-an hazafelé vettük az irányt. De kezdett kidőlni a banda többi része is, mert 5-kor értek haza és 8-kor kellett kelni xD
Végül ennek ellenére a fő alkeszek vacsora helyett whiskyt vettek és loptak papírpoharat a kisboltból, ami miatt megorroltak rájuk, és jól berúgtak... Az lett a vége, hogy hajnali 5ig valahol ittak és másnap nem bírtak felkelni du 2-ig... PFFF. Úgy voltunk vele hogy az ő bajuk.
Sajnos elérkeztünk az utolsó naphoz, amit iszonyatosan leégve városnézéssel töltüttönk.
9.30-kor indultunk megint, mert este 19.20-kor indult a gép.
9.30-kor elsétáltunk a monorail (fogaskerekű) állomáshoz, meg is haltunk a melegtől szóval nagyjából hősöknek éreztük magunkat a 15 perces séta után.
A kilátás fentről. :)
Első úticélunk a Shurijo nevezetű régi templom volt. Ez még a Ryukyu Királyság idejéből maradt fenn, a japán megszállás előtti időkből.
Ez egy önálló kis királyság volt mely több részből állt, s innen Nahából kormányozták. Az okinawai nevek kanjijai elég furák, mégpedig azért mert okinawai nevekre húzták rá őket. Ugyanez van északon Hokkaidon, ott pedig az ainu nép élt, mielőtt a japánok megszállták.
Ez a legjobb csoportkép Zamamiról! Most találtam csak meg.
Ebben a melegben jó volt ilyen sziklafalak közt mászkálni...
Amilyen mázlnik volt, épp renoválták a fő templomot, ami mellesleg a világörökség része! A Ryukyu Királyság erősen hasonlított a kínai illetve koreai kultúrákra, nem volt annyira japános. Főleg kereskedéssel foglalkoztak és nagyon erős gazdasági, üzleti szálak fűzték kínához anno. A Shin-dinasztia idején sokszor jött ide látogatóba az uralkodó.
Fizetni kellett hogy ide a belső részbe is bemehessünk, de nagyon megérte! 1. volt légkondi!! 2. nagyon érdekes volt 3. LÉGKONDIIII
Annyira meleg volt hogy árnyéktól árnyékig futottunk már kb.
Bent voltak régi VH előtti képek meg a kastély illetvea Ryukyu történetéről mindenféle. Még jó hogy tudok japánul, mert angolul alig volt valami is kiírva... sajnáltam a csoport nagyrészét mert volt akit érdekelt.
Ketten az Ai-al megálltunk és beültünk teázni:
Okinawán nagyon népszerű a sanpincha, azaz a jázmin tea. Finom volt és kaptunk hozzá 5 féle édességet. Mint megtudtuk nagyon fejlett az édességkészítés, 190 féle tradicionális okinawai édesség van, és egy részüket később a piacon meg is kóstoltuk. :)
Innen meghaltunk a melegtől, úgyhogy elindultunk vissza a halpiacra, ami a következő állomásunk volt. Itt találkoztunk a 3 másnapossal, akik nem bírtak felkelni.
A belváros közepe :D
A halpiacon igazából mindenfélét árultak, rengeteg savanyúságot is:
És innentől jött a lényeg, a színes halak! Azt kell tudni erről a halpiacról, hogy meg kell venni a halat lent, és a 2. emeleten elkészítik az embernek 500 yenért.
Olyan trópusi halakat is esznek itt, ami Tokyoban nincs, szóval aki a Tsukiji piacon jár, az sem láthat ilyent.
Ezek csak érdekesek:
Mi 3-an voltunk végül egy halra és a felét nyersen sashimiként, a másik felét pedig rántva kértük... Nem bántuk meg!
Ilyen volt a 2. emelet, igazi étkezde fíling. Rendeltünk mellé még pici marhahúst, rafuti a japán neve, de ez egy kínai ételre hajaz nagyon, ebből is látszik mennyivel közelebb állnak a kínai illetve taiwani kultúrához. A legdélebbi okinawai sziget ugyanis 30 perc Taiwantól.
Evés után sietnünk kellett, mert 5-re rendeltük a taxit és 3.30-kor még a halpiacon voltunk. xD
Ez az egyik okinawai édesség.
Gyorsan vettünk ajándékokat meg szuveníreket a hazaúton, és 4,30-ra végül visszaértünk a hotelbe, összeszedtük a cuccunkat aztán irány a reptér.
Idejében odaértünk, de 25 percet késett a gép, ami azért gáz mert a Naritáról ninc srendesen vonat olyan későn.
Végül nekünk külföldieknek nem mérték le a bőröndöt, pedig 7 kg volt a súlykorlát. XD Szegény japán túristákat meg ilyen fél kilókon szivatták... Még szerencse mondjuk mert már odafelé túlsulyos volt szerintem a bőröndöm.
Végül úgy értünk a Naritára hogy futnunk kellett teljes erővel a vonatra és 22.42-es utolsó járatra felfértünk. De ez nem a kényelmes egy átszállásos volt, hanem be a belvárosva és még 2-szer átszállva, végül taxival estünk haza 1.30 körül.
Aztán hétfőtől vissza a suliba.
Ez már hétfő :) A jobb oldali lány egy spanyol étteremben dolgozik, úgyhogy elmentünk oda vacsizni egy egész délutános yukata keresés után. A yukata az a nyári kimono kb, és beneveztek egy yukazta versenyre ami a koliban lesz a következő búcsúbulin. Találtunk végül egy nagyon szépet, és 15% kedvezménnyel meg tudom venni.. Nem egy olcsó darab, de ha gyengébb minőséget veszek, akkor ennek kb a fele, viszont az meg vacak dologért drága. Szóval beszéltem pár emberrel és megéri egyszer egy jó minőségűt venni. :)
Majd lesznek róla képek később természetesen.
Végül spanyol cavat iszogatva (pezsgő szerű), aztán vörösbort és sangriát szürcsölgetve telt az este, isteni spanyol kajákkal....
Azóta keményen kondizok hogy mindezt lemozogjam :D
Lényegében ennyi dolog történt, az Okinawa előtti hétvégén voltam Hakonében 4 japán barátommal, akikkkel a negotiation competition-ön egy csapatban voltam. Idén is megkértek hogy vegyek részt, és úgy tűnik Japán egyik legnagyobb cégétől jön egy angol nyelvű emberke, a jogi irodából és heti egyszer foglalkozik velünk úgyhogy ez egyre jobban tetszik.
Na de Hakonéban jó sokat onseneztünk, meg hegyetmásztunk... szóval az is nagyon jó volt :D
Állítólag Harry Potteres ez a kép :D a füstöt mi csináltuk a tüzijátékokkal meg csillagszórókkal... igazi japán nyári fíling volt :) Nagyon más volt azért a japán barátokkal utazni...
Most meg vissza a valóságba, 6 beadandó és 7 vizsga vár rám, hogy július 30-án végre vége legyen ennek a félévnek. A nyári program megint elég változatos lesz, de egy Kyushu utazás és remélhetőleg Hiroshima is belefér majd.
Valamikor jelentkezem még, ahogy időm engedi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése